Rizskorpával hízni egy sovány lovat

Az istállóban lévő összes ló minden nap ugyanannyi takarmányt kap; sokkal egyszerűbbé teszi az etetési időt. A melegvérűek szuperül néznek ki. Súlyuk jó, kabátjuk csillog. Azonban az istállóban telivér fajta, aki fél évvel ezelőtt kicsit soványan érkezett, nem hízott meg. Valójában elvesztette a test állapotát. Gabonát kap, mint a többi ló, akkor mi lehet a baj? Egy állatorvos alaposan megvizsgálta a lovat, és semmi sem tűnik bajnak. Lehet olyan egyszerű, mint az elégtelen kalóriabevitel? Milyen változtatásokat lehet végrehajtani táplálkozási programjában a súlygyarapodás ösztönzése érdekében?

Előfordul, hogy egy vékony ló hízik, egyszerűen az étrend kalóriasűrűségének növelése. Máskor előfordulhat, hogy az étrendnek magasabb kalóriatartalmúnak kell lennie egy orvosi, pszichológiai vagy környezeti probléma miatt.

Mitől lesz a ló kemény őrző?

Az anyagcsere sebessége határozza meg, hogy a ló könnyű vagy kemény állattartó-e, és a lók közötti eltérés rendkívüli lehet.

Az anyagcsere az a sebesség, amellyel a test üzemanyagokat éget energiaforrásként a test normális működésének fenntartása érdekében. A lassú anyagcsere kevés üzemanyag-energia felhasználásával működhet. Ezzel szemben a gyors anyagcseréhez magasabb kalóriabevitelre van szükség a megfelelő működéshez. Általában bizonyos fajták tagjai gyorsabban metabolizálódnak, és több élelemre van szükségük a test állapotának fenntartásához, mint más fajták tagjai. Például a telivérek általában többet esznek egy testtömeg-kilogrammonként, mint az igavonók.

A fajtán belül is van változatosság. Például egyes telivérek könnyen tarthatók, míg mások intenzív kezelést igényelnek a testtömeg fenntartása érdekében. A temperamentum gyakran együtt jár az anyagcsere sebességével. Az ideges lónak ugyanabban a testállapotban több kalória szükséges, mint egy nyugodt, temperált. A feszült ló több időt tölthet el istállóban sétálással vagy szövéssel, míg a nyugodt ló megőrzi az energiatárolókat.

A vékony ló energiát igényel az étrendben a testfolyamatok megfelelő működésének biztosítása és a zsírraktárak felépítése érdekében. Az energia általános kifejezés, mégis sok lovas társítja a szót a mentális energiához. Ebben a cikkben az energia a takarmány potenciáljára utal a test működésének és a testmozgásnak. A ló súlygyarapodása a fehérje vagy a zsír lerakódásának tulajdonítható. Ha a lónak nincs elegendő kalóriája vagy fehérje az étrendben, a test lebontja saját izomszövetét és kimeríti a zsírszövet nagy részét.

Ennek eredményeként gyenge izomdefinícióval és kiálló csontokkal járó lesoványodás következik be. Ha a diéta túl sok kalóriát tartalmaz, a test izom- és zsírraktárakat épít. A rossz súlyú egyszerűsített megoldás az étrend kalóriatartalmának növelése, a megfelelő fehérjetartalom biztosítása mellett. A ló étrendjének kalóriatartalmának növelésére energiát szolgáltató három tápanyag rost, keményítő és zsír. Minden tápanyag kissé eltérő módon kerül felhasználásra az energiához a testben, ami a lótól függően előnyös lehet vagy sem.

A ló három fő energiaforrása közül a rost a legfontosabb, leginkább alábecsült és a legbiztonságosabb. A rost a fű és a széna fő alkotóeleme. Néhány ló csak rostforrásokon képes fenntartani súlyát. A kemény állattartó számára azonban a rost önmagában nem fogja megtartani a súlyát, de vannak olyan rost-etetési stratégiák, amelyek növelhetik a ló energiáját rostokból.

A növény rost része elsősorban cellulózból, hemicellulózból és ligninből áll. A ló bélrendszerében (vakbél és vastagbél) mikrobák milliárdjai élnek, amelyek fiziológiailag felhasználható formára, illékony zsírsavakra bontják a rostot. Ezek az illékony zsírsavak átjutnak a ló véráramába, ahol azokat energiára szoruló helyekre szállíthatják, vagy zsírrétegként vagy izom-glikogén formájában energiaraktárként eldugják. A cellulóz és a hemicellulóz nagy részét a bélmikrobák (emészthető rostok) könnyen emészthetik; a lignin nem emészthető (emészthetetlen rost). Ezért a takarmány lignintartalmának növekedésével az emészthetőség csökken.

Amint az emészthetőség zuhan, kevesebb energia áll a ló rendelkezésére. A lignin az a szénhidrát, amely a legtöbb strukturális támaszt biztosítja a növény számára; a merev szárú növényzet több lignint fog tartalmazni, mint a bágyadt szárú növények. Például kevés lignin van a lucerna (lucerna) növény lágy leveleiben, de a merev szárban sokkal magasabb lignintartalom van jelen. Ha több levél és kevesebb szár van, vagy ha a szárak nem érettek merevé és rugalmatlanná, a széna emészthető rostos része magasabb lesz. Az érés előtt betakarított fiatal növény lignintartalma alacsonyabb, mint a vágás előtt érlelődött növényé.

A friss zöld tavaszi fű sokkal emészthetőbb rostban van, mint a kiszáradt nyári fű. A ló több energiát meríthet a jó minőségű, korai betakarítású szénából (akár fűből, akár hüvelyesből), mint egy érett szénából. A legelő szintén rostforrás. A legelő emészthetősége általában magasabb, mint a széna, mert a szénakeményedés kikeményedési folyamata emészthető rostveszteséget eredményez.

A lucerna (lucerna) és a gyepszéna energiatartalmának összehasonlításakor a lucernaszéna több energiát szolgáltathat a ló számára, mint a hasonló minőségű fűszéna. Másrészt az alacsony minőségű lucernaszéna, amely több szárból, mint levélből áll, nem gazdag energiaforrás. Több energiát lehetne biztosítani a nagyon kevés szárú füves széna és a rengeteg látható zöld fűpengével.

A takarmányminőség maximalizálása legyen az első kiigazítás, amikor súlygyarapodást kell elérni.

Ha nem áll rendelkezésre minőségi rost legelő vagy széna formájában, vagy ha a ló nem eszik könnyen szénát, vannak alternatív rostforrások, amelyek rost energiát adhatnak az étrendhez. A leggyakoribb a répapép, a szójahéj, a búzakorpa és a lucerna pellete vagy kockája. A répapép körülbelül 80% -ban emészthető rostokat tartalmaz (szemben az átlagos széna 50% -ával).

A szójahéj a szójatermelés mellékterméke. A szójahéj a bab bőre (nem a héja vagy a hüvelye), amelyet leütnek, mielőtt a babból kivonják az olajat. A kereskedelmi lótakarmányokban általában használt szójahéjak emészthetősége valamivel alacsonyabb, mint a répapép. Ha a kereskedelemben megtervezett lótakarmány szójahéja az elsődleges összetevők egyikeként szerepel, akkor ez jól emészthető rostforrás lesz.

A búzakorpát általában rostforrásnak tekintik, de valójában körülbelül ugyanannyi rost van benne, mint a zabban. A búzakorpa gazdag energiaforrás, mert bőségesen tartalmaz emészthető rostokat és keményítőt. A búzakorpa nagy mennyiségű foszfort tartalmaz, amely potenciálisan megzavarhatja az étrend kalcium- és foszforarányát. A másik oldalon a búzakorpa kiegészíti a lucernaszéna-tartalmú étrendet a lucernában található kalcium miatt.

Ha a jó minőségű takarmány nem érhető el, vagy ha a széna bevitele minimális vagy nehéz egy ló számára, a ló étrendje kiegészíthető lucerna pellettel vagy kockával. Mindkét termék lucernával készül, amelyet akkor gyűjtöttek be, amikor az emészthető rost a csúcson van. Így a lucerna pelletek és kockák energiát szolgáltatnak a ló számára. A lucerna széna gyakran a timothy széna vagy az egész kukorica növényekkel kombinálva alacsonyabb fehérje- és kalciumtartalmú kockákat hoz létre, mint a tiszta lucerna kockák. Óvatosan kell eljárni a pelletek etetésekor, mivel a szénszálak étrendben fontos hashajtó hatása miatt lehetőség szerint még mindig szénát kell etetni.

Olyan kiegészítők állnak rendelkezésre, amelyek segíthetnek a rostok emésztésében, ha a lónak problémája van a vakbélben vagy a vastagbélben található mikrobák egyensúlyával. Az élesztőt kutatták, és kiderült, hogy javítja a rostok emészthetőségét. Egyes kereskedelmi takarmányok már hozzáadott élesztővel vannak ellátva, vagy élesztőtermékeket árulnak, amelyek adagolásra alkalmasak lehetnek.

Úgy gondolják, hogy a probiotikumok is hozzájárulnak a rostok emészthetőségének javításához. Mivel a hátsó bélben lévő mikrobiális populáció elmozdulhat az egyensúlyból, a kutatók úgy vélik, hogy több baktérium hozzáadása probiotikum formájában helyreállítja a baktériumok stabilitását, ezáltal javítva a takarmány emésztését. Emellett olyan kereskedelmi termékek is elérhetők, amelyek az élesztőt és a probiotikumot egyesítik a mikrobiális populáció maximális regenerálása és hatékonysága érdekében.

Ha a ló nem képes egyedül a szénát vagy a füvet megtartani, akkor a keményítő hozzáadása szemcsék formájában a hagyományosan a táplálék energia-sűrűségének növelésére szolgál. A keményítőből való energia megszerzése valójában hatékonyabb, mert egyszerű enzimatikus folyamat. A végeredménynek kevesebb font gabonát kell etetnie, mint a szénát, hogy ekvivalens energiát juttasson a lóhoz.

A szemek kiváló keményítőforrást jelentenek a ló számára, de veszélyesek lehetnek az emésztőrendszerre. A szemcsékben található keményítőmolekulák összetett poliszacharidok, amelyek az amiláz enzim által a vékonybélben megtámadva nagyon egyszerű cukrokká bonthatók, amelyek könnyen felszívódnak a véráramba.

Innentől kezdve a vérben lévő cukrok eloszlanak oda, ahol a testnek szükségük lehet energiára, vagy izomglikogénként vagy zsírszövetként tárolhatják őket a jövőbeni felhasználás céljából. A keményítő emésztésének korlátozó tényezője a lóban az amiláz termelődése a bélrendszerben. Megállapították, hogy az amiláztermelés meglehetősen változó a lovak körében.

Ha nincs elegendő amiláz a bélrendszerben, az étrendben lévő keményítő nagy része átjut a vastagbélen, ahol fermentálódik. Ez két okból nem kívánatos. Először is, a keményítőből fermentációval előállított energia mennyisége kisebb, mint az enzimatikus úton előállított energia mennyisége. Másodszor, a keményítő túlzott erjedése csökkenti a hátsó bél pH-ját, ami csökkenti a rostot emésztő és energiát termelő baktériumok hatékonyságát.

A helyzet további bonyolítása érdekében nem minden keményítőmolekula jön létre egyenlő mértékben. Tanulmányok kimutatták, hogy a zab keményítő molekula kicsi és könnyen emészthető az amiláz segítségével. Másrészt a kukorica és az árpa keményítőmolekulái nagyok és nem könnyen emészthetők. Ha a kukoricát vagy az árpát hővel kezelik, megváltoztatja a keményítő molekula jellegét, és könnyebben emésztheti azt az amiláz.

Ezért jobb gőzzel hengerelt vagy főtt árpát és gőzzel pelyhesített vagy felül pelyhesített kukoricát etetni, mint kezeletlen társaikat. A pelletálás hővel jár, amely javítja a kukorica enzimatikus emésztését; az extrudálás még jobban javítja. Amikor a ló kereskedelmi keverékéről dönt, keressen olyan terméket, amely feldolgozott szemeket használ az optimális emésztés érdekében a ló vékonybélében.

Míg a gabona a ló koncentrált energiaforrása, a túlzott mennyiségű etetés bizonyos veszélyekkel jár. Amikor kétségbeesetten próbál vékony lovat hízni, gyakran csábító az etetett gabona mennyiségének növelése. Sajnos nincs visszatérési pont, amikor a ló túl sok gabonát kap az emésztőrendszerében, és a mikrobiális populáció kényes egyensúlya felborul.

Ezen a ponton sok ló is elveszíti a takarmányvágyát, és a helyzet romlik. Nem számít, mennyi gabonát etet, a ló valószínűleg többet fog fogyni. A ló számára szükséges minimális takarmánymennyiség testtömegének 1% -a. Ezért egy 450 kg-os (1000-lb) lónak legalább 4,5 kg (10 lb) szénára van szüksége naponta a mikrobiális populáció ésszerű egyensúlyának fenntartása érdekében. Az étrend többi részét a minimális takarmányigény körül kell kialakítani.

A túl sok keményítő táplálásának veszélye azért következik be, mert bizonyos lovak érzékenyen reagálnak a keményítő túlterhelésére, amit valószínűleg az alacsony amiláztermelés okozhat. A problémák lépcsőzete azzal kezdődik, hogy a vékonybélből a cecumba és a vastagbélbe túl sok gabona kerül. A gabonában lévő keményítőt baktériumok erjesztik. A keményítő fermentációjának mellékterméke a tejsav, amely anyag a hátsó bél pH-ját savasabbá változtatja. A savas környezet elpusztítja a baktériumokat. A baktériumok elhalásával endotoxinokat termelnek, amelyek kólikát okozhatnak. A véráramba kerülő endotoxinok szintén laminitist indukálhatnak. A keményítőérzékenységben szenvedő lovaknak nem szabad magas szemű étrendet folytatni.

Szinte minden teljesítménylovak étrendjéhez valamilyen zsír hozzáadódik, legyen szó növényi olajcsomóról, egy gombóc rizskorpáról vagy kereskedelmi zsírtartalmú takarmányról. Hagyományosan zsírot adtak hozzá, hogy a kabát egészséges fényt nyújtson. A legújabb kutatások azonban még jobb okot tártak fel a zsír táplálására: kiváló energiaforrás.

A hozzáadott étrendi zsír felbecsülhetetlen eszköznek bizonyult a súly megőrzéséhez egy kemény állattartón. Amellett, hogy erősen koncentrált energiaforrás, a zsírnak számos más előnye is van. A zsírból származó energia nem teszi a lovat repülõvé, mint a gabonából származó energiát, a magas zsírtartalmú étrendben lók pedig nagyobb állóképességet mutatnak. Különböző zsírforrások vannak, amelyek különböző körülmények között hasznosabbá teszik az egyiket.

Nagy különbségek vannak a növényi zsírok (olajok) és az állati zsírok között. Az állati zsírok takarmányozásának elsődleges hátránya az íze; az olajok sokkal vonzóbbak a lóra, bár sok kereskedelmi célú állati zsír ízesítéséhez ízesítőket adnak. A kukoricaolaj jellemzően a csillag maradt az ízesítési vizsgálatokban, de a legtöbb olaj ízletes, ha a kukoricaolajat nem kínálják választásként ezekben a tanulmányokban.

A második akadály az emészthetőség. Az állati zsír csak körülbelül 75% -ban emészthető, míg az olaj közelebb van a 95% -hoz. Kis állati zsírbevitel esetén az emészthetőségbeli különbség jelentéktelen, de ha magasabb szintet táplálnak, az emészthetetlen zsírnak ez a része pusztítást kezdhet a hátsó bélben lévő mikrobák egyensúlyával. A laza, folyékony trágya annak a jele, hogy helytelen zsíremésztés történik.

A harmadik akadály a lovak állati zsíron történő tartós fenntartását jelenti. A lovak elfáradhatnak az ízében, és állati eredetű zsírtermékből távozhatnak, mielőtt visszautasítják a növényi olajat.

Egyéb elterjedt zsírforrások a rizskorpa, a lenmag, a napraforgómag, a teljes zsírtartalmú szójabab és a kókuszliszt (kopradara). A rizskorpa kiváló termék a vékony lovak testállapotának és felsővonalának javítására, mert rizsolaj és jól emészthető rostok kombinációja. A rizskorpa azonban gyorsan avas lesz, hacsak nem extrudálással stabilizálják, és a nem stabilizált termékeket nem szabad etetni. Keressen kutatások által bizonyított stabilizált rizskorpát, az Equi-Jewel-t, amely sok országban népszerű tápszer.

A lenmag, a napraforgómag és más magvak szintén adhatnak zsírt az étrendben, de figyelemre méltó probléma merül fel hatalmas mennyiségű mag etetésekor. Ha több magot táplálunk, a fogyasztás gyakran lassulni fog, néha a teljes elutasításig. A sült szójabab kis mennyiségben is nagyszerű, de nagyobb mennyiségben etetve túlságosan megnöveli az étrend fehérje százalékát.

A magas zsírtartalmú étrend felbecsülhetetlen eszköz a sovány ló súlygyarapodásának eléréséhez, amennyiben a ló gyomor-bél traktusa elviseli a zsírt. A lovaknak általában nem okoz gondot a zsír megemésztése, amennyiben azt fokozatosan bevisszük az étrendbe. A zsír energiaforrásként való használatának legnagyobb előnye, hogy segít elkerülni a túlzott gabonafelvételt. Az étkezési zsír akkor működik a legjobban, ha gabonával és jól emészthető rostforrásokkal, például répapéppel táplálkozik, bár a jó minőségű szénát vagy legelőt nem szabad elhanyagolni. Számos új takarmány jelenik meg a piacon, amelyek magas zsírtartalommal (> 6%) tartalmaznak magas rosttartalmú összetevőket, például répapépet vagy szójahéjat.

Egyes lovak anyagcserében hajlamosak kemény tartók lenni, míg másoknak orvosi, pszichológiai vagy környezeti okai vannak a súly megtartásának nehézségei miatt. A ló kalóriabevitelének növelése nem okoz problémát, ha gondosan figyelnek a lónak kínált takarmányokra. Az energiaforrások mennyiségének és változatosságának manipulálása gyakran eléri a testőr ideális állapotát.