Opisthorchis felineus

Kapcsolódó kifejezések:

Schistosomiasis
Fasciola Hepatica
Helmintusok
Trematoda
Elterjedtség
Élősködő
Epevezeték
Csiga
Clonorchis sinensis
Opisthorchis viverrini

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Veszélyek és betegségek

P. Sithithaworn,. D.P. Furman, az Élelmiszerbiztonsági Enciklopédia, 2014

Absztrakt

A májrétegek, az Opisthorchis viverrini és az Opisthorchis felineus Délkelet-Ázsiában, illetve Európában/Oroszországban fordulnak elő. Epeúti rákot, cholangiocarcinomát (CCA) okozhatnak. Az Opisthorchis viverrini egy 1-es típusú karcinogén. Jelentős egészségügyi problémát jelentenek, mivel jelenleg 10 millió ember fertőzött O. viverrinivel és 2 millióan fertőzöttek O. felineusszal. Az embereket mindkét faj megfertőzi nyers, kevéssé főzött édesvízi hal fogyasztásával. Gyógyszeres kezelés rendelkezésre áll, de a CCA előfordulása továbbra is magas. Az ellenőrzési erőfeszítések a megfelelő ételek elkészítésének biztosítására, a továbbfejlesztett diagnosztikai technikák támogatására, a kemoterápia biztosítására és a higiénia javítására összpontosulnak. A kifejezetten a fiatalabb generációra szánt egészségügyi oktatás, a tömeges kezelés és az állami támogatás jelentősen csökkentheti a fertőzést.

Visceralis Flukes

Burton J. Bogitsh,. Thomas N. Oeltmann, az emberi parazitológiában (Ötödik kiadás), 2019

Opisthorchis felineus és O. viverrini

Az Opisthorchis felineus és az O. viverrini paraziták a halevő emlősök, köztük az emberek epevezetékében (10.5. Ábra). Az O. felineust leggyakrabban Dél-, Közép- és Kelet-Európában, Törökországban, Oroszország déli részén, Vietnamban, Indiában és Japánban látják. Puerto Ricóban és esetleg más karibi szigeteken is jelen van. Thaiföldön, Laoszban és Délkelet-Ázsiában az O. viverrini körülbelül 1-3 millió embernél fordul elő. Az ilyen férgeket hordozó betegek hasmenéstől, megvastagodástól és az epevezeték falának esetleges eróziójától szenvednek.

10.5. Ábra (A) Opisthorchis felineus felnőtt. (B) O. viverrini felnőtt.

Az O. felineus és az O. viverrini életciklusa hasonló a C. sinensiséhez, a Bithynia csiga nemzetség közbülső gazdasejtjeit, valamint a ciprusos halakat, például a dombocskát vagy az árkot. Bár ezen férgekkel való fertőzés gyakoribb az állatoknál, az emberi fertőzés nyers vagy helytelenül főtt halak elfogyasztása következménye a titkosított metacercariae-val. A macskafélék mind az O. felineus, mind az O. viverrini szempontjából fontos víztározó-gazdik az endemikus területeken. Klinikailag az opisthorchiasis nem különböztethető meg a klonorchiasistól, és a kezelés hasonló a klonorchiasis kezeléséhez.

A paraziták életciklusa ☆

Opisthorchis viverrini, Opisthorchis felineus

Az Opisthorchis viverrini és az Opisthorchis felineus, más néven délkelet-ázsiai májfluke és macskamáj fluke, általában tünetmentes fertőzéseket okoznak. Enyhe esetek hasi fájdalmat, hasmenést vagy székrekedést okozhatnak. Súlyos esetekben hepatomegalia, láz, arcödéma, lymphadenopathia, arthralgia, kiütés és eozinofília észlelhető. Lenyelés után a metacercariae excyst a duodenumban, és felemelkedik az epeutakba és a hasnyálmirigy-csatornákba, ahol a nyálkahártyához kapcsolódnak és felnőttekké fejlődnek. A kifejlett nőstények teljesen kifejlődött petéket raknak le, amelyek átjutnak az ürülékbe és a csigák lenyelik őket. A csigákban a miracidiumok felszabadulnak, és különböző fejlődési szakaszokon mennek keresztül, beleértve a sporocystákat, a rediae-kat és végül a cercariae-kat. Ezek a cerkáriák ezután felszabadulnak a csigából, és behatolhatnak a különféle halak bőrébe, ahol rejtélyeznek és metacercariaakká válnak a hal szöveteiben. Az emberek a fertőzött metacercariae-t tartalmazó alul főtt halak lenyelésével fertőződnek meg.

Clonorchis sinensis és Clonorchiasis: A genetikai variáció feltárásának relevanciája

Daxi Wang,. Robin B. Gasser, a Parazitológia haladásában, 2018

1. Bemutatkozás

A Clonorchis sinensis, az Opisthorchis felineus és az Opisthorchis viverrini (Phylum Platyhelminthes; Trematoda osztály; Opisthorchiidae család) fontos, táplálékban terjedő májpelyhek, amelyek megfertőzik

24 millió ember világszerte, és több mint 349 737 fogyatékossággal kiigazított életév globális terhet okoz (Furst et al., 2012). Széles körű májrohamként a C. sinensis legalább 15 millió embert fertőz meg, főleg Kínában, Vietnámban, Koreában és az Orosz Távol-Keleten (Furst et al., 2012; Qian et al., 2016).

A C. sinensis-fertőzés klonorchiasisot okoz, amely egy elhanyagolt trópusi betegség (Qian et al., 2016). A C. sinensis fertőzés gyakran krónikus máj- és epebetegségekhez, például májfibrózishoz vezet, és kolangiokarcinómát (CCA) indukálhat, amely az epeúti rendszer rosszindulatú daganata. Ezért a C. sinensis-t a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség I. osztályú rákkeltő anyagnak minősítette (Choi et al., 2004, 2011; Grosse et al., 2009).

Feltételezzük, hogy a C. sinensis egyetlen nukleáris genomja elegendő e faj összes földrajzilag elkülönülő izolátumának ábrázolásához (Huang et al., 2013; Wang et al., 2011). Azonban a C. sinensis és az ehhez kapcsolódó opisthorchiid fluke, O. viverrini (kriptikus fajok) kariotípusos variációinak bizonyítékai (vö. Petney et al., 2013) kiemelik a C. sinensis földrajzilag elkülönülő izolátumainak genetikájának tanulmányozásának és összehasonlításának fontosságát. . A kiválasztott genetikai lokuszok korábbi vizsgálatai arra utalnak, hogy ennek a parazitának a variációját több tényező is befolyásolta, például az életciklus, az éghajlatváltozás és a környezeti adaptáció (Chelomina et al., 2014; Tatonova et al., 2012, 2013). Például úgy tűnik, hogy a C. sinensis mitokondriális cox1 génjének alacsony nukleotidszint és magas haplotípusos variációja a jégkorszak utáni gyors népességnövekedéshez kapcsolódik (Chelomina et al., 2014; Tatonova et al., 2012). Egy ilyen következtetés azonban mélyreható populációs genetikai vizsgálatokat igényel.

Most megvalósítható az ilyen vizsgálatok teljes genom szintjén történő végrehajtása nagy áteresztőképességű szekvenálási technológiák és fejlett bioinformatika segítségével. Az ilyen kutatások lehetővé tennék a C. sinensis populációk genetikai struktúráinak és alstruktúráinak, valamint a fertőzésben és/vagy adaptív folyamatokban részt vevő gének/géntermékek variációinak feltárását. Ennek a fejezetnek a célja a C. sinensis/clonorchiasis biológiájának, epidemiológiájának, patogenezisének, diagnosztizálásának és ellenőrzésének háttere; kritikusan áttekinteni a C. sinensis genetikájával, molekuláris biológiájával és genomikájával kapcsolatos jelenlegi ismereteket; valamint kiemelni az új szekvenálási technológiákat, valamint azokat a genomiális eszközöket és erőforrásokat, amelyek most felhasználhatók e fontos parazita jövőbeni genetikai vizsgálataihoz.

Helmintusok

H.D. Alan Lindquist, John H. Cross, Fertőző betegségek (negyedik kiadás), 2017

Opisthorchid májfájdalmak

Chlonorchis sinensis, Opisthorchis viverini és Opisthorchis felineus találhatók az epevezetékekben. A férgek hermafroditák, körülbelül 1,5 cm hosszúak és mindkét végén keskenyek. A petesejtek az epevezetékeken át a bélbe jutnak, és az ürülékkel együtt. A vízben többféle csigafaj (Parafossarulus, Thiara és Bithenia) szolgál első köztes gazdaként; a csiga petesejtet ölt és a miracidium felszabadul. A polikrióniával történő szaporodás után cercaria-k keletkeznek, amelyek édesvízi halakban (ciprinidákban vagy pontyokban) metacercariae-ként hagyják el a csigát és titokzatot. Ha a fertőzött halakat nyersen fogyasztják vagy nem megfelelően főzik, a metacercariae-kat megemésztik a halakból, és vándorolnak a bélben és az epeutakba. A kolangiokarcinóma lehetséges szövődmény. Lehet összefüggés az ázsiai ételekben található rákkeltő nitrozaminok fertőzésével és fogyasztásával. 27.

Cestode és Trematode fertőzések

Járványtan

A Clonorchis sinensis, az Opisthorchis viverrini és az Opisthorchis felineus három szoros rokonságban álló faj, amelyek hasonló klinikai megnyilvánulásokat produkálnak emberben. A C. sinensis (119-9. Ábra) a leggyakoribb a három közül, több mint 35 millió ember fertőzött Kínában, Japánban, Koreában, Tajvanon és Kelet-Oroszországban. Az O. viverrini endemikus Thaiföld északi részén, Laoszban, Kambodzsában és Vietnam déli részén, míg az O. felineus okozta opisthorchiasis Kazahsztánban, Oroszországban és Ukrajnában fordul elő. 15 Mindhárom fajt nyers vagy alulfőzött édesvízi halak vagy metacercariae-kat tartalmazó rákok elfogyasztásával nyerik, a kutyák és macskák szolgálják a leggyakoribb víztározó gazdaként. A végleges gazdaszervezetben élő felnőtt férgek petéket termelnek, amelyek ürülékkel választódnak ki. Az édesvízbe jutó tojásokat a közbenső vízi csigaház megeszi, amelyben a miracidia kikel és fejlődik; a csigákból később felszabaduló mozgékony cercáriák a megfelelő édesvízi halak vagy rákfélék mérlege alatt rejtőznek, befejezve az életciklust.

Máj- és epevezeték-fertőzések

Clonorchiasis

A trematode májában a C. sinensis, az Opisthorchis viverrini és az Opisthorchis felineus hasonlóak, és általában együttesen vizsgálják őket. A C. sinensis Kínában és Kelet-Ázsiában fertőz személyeket, és gyakori a New York-i bevándorlók körében. Az O. viverrini Thaiföldre, Laoszra, Vietnamra és Kambodzsára korlátozódik, az O. felineus pedig macskákat és embereket fertőz meg Oroszország és Kelet-Európa egyes részein. 459 460 Ezeket az epevezeték-nyálakat a metacercariae-t tartalmazó nyers hal lenyelésével szerezzük. 459,460

A Fasciola-val ellentétben a flukák a Vater ampulláján keresztül a csatornákba vándorolnak, ahol körülbelül 25 nap alatt érnek meg. 459 460 A felnőttek közepes méretű és kicsi intrahepatikus csatornákban, esetenként az extrahepatikus csatornákban, az epehólyagban vagy a hasnyálmirigy-csatornákban laknak, ahol egy évtizedig vagy tovább élhetnek. Az emberi gazdaszervezetek a vízben kikelő tojásokat választják ki, csigákon és halakon átjutva más embereket vagy állatokat fertőznek meg. A betegek általában tünetmentesek, de hasi fájdalommal, hepatomegaliaval és eozinofíliával, vagy visszatérő pyogén kolangitis szindrómával jelentkezhetnek.

Parazitaellenes gyógyszerek tervezésének és szintézisének megközelítései

Satyavan Sharma, Nitya Anand, a Farmakémiai Könyvtárban, 1997

8.2.5 Hetol

A gyógyszer különböző mértékű aktivitást mutat az embert megfertőző különböző flukákkal szemben. Az Opisthorchis felineus kezelésére 60 mg/kg gyógyszeradagot adtak 5 napig, amely után 75% -os gyógyulási arányt értek el. 100 mg/kg dózisra lehet szükség, alternatív napokon 5 vagy 10 napig, hogy 80% -os gyógyulási arány érhető el az O. viverrini ellen. A Hetol szintén nagy aktivitást mutat a Clonorchis sinensis és a Paragonimus spp. embereknél különböző dózisok szerint, 100-500 mg/kg között, 5-24 napig adva [12]. A tevékenység ([12] .