Állatorvosi kulcs

A leggyorsabb állatorvosi betekintési motor

itthon
Belépés
Regisztráció
Kategóriák
- A-K
  - ÁLLATI RADIOLÓGIA
  - LOVA GYÓGYSZER
  - Egzotikus, vad, állatkert
  - HÁZIÁLLAT
  - TÁBORNOK
  - BELGYÓGYÁSZAT
- L-Z
  - ÁPOLÁS ÉS ÁLLATÁPOLÁS
  - FARMAKOLÓGIA, TOXIKOLÓGIA ÉS TERÁPIA
  - KIS ÁLLAT
  - SÚLY, ORTOPÉDIA ÉS ANTESZTÉZIA
További hivatkozások
- Hasi kulcs
- Anesztézia kulcs
- Alapvető orvosi kulcs
- Fül-orr-gégészet és szemészet
- Mozgásszervi kulcs
- Neupsy Key
- Key nővér
- Szülészet, nőgyógyászat és gyermekgyógyászat
- Onkológia és hematológia
- Plasztikai sebészet és bőrgyógyászat
- Klinikai fogászat
- Radiológiai kulcs
- Mellkasi kulcs
- Állatorvoslás
Arany tagság
Kapcsolatba lépni

Menü

16 Praktikus szamár és öszvér táplálás

A háziszamár az afrikai vadszamár leszármazottja, és először Kr. E. 3000 körül háziasították (Rossel et al 2008). A világ szamárállományának jelenlegi becslése hozzávetőlegesen 44 millió (Starkey & Starkey 2000), a szamarak többsége szállítja és szállítja a fejlődő országokat. A szamarak olyan traktálható állatok, amelyek különböző méretűek, a fajták a 91 cm-nél kisebb miniatúráktól a mamutdugókig és az andalúz szamarakig meghaladják az 1,6 m-t (Svendsen 2009). A szamár sivatagi területeken fejlődött ki, és alkalmazkodott a rossz minőségű rostos növényi anyagok fogyasztásához (Izraely et al 1989). A szamár és hibrid utóda, az öszvér és a szamóca híres sztoikus természetéről és arról, hogy nehéz körülmények között képes túlélni a rossz minőségű ételeket, így a világ vendégszeretetlen területein választott munkaállatokká válnak (Svendsen 2009, Starkey & Starkey 2000).

A szamarak sok okból nem tekinthetők úgy, mintha kicsi lovak lennének; vizsgálatok fiziológiai (Hill et al 2001, Liberatore et al 2001), valamint farmakológiai és farmakokinetikai különbségeket mutattak ki a szamarak és a lovak között (Lizarraga et al 2004). Sajnos azonban kevés specifikus információ áll rendelkezésre a szamarak és öszvérek táplálkozási szükségleteiről, és bár néhány alapvető kutatást végeztek, még mindig messze elmarad a lótáplálás területétől. Az ebben a fejezetben szereplő információk nagy része tudományos kutatásokra támaszkodik, de a szerzők széles körű tapasztalataira éppúgy, mint a dolgozó és nem dolgozó szamarak, valamint az öszvérek állományainak kezelésében.

24 m hosszú és teljes maximális kapacitása

160 liter (S. Yoeseph, személyes kommunikáció, Etióp Agrárkutatási Szervezet). A szamarak fokozott emésztési hatékonysággal bírhatnak a lóhoz képest, a szárazanyag (DM), az energia és a rostok emészthetőségének köszönhetően; hosszabb tápanyag-visszamaradási idő a gyomor-bélrendszerben magas rosttartalmú étrenden (Pearson és mtsai 2006), magasabb illékony zsírsav- (VFA) termelés/kg vastagbél DM-bevitel és a karbamid fokozott újrahasznosítása 1994).

Az emésztés megkezdése előtt a szamaraknak először rágás útján fizikailag el kell bontaniuk táplálékukat. Azt ajánlották, hogy a szamár minden elfogyasztott kilogrammját több mint 2000-szer rágják meg, hogy a takarmány körülbelül 1,6 mm hosszúságú töredékekre csökkenjen (Frape 2004). Smith (1999) három különböző étrendben (szalma, széna és apróra vágott lucerna) hasonlította össze a szamarak, a pónik és a szarvasmarhák által elfogyasztott takarmány-kilogramm rágások számát. A növényevők minden faja hosszabb ideig rágta a rostosabb takarmányokat, de egy adott étrenden a szamarak hajlamosak kevesebbet rágni az ételt, mint a pónik, és a testmérethez képest gyorsabb adagot kaptak (Smith 1999).

A szamár testének átlagosan körülbelül 60% -át víz alkotja, a vérmennyiség mintegy 82% -a víz, és a csont tömegének akár 25% -a is víz. A szamarak szemiarid környezetben fejlődtek, és jól alkalmazkodtak a szomjúság és a gyors rehidratáció kezeléséhez (Maloiy 1973). Képesek elviselni a test normál testtömegük 30% -áig elvesztett vízmennyiséget, majd gyorsan rehidratálják úgy, hogy 24–30 liter vizet isznak 2–5 perc alatt, nyilvánvaló káros hatások nélkül (Maloiy 1973). A szamarak jobban tolerálják a szomjat, mint a pónik, és akkor is fenntartják a táplálékfelvételt, ha hosszú ideig nélkülözik a vizet (Mueller és mtsai 1997). A munka azt sugallta, hogy a szamarak képesek lesznek csökkenteni a víz- és energiaforgalmat, az izzadás mértékét és csökkenteni a vízkiválasztást a takarmányfelvétel fenntartása mellett (Yousef 1991, Sneddon et al 2006). Beszámoltak arról, hogy amikor az élelem visszavonása után vízhez jutnak, a szamarak először esznek, majd innak (Houpt 1993). Ezt a rövid távú szomjúsági toleranciát azonban nem szabad összetéveszteni a víz hosszú távú követelményével.

Szamár élősúly
(kg)
Az emészthető energia napi igénye
(MJ/nap)
Napi szárazanyag-bevitel
(kg/nap)

150	12–14	2.3
175	14–17	2.6
200	16–19	3
225	18–22	3.4
250	20–24	3.8

Kevés munkát végeztek a szamarak anyagcseréjének összehasonlításával a lovakkal. Mivel mindkét faj hátsó bélfermentátor, állítólag jobb glükóztoleranciát mutatnak, mint az elülső bélfermentátorok, például kérődzők (Frape 2004). McLean és mtsai (2009) előzetes munkája azt sugallja, hogy a szamarak hasonló inzulinérzékenységgel rendelkeznek, mint a hasonló testállapotú felnőtt lovak; ez különösen érdekes, ha összehasonlítjuk a felnőtt pónikkal, akiknek általában alacsonyabb az inzulinérzékenysége mindkét csoporthoz képest.