Pajzsmirigy tuberkulózis: Esetsorozat és az irodalom áttekintése

1 Endokrinológiai osztály, Orvostudományi Osztály, Az Aga Khan Egyetemi Kórház, Kar Irodaépület 2. emelet, Stadium Road, P.O. Box 3500, Karacsi 74800, Pakisztán

esetsorozat

Absztrakt

Célkitűzés. A pajzsmirigy tuberkulózisa nagyon ritka betegség. Az extrapulmonalis tuberkulózis előfordulása az utóbbi években fokozatosan növekszik. A primer pajzsmirigy tuberkulózis három esetét mutatjuk be. Mód. Két esetet diagnosztizáltak a finom tűvel történő aspirációs citológia (FNAC) alapján, mivel pajzsmirigy-góc volt. A harmadik esetet a hisztopatológián diagnosztizálták, mivel a beteg teljes pajzsmirigy-eltávolításon esett át a bal oldali csomópontnál, amely follikuláris elváltozás volt az FNAC-on. A másik lebenyen tuberkulózist diagnosztizáltak. Eredmények. Mindhárom betegnek antitubercularis kezelést adtak kilenc hónapon keresztül, és a kezelés után göbös elváltozásaik teljesen megszűntek. Következtetés. Bár ritkán fordul elő, a pajzsmirigy tuberkulózist a pajzsmirigy tömegének differenciáldiagnosztikájában is szem előtt kell tartani, még olyan betegeknél is, akiknek kórtörténete és tünetei nincsenek a tuberkulózis betegség másutt.

1. Bemutatkozás

A pajzsmirigy tuberkulózisa rendkívül ritka. Az előfordulás alacsony azokban az országokban is, ahol a tuberkulózis gyakorisága magas [1]. A pulmonalis tuberkulózishoz képest az extrapulmonalis tuberkulózisnak különböző klinikai megnyilvánulásai lehetnek, és nehezen diagnosztizálható. A pontos diagnózis érdekében a klinikai és radiológiai jellemzők nem specifikusak, és szövettani vizsgálatra van szükség [2].

Három primer pajzsmirigy tuberkulózis esetről számolunk be.

1. eset. Egy 21 éves nősténynél 3-4 hónapig láz, az elülső nyak duzzanata és 3,5 kg súlycsökkenés volt tapasztalható. A család története jelentős volt a tuberkulózis szempontjából egy testvérnél. Vizsgálata során az elülső nyak markáns duzzanata volt, limfadenopathia nélkül. Klinikailag euthyroid volt. A szisztémás vizsgálat nem volt figyelemre méltó. Teljes vérképe normális volt, ESR értéke 25 mm/1. óra. A Mantoux teszt pozitív volt. A rutin biokémia mind a normális határokon belül volt. Biokémiai szempontból szintén euthyroid volt. Technetium 99 pajzsmirigy szcintigráfiája hideg csomót mutatott ki a jobb pajzsmirigy lebenyének alsó részén.
A finom tűvel végzett aspirációs citológia (FNAC) caseation nekrózist mutatott, a gócból származó genny nem mutatott AFB-t, de a genny tenyészete pozitív volt a Tubercle Bacilli esetében. Ezért az első 3 hónapban négy gyógyszeres kezeléssel kezdték el a tuberkulózis elleni kezelést (ATT), majd a következő 6 hónapban 3 gyógyszeres kezelést kaptak. A kezelés után teljesen megszűnt a duzzanat (1. a) és b) ábra).

a) Nagy csomó a nyak előtt (a kezelés előtt). b) A duzzanat teljes feloldása a kezelés után.

2. eset. Egy 51 éves nősténynél 3-4 éven át a pajzsmirigy bal lebenyének duzzanata volt megfigyelhető, amelynek mérete fokozatosan nőtt, nyomó- és társuló tünetek nélkül. Vizsgálatakor bal pajzsmirigy-csomója volt, amely nem volt megfelelő és nyelés közben mozgott, tapintható nyirokcsomó nélkül. A szisztémás vizsgálat nem volt figyelemre méltó, és klinikailag euthyroid volt. Kezdeti munkája a bal pajzsmirigy lebenyének FNAC-ját tartalmazta, amely follikuláris elváltozást mutatott ki a kiemelkedő Hurthle-sejttel. Technetium 99 pajzsmirigy szcintigráfiája hideg csomókat mutatott ki a pajzsmirigy bal lebenyében. A pajzsmirigy ultrahangja bal oldali hipoechoikus csomók mérését mutatta

cm minimális perifériás erezettséggel. A jobb lebeny normál méretű volt, kevés kicsi szilárd és cisztás csomó volt. A mellkas röntgenfelvétele normális volt. Teljes vérképe és rutin biokémiája lényegében normális volt. Teljes pajzsmirigy-eltávolításon esett át, és hisztopatológiai jelentéséből kiderült, hogy follikuláris adenomaoncocita változatosság (Hurthle sejt adenoma), a bal lebeny granulomatózus gyulladásának gócai és jóindulatú noduláris hiperplázia krónikus granulomatosus gyulladásos gócokkal együtt, nekrózis mellett a tuberkulózis lehetősége a jobb lebenyben . Az ATT-t négy gyógyszeres kezeléssel kezdték az első három hónapban, majd a következő hat hónapban három gyógyszeres kezelést, napi 100 ug tiroxinnal együtt. Befejezte a kezelését, és tünetmentes maradt, mint korábban.

3. eset. Egy 32 éves hímnek az alsó nyak jobb oldalán található magányos csomó volt látható három hónapig, progresszív megnagyobbodással. Szisztémás tünetei nem voltak. A vizsgálat során a nyak jobb oldalán magányos, nontender és határozott duzzanat mutatkozott, limfadenopathia jele nélkül. A szisztémás vizsgálat nem volt figyelemre méltó, és klinikailag euthyroid volt. Teljes vérképe, ESR-je és rutin biokémiája a normális határokon belül volt. Biokémiai szempontból euthyroid volt. A Technetium 99 pajzsmirigy szcintigráfiája multinoduláris golyvát mutatott ki, amely mindkét lebenyt érintette. A pajzsmirigy ultrahangján multinoduláris golyva derült ki, amelynek legnagyobb csomója (cm) volt a pajzsmirigy jobb lebenyében. Az ultrahang-vezérelt FNAC kiterjedt, tuberkulózisra utaló esetleges nekrózist tárt fel. Röntgenmellkasa a normális határok között volt. Három hónapig négy gyógyszeres kezeléssel kezdték ATT-n, majd a következő hat hónapban három gyógyszeres kezeléssel. A hat hónap utáni utóvizsgálat figyelemre méltó regressziót mutatott a csomó méretében (2. a) és 2. b) ábra).

a) A kezelés előtt nagy magányos csomó a jobb alsó nyakon. b) A duzzanat teljes feloldódása tuberkulózisellenes kezelés után.

2. Irodalom áttekintése

A pajzsmirigy tuberkulózisa rendkívül ritka betegség. Az irodalom szerint a pajzsmirigy tuberkulózis gyakorisága 0,1% –0,4% [3].

Az extrapulmonalis tuberkulózisnak különböző klinikai megnyilvánulásai lehetnek, és nehezen diagnosztizálható. A pajzsmirigyben a tuberkulózis két fő formában fordulhat elő. Először, ami gyakoribb, a miliáris terjedés a pajzsmirigyre az általános disszemináció részeként. Kevésbé gyakori a pajzsmirigy fokális esetleges tuberkulózisa, amely lokalizált duzzanatként utánozza a karcinómát [2], felületesen megjelenő hideg tályogként [4], multinoduláris golyvaként [5, 6] vagy nagyon ritkán akut tályogként [4]. A pajzsmirigy tuberkulózis megnyilvánulhat gyakori pajzsmirigy csomóként vagy csomóként vagy cisztás komponensű csomóként is [7].

A klinikai megjelenés gyakran szubakut, de tályog vagy pajzsmirigy-gyulladás esetén akut lehet [5, 8]. A beteg tünetmentes lehet [7]. Az esetek döntő többségében megmarad a pajzsmirigy működése, és a pajzsmirigyhormon-rendellenességekkel járó esetek leírása rendkívül ritka. A tuberkulózisos pajzsmirigy-gyulladás következtében kialakuló tireotoxikózis leírását „hyperthyreosis klinikai szindrómájaként” jelentik, amely általában a mirigy érintettségének kezdetén fordul elő pusztulása miatt [3, 9]. A hipotireózist a mirigy kiterjedt mirigypusztulása okozza kazeusos nekrózis esetén. az irodalom szerint a pajzsmirigy TB-ből eredő hypothyreosisnak csak három esetét jelentették még [2, 10, 11].

A pajzsmirigy tuberkulózisát ritka előfordulása miatt általában nem vizsgálják. A méhnyak lymphadenopathiával együtt járó tuberkulózis múltja és a tuberkulózis érintettségének helye a helyes klinikai diagnózis kialakulásához vezethet. Mikobakteriális fertőzés gyanúja esetén mellkas röntgenvizsgálatot és tuberkulin bőrtesztet (PPD) kell végezni [12]. A diagnózist csak a finom tűvel történő aspirációs citológia (FNAC) vagy a műtéti minta szövettani vizsgálata után állapítják meg, amikor az FNAC negatív [13–15]. A jellegzetes szövettani leletek közé tartoznak az epithelioid sejt granulomák központi kazeusos nekrózissal, perifériás limfocita infiltrációval és Langhan óriássejtjeivel [16]. Valójában, esetleges nekrózis a tuberkulózisra jellemző citológiai lelet. A savas gyors bacillusok (AFB) egyidejű bemutatása szinte egyértelművé teszi a diagnózist. Ebben a helyzetben a mikobaktérium tenyészet hasznos [15].

A képalkotó technikák nem túl hasznosak a diagnózis felállításában, és csak szórványosan írták le őket a betegség ritka előfordulása miatt [17]. Az ultrahangvizsgálat általában heterogén, hypoechoikus tömeget tár fel, amely hasonló egy daganatos elváltozáshoz. A tályog visszhangtalan, és belső visszhangokat mutathat [4, 17]. A kontraszt által fokozott CT segíthet lokalizálni a kazeózus nekrotikus elváltozást [18]. Egy nemrégiben készült tanulmány leírta a pajzsmirigy tuberkulózisának MRI jellemzőit [19]. A normál pajzsmirigy a nyak izmaihoz képest homogén módon hiperintenzív mind a T1, mind a T2 súlyozott képeken. A tuberkulózisos pajzsmirigy közepes jelintenzitást mutat a sűrűn sejtes gyulladásos granulációs szövet jelenléte miatt, tuberkulózisos granulomákkal, minimális nekrózissal vagy anélkül [19]. Ez a pajzsmirigyben való megjelenés azonban nem specifikus, és a pajzsmirigyrák hasonló jellegű lehet. A szubkután tályog hipointenzumként jelentkezett a T1-en, és hiperintenzív volt a T2-súlyozott képeken, és perifériás peremfokozódást mutathat kontrasztos MR-felvételeken [19].

A pajzsmirigy tuberkulózist meg kell különböztetni a pajzsmirigy összes fő betegségétől. A tuberkulózisos thyreoiditis differenciáldiagnózisa a helyi fájdalom jelenlététől vagy hiányától függ. Ha a fájdalom az uralkodó klinikai lelet, akkor a differenciáldiagnózis a pajzsmirigy-gyulladás fertőző formája és a szubakut granulomatózus pajzsmirigy-gyulladás (De Quervain, pajzsmirigy-szarkoidózis stb.) Között helyezkedik el [20].

Számos betegség okozhat granulomatózus gyulladást a pajzsmirigyben, mint például a granulomatózus pajzsmirigy-gyulladás, tapintásos pajzsmirigy-gyulladás, gombás fertőzés, tuberkulózis, szarkoidózis, granulomatózus vasculitis és idegen test reakciója. Az eset-nekrózis azonban csak tuberkulózisos gyulladás esetén jelentkezik. Abban az esetben, ha nincs fájdalom, a pajzsmirigy tuberkulózisát hamisan pajzsmirigy malignitásként diagnosztizálhatják; a két feltétel akár együtt is létezhet [20].

Kezdetben a pajzsmirigy tuberkulózisának kezelése tuberkulózisellenes gyógyszerekből állt, kombinálva a pajzsmirigy érintett részeinek műtéti eltávolításával [21] vagy műtéti drénezéssel [3]. Most már felismerték, hogy a teljes feloldás általában csak a megfelelő tuberkulózisellenes gyógyszeres kezelést követi [22]. De nagy tályoggal járó esetekben a műtéti vízelvezetés vagy a reszekció, majd a tuberkulózis elleni kezelés elegendőnek minősül, és további műtétre ritkán van szükség [22].

Összefoglalva, a pajzsmirigy tuberkulózis ritka, de a pajzsmirigy tömegének differenciáldiagnózisaként kell figyelembe venni, különösen olyan országokban, mint Pakisztán, ahol a tuberkulózis magas gyakorisággal fordul elő. A múltban előforduló tuberkulózis a test más részein vagy a nyaki lymphadenopathia jelenléte és a magas ESR-értékek segíthetnek a diagnózis felállításában, de a pajzsmirigy-tuberkulózis ezeknek a jellemzőknek a hiányában is előfordulhat. Az FNA a fő diagnosztikai módszer a betegség diagnosztizálására. A kezelés főként a tuberkulózisellenes szereken alapul, de műtétre vagy vízelvezetésre lehet szükség nagy tályog esetén, valamint tuberkulózisellenes gyógyszeres terápiával.

Hivatkozások

  1. A. Mondal és D. K. Patra: „A finom tűt szívó citológia hatékonysága a pajzsmirigy tuberkulózisának diagnosztizálásában: 18 eset vizsgálata”. Gégészeti és otológiai folyóirat, köt. 109. sz. 1, 1995–36–38. Megtekintés: Google Scholar
  2. P. Barnes és R. Weatherstone: „A pajzsmirigy tuberkulózisa: két esetjelentés” British Journal of Diseases of the Chest, köt. 73. sz. 2, 1979. 187–191. Megtekintés: Google Scholar
  3. F. W. Rankin és A. S. Graham, „A pajzsmirigy tuberkulózisa” A műtét évkönyvei, köt. 96. sz. 4, 1925. 625–648. Oldal. Megtekintés: Google Scholar
  4. H. Parmar, M. Hashmi, A. Rajput, T. Patankar és M. Castillo: „A pajzsmirigy akut tuberkulózisos tályogja” Ausztráliai radiológia, köt. 46. ​​sz. 2, 186–188., 2002. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  5. A. Chaudhary, B. Nayak, S. Guleria, R. Arora, R. Gupta és M. C. Sharma: „A pajzsmirigy tuberkulózisa hipotireózisban szenvedő multinoduláris golyvaként jelenik meg: ritka előadás” Indian Journal of Pathology & Microbiology, köt. 53. sz. 3, 579–581., 2010. Megtekintés: Google Scholar
  6. S. Aerts, B. J. Gypen, R. Van Hee és P. Bomans: „A pajzsmirigy tuberkulózisa. Esettanulmány ” Acta Chirurgica Belgica, köt. 109. sz. 6, 805–807., 2009. Megtekintés: Google Scholar
  7. P. C. Modayil, A. Leslie és A. Jacob: „A pajzsmirigy tuberkulózisos fertőzése: esetjelentés” Orvosi esetjelentések, köt. 2009, cikk azonosító: 416231, 2009. Megtekintés: Google Scholar
  8. S. Akbulut, I. Gomceli, B. Cakabay, A. T. Arikok, A. Sezgin és S. Bakir: „A pajzsmirigy elsődleges tuberkulózisának klinikai bemutatása” Pajzsmirigy, köt. 20. sz. 2, 2010. 231–232. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  9. V. K. Kapoor, K. Subramani és S. K. Das: „A pajzsmirigy tireotoxikózissal járó tuberkulózisa” Posztgraduális orvosi folyóirat, köt. 61. sz. 714, 339–340, 1985. Megtekintés: Google Scholar
  10. E. Bulbuloglu, H. Ciralik, E. Okur, G. Ozdemir, F. Ezberci és A. Cetinkaya: „A pajzsmirigy tuberkulózisa: az irodalom áttekintése”. World Journal of Surgery, köt. 30. sz. 2, 2006. 149–155. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  11. B. P. da Silva, E. G. Amorim, E. J. Pavin, A. S. Martins, P. S. de Matos és D. E. Zantut-Wittmann: „Elsődleges pajzsmirigy tuberkulózis: a hypothyreosis és a carcinoma utánzó nyaki elülső tömeges ritka etiológiája”. Arquivos Brasileiros de Endocrinologia e Metabologia, köt. 53. sz. 4, 475–478., 2009. Megtekintés: Google Scholar
  12. K. Terzidis, P. Tourli, E. Kiapekou és M. Alevizaki: „Pajzsmirigy tuberkulózis” Hormonok, köt. 6. szám 1, 2007., 75–79. Oldal. Megtekintés: Google Scholar
  13. H. O. El Malki, R. Mohsine, K. Benkhraba et al., „Pajzsmirigy tuberkulózis: diagnózis és kezelés” Kemoterápia, köt. 52. sz. 1, 2005. 46–49. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  14. M. C. Keven, S. Birengel és F. Çokça: „A pajzsmirigy tuberkulózisa: esetjelentés” Klinikai mikrobiológia és fertőzés, köt. 7. szám 9. o. 514, 2001. Megtekintés: Google Scholar
  15. D. K. Das, C. S. Pant, K. L. Chachra és A. K. Gupta: „A tuberkulózisos pajzsmirigy-gyulladás finom tűvel történő aspirációs citológiai diagnózisa: nyolc eset jelentése” Acta Cytologica, köt. 36. sz. 4, 517–522, 1992. Megtekintés: Google Scholar
  16. S. Ozekinci, B. Mizrak, G. Saruhan és S. Senturk: ​​„A pajzsmirigy tuberkulózisának kórszövettani diagnózisa” Pajzsmirigy, köt. 19. szám 9, 983–986., 2009. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  17. M. Kang, V. Ojill, N. Khandelwal és A. Bhansali: „A pajzsmirigy tuberkulózisos tályogja: két eset jelentése” Journal of Clinical Ultrahang, köt. 34. sz. 5, 254–257., 2006. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  18. B. C. Kang, S. W. Lee, S. S. Shim, H. Y. Choi, S. Y. Baek és Y. J. Cheon: „A pajzsmirigy tuberkulózisának amerikai és CT-leletei: három esetjelentés”. Klinikai képalkotás, köt. 24. sz. 5, 2000. 283–286. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  19. K. S. Madhusudhan, A. Seith, R. Khadgawat, P. Das és S. Mathur: „A pajzsmirigy tuberkulózisa: mágneses rezonancia képalkotó megjelenések”. Szingapúri orvosi folyóirat, köt. 50. sz. 7., e235 – e238., 2009. Megtekintés: Google Scholar
  20. V. S. Suri, P. Sakhuja, V. Malhotra, R. Gondal, S. Singh és N. Sidhu: „Egyidejűleg fennálló tuberkulózis és papilláris carcinoma pajzsmirigy” Trópusi orvos, köt. 32. sz. 2. o. 118, 2002. Megtekintés: Google Scholar
  21. H. K. Kukreja és M. L. Sharma: „A pajzsmirigy elsődleges tuberkulózisa. (Esettanulmány), ” Indian Journal of Surgery, köt. 44. sz. 3, 1982. 190–192. Megtekintés: Google Scholar
  22. M. Uz-Zaman, R. Hussain, M. K. Mirza, K. A. Khan, G. M. Khan és M. N. Ahmad: „Elszigetelt tuberkulózisos pajzsmirigy-gyulladás, mint magányos pajzsmirigy-csomó”. Journal of the College of Orvosok és Sebészek Pakisztán, köt. 18. sz. 2, 121–122., 2008. Megtekintés: Google Scholar