Mosómedve Nation - Mosómedve Tények

Osztály: Emlősök
Rendelés: Carnivora
Család: Procyonidae
Nemzetség: Procyon
Faj: Procyon lotor

Méret és súly: A kifejlett mosómedve közepes méretű emlős, és a Procyonidae család legnagyobb. Átlagosan 24–38 hüvelyk hosszú, súlya 14–23 font, vagy több lehet, az élőhelytől és a rendelkezésre álló tápláléktól függően. A hím mosómedve, vagyis a vaddisznó valamivel nagyobb, mint a nőstény, más néven koca. A fiatalokat készleteknek hívják.

Fizikai tulajdonságok: A szemét borító fekete szőr maszk a legjellemzőbb és legismertebb vonása. Az egyik hipotézis a sötét szőrre vonatkozóan az, hogy segíthet csökkenteni a tükröződést és javíthatja az éjszakai állat éjszakai látását. A faj szürkésbarna szőrzetű, amelynek majdnem 90% -a sűrű aljszőrzetű, hogy szigetelje az állatot a hidegtől. Öt-nyolc világos és sötét gyűrű váltakozik a farkán. Mivel a hátsó lábai hosszabbak, mint az első lábak, a mosómedve gyakran görnyedten jelenik meg, amikor járnak vagy futnak. A mosómedve első mancsain lévő öt lábujj rendkívül ügyes, lényegében öt kisujjként működik, amelyek lehetővé teszik számára, hogy megragadja és manipulálja a vadonban talált ételeket, valamint számos más tárgyat, beleértve a kilincseket, az üvegeket és a reteszeket. A mosómedve legmagasabb értelme a tapintása. Nagyon érzékeny első mancsai vannak, és ez az érzékenység növekszik a víz alatt. Ha képes, a mosómedve megvizsgálja a vízben lévő tárgyakat.

Élettartam: A vadonban a mosómedve várható élettartama 2-3 év, de fogságban egy mosómedve akár 20 évet is élhet.

Diéta: A mosómedve mindenevő és opportunista evő, étrendjét erősen meghatározza a környezete. A gyakori ételek közé tartoznak a gyümölcsök, növények, diófélék, bogyók, rovarok, rágcsálók, békák, tojások és rákok. Városi környezetben az állat gyakran szemetet szitál ételért. Étrendjének nagy részét gerinctelenek és növényi ételek alkotják.

Földrajz: A mosómedve Észak-Amerikában őshonos, és az egész Egyesült Államokban megtalálható, kivéve a Sziklás-hegység egyes részeit, valamint olyan délnyugati államokat, mint Nevada, Utah és Arizona. Megtalálható Kanada, Mexikó egyes részein és Dél-Amerika legészakibb régióiban is. A 20. század folyamán a faj a földgömb más részeire is megismertetett, és ma már széles körben jelen van olyan országokban, mint Németország, Oroszország és Japán.

Élőhely: Eredetileg a mosómedve a trópusokon élt, ahol a folyópartok mentén táplálkozni lehetett. Idővel észak felé haladtak felfelé a kontinensen, sikeresen alkalmazkodva az új területekhez és bővítve étrendjüket. Hagyományosan faüregekben vagy barlangokban élnek, amelyek alkonyatkor békákra és rákfélékre vadásznak, miközben figyelik a ragadozókat, például a prérifarkasokat és a rókákat. Az istállók elősegítették északi vándorlásukat, menedéket nyújtva a hideg északi tél elől, és most mosómedvéket találtak északig, Alaszkáig. A faj eredetileg Észak-Amerika lombhullató és vegyes erdőinél tartott, de lenyűgöző alkalmazkodási képessége lehetővé tette az állat számára, hogy az élőhelyek széles skálájába költözzön, a hegyvidéki terepektől a nagyvárosokig. Az első városi megfigyelés Cincinnatiben volt az 1920-as években. A mosómedve populációk nagyon jól teljesítenek a városi területeken, elsősorban a vadászati és csapdázási korlátozások, a ragadozók általános hiánya és a rengeteg rendelkezésre álló emberi táplálék miatt. A mosómedve otthoni tartási helyének nagysága az élőhelytől és az élelmiszerellátástól függően változik. A városi területeken otthoni hatótávolsága általában körülbelül egy mérföld.

Tenyésztés és társadalmi felépítés: Az állat éjszakai, főleg éjszaka táplálkozik és etet. Noha korábban eléggé magányosnak gondolták, ma már bizonyíték van arra, hogy a faj nemekre jellemző csoportokba tömörül. A mosómedve párzási ideje általában bármikor esik január és június között. A legtöbb nő egyéves kor körül kezd szaporodni. A nőstény terhességi ideje 65 nap, és két-öt készletet ad életre, általában tavasszal. Egy anya általában elválik a többi mosómedvétől, hogy egyedül nevelje fel fiataljait. A hím nem vesz részt a készletek emelésében. A fekete maszk már látható az újonnan született készleteken. A készletek 8-10 hetes korukig az édesanyjuknál maradnak, és 13-14 hónapos korukig anyjuknál maradnak.

Kockázatok: A mosómedve kevés ragadozóval rendelkezik, bár az állatról ismert, hogy pumák, bobcats és prérifarkasok támadják meg. A betegségek, a fertőzések és az autóval történő bejáratok jelentik az elsődleges kockázatokat a faj számára. Egyes betegségeik, köztük az orsóféreg, a trichinosis és a veszettség, szintén veszélyeztetik az embereket és a háziállatokat.

További tények:

A mosómedve tudományos neve, a Procyon lotor újlatin nyelvű, és „kutya előtti mosó” -nak fordítja.
Kolumbusz Kristóf az első olyan egyén, akiről tudunk, hogy írt a fajról.
A mosómedve taxonómiája idővel vitatott. Carl Linnaeus a mosómedvét az Ursus nemzetségbe helyezte - először az Ursus cauda megnyúlásaként („hosszú farkú medve”), majd Ursus lotor néven („alátét medve”). Gottlieb Congrad Christian Storr 1780-ban külön nemzetséget hozott létre a faj számára, a Procyon-t, ami.
Az angol „mosómedve” szó egy őshonos Powhatan szó adaptációja, amely jelentése: „állat, amely karcol a kezével”.
Télen a mosómedve nem hibernál, de hetekig alhat aljában.
A mosómedve akár 15 mérföld per óra sebességgel is képes futni.
A mosómedve jó úszó, és több órán át tartózkodhat a vízben.
A faj különféle hangokat ad, többek között sziszegést, sípot, sikoltást, morgást és morgást.
A huszadik század közepétől késő végéig végzett tanulmányok azt mutatják, hogy a mosómedve akár 3 évig is képes emlékezni a feladatok megoldására.