Orális allergiás szindróma: Frissítés a fogorvosok számára

1 Szájsebészeti és Radiológiai Osztály, A.J. Fogtudományi Intézet, Mangalore 575004, India

2 Parodontológiai Tanszék, Yenepoya Fogászati Főiskola, Mangalore 575018, India

Absztrakt

Az orális allergiás szindróma (OAS) az allergiás reakció a szájüregben az olyan élelmiszerek fogyasztása után, mint a gyümölcsök, diófélék és zöldségek. Főleg a pollenfehérjéknek a gyümölcsök és zöldségek fehérjéivel való homológiájának köszönhető. Az OAS-ban az immunrendszer olyan antitesteket termel, amelyek a pollen fehérjéi és az ételben lévő szerkezeti szempontból hasonló fehérjék ellen irányulnak, ezért allergiás tüneteket eredményeznek, amelyek elsősorban a szájüregre korlátozódnak. Ebben az áttekintésben összefoglaltuk az OAS etiopatogenezisét, klinikai jellemzőit, diagnózisát és kezelését, mint a sztomatológusok frissítését.

1. Bemutatkozás

Az orális allergiás szindróma (OAS) allergiás reakció a szájüregben az ételek, például gyümölcsök, diófélék és zöldségek fogyasztása után, amely allergiás náthában szenvedő felnőtteknél fordul elő [1]. Különböző neveken írták le, ideértve a „pollen-étel allergia szindróma”, „a pollen-étel szindróma” és a „pollenhez kapcsolódó ételallergia szindróma” [2]. Az OAS felnőtteknél valószínűleg az étel által okozott leggyakoribb allergiás reakció; és az összes ételallergia több mint 60% -a valójában keresztreakció az étel és a belélegzett allergének között. A többi ételallergiától eltérően az OAS a szájnyálkahártyára, az ajkakra, a nyelvre és a torokra korlátozódik [1].

Az OAS első leírását, amely a gyümölcsök és zöldségek iránti túlérzékenységet társította a nyírfa pollinosisához, Tuft és Blumstein írta 1942-ben. Amlot és mtsai. 1987-ben először "orális allergiás szindrómának" nevezte, főleg orális klinikai megnyilvánulás bemutatása után [3]. Az étrendben az egzotikus gyümölcsök és zöldségek növekvő népszerűsége miatt egyre több pollenallergiás beteg mutat allergiás reakciókat ezekre a finomságokra [4].

2. Etiopatogenezis

Az OAS megnyilvánulásai akkor fordulnak elő, amikor a pollenre allergiás beteg bizonyos gyümölcsöket, zöldségeket vagy dióféléket fogyaszt. Az OAS az I. típusú allergia csoportjába tartozik, vagyis az immunoglobulin E (IgE) által közvetített allergiás reakciók. Fogékony betegeknél az immunrendszer IgE antitesteket termel a pollenfehérjék ellen, amelyek szénanialergiát okoznak. A pollenallergiákat néhány növény pollenének ismételt kitettsége okozza, amelyeket általában levegővel beporzanak, és olyan pollenmennyiséggel rendelkeznek, hogy a pollen belégzése könnyen eljut a tüdőalveolusok felületére. Azok a fehérjék, amelyek szerkezetileg hasonlóak a virágporhoz, megtalálhatók az élelmiszerekben is. Az OAS-beteg először szenzibilizálódik az antigéneket tartalmazó pollen belélegzésével, majd keresztantigéneket tartalmazó étel elfogyasztása után (az inhalált antigénekre) megjelennek az OAS-ra jellemző tünetek [1].

Az allergiáért felelős növényi eredetű fehérjék közé tartoznak a patogenezissel kapcsolatos fehérjék különböző családjai, a proteáz és α-amiláz inhibitorok, peroxidázok, profilinok, magtároló fehérjék, tiol proteázok és lektinek, míg a homológ állati fehérjék közé tartoznak az izomfehérjék, az enzimek és a különféle szérumfehérjék [5].

Bizonyos ételek, mint például a mogyoró, képesek érzékenyíteni és reakciókat kiváltani szájon át történő expozíció után, és válaszokat válthatnak ki, amelyek általánosítják a kapcsolódó ételeket (hüvelyesek). Élelmiszerek más csoportjaiban, például az almában, a légzőszervi expozíció során tapasztalt homológ fehérjék iránti érzékenység (pl. Nyírfa pollen) reakciót közvetíthet az ételben lévő keresztreakciókra [5].

Az IgE által közvetített ételallergia az 1. és 2. osztályba tartozik. Ez a megkülönböztetés a klinikai megjelenésen, a betegek túlnyomórészt érintett csoportján (gyermekek vagy felnőttek) és a betegségeket kiváltó ételallergénekön alapul. Az elsődleges (1. osztály) ételallergia a korai életkorban kezdődik, és gyakran az atópiás szindróma első megnyilvánulását jelenti. A leggyakoribb élelmiszerek: tehéntej, tyúktojás, hüvelyesek (földimogyoró és szójabab), hal, kagyló és búza. Az ezekben az ételekben található allergének nemcsak allergiás reakciókat váltanak ki a gyomor-bél traktusban, hanem gyakran csalánkiütést, atópiás dermatitist és hörgőelzáródást is okoznak. Néhány kivételtől eltekintve a legtöbb gyermek túlnő az 1. osztályú ételallergián az élet első 3-6 évében [7].

A másodlagos (2. osztályú) ételallergia elsősorban serdülőkorú és felnőtt egyéneknél jelentkező allergiás reakciókat ír le, akiknek megállapított légúti allergiájuk van, például a nyír, a bögre vagy a parlagfű virágporára. Az ételallergia ezen formája feltehetően az immunológiai keresztreakció következménye a légúti allergének és a szerkezeti rokonságban lévő fehérjék között az adott élelmiszerekben. Az OAS ebbe a csoportba tartozik [7].

Az OAS-t indukáló ételallergének gyorsan feloldódnak a szájüregben, és az emésztési enzimek könnyen lebontják [8]. Az élelmiszerekben található tartósítószerek szintén kiválthatják a betegség megnyilvánulását [1]. Az egyes fehérjemolekulák szerkezeti hasonlósága miatt a természetben létező számos allergén az alábbiak szerint csoportosítható [1, 8] (1. táblázat).

Az egyes csoportokban található allergének között lehetőség van az IgE antitestek keresztreaktivitására, vagyis a két vagy több allergén egyikéhez kötődő antitestekre. A reakció egyfajta étellel kezdődhet, és ezt követően allergia alakulhat ki más típusú élelmiszerekre [1].

A latex allergének szintén érzékenyíthetik a betegeket arra, hogy keresztreakciót adnak az egyes élelmiszerekben található fehérjére [2]. A latexallergia egyik legismertebb jellemzője a betegek keresztreaktivitása a különféle gyümölcsökkel és zöldségekkel szemben, ezt az állapotot gyakran nevezik latex-gyümölcs szindróma. Az első jelentést egy banánra adott allergiás reakcióról latex allergiás betegben 1991-ben tették közzé [9, 10]. A sokféle növény szerkezetében hasonló fehérjéknek felelősek kell lenniük az ilyen kiterjedt keresztreaktivitásért [11]. A gyakran jelentett keresztreaktív ételek közé tartozik a banán, az avokádó, a kivi, a gesztenye, a burgonya és a papaya, valamint számos latex allergén keresztreakcióba lép az élelmiszer- és a pollenfehérjékkel [5].

Az OAS-t ritkán indukálja más élelmiszerek bevitele pollenérzékenyítés nélküli alanyokban, például kagylókban és sertéshúsokban [12, 13]. A méz egy másik élelmiszer, amely OAS-t okozhat. A gyűjtés során ehhez a nyersanyaghoz pollenszemeket kevernek, amelyek megőrzik allergén tulajdonságukat a mézkészítési folyamat során [14].

Többen és munkatársaik arról számoltak be, hogy néhány betegnél OAS tünetek jelentkeztek a mesquite fa fölött főtt ételek elfogyasztása után, és az egyének pozitívak voltak a mesquite pollen kivonattal végzett bőrszúrási teszten. Arra a következtetésre jutottak, hogy az allergének átadása a mesquit fán főtt ételekben tünetekhez vezethet az érzékeny embereknél [15].

3. Klinikai jellemzők

Az OAS tünetei személyenként változhatnak. Néhány tanulmány megerősítette, hogy az OAS gyakoribb a női betegeknél [16, 17]. Azoknál a betegeknél, akiknél az OAS tünetei jelentkeznek, számos más allergiás reakció léphet fel, amelyek nagyon gyorsan, akár néhány perccel a kiváltó étel elfogyasztása után is elindulnak. Általában az ajkak, a száj, a fül és a torok viszketésével és égő érzésével, vagy perioralis erythema és generalizált urticaria megjelenésével nyilvánul meg. Néha a reakciók megnyilvánulhatnak a szemben, az orrban és a bőrben. A páciensnél kialakulhat az ajkak, a nyelv és az uvula duzzanata, esetenként fulladás érzése és ritkán anafilaxia. A tünetek általában néhány perctől fél óráig tartanak. Ritka helyzetekben az OAS légzési nehézségként, kiütésként vagy hipotenzióként nyilvánulhat meg [1] (2. táblázat).

Pastorello és mtsai. tüneteket észleltek az étellel való orális beadás után, és a reakciót 4 súlyossági fokozatba sorolták: (I) csak a szájnyálkahártya tünetei; (II) szájnyálkahártya és gyomor-bélrendszeri tünetek; (III) szájnyálkahártya és szisztémás tünetek, például csalánkiütés, angioödéma, rhinoconjunctivitis és asztma; és (IV) szájnyálkahártya és életveszélyes tünetek, például gégeödéma és sokk [18]. Az esetek többségében azonban az OAS enyhe tünetekkel jár.

4. Diagnózis

Az ételallergia-diagnosztika az allergológia egyik legnehezebb feladata, különösen akkor, ha nincs egyértelmű összefüggés a klinikai jellemzők kialakulása és az elfogyasztott étel között, vagy amikor az ételallergia atipikus vagy krónikus lefolyású. A diagnosztikai módszerek két csoportra oszthatók: klinikai és laboratóriumi. A klinikai módszerek csoportjában a klinikai előzmények, az étkezési szokások vizsgálata, a bőrtesztek és a teszt teszteket alkalmazzák magas informatív értékük szempontjából. Próba eliminációs étrendeket is alkalmaznak. A specifikus IgE antitest-teszt a legfontosabb a laboratóriumi módszerek között [19].

A helyes diagnózis érdekében alapos betegelőzmény szükséges. Az OAS diagnózisa elsősorban a klinikai előzményeken alapul. Az allergia kórelőzményét, amikor azt jelentik, rögzíteni kell a beteg kórtörténetében [1, 20]. A klinikai előzményeknek tartalmazniuk kell a klinikai jellemzők, az elfogyasztott étel, a tünetek és az étel bevétele és a jelek megjelenése közötti időtartam, valamint a megnyilvánulások sorrendjének részleteit [19]. A levegőben lévő részecskékre allergiás betegeknél a friss gyümölcs vagy zöldség elfogyasztása után a szájüregi viszketés vagy bizsergés megjelenése elegendő az OAS gyanújához [3].

Az IgE által közvetített reakció bőrvizsgálata különböző módszerekkel végezhető: szúrás módszer (szúrás teszt), allergének alkalmazása keresztül a bőr karcolása (karcolási teszt), és ritkán intradermális teszt (allergének a tűvel történő felvitele a bőrbe) [1]. Kereskedelmi kivonatokat használnak szúrásvizsgálatokhoz, amelyek meghatározzák a földimogyoróra, a mogyoróra és a borsóra vonatkozó allergiát. Szúrópróbákat nem végeznek dermatitis területeken vagy olyan területeken, ahol dermokortikoszteroidokat vagy immunmoduláló krémeket alkalmaztak [19].

A bőrszúrási tesztet pollenek és élelmiszerek kivonatával hajtják végre az alkaron vagy a hátoldalon, 15 perc elteltével mérik a búzát, és pozitívnak tekinthető, ha a wheal átmérője meghaladja a negatív kontrollminta 2 mm-ét [3]. . Az allergiás tesztekben használt, kereskedelemben kapható gyümölcs kivonatok általában nem megbízható allergiás mutatók az orális allergiás szindrómában szenvedő betegeknél, mivel a keresztreaktív epitópokat a gyártási folyamat megsemmisítette. A szúrás és szúrás tesztelése (szúrja le a gyümölcsöt, majd szúrja le a bőrt) frissen készített gyümölcs kivonatokkal érzékenyebb az allergénspecifikus IgE antitest kimutatására [20].

Ha az előzmények pozitívak és a szúráspróba negatív, akkor provokációs tesztet kell végezni egy friss étellel. Az orális provokációs teszt a betegség jelenlétének legbiztonságosabb megerősítését jelenti. Ennek során az illető először gyanús ételt fogyaszt, majd rögzíti a tünetek megjelenését. A pontos diagnózis felállításához naplót kell vezetni az élelmiszer-fogyasztásról, amely alapján meghatározható, hogy mely élelmiszer-vizsgálatokat kell elvégezni. A jó előzmények a tesztelést egy adott ételtípusra összpontosíthatják, és így az orvos racionálisabban járhat el [1]. A legtöbb IgE által közvetített reakció esetén 8 ± 10 g száraz ételt vagy 100 ml nedves ételt (dupla mennyiség hús/hal esetében) 10 ± 15 perces időközönként 90 perc alatt adnak, majd egy nagyobb, étkezés nagyságú étel adagot adnak néhány órával később. A tüneteket fel kell jegyezni, és gyakran értékelni kell a bőrt, a gyomor-bél traktust és/vagy a légzőrendszert érintő tüneteket [21].

A vérvizsgálatokat többnyire RIST-ként (Radioimmunosorbent Test) végzik az össz-IgE meghatározásához és a RAST (Radioallergosorbent-teszt) egy adott allergénre specifikus IgE-antitestek meghatározásához. Vérvizsgálatot általában akkor alkalmaznak, amikor nincs lehetőség bőrvizsgálatra [20].

Kiterjedt kutatások vezették az alapvető allergének azonosítását a keresztreaktív élelmiszerekben. Számos allergén komponenst állítottak elő rekombináns formában, fenntartva immunreaktivitásukat és allergén epitópjaikat. Ezeket az allergéneket chip alapú mikrorayára alkalmazzák, amely kis mennyiségű szérumot használ, és több mint 100 étel- és pollenallergénhez biztosít IgE antitestprofilt. Az in vitro diagnosztikai vizsgálatok többsége azonban drága, és a költségtényező korlátozza annak alkalmazását [22].

5. Menedzsment

Multidiszciplináris megközelítésre van szükség az OAS-ban szenvedő betegeknél, amely különböző szakmákat foglal magában (fül-orr-gége szakorvosok, orális patológusok, allergológusok, immunológusok, bőrgyógyászok, gyermekorvosok, gasztroenterológusok és számos egyéb szakterület) [1]. Az OAS számára nincs meghatározva standard kezelés, kivéve az érintett étel elkerülését [23].

Az OAS-t a klinikai megjelenés szerint kell kezelni [20]. Mivel a gyümölcsökben és/vagy zöldségekben található sok immunogén fehérje instabil (hőre labilis), a betegek jól tolerálják a főtt és konzervált ételeket, valamint a friss vagy a nyers ételeket [3]. Bebizonyosodott, hogy az ételek főzése néha megszüntetheti az allergéneket bizonyos fajokban, például az almában, miközben lehetetlen elpusztítani a zellerben és az eperben található allergéneket. Bizonyos típusú élelmiszereknél (pl. Diófélék), amelyek egynél több allergént tartalmaznak, a hőkezelés bizonyos allergéneket elpusztít, míg egyesek még ezt követően is reakciót okozhatnak [1].

Az oktatás a hatékony hosszú távú eliminációs étrend legfontosabb pillére. A betegeknek, családtagjaiknak, közeli hozzátartozóiknak és gondozóiknak tisztában kell lenniük a kockázati helyzetekkel, és utasítást kell kapniuk a címkék elolvasására, valamint arra, hogyan kerülhetők el a releváns ételallergének az otthonon belül és kívül egyaránt [24]. Az OAS-ban szenvedő betegek többségét az allergének elkerülése és a farmakoterápia kombinációjával lehet kezelni. A legfontosabb terápia magában foglalja az antihisztaminokat. Az orális antihisztaminok, például 10 mg cetirizin [25] vagy intramuszkuláris vizes epinefrin 0,01 ml/kg 1: 1000 hígítású dózisban enyhíthetik az allergiás tüneteket azáltal, hogy blokkolják a specifikus immunutakat [26]. A hízósejt-stabilizátorok, például a kromolin-nátrium vagy az antihisztaminok, például a levocetirizin, helyi elõkészítése étkezés elõtt hatékonyan segített néhány ételallergiás beteget. Ez a gyógyszer blokkolja a hízósejt-mediátor felszabadulását [27]. Azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében anafilaxia volt, mindig egy epinefrin adaggal (például EpiPen, amely 0,3 mg epinefrin 0,3 ml-ben tartalmaz) készített lövést magukkal kell vinni [28].

Reakció esetén a betegnek javasoljuk, hogy maradjon nyugodt, öblítse le a száját sima vízzel és pihenjen. A beteg forró (de nem forrásban lévő) italokkal segíthet magán, amelyek inaktiválhatják a maradék allergéneket. Ez általában a szúrás, viszketés és duzzanat érzésének visszavonásához vezet, amely 30 perc és egy óra között (az antihisztamin hatásának elérése előtt) megszűnik [1, 29]. Amikor a beteg képes lenyelni egy adag antihisztamint, mindenképpen be kell őket venni. Azonban súlyos tünetek ritkák az OAS-ban szenvedő betegeknél [1, 29].

Azoknál a betegeknél, akiknek gyanúja van OAS-ról, elővigyázatosságra van szükség, mivel az ételek elkészítése összefüggésbe hozható a reakciókkal. Különböző időpontokban különböző reakciók jelenhetnek meg, például tüsszögési rohamok a gyümölcsök és zöldségek kaparásakor, amikor részecskék kerülhetnek a levegőbe, vagy kötőhártya-gyulladás, ha a beteg megérinti a szemét, miután megérintette a gyümölcsöt vagy zöldséget. Kesztyű és maszkok viselése megakadályozhatja az allergénekkel való érintkezést. Szintén ajánlott kerülni a latexet (gumikesztyűt), amely keresztallergiás reakciókat válthat ki a növényi eredetű élelmiszerekkel szemben. Ha a beteg elkerüli bizonyos típusú polleneket, a szindróma általában két-három év után enyhül [1].

Bizonyos esetekben ajánlott immunterápiával történő pollenszenzitizálás immunterápiával, és néha segíthet a keresztreakciók minimalizálásában [2]. Az immunterápia előnyös lehet, ha egyetlen allergén érintett [20]. Kipróbálták a szubkután specifikus immunterápiát (SIT), és jelentősen csökkentette az OAS tüneteit, amelyek a felelős gyümölcs és zöldség befogadásához kapcsolódnak [22]. Asero tanulmánya szerint a pollen legalább néhány betegnél a SIT hosszan tartó hatást gyakorolhat a virágporral összefüggő ételallergiákra (a nyírfavirágra érzékeny betegek 30 hónappal a vége után is képesek voltak panasz nélkül enni almát. (SIT) [30]. Bergmann és mtsai tanulmánya. azt is javasolta, hogy a pollen-specifikus SIT csökkentse a pollennel társult ételek által kiváltott OAS-t a pollen által kiváltott orrkonjunktivitiszben szenvedő betegeknél [31]. További kutatások folynak az immunterápiáról, mint az OAS kezelési módjáról.

6. Következtetés

Az elfogyasztott ételekkel szembeni allergia vagy intolerancia rendszeresen felmerülő probléma lehet. Bár az OAS-t főként az allergiás klinikákon kezelik, ugyanolyan fontos, hogy a szájorvosok tisztában legyenek az OAS tüneteivel és klinikai jellemzőivel. Ugyanilyen fontos a beteg előzményeinek pontos rögzítése a korábbi allergiás epizódok tekintetében. Rendezett megközelítést kell követni az OAS-ban szenvedő betegek kezelésében. A fogorvosoknak különös figyelmet kell fordítaniuk azokra az egyénekre, akiknek asztmája, atópiája vagy bármilyen más allergiás problémája van a fogászati kezelések során. Annak ellenére, hogy az OAS tünetei a legtöbb esetben enyheek, alkalmanként életveszélyes szövődményeket mutathatnak.

Érdekkonfliktus

A szerzők kijelentik, hogy a jelen cikk megjelenésével kapcsolatban nincs összeférhetetlenség.