Policisztás petefészkek és meddőség: Tapasztalataink

Lavanya Rajashekar

Dr. Patil termékenységi és endoszkópos klinikája, 1. sz., Uma Admirality, First Floor, Bannerghatta Road, Bangalore, Karnataka-560 029, India

Deepika Krishna

Dr. Patil termékenységi és endoszkópos klinikája, 1. sz., Uma Admirality, First Floor, Bannerghatta Road, Bangalore, Karnataka-560 029, India

Madhuri Patil

Dr. Patil termékenységi és endoszkópos klinikája, 1. sz., Uma Admirality, First Floor, Bannerghatta Road, Bangalore, Karnataka-560 029, India

Absztrakt

HÁTTÉR:

A policisztás petefészek szindróma (PCOS) a fogamzóképes nők egyik leggyakoribb (15–20%) endokrin rendellenessége. Bár ez a meddőség egyik fő oka, etiológiája ismeretlen és kezelése nehéz.

A PCOS-ban szenvedő betegek előfordulásának, kezelésének és kimenetelének értékelése.

TERVEZÉS:

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK:

A PCOS-betegeket (az 1057 közül 914-en) részt vettek a járóbeteg-osztályon (OPD) 2003 júniusa és 2008 februárja között. A vizsgált 914 beteg közül 814 érkezett kezelésre, és ezeket a betegeket hormonzavarok és a kezelés különféle módozataira adott válaszuk szempontjából tanulmányozták.

EREDMÉNYEK:

A 2270 meddőségi beteg 46,50% -ánál (1057) volt PCOS, ezek közül 86,47% -ot (914) vizsgáltak, és 77% -ot (814) kezeltek. Terhességünk általános aránya 48,40% volt (394/814). A terhességi ráta ciklusonként időzített közösüléssel (TI) 44,77% (47/105), 17,09% (286/1673) intrauterin megtermékenyítéssel (IUI), 29,82% (51/171) in vitro megtermékenyítéssel (IVF) és 22,22 volt % (10/45) fagyasztott embriótranszferrel (FET). A terhességek maximális számát (85,29%, 284/333) az első három kezelési ciklusban érték el. Az abortusz aránya 19,01% (73/384), a méhen kívüli terhesség előfordulása 5,47% (21/384) volt. A megfigyelt szövődmények petefészek hiperstimuláció (OHSS), retenciós ciszta a második napon és többes terhességek voltak a teljes kezelési ciklus 11,71% -ában (228/1946).

KÖVETKEZTETÉS:

A legtöbb PCOS tünet megfelelő diagnosztizálásával és kezelésével megfelelően szabályozható vagy megszüntethető. Így az optimális eredmény érdekében az ovuláció indukciójának (OI) és a kezelési módoknak kiegyensúlyozottnak kell lenniük.

BEVEZETÉS

A policisztás petefészek-szindróma (PCOS) a jelek és tünetek heterogén gyűjteménye [1], amelyek együttesen a rendellenesség spektrumát alkotják, enyhe megjelenéssel, másokban pedig a reprodukció, az endokrin és az anyagcsere funkció súlyos zavarával. Úgy tűnik, hogy a PCOS patofiziológiája multifaktoriális és poligénes. A PCOS patofiziológiájának számos extraovariális aspektusa van, mégis a petefészek diszfunkciója a központi szempont. A szindrómát viták övezik mind a diagnózisa, mind a kezelése tekintetében.

Az általánosan elfogadott diagnosztikai kritériumok megállapításának szükségessége 2003-ban a rotterdami találkozóhoz vezetett [2], de a PCOS-ban szenvedő meddő nőknél még akkor sem határoztak meg optimális kezelést. Az e rejtélyes szindróma kezelésével kapcsolatos viták felismerése egy második nemzetközi workshophoz vezetett, amelyet az Európai Emberi Reprodukciós és Embriológiai Társaság (ESHRE) és az Amerikai Reprodukciós Társaság (ASRM) hagyott jóvá Thessalonikiben, Görögországban 2007-ben. [3 ]

A spektrum egyik végén ez a heterogén rendellenesség a policisztás petefészek (PCO) morfológiájának egyetlen megállapításával járhat, ultrahangvizsgálattal (USG) [≥ 12 2–9 mm átmérőjű tüsző és/vagy megnövekedett petefészek-térfogat (> 10 cm). 3)]. [4] A spektrum másik végén olyan tünetek jelentkezhetnek, mint az elhízás, a hiperandrogenizmus, a menstruációs ciklus zavara és a meddőség, akár önmagában, akár kombinációban.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

A policisztás petefészek-szindrómás (PCOS) betegeket a rotterdami kritériumok (2003 ESHRE/ASHRM konszenzus) alapján választották ki, amelyek szerint a PCOS meghatározása a következő három kritérium közül kettő meglétét igényli: 1. Oligo- és/vagy anovuláció, 2. hiperandrogenizmus (klinikai és/vagy biokémiai), 3. policisztás petefészek ultrahangon, egyéb etiológiák kizárásával. [2]

Tanulmányoztuk az incidenciát, a hormonprofilt, az ovuláció indukciós protokolljait, a kezelési módokat és a kimenetelt PCOS betegeknél, akik 2003 júniusától 2008 februárjáig jártak az ambuláns osztályunkra (OPD).

Mivel a miénk egy harmadlagos asszisztált reproduktív technológiával (ART) foglalkozó központ, a hozzánk érkező betegek többségén HSG-n vagy laparoszkópián estek át a tubus értékelésére. A HSG-n vagy laparoszkópián átesett, de 4-6 ovuláció-indukciós ciklus (OI) után sem időzített közösüléssel (TI), sem intrauterin megtermékenyítéssel (IUI) nem teherbe esett vagy nem reagált azokra a betegekre, akiket laparoszkópos petefészkek fúrására (LOD) vagy in vitro megtermékenyítés (IVF)/intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI). Hysteroszkópiát csak akkor végeztek, ha a betegek az IVF mellett döntöttek, a hysterolaparoscopy pedig akkor történt, ha ezek a betegek az IUI-val folytatni kívánták. A laparoszkópiát az OI előtt 21 betegnél végezték, mivel vagy endometriózisban szenvedtek, vagy a HSG tubális blokkot mutatott.

Az elhízott betegek terápiájának első vonala az életmód módosítása volt. Az OI-hoz használt gyógyszerek a következők voltak: 1. klomifen-citrát (CC), 2. letrozol, 3. CC/letrozol + gonadotropinok (GT), 4. GT, 5. Gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) agonista + GT.

Az OI-n átesett pácienseinknek kínált kezelési módok vagy TI posztkoitális teszttel (PCT), IUI vagy ART voltak. A 171 ART ciklus (IVF/ICSI) indikációi (i) sikertelen IUI (44), (ii) tubális faktor (21), (iii) férfi faktor (58), (iv) endometriózis (16) és (v) > hat domináns tüsző jelenléte az IUI ciklusban (32).

Hosszú GnRH agonista protokollt (250 jig szubkután adott naponta kétszer az előző ciklus 21. napjától a második napig, majd naponta egyszer) 139 ART ciklusban. Azokat a betegeket, akiknél ART-t végeztek, mivel egy IUI-ciklusban több mint hat domináns tüsző volt jelen, egy rövid GnRH agonista protokollal kezelték GT-vel. Hét betegen esett át ciklus-törlés, míg azoknál a betegeknél, akik nem értettek egyet IVF-ben vagy ciklus-lemondásban, IUI-n estek át, többszörös terhességet láttak ilyen betegeknél.

A fagyasztott embriótranszfert (FET) természetes (ha a pete természetes ovulációval) vagy hormonpótló terápiás (HRT) ciklusban hajtották végre.

Valamennyi betegnek lutealis fázistámogatást kaptak napi kétszer 10 mg tabletta hidrogeszteron/progeszteron hüvelyi pesszáriumok, naponta kétszer 400 mg/progeszteron injekció 100 mg IM 15 napig. A béta hCG-t az ovuláció után 15 nappal végeztük, és ha pozitív volt, a progeszteront folytattuk. A klinikai terhességet az ovuláció után 20 nappal dokumentálták. A progeszteront 12 hetes terhesség alatt folytatták életképes méhen belüli terhesség jelenlétében.

EREDMÉNYEK

Az elmúlt öt évben tapasztalt összes meddőségi beteg (2270) 46,50% -a (1057) volt PCOS-beteg, közülük 86,47% -ot (914) vizsgáltak, és 77% -ot (814) kezeltek. Ezeknek a betegeknek nyolcszázkilencvenhat (84,76%) volt az elsődleges meddősége, közülük a legtöbb 71,53% (752) a 21–30 éves korosztályba tartozott [1. ábra]. Az elhízást és az androgén (ek) feleslegét az összes beteg 48,72% -ánál (515) és 73,51% -ánál (777) tapasztalták. Míg a betegek 41,06% -ának (434) normális ciklusa volt, a menstruációs rendellenességet 51,84% (548) betegnél észlelték oligomenorrhoea vagy amenorrhoea formájában, a betegek 7,10% -ánál (75) pedig csak progeszteron megvonásával menstruáltak.