Overbeck Corporation kontra Overbeck GMBH

Összegzés

megállapította, hogy a felperes nem volt jogosult az esküdtszék tárgyalására, ahol a védjegybitorlási ügyben egyetlen fennmaradó követelés bírósági jogorvoslatot kért

Az eset összefoglalása az Eden Foods, Inc. kontra Baksht

Vélemény

03-CV-0844 (DRH) (ETB).

A felperes ügyvédei: Zeynel Karcioglu, Esq., New York, New York.

Danobat és Overbeck alperesek ügyvédei: Fross Zeknick Lehrman Zissu, P.C., New York, New York, írta: Richard Lehv, Esq., Evan Gouritz, Esq.

Baker McKenzie, One Prudential Plaza, Chicago, Illinois, írta: John C. Filosa, Esq.

MEMORANDUM ÉS RENDELÉS

HURLEY DENIS, kerületi bíró

A Bíróság előtt folyamatban van az alperesek, az Overbeck GmbH (a továbbiakban: GmbH), a Danobat Machine Tool Co., Inc. és a Danobat S. Coop (a továbbiakban: alperesek) által a Fed.R.Civ.P. 39. cikk a) pontjának 2. alpontja szerint a felperes esküdtszékének megütése. Ezt az indítványt a tárgyalás során tették közzé 2005. november 14-én - ekkor a Bíróság, amint azt kifejtették infra, lényegében fenntartott döntés - és 2005. november 17-én szóban megújították, közvetlenül azután, hogy az esküdtszék ítéletet hozott az Overbeck Corporation ("felperes") felperes javára.

A Bodo Zimmerman vádlottal szembeni kereseteket 2005. november 8-i kikötéssel elutasították.

HÁTTÉR

2003. február elején az alperesek "szüneteltetés és elhagyás" levelet küldtek a felperesnek arról, hogy a felperes az Egyesült Államokban használja az "Overbeck" védjegyet. A felperes, aki bejegyezte az Overbeck védjegyet az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyügyi Hivatalában, a jelenlegi kereset megindításával válaszolt. Az esküdtszék követelésével a panasz mind jogorvoslatra, mind kártérítésre törekedett, számos kereset okán, köztük a védjegyek megsértése, a védjegyek hígítása és a tisztességtelen verseny miatt.

Az alperesek 2003. március 31-én válaszoltak. Ebben az egyik alperes a wit GmbH-nak többszörös viszontkeresetet nyújtott be kártérítés és jogorvoslat iránti kérelem alapján, többek között arra hivatkozva, hogy a felperes állítólagosan megsértette a GmbH Overbeck névre vonatkozó védjegyjogait. A GmbH az esküdtszék tárgyalását követelte viszontkereseteivel szemben.

2005 októberében az alperesek indítványt nyújtottak be mészben kizárni, hogy a felperes bizonyítékokat terjesszen elő a tárgyalás során a különféle felfedezési parancsok be nem tartása miatt bekövetkezett károk miatt. Ezt az indítványt 2005. november 7-én kellett volna meghallgatni, vagyis a zsűri kiválasztásának ugyanazon időpontján. Miután az esküdtszéket ezen a napon kiválasztották, de mielőtt a bizonyítékokat 2005. november 8-án megkezdték volna, a Bíróság megadta az alperesek ban ben limine indítvány szóbeli kizárási végzés kiadásával. (Lát Átirat ("Tr.", 2005. november 7., 84-98.)

Miután mindkét fél teljes mértékben bemutatta bizonyítékait az esküdtszéknek (2005. november 14., Tr., 734), a Bíróság meghallgatta a Polgári Perrendtartás 50. cikkének a) pontja alapján tett indítványokat. (Id. a 746-811. szám alatt.) E folyamat lezárásaként a felperesnek csak három, szövetségi alapú kereseti oka maradt fenn a védjegybitorlás, a védjegyhígítás és a tisztességtelen verseny miatt. (Id. a 812-13. szám alatt.) A döntés meghozatala után azonnal az alperesek felvetették a kérdést, hogy e három kereset bármelyikét be kell-e nyújtani az esküdtszéknek, tekintettel arra, hogy a felperes nem nyújtott be kártérítési bizonyítékot a november 8-i kizárási végzésnek megfelelően. Az alperesek véleménye szerint ez a kérdés a felperes által eredetileg keresett "két dolog", nevezetesen az "elrendelés és pénz" miatt nemleges választ igényelt, csak az előbbi maradt játékban, és "a [Bírósághoz] címezték", nem pedig a zsűri. (Id. 837-ben.) Ennek alátámasztására a vádlottak azt kérdezték: "mi lenne az esküdtszék felkérése a döntés eldöntésére ...? Semmi." (Id.) A felperes azzal érvelt, hogy a kártérítési követelés pusztán annak törlése, amely egyébként jogalapnak minősülne, nem vonja el a felperest a hetedik módosítás szerinti esküdtszéki eljáráshoz való alkotmányos jogától.

Miután az ügyvédek és a Bíróság e viszonylag hosszas, nagyrészt terméketlen vitát folytatták erről a korábban nem ismert témáról, a következő megközelítést javasoltam: a felperes fennmaradó igényeit terjesszék az esküdtszék elé azzal a megértéssel, hogy ha később megállapítom az alperesek álláspontját, miután mindkét fél tájékoztatást kapott a kérdésről - az esküdtszék ítéletét csupán tanácsadónak tekinteném, és magam döntenék el a tárgyi kérdésekről; különben az esküdtszék ítéletét diszpozitívnak fogadnák el, figyelemmel az esetleges ítélet utáni indítványokra. (2005. november 15., Tr., 883-84.) A felperes úgy gondolta, hogy "gyakorlati szempontból ez a legjobb mód a továbbjutásra" (id. 884-nél), míg az alperesek kifogásolták, hogy tulajdonképpen fenntartanám a kérdésben hozott döntést (id. 885-nél). Miután megkaptam a tanácsadást, jeleztem, hogy a fenti megközelítés megvalósul.

A november 16-i díjszabási konferencia során a GmbH azzal érvelt, hogy jogosult volt az esküdtszék döntésére egy vagy több viszontkeresetével kapcsolatban. Ezt az érvet a Bíróság elutasította azzal az indokkal, hogy a nyilvántartásban nem voltak olyan információk, amelyek lehetővé tennék az esküdtszék számára, hogy a GmbH által elszenvedett esetleges károkat a rangsugárzáson kívül másként is megállapítsa. (2005. november 16., Tr., 947–51.). Közvetlenül ezután záró érvek következtek, majd a Bíróság vádja következett. Az esküdtszék ítélete a felperesnek szólt mindhárom keresetének és a GmbH-nak az ellenkérelmei tekintetében.

A FELEK HELYZETE

A vádlottak azon álláspontjának lényegét, amely a felperes esküdtszékének sztrájkolásához vezetett, korábban azonosítottuk. A vádlottak az alátámasztási nyilatkozatukban részletesen kifejtettek szerint: (1) "a felperes jogosult-e az esküdtszék tárgyalására az esküdtszék elé terjesztésének időpontjától kezdve," (2) "[s] mivel most csak méltányos jogorvoslati lehetőségek állnak a felperes rendelkezésére, nem jogosult az esküdtszék tárgyalására, "(3)" az alpereseknek joguk van a tárgyalásra "és (4)" ha az esküdtszék döntése tanácsadói döntésnek minősül. " esküdtszék, a Bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia. " (Defs. 'Supp. Mem., Tartalomjegyzék (a "3" és a "4" tételek mindegyik betűjét az eredeti eredeti nagybetűvel írja.))

Válaszul a felperes azzal érvel, hogy (1) "az esküdtszéki tárgyaláshoz való jogot az Alkotmány hetedik módosítása megőrzi", (2) "a felperesnek joga van az esküdtszék tárgyalására jogi igényei és az alperesek jogi viszontkeresetei ellen, "(3)" a vádlottak lemondtak az esküdtszék tárgyalásának követeléséhez fűződő jogukról ", és (4)" a büntetőeljáráshoz alkotmányos jog nincs. " (Pl. Opp. Mem., Tartalomjegyzék (egyes esetekben a nagy- és kisbetűk használata eltér az eredetitől.))

VITA

1. Az esküdtszék tárgyalásának jogára vonatkozó, a hetedik módosítás alatt alkalmazandó törvény

A hetedik módosítás, amelyre a felperes támaszkodik, előírja, hogy "[i] n az általános törvény szerint megfelel, ha a vitatott érték meghaladja a 20 dollárt, fennmarad az esküdtszék általi tárgyalás joga". U.S. Const. módosít. VII. Amint azt a második áramkör elmagyaráztaMelex A.G. kontra Fairchild Weston Systems, Inc.:

Amint a Justice Story 1830-ban a Legfelsőbb Bíróságnak kifejtette, a "közjogi keresetek" kifejezés nem korlátozódik "a perekre, amelyeket a közjog elismert régi és rendezett eljárásai között"; a kifejezés inkább magában foglal minden olyan "pert, amelyben a törvényes jogokat meg kellett állapítani és meghatározni, ellentétben azokkal, ahol egyedül méltányos jogokat ismernek el, és méltányos jogorvoslati lehetőségeket alkalmaznak". . . . Így "már régóta megállapították, hogy a [bírósági tárgyaláshoz való jog] túlmutat a köztörvényes cselekvési formákon", amikor a hetedik módosítást 1791-ben elfogadták. . . .

Kettős, korábbi elemzést alkalmazunk annak eldöntésére, hogy a hetedik módosítás esküdtszéki tárgyaláshoz való joga kiterjed-e a módosítás elfogadása után született ügyre: "A szokásos teszt az, hogy először azt határozzuk meg, hogy a keresetet törvényesnek vagy méltányosnak ítélték-e meg. századi Angliában, és másodszor, hogy a kért jogorvoslat jogszerű-e vagy méltányos-e. A bíróságnak egyensúlyba kell hoznia a kettőt, nagyobb súlyt adva ez utóbbinak. "

A fenti elveket szem előtt tartva, először arra a kérdésre kell irányítani a figyelmet, hogy a felperesnek joga volt-e az esküdtszék tárgyalására a bírálóbizottság elé terjesztett három keresetének egy vagy több okán. Ezt követően a GmbH viszontkereseteit, egyidejűleg az esküdtszék igényével, figyelembe veszik az elemzésben, figyelembe véve a felperes ragaszkodását ahhoz, hogy nemcsak az igényei, hanem a válaszban kifejtett jogi viszontkeresetek tekintetében is joga van az esküdtszék tárgyalására.

2. A felperes nem jogosult az esküdtszék tárgyalására annak három fennmaradó oka miatt

Az alperesek tudomásul veszik, hogy a felperes védjegyének megsértése és a tisztességtelen verseny iránti igény, valamint a hígítási igény (ha az alperesek jogsértő magatartását szándékosan állapítják meg) "pénzbeli kártérítést tesz lehetővé - hagyományos jogorvoslat". (Defs. 'Supp. Mem., 4. pont.) Az esküdtszéki tárgyalásra való jogosultságot azonban a fennmaradt kérdések jellege határozza meg abban az időpontban, amikor az ügyet a tény tényének elé kell terjeszteni, ha ezek a kérdések eltérnek amelyeket a beadványok kereteznek. Lásd pl., Armco, Inc. kontra Armco Burglar Alarm Co., Inc., 693 F.2d 1155, 1158 (5th Cir. 1982) ("[az esküdtszék általi tárgyaláshoz való jogot a kérdések határozzák meg, nem a beadványok") (többek között a Wright Miller 9-re hivatkozva), Szövetségi gyakorlat és eljárás 2304. § (1971)); Anti-Monopoly, Inc. kontra General Mills Fun Group, 611 F.2d 296, 308 (9. Cir. 1979) ("A kerületi bíróságon még nem volt jogi kérdés megvizsgálása....) Így a végzés elengedte az esküdtszék tárgyalásának korábbi [felperes] általi megadását, helyesen lett megadva. "); Stonewall Ins. Co. v. Nemzeti Gypsum Co., 1992 WL 281401, * 1 (S.D.N.Y. 1992) ("Jól megállapítható, hogy amikor egy fél visszavonja kártérítési igényét, és csak méltányos enyhítést követel, az esküdtszék tárgyalása már nem áll rendelkezésre, és a kérdéseket a bíróságnak kell megvizsgálnia.").

Noha a jelen célra a megfelelő fókuszpont a "kérdések", amint azt korábban kifejtettük, indokolt megemlíteni, hogy a felperes panaszában keresett jogorvoslati lehetőségeket a szövetségi védjegyek megsértésével, a védjegyek hígításával és a tisztességtelen verseny indokolásával, azaz., a végzés és a kártérítés változatlanok maradtak a tárgyalás lefolytatásáig és a kárelhárítási végzés meghozataláig. Ettől a ponttól kezdve a felperes számára csak a kényszerítő jogorvoslat maradt elérhető. Ilyen körülmények között a törvény jól megalapozott, hogy a panaszos fél nem jogosult az esküdtszék tárgyalására. Design Strategies, Inc. kontra Davis, 367 F. Supp. 2d 630 (S.D.N.Y. 2005), affied, 469 F.3d 284 (2. cir. 2006).

Ban ben Tervezési stratégiák, a felperest, akárcsak itt, a felfedezéssel való visszaélések miatt nem engedték meg, hogy pénzbeli könnyítéseket kérjen. Ennek eredményeként Marrero bíró kifejtette:

Most, hogy a Bíróság a [felperes] felfedezési kudarcai alapján úgy döntött, hogy a [felperes] nem követelhet kieső nyereséget, a [felperesnek] korábban csak az esküdtszék tárgyalására való joga volt érvényben. Emiatt a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a [felperesnek] nincs joga esküdtszék tárgyalására a jelen ügyben fennmaradó követelésekkel kapcsolatban.

A következtetés: Tervezési stratégiák, amint azt a második áramkör megerősítette, számos más határozatban megtalálható. Lásd pl.,Armco, 693 F.2d 1158-nál ("Bár az Armco soha nem módosította kártérítésre és méltányos enyhítésre irányuló panaszát, az eljáró bíró belátása szerint az Armco indítványának eleget tett, amely ténylegesen elutasította a jogi követeléseket. Ez aztán megfelelővé tette az eljáró bíró számára az esküdtszék ítéletét tanácsadónak tekinteni. "); Monopóliumellenes, 611 F.2d, 308. ("Az első kerületi bíró egyértelműen tévedett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a MONOPOLY védjegy érvényességével kapcsolatos kérdések jogi kérdéseket vetnek fel, bár mindkét fél csak méltányos enyhítést kért.") (Az idézetek elhagyva). Valójában a felperes nem adott ellenkező felhatalmazást.

Összefoglalva, a felperes nem volt jogosult az esküdtszék tárgyalására azon kérelmek vonatkozásában, amelyek túlélték az alperesek 50. szabálya a) pontjának indítványát, vagy amelyeket a felperes nem vont vissza, vagyis a védjegyek megsértése, a védjegyek hígítása és a tisztességtelen verseny szövetségi alapú követelései miatt.

3. A felperes nem jogosult az esküdtszék tárgyalására a GmbH viszontkeresetei alapján

A felperes azt is állítja, hogy a GmbH viszontkeresetei alapján bírálóbizottsági eljárásban részesült, és ennek megfelelően az esküdtszék ítéletének helyt kell állnia. Ez a jog pedig, ha létezne, kiterjedne "a panasz, a válasz és az ellenkérelem [ek] által felvetett minden kérdésre", még akkor is, ha kizárólag az alperesek esküdtszékének követelésén alapul, amennyiben az alperesek követelései és a felperesek " ugyanazok a ténybeli körülmények. " Lee Pharmaceuticals kontra Mishler, 526 F.2d 1115, 1117 (2d. Cir. 1975).

A GmbH viszontkeresetei szövetségi tisztességtelen versenyt, szövetségi hamis reklámot, védjegy törlését, közjogi tisztességtelen versenyt, közjogi hamis reklámot és szerződésszegést vádoltak.

De az állított jog nem létezik. Amint azt korábban megjegyeztük, a GmbH nem nyújtott be elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy az esküdtszék bármelyik viszontkeresetével szemben kártérítést ítélhessen meg. Vagyis a tényállás szempontjából megfogalmazott kérdések nem tartalmaztak kártérítési igényt, így csak a bíróság általi kényszerítő jogorvoslat lehetősége maradt a GmbH esetleges érvényesülése esetén. Lényegében ugyanazon okok miatt, amelyek a felperesnek az esküdtszék tárgyalására való jogosultságának hiányára vonatkoznak, a három fennmaradó kereseti ok miatt sem a GmbH, sem a felperes származékosan nem volt jogosult a GmbH viszontkeresetei alapján esküdtszékre.

A fenti következtetés levonásakor egy olyan tényt vettem figyelembe, amelyet a felek nem említettek, és amelyet korábban nem is említettem, hogy a GmbH a felperessel ellentétben beadványaiban a védjegy tulajdonjogával kapcsolatos nyilatkozat meghozatalát kérte. Miután ezt megtettem, arra a következtetésre jutottam, hogy ez a jogorvoslat önmagában sem méltányos, sem jogszerű; jelleme inkább a kísérő körülményektől függ. Gulfstream Aerospace Corp. kontra Mayacamas Corp., 485, 271, 284 (1988). Itt a vele járó körülmények csak méltányos enyhítési igényeket vonnak maguk után, és ennek következtében a GmbH deklaratív ítélet iránti kérelme nem indokol jogi igényt a hetedik módosítás értelmében. Marseille, 299 F.3d 649-nél.

4. A vádlottak nem mondtak le a jogukról a felperes esküdtszék igényének sztrájkolására azzal, hogy először felvetették a kérdést a tárgyalás során

A felperes érve, miszerint az alperesek lemondtak a felperes esküdtszékének megütési jogáról, nem visszatartó erejű. Fed.R.Civ.P. A 39. cikk a) pontjának 2. alpontja előírja, hogy "a Bíróság indítványra vagy saját kezdeményezésére [esküdtheti az esküdtszéket, ha megállapítja], hogy az Alkotmány nem rendelkezik e kérdések egy részének vagy mindegyikének az esküdtszék általi tárgyaláshoz való jogával, vagy az Egyesült Államok alapszabálya. " Az alapszabályból jelentősen hiányzik az időbeli korlátozás. Ráadásul az itteni vádlottak nem indíthatták el az előzetes tárgyalást, mióta a Bíróság az indítványukról döntött mészben annak megakadályozására, hogy a felperes kártérítési bizonyítékokat mutasson be, a tárgyalás lefolytatásáig nem került sor. Ezenkívül a felperes nem javasolta, hogy másképp próbálta volna meg az ügyet, ha tudta volna, hogy a végső ténybeli tényállás a Bíróság lesz, nem pedig az esküdtszék, és azt sem, hogy valahogy másképpen hátrányos helyzetbe hozta volna az alperesek véleménye szerint. megkésett alkalmazás.

A fenti körülmények között nem a diszkrécióval való visszaélés volt a szórakoztatás, és végül az alperesek tárgyalási kérelmének teljesítése a felperes esküdtszékének megütése érdekében. Vö., Ed Peters Jewelry Co., Inc. kontra C J Jewelry Co., Inc., 215 F.3d 182, 186 (1st Cir. 2000) (nem a bírósági mérlegelési joggal való visszaélés, miután minden bizonyítékot bemutattak, sua sponte, elutasította a felperes négy keresetének három indokolását a földön történő zsűrizésben, mindegyik méltányosan hangzott) ); Melex A.G., 29 F.3d a 826–27-nél (a kerületi bíróság nem élt vissza mérlegelési jogkörével azáltal, hogy a sua sponte kijelentette, hogy a tárgyalás felénél (nyilvánvalóan azt követően, hogy a felperes megpihentette főügyét), hogy a felperes követelése igazságos jellegű, és így a az esküdtszék ítélete csupán tanácsadó lenne).

Igaz, a járási bíróságok Peters Jewelry Co. és Melex A.G. saját kezdeményezésére járt el, amikor úgy döntött, hogy az egyes esküdtszékeknek nem terjeszt elő bizonyos indokokat. De ez a jelenlegi célok szempontjából nem jelentős megkülönböztetés. Fed.R.Civ.P. A 39. cikk a) pontjának 2. alpontja magában foglalja az esküdtszék igényeinek megütését mind az ügyvédi kezdeményezéssel, mind a bírósági eljárással; bizonyára a fenti döntésekben a részesedések alapjául szolgáló indok hasonló hatályú. Vagyis, ha a bírót nem zárják ki - ami nem - valójában az esküdtszék követelését teljesíti a tárgyalás során, nincs ok arra a következtetésre jutni, hogy az ügyvéd nem kérhet ilyen mentességet a tárgyalás során.

Mindkettőben Ed Peters Ékszer és Melex A.G., a Körzeti Bíróság fenntartásait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kerületi bíróság sua sponte megsértette az esküdtszék követelését. Lásd Ed Peters ékszerek, 215 F.3d 826-nál;Melex A.G., 29 F.3d 826-nál. Itt a Bíróság ezzel szemben nem a sua sponte eljárást folytatta, hanem az alperesek indítványa alapján járt el, miután meghallgatta a felek érveit.

Végül az a döntésem, hogy az igényeket az esküdtszék elé terjesztem azzal a megértéssel, hogy az esküdtszék ítéletét tanácsadónak tekintem, ha később megállapítom, hogy az esküdtszék tárgyalásának nincs joga az 5. körút által kifejezetten jóváhagyott eljárással. Armco. Hasonlítsa össze 2005. november 15., Tr. a 883-84 Armco-val, 692 F.2d 1158-nál. Lásd még: Melex A.G., 29 F.3d, 826 ("Arra a következtetésre jutunk, hogy az elsőfokú bíróság a [kereset tárgyát képező] ügyet méltányos természetűnek tekintette, amelyet a bíróságnak a bíróság által választott tanácsadó esküdttel vagy anélkül kell tárgyalnia.") (Idézi C R Eng'g vállalkozók kontra Amber Steel Co., 23 Cal.3d 1 (1978)].

Összefoglalva, a felperes nem nyújtott be semmilyen, ebben az áramkörben elismert felhatalmazást arra az állításra, miszerint a jelen ügy körülményei között az alperesek lemondanának a Fed.R.Civ.P. 39. a) pontjának 2. alpontja szerint a tárgyalás előtt nem mozdult. A feltüntetett okokból úgy vélem, hogy a vádlottak kérelmének időzítése nem sérti a törvényi vagy határozati jogokat, és a körülmények között nem történt lemondás.

5. A vádlottak padi tárgyalásra jogosultak

A Bíróság egyetért a felperessel abban, hogy alkotmányos joga nincs a bírósági tárgyaláshoz, és hogy "ahol az esküdtszék tárgyalásának joga fennáll", a bíróság nem tekintheti tanácsadónak az esküdtszék ítéletét. (Pl. Opp. Mem. 7-kor.) De amint azt korábban kifejtettük, a felperesnek nem volt joga esküdtszék tárgyalására sem a mentességi kérelmeit illetően, sem pedig a GmbH által előterjesztett viszontkeresetek alapján. Ennek megfelelően, tekintettel arra, hogy az egyetlen fennmaradó jogorvoslat méltányos jellegű, helyénvaló, hogy a Bíróság ténybeli tényezőként szolgáljon, és az alpereseknek joguk van ragaszkodni ahhoz, hogy ezt tegyem.