Polyuria

A polyuria a híg vizelet nagy mennyiségének átjutása, amely meghaladja a 2L/m2/napot, vagy körülbelül 40mL/kg/nap idősebb gyermekeknél és felnőtteknél.

Kapcsolódó kifejezések:

Diabetes Insipidus
Hypercalcaemia
Nephrogén Diabetes Insipidus
Diabetes mellitus
Mutáció
Vizelet
Vazopresszin
Polydipsia

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Polyuria

Mitchell L. Halperin, MD, FRCPC. Marc B. Goldstein, MD, FRCPC, folyadék-, elektrolit- és sav-bázis fiziológiában (negyedik kiadás), 2010

Bevezetés

A poliuria a víznek vagy az ozmotikus diurézisnek köszönhető. Sok polyuria-nál szenvedő betegnek hypernatremiaja is van, mert nagy mennyiségű vizeletet választ ki alacsony Na + plusz K + koncentrációval (például diabétesz insipidusban vagy karbamid által kiváltott ozmotikus diurézisben szenvedő betegek). Ezért vannak átfedési területek e fejezet és az előző között a hipernatrémia között. Mindazonáltal számos olyan kérdés létezik, amely releváns a poliuria szempontjából, és ezek a fejezet foglalkoznak velük.

CÉLKITŰZÉSEK

Annak szemléltetésére, hogy a poliuriát a fiziológia alapelvei alapján kell meghatározni, amelyek a vizelet térfogatát bizonyos körülmények között határozzák meg, nem pedig a szokásosnál nagyobb vizeletmennyiséggel.

Annak illusztrálására, hogy nagy víz diurézis csak akkor fordulhat elő, ha a disztális nefron gyakorlatilag vízhatlan (hiányzik a vazopresszin hatása). Ebben a beállításban a víz diurézisének nagysága függ a disztális nefronba juttatott hipotonikus folyadék mennyiségétől és attól, hogy mennyi vizet szív fel újra a maradék vízáteresztő képesség a belső medulláris gyűjtőcsatornában.

Hangsúlyozandó, hogy mivel a vazopresszinnek az ozmotikus diurézis során kell fellépnie, a vizelet áramlási sebessége közvetlenül függ a kiválasztott effektív ozmolok számától és fordítva a medulláris intersticiális effektív ozmolalitástól.

C ase 12-1: O liguria 4 literes U rine V olummal D ay-nként

(Az esetet a 410. oldalon tárgyalták)

Egy 22 éves nő forró éghajlaton él, és minden nap fut, hogy fitt maradjon. Nagyon ügyel arra, hogy ne fogyasszon „egészségtelen” ételeket, és korlátozza a sófogyasztását. Jellemzően nagy mennyiségű vizet iszik. Napi vizeletmennyisége 4 L. Az orvos irodájába tett látogatások során végzett ismételt mérések során PNa-értéke közel 130 mmol/l volt, UOsm-értéke pedig közel 80 mOsm/kg H2O volt.

Kérdések

Van-e ennek a betegnek polyuria ?

Milyen veszélyek alakulhatnak ki a Na + -val és a vízzel kapcsolatban ebben a betegben?

Polyuria

Kamel S. Kamel, MD, FRCPC, Mitchell L. Halperin, MD, FRCPC, folyadék-, elektrolit- és sav-bázis fiziológiában (ötödik kiadás), 2017

Bevezetés

A poliuriát vagy víz diurézis, vagy ozmotikus diurézis okozza. Sok polyuria-nál szenvedő betegnek hypernatremiaja is van, mivel nagy mennyiségű vizeletet választ ki alacsony nátrium- (Na +) és kálium- (K +) ionkoncentrációval (pl. Diabetes insipidus [DI] vagy urea- indukált ozmotikus diurézis). Ezért vannak átfedési területek e fejezet és az előző között a hipernatrémia között. Mindazonáltal számos olyan kérdés van, amely releváns a polyuria vonatkozásában, amelyekre ez a fejezet összpontosít.

Rövidítések

DI, diabetes insipidus

RWP, maradék vízáteresztő képesség

MCD, medulláris gyűjtőcsatorna

PNa, a nátrium (Na +) ionok koncentrációja a plazmában

UOsm, vizelet ozmolalitása

POsm, plazma ozmolalitás

AQP, aquaporin vízcsatorna

PCT, proximális tekervényes tubulus

DCT, disztális tekercselt tubulus

DtL, vékony végtag ereszkedő

TAL, vastag emelkedő végtag

MCD, medulláris gyűjtőcsatorna

EABV, hatékony artériás vérmennyiség

V2R, vazopresszin receptor 2

PG-glükóz, a glükóz koncentrációja a plazmában

PUrea, karbamid koncentráció a plazmában

Vesetoxikológia

7.14.2.2.4 Vizelet koncentrálódási hiba

Az AmB-t kapó betegeknél gyakori a polyuria és a csökkent vizeletkoncentrációs képesség (Bendz és Aurell 1999; Sawaya és mtsai 1995). Az AmB-indukálta polyuriában szenvedő betegek nem képesek maximálisan koncentrálni vizeletüket a vízhiányra reagálva vagy exogén vazopresszin beadása után (Barbour et al. 1979). A paturia patkányos AmB nefrotoxicitási modelljében szintén kimutatták a polyuria-t és a károsodott vesekoncentrációs képességet, amely nem reagál a desmopressin beadására (Mayer és mtsai 2002). Mint korábban említettük, a hypokalemia az AmB alkalmazásának gyakori következménye, és a diabetes insipidus ismert oka is (Nielsen 2002; Rubini 1961). In vitro kísérletek azt mutatták, hogy az AmB gátolta a vazopresszinnel stimulált víz- és karbamidáteresztést patkány belső medulláris gyűjtőcsatornákban (Yano és mtsai 1994). AmB-indukálta veseelégtelenségben és diabetes insipidusban szenvedő patkányokban kimutatták az aquaporin-2 expresszió csökkenését a belső és a külső velőben (Kim és mtsai 2001). Lehetséges nephrogén diabetes insipidusról is beszámoltak egy olyan betegnél, aki liposzómás AmB készítményt kapott (Kanada és mtsai 2003).

Diabetes Insipidus

Obstruktív uropátia

A húgyúti obstrukció felszabadulása után a poliuria jól ismert jelenség (posztobstruktív diuresis). Ha azonban az obstrukció hiányos, akkor gyakran a polyuria-hoz is társul. Állatkísérletek az AQP2 expressziójának csökkent szintjét mutatják kétoldali ureter obstrukcióval. 54 Az egyoldalú obstrukcióval végzett kísérletek az AQP2 jelentős csökkenését mutatják az elzáródott vesében, ami összhangban áll azzal a nézettel, hogy helyi tényezők, például a megnövekedett nyomás befolyásolják az AQP2 expresszióját. 55 Ezt a nézetet támasztja alá az a tény is, hogy a disztális tubuláris diszfunkció egyéb jelei általában jelen vannak az obstruktív uropathiákban, mint a hiperkalémia és az acidózis. Az AQP2 visszaszorítása az obstrukció felszabadulása után 30 napig tart, ez magyarázza a posztobstruktív diurézist. 30

VÍZMÉRLEG ÉS AZ OSMOLALITÁS SZABÁLYOZÁSA

Michael J. Field orvos, BS, BSc (Hons), FRACP. Carol A. Pollock MB, BS, PhD, FRACP, a vese rendszerben (második kiadás), 2010

A poliuria okai és értékelése

Elvileg magas vizeletáramlási sebesség állhat elő az oldott anyag kiválasztásának elsődleges növekedésével vagy a víz kiválasztásának elsődleges növekedésével.

Az oldott diurézis második mechanizmusa az általánosan használt vizelethajtó gyógyszerek által termelt mechanizmus, amely blokkolja a nefron diszkrét szegmenseiben a nátrium visszaszívódásának specifikus mechanizmusait (lásd a 2. fejezetet). Ennek az oknak a poliurija a diuretikus gyógyszer megkezdése után a legkiemelkedőbb.

A vízalapú vagy hígított poliuria mechanizmusa egészen más, és kétféleképpen is felmerülhet. Először is, a nagy mennyiségű vízbevitel közvetlenül a híg vizelet nagy mennyiségéhez vezet, az ebben a fejezetben leírt mechanizmusok révén. Míg ebben a helyzetben várható a túlzott vízivás, a pszichiátriai zavarokban (pszichogén polydipsziában) szenvedő betegeknél néha rejtett túlfogyasztás is előfordulhat. A híg vizelettel társuló poliuria alternatív mechanizmusa az, amikor az elsődleges rendellenesség a vese képtelenségét normálisan koncentrálni a vizelettel. Az ezt az állapotot előidéző fiziológiai hibákat, az úgynevezett diabetes insipidus-t az alábbiakban részletezzük.

A 3.1. Táblázat a poliuria diagnosztikai megközelítésének néhány különbségét szemlélteti. Különösen érdekes ebben az esetben és e fejezet tárgya szempontjából a víz diurézis két formájának megkülönböztetése. Míg mindkét formában a vizelet alacsony ozmolalitással híg, abban az esetben, ha a diurézist nagy vízfelvétel hajtja, a plazma várhatóan alacsony ozmolalitással rendelkezik, ami közvetlenül a bélből történő túlzott vízfelszívódás következménye. Károsodott vizeletkoncentrációs mechanizmusok esetén a plazma ozmolalitása magas lenne, mivel az elsődleges probléma az ECF-ből a vizeletbe történő túlzott vízveszteség.

3.1. Táblázat A poliuria diagnosztikai megközelítése

TypePéldákPlasmaUrine

Solute	Ellenőrizetlen diabetes mellitus (oldott anyag = glükóz)	Fokozott ozmolalitás, hiperglikémia	Magas ozmolalitás, glycosuria
Furoszemid (fruszemid) terápia (oldott anyag = NaCl)	Normál ozmolalitás *	Változó ozmolalitás, magas Na
Víz	Pszichogén polidipszia	Alacsony – normál ozmolalitás	Alacsony ozmolalitás
Károsodott vizeletkoncentráció (központi vagy nephrogén DI)	Magas – normál ozmolalitás	Alacsony ozmolalitás

A 3.1. Táblázatra hivatkozva Underwood úr polyuria nem tulajdonítható a glükóznak vagy a nátriumnak oldott anyagként, hanem víz diurézis. Mivel a plazma nátrium- és ozmolalitása meghaladja a normális tartományt, arra következtethetünk, hogy problémája a vizelet koncentrációs mechanizmusainak károsodásából ered, nem pedig a kényszerű vízivásból.