Pszichológiai működés az elhízás társbetegségében szenvedő serdülőknél

Natalie Walders-Abramson

1 Pszichiátriai és Magatartástudományi Tanszék, Colorado Egyetem, Denver és Colorado Gyermekkórház, Aurora, CO.

2 Endokrinológiai osztály, University of Colorado Denveri Gyermekgyógyászati Osztály és Colorado Gyermekkórház, Aurora, CO.

Kristen J. Nadeau

2 Endokrinológiai osztály, University of Colorado Denveri Gyermekgyógyászati Osztály és Colorado Gyermekkórház, Aurora, CO.

Megan M. Kelsey

2 Endokrinológiai osztály, University of Colorado Denveri Gyermekgyógyászati Osztály és Colorado Gyermekkórház, Aurora, CO.

Sarah J. Schmiege

3 Biostatisztikai és Informatikai Tanszék, Colorado Egyetem, Denver, Colorado Közegészségügyi Iskola, Aurora, CO.

Swan Ellert

4 Colorado Klinikai és Fordítástudományi Intézet, Colorado Egyetem, Denver, Aurora, CO.

Cejka Anna

5 Pszichológiai Tanszék, Colorado Egyetem, Denver, Denver, CO.

Kelly Bhatnagar

6 Cleveland Étkezési Zavarok Központja, Cleveland, OH.

Phil Zeitler

2 Endokrinológiai osztály, University of Colorado Denveri Gyermekgyógyászati Osztály és Colorado Gyermekkórház, Aurora, CO.

Absztrakt

Háttér

Az elhízás súlyossága, az orvosi társbetegségek és a pszichés szövődmények közötti összefüggések megértése fontos a túlsúlyos fiatalokat és családokat egészséges életmódbeli változásokra ösztönző beavatkozások megtervezésekor.

Mód

Értékeltük az összefüggéseket a pszichológiai állapot, a metabolikus szindróma komponenseinek megfelelő diagnosztizált orvosi társbetegségek és a BMI között 166 elhízott serdülőkorú (11–18 éves) körében, akik endokrinológiai konzultációra irányultak. Feltételeztük, hogy a metabolikus szindróma diagnosztizáltabb összetevőivel rendelkező fiatalok körében magasabb lesz a pszichés distressz (vagyis az elhízással járó több orvosi társbetegség).

Eredmények

A várakozásokkal ellentétben azt tapasztaltuk, hogy a rendkívüli elhízás kritériumainak teljesítése önmagában jobban megjósolja a pszichológiai nehézségeket.

Következtetések

Az elhízás mértéke relevánsabb lehet, mint a kapcsolódó orvosi társbetegségek száma a pszichológiai egészségre gyakorolt hatásban. Fontos felismerni a betegek közötti egyéni különbségeket a súlykezelés megvalósításához szükséges motiváló célok meghatározása szempontjából.

Bevezetés

A gyermekkori elhízáshoz kapcsolódó orvosi és pszichoszociális szövődmények jól megalapozottak, ide tartozik a 2-es típusú cukorbetegség, a megnövekedett kardiovaszkuláris kockázat, az alvási problémák, a mozgásszervi panaszok és a mentális egészségi problémák. 1 A metabolikus szindróma az elhízással összefüggő egészségügyi kockázati tényezők csoportja, amely prevalenciában jelentősen megnőtt, és etnikai hovatartozásától függően jelenleg a túlsúlyos fiatalok 12,4–44,2% -ában fordul elő. 2 Bár van néhány megkülönböztetés a metabolikus szindróma meghatározásához alkalmazott specifikus diagnosztikai kritériumok között, ezt általában az inzulinrezisztenciával összefüggő kockázati tényezőknek nevezik a 2-es típusú cukorbetegség és/vagy a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában, beleértve az elhízással kapcsolatos lipid rendellenességeket, magas vérnyomást, és hiperglikémia. 3–5

Fontos tovább jellemezni, hogy az elhízással járó orvosi társbetegségek, nevezetesen a metabolikus szindróma összetevői, kumulatívan negatív hatást mutatnak-e a pszichológiai működésre. A serdülőkorú betegpopuláció különösen nagy kihívást jelent a jelentős kognitív, érzelmi és interperszonális változások által fémjelzett fejlődési periódus miatt. 13,14 A serdülőkor változékonysága és sebezhetősége aláhúzza annak szükségességét, hogy a túlsúlyos serdülők körében maximalizálni kell a pszichés szorongásban szerepet játszó tényezők megértését. Feltételeztük, hogy a pszichés distressz mértéke közvetlenül összefügg az endokrinológiai konzultációra felkínált túlsúlyos betegek diagnosztizált orvosi társbetegségének számával. Arra számítottunk, hogy a metabolikus szindróma diagnosztizált komponenseinek számának inkrementális növekedése, nem csupán az elhízás, nagyobb pszichés distressszel jár. Feltáró elemzéseket is végeztünk, hogy megvizsgáljuk a demográfiai változók (életkor, faj/etnikai hovatartozás, nem) potenciális szerepét az elhízás, a társbetegségek és a pszichológiai működés összefüggésében.

Mód

Tárgyak

Intézkedések

Demográfia

A fajt és az etnikumot gondozói jelentés határozta meg. Az életkor és a nem a regisztrációs adatokból származik.

Orvosi

A magasságot falra szerelt sztadiométerrel, a súlyt pedig kalibrált skála segítségével mértük. A vérnyomást megfelelő mandzsettával vettük fel, és laboratóriumi méréseket végeztünk standard vizsgálati módszerekkel. A BMI-százalékokat és kategóriákat életkorra és nemre számítottuk a CDC szerint. A 99. percentilis volt a szélsőséges vagy kóros elhízást jelző határérték. 16 A rendkívüli elhízás aránya az elmúlt 25 évben megháromszorozódott, és a 99. percentilis értékes differenciáló tényezőnek bizonyult, amely a pácienseket jellemzi, és amelyeknek a túlsúlyos állapotuk következményei a legjelentősebbek. 8,17–19

Pszichológiai

Statisztikai analízis

Eredmények

Mintajellemzők

Az adatokat 166 elhízott serdülőről és elsődleges gondozóikról elemeztük teljes BMI és társ-morbiditási adatokkal, és kiszámoltuk az összes nehézséget és a proszociális pontszámokat az SDQ-n. A tantárgy jellemzőit az 1. táblázat mutatja .

Asztal 1.

A minta jellemzői

VariablenMean (SD) vagy nem. (%)

Kor	166	14,2 (1,8)
Nem	166
Férfi	79 (47,6%)
Női	87 (52,4%)
Faj/etnikum	147
afro-amerikai	11 (7,5%)
Spanyol	43 (29,3%)
Nem spanyol fehér	85 (57,8%)
Egyéb	8 (5,4%)
BMI (% ≥99. Percentilis)	166	101 (60,8%)
Vérnyomás (%> 95. percentilis diasztolés vagy szisztolés esetén)	166	98 (59,0%)
Az éhomi vércukorszint (% ≥100 mg/dl) a	115	19 (16,5%)
Nagy sűrűségű lipoprotein (% ≤40)	130	96 (73,9%)
Trigliceridek (% ≥150)	130	84 (64,6%)
Teljes nehézségek, gondozó jelentette	163	13.10 (7.08)
Teljes nehézségek, a beteg által jelentett	163	12,31 (5,98)
Prosociális, gondozói jelentések	160	8,19 (2,00)
Proszociális, beteg által jelentett	160	8,16 (1,76)

SD, szórás.

A mintánk reprezentativitásának vizsgálatához összehasonlítottuk a demográfiai, az elhízás és a metabolikus szindróma komponensváltozókat az n = 166 teljes adatú résztvevő és az n = 153 hiányzó SDQ adatok között, amelyeket ugyanabban az időszakban láttunk Endokrinológiai Klinikánkon. Az SDQ-adatok hiányának leggyakoribb oka az volt, hogy a korlátozott személyi erőforrások miatt másodlagos betegeknél a teljes adatgyűjtés nem volt lehetséges. Nyolc elvégzett vizsgálat közül (három demográfiai változóval és öt elhízás/metabolikus szindróma változóval) egy jelentős különbséget figyeltek meg. A kaukázusi résztvevők nagyobb valószínűséggel rendelkeztek teljes adatokkal (59,03%), mint a kisebbségi résztvevők (44,60%), χ 2 (1) = 5,89, p = 0,015.

Az általánosíthatóságot úgy is értékeltük, hogy összehasonlítottuk a gondozók által jelentett SDQ pontszámokat a jelen mintából a nemzeti mintából nyert normatív adatokkal, amelyeket a Nemzeti Egészségügyi Interjú Felmérés során gyűjtöttünk. 24 Ezeket az elemzéseket azzal a céllal végeztük el, hogy megállapítsuk, hogy mintánk miként viszonyul a pszichológiai működéshez az általános serdülő populációhoz képest; a gyermek által jelentett SDQ normatív értékek nem álltak rendelkezésre. 23 Az országos adatok eszközeit életkor szerint (11–14 és 15–17 éves) rétegezve jelentik. Ezért ezeket az elemzéseket szintén azonos korosztályok szerint rétegeztük, hogy megkönnyítsük az összehasonlítást a nemzeti adatokkal. A gondozó által jelentett összes nehézségi pontszám szignifikánsan magasabb volt a jelen mintában a nemzeti adatokhoz képest mind a 11–14 éves korig (13,02 ± 6,7, n = 106 vs. 7,1 ± 6,2, n = 2770, t = 9,62, p táblázat A 2. ábra a BMI ≥99 th percentilis és az orvosi társbetegségek számának SDQ-pontszámokra gyakorolt hatását vizsgáló regressziós elemzések eredményeit mutatja be. A magasabb BMI előrejelezte a magasabb összes nehézségi pontszámot (mind gondozói, mind betegről jelentett) és alacsonyabb proszociális pontszámok (beteg által jelentett). A BMI a gondozó által jelentett eltérés 4% -át, a betegek által jelentett nehézségi pontszámok varianciájának 5% -át, a prosociális pontszámok 2% -át, illetve 3% -át tette ki. a nagyobb számú orvosi társbetegség nem volt előrejelző a négy kimenetel egyikére nézve sem, és nem számolt be az eredmények érdemi varianciaszintjével (0,01–1%). Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a BMI jobban prediktív és több variancia a pszichológiai működésben, mint t a társbetegségek száma. Kiegészítő elemzések tesztelték a BMI és a társbetegségek közötti kölcsönhatást annak megállapítására, hogy a BMI hatása az eredményekre függ-e az együttes betegségek számától. Nem figyeltek meg szignifikáns interakciókat, ami azt jelezte, hogy a BMI hatása az eredményekre független volt az együtt járó betegségek számától.

2. táblázat.

A BMI és az együttes megbetegedések SDQ-pontszámokra gyakorolt hatását tesztelő többszörös regressziós elemzések eredményei

BMI ≥99. percentilis társbetegségek B (SE), t érték R2 B (SE), t érték R 2 változik

Nehézségek, gondozó jelentette	2,90 (1,28)	0,04	0,88 (0,70)	0,01
t = 2,27, p = 0,025	t = 1,25, p = 0,21
Nehézségek, a betegek által jelentett	2,87 (1,06)	0,05	0,72 (0,59)	0,01
t = 2,69, p = 0,008	t = 1,24, p = 0,22
Proszociális, gondozói jelentések	−0,58 (0,36)	0,02	0,02 (0,20)	0,0002
t = -1,60, p = 0,11	t = 0,15, p = 0,88
Proszociális, beteg által jelentett	−0,62 (0,32)	0,03	0,02 (0,18)	0,0001
t = -1,95, p = 0,05	t = 0,10, p = 0,92

SDQ, erősségek és nehézségek kérdőív; SE, standard hiba.

Demográfiai alcsoport elemzések

A hímek szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a társbetegségek számában (2,28 ± 0,97, szemben az 1,74 ± 0,73, t = 3,58, p. Az 1. és a 2. ábra ábrázolja ennek a két interakciós hatásnak az eszközmintázatát. A pszichológiai működés BMI-je stabil volt faji/etnikai csoportokban és serdülőkorban.

Ezen megállapítások értelmezését korlátozza a mintánk klinikai kérdéseinek bemutatásának heterogenitása, és más perspektíva nyilvánvaló lehet, ha kizárólag egyetlen, az elhízás társmorbiditását bemutató példára koncentrálunk, például egyedül a magas vérnyomásban szenvedőkre. A metabolikus szindróma diagnosztikai megközelítésében is különbségek vannak, és klinikai vizsgálaton és laboratóriumi vizsgálaton keresztül használtuk a leggyakoribb diagnosztikai potenciállal rendelkező klinikai paramétereket. Ezenkívül a teljes adatok aránya magasabb volt a kaukázusi háttérrel rendelkező betegek körében, ami potenciálisan megzavarhatja e minta reprezentativitását nagyobb betegpopulációnkkal. A pszichológiai állapot szempontjából a klinikai interjú eszköz helyett a pszichológiai működés önjelentésének és a szülők által készített mérésnek való támaszkodás is sajátos korlátokkal rendelkezik. 26 Az SDQ-nak megalapozott pszichometriai tulajdonságai vannak, amelyeket az irodalom részletesen dokumentál. Arra számítunk, hogy a mérés ugyanolyan szilárd pszichometriát tartalmazott a mintánkban, de a pszichometriai vizsgálatokat nem végeztük el.

További kutatások segítenek meghatározni az optimális stratégiákat az életmódváltás ösztönzésére és a súlykezelés megvalósítására. Fontos lesz tovább jellemezni a metabolikus szindróma hatását azáltal, hogy összehasonlító kezdeményezéseket kezdeményezünk a különböző társbetegségek között, nem pedig az orvosi problémák összesített száma mellett, és értékelni kell más társbetegségeket is, például az alvási apnoét. A jelenlegi projektben statisztikailag nem állt rendelkezésünkre egy ilyen analitikus megközelítés. Ezenkívül a későbbi elemzéseknek a priori módon meg kell vizsgálniuk a demográfiai megkülönböztetéseket, amint azt a proszociális károsodásokban mutatkozó nemi különbségek utáni post hoc eredményeink javasolják.

Megállapításaink alapján az elhízás kezelésében alkalmazott motivációs interjúi álláspont alkalmazása jobban visszhangozhat, mint a hagyományos gyakorlat. A hagyományos előzetes útmutatási megközelítésben a szolgáltatók ösztönzik a magatartás megváltoztatását az észlelt kockázat maximalizálása alapján, például meggyőzik az életmód-módosítást az elhízás társbetegségeivel összefüggő veszélyek aláhúzásával. Ezzel szemben a motivációs interjúk inkább irányadó stílust mutatnak be, mint irányító megközelítést, amely arra ösztönzi a betegeket, hogy fedezzék fel és értsék meg saját belső korlátjaikat és ösztönzőiket a változásra. A motivációs interjúk megkísérlik minimalizálni az ellenállást, és a beteg/család motivációjából fakadó változásokat váltják ki, nem pedig a szolgáltató irányelveit. 28 Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy az elhízással kapcsolatos orvosi társbetegségek hangsúlyozása az életmód-módosítási ajánlások betartásának előmozdítása érdekében nem felel meg e serdülők érzelmi tapasztalatainak. Ezzel szemben az egyes emberek elhízásukkal kapcsolatos érzelmi tapasztalatairól szóló kérdések értelmesebb kiindulópont lehet a viselkedésváltozás elősegítésében.

Következtetés

Eredményeink azt sugallják, hogy a szélsőséges elhízás, és nem az azonosított, elhízással összefüggő társbetegségek száma, inkább prediktív pszichológiai nehézségeket. A rendkívüli elhízásban szenvedő fiatalok számára szükség lehet pszichológiai nehézségek átvizsgálására, és a magatartás egészségi állapota és az orvosi kezelés előnyösebb lehet, mint önmagában az orvosi kezelés az életmódbeli változások és a fogyás megvalósításához ebben a betegcsoportban. Eredményeink emellett hangsúlyozzák az egyéni életmódbeli célok teljesítéséhez szükséges motivációs tényezők közötti különbségek felismerésének fontosságát. A serdülő betegeket inkább az elhízás mértéke motiválja, mint a kialakuló társbetegségek száma, ami azt sugallja, hogy a belső motivációs tényezőket felismerő motivációs interjú-megközelítés alkalmas lehet erre a betegcsoportra.

Köszönetnyilvánítás

N.W.A., K.J.N., M.M.K., P.Z., K.B. és A.C. részt vettek a tanulmány tervezésében, az adatgyűjtésben, az adatok elemzésében, az adatok értelmezésében és a kéziratok megírásában. N.W.A., A.C. és K.B. emellett részt vettek az irodalomkutatásban. S.E. és S.J.S. részt vettek az adatkészlet kezelésében, az adatok elemzésében, az adatok előállításában és az eredmények értelmezésében. Valamennyi szerző részt vett az írás és a revízió feladataiban, és jóváhagyta a kézirat benyújtását.

Ezt a kutatást az Eagles Aerie Testvérrend 3332-es Saslovasai támogatták. Ezt a kutatást részben az Országos Egészségügyi Intézetek/a Nemzeti Transzlációs Tudományok Fejlesztési Központja (NIH/NCATS) is támogatta, Colorado CTSI támogatási száma UL1 TR000154. A tartalom a szerzők kizárólagos felelőssége, és nem feltétlenül képviseli a NIH hivatalos nézeteit.