A Cochrane Könyvtár

Megbízható bizonyíték. Megalapozott döntések. Jobb egészség.

Válassza ki a kívánt nyelvet a Cochrane véleményekhez. Látni fogja a lefordított Review szakaszokat a kívánt nyelven. A fordítás nélküli szakaszok angol nyelven készülnek.

Válassza ki a kívánt nyelvet a Cochrane Library webhelyéhez.

Észrevettük, hogy a böngésző nyelve orosz.

Bármely oldal tetején kiválaszthatja a kívánt nyelvet, és látni fogja a lefordított Cochrane Review szakaszokat ezen a nyelven. Váltás oroszra.

A verzió közzététele: 2004. október 18. Verzióelőzmények

Ez nem a legújabb verzió

Absztrakt

Ez a Cochrane Review (beavatkozás) protokollja. A célok a következők:

Ennek a szisztematikus áttekintésnek a célja a risperidon hatékonyságának és biztonságosságának meghatározása az autizmus spektrum zavar kezelésében.

Háttér

Autizmus spektrum zavar
Leo Kanner 1943-ban írta le először az infantilis autizmust az emberekre való képtelenség, a beszédfejlődés kudarca, valamint a környezeti tárgyakra és eseményekre adott rendellenes válaszok [Kanner 1943]. Ma az autizmust három alapvető jellemző határozza meg; rendellenes interakció, kommunikációs zavar és sztereotip viselkedés, korlátozott tevékenységekkel és érdeklődéssel.

A DSM ‐ IV [APA 1994] vagy az ICD ‐ 10 [WHO 1993] alkalmazásával végzett diagnózisok esetén nincs egyetemes osztályozás az autizmus spektrum rendellenességeihez. Az autizmus spektrumába tartozó állapotok a gyermekkori autizmus vagy autista rendellenességek, a pervazív fejlődési rendellenességek - másként nem meghatározottak [PDD ‐ NOS], az Asperger-szindróma és az atipikus autizmus. Ezenkívül az ICD ‐ 10 egyéb, a társas működéshez kapcsolódó gyermekkori rendellenességek kategóriái, [F94.8] és meghatározatlan [F94.9], valamint a viselkedés és a nyelvi zavarok egyéb kódjai is relevánsak lehetnek.

Az eddigi legnagyobb tanulmány 1000 teljes szindrómás autizmusban szenvedő gyermek 1,1 előfordulásáról számolt be [Croen 2002]. Az autizmus körülbelül négyszer gyakoribb a fiúknál [Fombonne 1999], és gyakoribb az I. és II. Társadalmi osztályban [Katona 2000]. Az autizmus etiológiája ismeretlen, esetleg genetikai, a legtöbb esetben nincs azonosítható alapbetegség [Lissauer 2002].

A problémák általában kora gyermekkorban jelentkeznek, és az egész életen át tartanak. Az autista gyermekeknek hároméves nehézségeik vannak, amelyek 3 éves koruk előtt nyilvánvalóak, és körülbelül kétharmaduk általános tanulási fogyatékossággal rendelkezik [Lissauer 2002]. Az állapot nem alapvető jellemzői súlyos viselkedési zavarokkal járhatnak, mint például önkárosító viselkedés, agresszió és dührohamok.

Az autizmus kezelési lehetőségei
A gyógyító beavatkozásokra vonatkozó rendszeres igények ellenére nincs specifikus autizmus-kezelés. Tekintettel az állapot pusztító jellegére, a szülők gyakran szívesen kipróbálják a rendelkezésre álló beavatkozásokat. A tünetek heterogenitása azt jelenti, hogy a terápiákat az egyénre kell szabni. A terápiák inkább a tüneteket célozzák meg, nem pedig az okot. A beavatkozás kezdetének és életkorának változó kora két fontos változó a kezelés eredményeinek mérlegelésekor. A korai felismerés, a beavatkozás, az oktatás és a farmakológiai kezelés egyaránt szerepet játszik [Bryson 2003].

A mai napig nem találtak gyógyszert az autizmus gyógyítására. A farmakológiai beavatkozásokat a viselkedési kezelések kiegészítéseként alkalmazták, és csökkenthetik a specifikus autista tüneteket és viselkedést [Posey 2001]. A rendelkezésre álló farmakológiai kezelések közé tartoznak az antipszichotikumok, a szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók, stimulánsok, antihisztaminok és szorongásoldók. A lehetséges előnyök közé tartozik az alvászavar, a hangulati rendellenesség, a koncentráció/figyelem és az önkárosítás vagy agresszió javulása [Gringas 2000].

Atipikus antipszichotikumok
Az antipszichotikus gyógyszerek általában nyugtatják a tudat károsodása nélkül, és enyhítik a pszichotikus tüneteket [BNF 2003]. Az atipikus antipszichotikumokat „atipikus” antipszichotikumoknak nevezik, mivel hajlamosak kevésbé nem kívánt motoros mellékhatásokat okozni, mint a tipikus antipszichotikumok. Ennek a gyógyszercsoportnak a példái közé tartozik az amizulprid, a klozapin, az olanzapin, a kvetiapin és a risperidon. A skizofrénia és más pszichózisok alappillére. Az agy dopaminreceptorainak (D2) blokkolásával hatnak, és hatással lehetnek a kolinerg, alfa-adrenerg, hisztaminerg és szerotonerg receptorokra is.

Autizmus és atipikus antipszichotikumok
Az autizmusban alkalmazott antipszichotikus gyógyszerek a leggyakrabban felírt pszichoaktív szerek [Campbell 1999]. A tipikus antipszichotikumok, különösen a haloperidol, hasznosnak bizonyultak a motoros sztereotípiák, a hiperaktivitás, a dührohamok csökkentésében és a társadalmi rokonság javításában [Anderson 1984]. Az extrapiramidális mellékhatások korlátozták ezen gyógyszerek alkalmazását [Campbell 1997], ami az atipikus antipszichotikumok bevezetését eredményezte. A riszperidon volt a legszélesebb körben alkalmazott atipikus antipszichotikum az autizmusban. Az autizmussal élő gyermekeknél a risperidon egyik nyílt vizsgálatában a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a risperidon hatékony lehet az autisztim spektrumú gyermekek diszfunkcionális viselkedésének enyhítésére [Findling 1997]. Egy másik, az olanzapint vizsgáló tanulmány szerint a gyógyszer nyolc és 12 hetes kezelés után javította a nyelvhasználatot és a válaszreakciót [Potenza 1999].

Mivel az atipikus antipszichotikumok meglehetősen eltérő farmakodinamikai tulajdonságokkal és különféle káros hatásokkal bírhatnak, összekapcsolt felülvizsgálatok sorozatát javasoljuk hatásuk és biztonságosságuk vizsgálatára. Ez a felülvizsgálat a riszperidon hatékonyságának és lehetséges ártalmainak értékelését tűzte ki autista spektrumzavarral küzdő embereknél.

Célkitűzések

Ennek a szisztematikus áttekintésnek a célja a risperidon hatékonyságának és biztonságosságának meghatározása az autizmus spektrum zavar kezelésében.

Mód

Kritériumok a tanulmányok átgondolásához

A tanulmányok típusai

1. A kísérletek csak randomizált, kontrollált vizsgálatok lesznek.
2. A próbáknak tartalmazniuk kell legalább egy szabványosított intézkedést, például a beavatkozási és kontrollcsoport számára használt viselkedési ellenőrzőlistát.

A résztvevők típusai

A résztvevők bármilyen korúak lehetnek. A jelenleg rendelkezésre álló diagnosztikai eszközökkel történő diagnózisokról való megállapodás elérésének korlátai miatt a befogadás azokra az egyénekre korlátozódik, akiknél az autizmus spektrumában diagnosztizáltak rendellenességeket. A diagnózist szabványosított diagnosztikai eszköz (pl. ADOS [Lord 1989], ADI-R [Lord 1994], DISCO [Wing 1999], CARS [Schopler 1988], Fejlesztői, dimenziós és diagnosztikai interjú (3di) [Skuse] segítségével kellett elvégezni. et al., 2004]), vagy bevett diagnosztikai kritériumok alkalmazásával (ICD ‐ 10 [WHO 1993], DSM ‐ IV [APA 1994]).

A beavatkozások típusai

Risperidon, bármilyen dózis és időtartam. Bármely szállítási eszköz. A kontrollcsoportnak placebo csoportnak vagy várólista kontrollcsoportnak kell lennie.

Az eredménymérések típusai

Az eredmények típusai:
1. Az autizmus olyan jellemzői, mint a társadalmi interakció, kommunikációs és viselkedési problémák, beleértve a sztereotípiát vagy a rögeszmés viselkedést;
2. Nem alapvető magatartásformák, például alvászavar, öncsonkítás, agresszió, figyelem- és koncentrációs problémák, valamint a gyomor-bélrendszer működése
3. Az egészség globális benyomása
4. Az egyén vagy gondozói életminősége
5. Gazdasági eredmények

Az eredményeket rövid távú (három hónapnál rövidebb) középtávú (három-12 hónap) és hosszú távú (egy éven túli) felosztásra osztjuk.

Az intézkedések típusai
1. Szabványosított diagnosztikai értékelési eszközök (pl. Aberrant Behavior Checklist [Aman 1986], Autism Behavior Checklist [Krug 1980], Childhood Autism Rating Scale [Schopler 1988], Autism Diagnostic Interview-Revised [Lord 1994], Autism Diagnostic Observation Schedule [Lord 1989] ], Szociális és kommunikációs zavarok diagnosztikai interjúja [Wing 1999])
2. Standardizált kommunikációs értékelések
3. Életminőségi kérdőívek
4. Viselkedési skálák
5. Globális Impression Rating Scales
6. Egyéb egészségügyi eredmények értékelési skálái

Keresési módszerek a vizsgálatok azonosításához

A releváns vizsgálatokat a Cochrane kontrollált vizsgálatok központi nyilvántartásában (CENTRAL) és a következő adatbázisokban keresve azonosítják:

Orvostudományi adatbázisok:

LILACS
MEDLINE
EMBASE
PsycINFO
CINAHL
Clinicaltrials.gov (USA)
ZETOC
Nemzeti Kutatási Nyilvántartás (NRR) (Egyesült Királyság)

Társadalomtudományok és általános referencia-adatbázisok:

A keresési stratégiát úgy alakítottuk ki, hogy mind a jelen, mind az egyéb antipszichotikumokkal és ASD-vel kapcsolatos vizsgálatok céljából rögzítse a kísérleteket. A MEDLINE keresési kifejezései a következők lesznek:

A keresési kifejezéseket szükség esetén módosítják, hogy megfeleljenek az egyes adatbázisok követelményeinek. A randomizált, kontrollált vizsgálatok optimálisan érzékeny keresési stratégiája, amelyet a Cochrane Collaboration [Alderson 2003] számára fejlesztettek ki, az autizmusra és a pervazív fejlődési rendellenességekre specifikus orvosi tantárgyak fejezeteivel és szövegeivel kombinálják, amint azt a Cochrane Fejlesztési, Pszichoszociális és Tanulási Problémák Csoport kifejlesztette. A keresési kifejezések úgy módosulnak, hogy megfeleljenek az egyes adatbázisok követelményeinek a mezők és a szintaxis különbségei tekintetében.

A keresési stratégia célja a nagy pontosság és a visszahívás. Nem lesznek nyelvi korlátozások. A folyamatban lévő vagy publikálatlan munkákért a megkeresett papírok szerzőivel, valamint az érintett gyógyszergyárakkal is kapcsolatba lépünk. Meg fogjuk keresni az adatbázisokat, amelyek célja a szürke irodalom és a folyamatban lévő tanulmányok azonosítása, ideértve a ZETOC-ot, a ClinicalTrials.gov (USA) és a National Research Register (NRR UK).

Adatgyűjtés és elemzés

Vizsgálatok kiválasztása
A keresésben azonosított címeket és kivonatokat két szerző függetlenül vizsgálja meg (HL, MA). Teljes szövegű cikkeket fogunk letölteni mindazok számára, amelyek úgy tűnik, hogy megfelelnek a felvételi kritériumoknak. Ezeket aztán a két szerző függetlenül értékeli (HL, MA). A nézeteltérést a harmadik szerzővel folytatott megbeszélés oldja meg, és kizárják azokat a cikkeket, amelyek nem felelnek meg a felvételi kritériumoknak.

Minőségének értékelése
Két független lektor értékeli a vizsgált tanulmányokat a módszertani minőség és a megfelelőség szempontjából. A nézeteltérésekről egy harmadik bírálóval kell egyeztetni. Két lektor függetlenül hozzárendeli az egyes kiválasztott vizsgálatokat a Cochrane Collaboration Reviewer's Handbook [Alderson 2003] által leírt minőségi kategóriákhoz. Ezek a következők:
(A) a kiosztás megfelelő elrejtését jelzi (például telefonos véletlenszerű kiválasztás vagy egymás után számozott, lezárt, átlátszatlan borítékok használata);
(B) bizonytalanságot jelez abban, hogy a felosztást megfelelően elrejtették-e (például, ha az elrejtés módja nem ismert);
(C) jelzi, hogy az elosztást határozottan nem titkolták megfelelően (például nyílt véletlenszám-listák vagy kvázi randomizálás, például alternatív napok, páratlan/páros születési dátum vagy kórházi szám).

A bírálók azt is felmérik, hogy a résztvevők és az eredményértékelők mennyire vakok a résztvevők allokációs státusára. A vakítást „teljesített”, „teljesítetlen” vagy „tisztázatlan” kritériumként rögzítik a Cochrane kézikönyvben leírtak szerint [Alderson 2003].

A vizsgálat minőségét tovább értékeljük a kezelési szándék elemzés és a nyomon követés százalékos vesztesége alapján. Minőségi pontozási rendszert nem használnak. A vizsgálat minőségének hatását érzékenységi elemzéssel határozzuk meg, ha elegendő tanulmány áll rendelkezésre ennek értelmezésére. Ahol a tanulmányi minőség szempontjai nem egyértelműek, a szerzőkkel kapcsolatba lépünk a pontosítás érdekében.

Adatkezelés
Az adatokat a Review Manager segítségével szervezzük. Az adatkivonási űrlapokat eleve kidolgozzák, és tartalmaznak információkat a módszerekről, a résztvevők részleteiről, az adagolás és az adagolás gyakoriságáról, egyéb egyidejű beavatkozásokról és/vagy egészségügyi problémákról, valamint az eredményről. Az adatokat két független lektor fogja kinyerni, a nézeteltéréseket pedig egy harmadik lektorral folytatott tárgyalások útján oldják meg.

Az adatok szintézise és a kezelés hatásának mértéke
Metaanalízist hajtanak végre, ha két vagy több homogén, befogadásra alkalmas vizsgálatot találnak.

Bináris adatok
Ha a szabványosított eszközök vagy a diagnosztikai értékelések eredményeit arányokban fejezzük ki, az eredményeket relatív kockázatként és kockázatkülönbségként fejezzük ki, 95% -os konfidencia intervallummal.

Folyamatos adatok
Ahol a szabványosított értékelési eszközök pontszámot generálnak, mivel az eredmény mértéke összehasonlítja ezeket a pontszámok átlagát. Ugyanazon léptékű mérésekhez a metaanalízist „súlyozott” átlagkülönbség alkalmazásával kell elvégezni, és ahol az intézkedések különböző léptékűek, akkor standardizált átlagkülönbséget kell használni.

Hiányzó adatok
A hiányzó adatokat és a lemorzsolódásokat minden egyes vizsgálat esetében fel kell mérni, és a felülvizsgálatban jelenteni kell. Meg fogjuk vitatni az adatok hiányának okait, és felmérjük, hogy a felülvizsgálat eredményei mennyiben változtathatók ezen adatokkal.

Ahol nem áll rendelkezésre elegendő adat, ott kapcsolatba lépünk a kísérlet szerzőivel. Ha nem érkezik válasz, vagy nem állnak rendelkezésre teljes adatok, az adatokat lehetőség szerint meta-elemzésbe kell foglalni, és ha ez nem lehetséges, akkor az eredmények elbeszélő összefoglalóját kell bemutatni.

A heterogenitás értékelése
A heterogenitást az I 2 négyzet próbával (Higgins 2002) és a heterogenitás Chi négyzet próbájával, valamint a grafikon vizuális ellenőrzésével fogjuk értékelni. A klinikai heterogenitást az áttekintés szövegében tárgyaljuk.

Adatok szintézise
Ha a vizsgálatok homogének, akkor a meta-analízis során fix hatású modellt kell használni. Heterogenitás esetén véletlenszerű hatások meta-elemzésére kerül sor. Ahol klinikai heterogenitás van, az eredmények statisztikai szintézisében véletlenszerű hatások modelljét kell használni.

Alcsoportelemzés
Megfelelő számú vizsgálat után alcsoportelemzést végeznek, ha klinikailag különböző beavatkozásokat azonosítanak (dózis, időtartam, szülés), vagy klinikailag releváns különbségek vannak az alanycsoportok között (résztvevők életkora, diagnosztikai osztályozás).

Az elfogultság értékelése
Ha elegendő tanulmány található, tölcsértáblákat készítenek az effektus nagysága és a vizsgálati pontosság közötti összefüggés (szorosan összefügg a minta nagyságával) vizsgálatához. Ez a kapcsolat oka lehet publikáció vagy kapcsolódó elfogultság, vagy a kis és nagy tanulmányok közötti szisztematikus különbségek. Ha összefüggést állapítanak meg, a vizsgálatok klinikai sokféleségét tovább vizsgálják lehetséges magyarázatként. [Egger 1997]. Minden kísérletet meg fognak tenni a publikálatlan adatok és a konferencia anyagaiból származó adatok megszerzésére.

Érzékenységvizsgálat
Ha elegendő tanulmány áll rendelkezésre, érzékenységi elemzéseket végeznek a tanulmány minőségének a metaanalízis eredményeire gyakorolt hatásának felmérésére.