Sötét és tejcsokoládé fogyasztása: randomizált keresztezett vizsgálat az étvágyra és az energiafogyasztásra gyakorolt hatásokról

L B Sørensen

1 Emberi Táplálkozás Tanszék, Haladó Élelmiszertudományi Központ, Élettudományi Kar, Koppenhágai Egyetem, Frederiksberg, Dánia

Asztrup

1 Emberi Táplálkozás Tanszék, Haladó Élelmiszertudományi Központ, Élettudományi Kar, Koppenhágai Egyetem, Frederiksberg, Dánia

Absztrakt

Célkitűzés:

Összehasonlítani a sötét és tejcsokoládé hatását az étvágyérzetekre és az energiafogyasztásra egy ad libitum teszt étkezés során egészséges, normál testsúlyú férfiaknál.

Tantárgyak/módszerek:

Összesen 16 fiatal, egészséges, normál testsúlyú férfi vett részt egy randomizált, keresztezett vizsgálatban. A tesztétel 100 g tej vagy 2285 kJ vagy étcsokoládé (2502 kJ) volt. Vizuális-analóg mérlegekkel rögzítették az étvágyérzeteket a tesztétkezés elõtt és után, majd ezt követõen 30 percenként 5 órán át. Ad libitum ételt szolgáltak 2 órával a tesztétel elfogyasztása után.

Eredmények:

A résztvevők elégedettebbnek, kevésbé éhesnek érezték magukat, és az étcsokoládé fogyasztása után alacsonyabb besorolással rendelkeztek a várható élelmiszer-fogyasztásról, mint a tejcsokoládé után. Az étkezési csokoládé elfogyasztása után az édes, zsíros vagy sós étel elfogyasztásának vágya alacsonyabb volt. Az ad libitum étkezés energiafogyasztása az étcsokoládé elfogyasztása után 17% -kal alacsonyabb volt, mint a tejcsokoládé után (P = 0,002). Ha a csokoládé által biztosított energiát beleszámítjuk a számításba, akkor az étcsokoládé fogyasztása után az energiafogyasztás még mindig 8% -kal alacsonyabb volt, mint a tejcsokoládé után (P = 0,01). Az étcsokoládé-terhelés -584 kJ (95% konfidenciaintervallum (−1027; −141)) teljes energiakülönbséget eredményezett a tesztidőszak alatt.

Következtetés:

Jelen tanulmányban az étcsokoládé elősegíti a jóllakottságot, csökkenti a vágyat, hogy valami édeset fogyasszon, és elnyomja az energiafogyasztást a tejcsokoládéhoz képest.

Bevezetés

Néhány évvel ezelőttig a csokoládét egészségtelen édességnek tekintették. Nemrégiben azonban számos tanulmány kimutatta, hogy a csokoládéfogyasztás, és különösen az étcsokoládéfogyasztás alacsonyabb vérnyomással, alacsonyabb szív- és érrendszeri betegségek kockázatával és 2-es típusú cukorbetegséggel, valamint alacsonyabb halálozási rátával jár. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 Még mindig általánosan elfogadott, hogy a csokoládé hizlal. Van azonban különbség a tej és az étcsokoládé között mind az összetevők, mind az érzékszervi tulajdonságok között, és ezek a különbségek befolyásolhatják az étkezési magatartást. Például az étcsokoládé intenzívebb kakaóízű, mint a tejcsokoládé, és ez az erősebb érzékszervi jel erősebb érzékszervi jóllakottsági reakcióhoz vezethet. 9 A tej és az étcsokoládé közötti különbségek fényében azt a hipotézist javasoljuk, hogy az étcsokoládé jobban kielégítő, mint a tejcsokoládé. Ezt a hipotézist korábban tudományosan nem vizsgálták. Jelen tanulmány célja az étcsokoládé és a tejcsokoládé hatásának összehasonlítása az étvágyérzetekkel és az energiafogyasztással egy ad libitum teszt étkezés során egészséges, normál testsúlyú férfiaknál.

Tantárgyak és módszerek

Dizájnt tanulni

A résztvevőket két különböző alkalommal tesztelték randomizált crossover tervezésben. Két különböző tesztnapon 100 g tejből vagy étcsokoládéból álló tesztétkezést szolgáltak, majd 135 perccel később ad libitum ebédet szolgáltak.

Tárgyak

Összesen 23 fiatal, egészséges, normál testsúlyú, nem dohányzó férfit vettek fel, akiknek anamnézisében nem volt elhízás vagy cukorbetegség. További felvételi kritérium volt, hogy a résztvevők egyaránt kedveljék a tejet és az étcsokoládét. Minden résztvevő tájékoztatáson alapuló beleegyezési dokumentumot írt alá a vizsgálat megkezdése előtt. Az etikai jóváhagyás a vizsgálat nem invazív jellege miatt nem volt szükséges, de a tanulmányt a Dán Adatvédelmi Ügynökségnél regisztrálták. A résztvevők a második tesztnap végén honoráriumként három üveg bort kaptak.

Tesztétkezések

A tesztcsokoládé 100 g tejcsokoládé volt (Mælkechokolade, Marabou, Kraft Foods, Glostrup, Dánia) vagy étcsokoládé (Guanaja, Valrhona, Franciaország) (1. táblázat). A csokoládét 250 ml vízzel együtt tálaltuk.

Asztal 1

Étcsokoládétejcsokoládé

Energia (kJ)	2502	2285
Fehérje (g)	8.9	6.0
Zsír (g)	42.3	32.0
Szénhidrát (g)	45.7	58.5
Kakaó (%)	70	30
Cukor (g)	30.3	44.0

Az ad libitum tesztétel sonkával és sajttal készült pizzából állt. Az energia megoszlása 26 energiaszázalék (E%) zsír, 18 E% fehérje és 56 E% szénhidrát volt. A pizzákat különböző méretűre vágták, hogy a résztvevők számára nehéz legyen összehasonlítani a két tesztnapon elfogyasztott pizzaszeletek számát. A résztvevőket arra kérték, hogy egyék meg az összes pizzaszeletet, és ne hagyják el a kérget, vagy csak egyék meg az öntetet. A résztvevőket arra kérték, hogy igyanak 400 ml vizet az ad libitum étkezéssel együtt.

Kísérleti protokoll

A tesztnap protokollja.

statisztikai elemzések

Az alapértékeket párosított t-teszttel hasonlítottuk össze. A csokoládé típusának a VAS-pontszámokra gyakorolt hatását a kovariancia ismételt mérési elemzésével teszteltük a Statisztikai elemző rendszer szoftvercsomagjának 9.1-es verziójában szereplő eljárással (SAS Institute, Cary, NC, USA). A 15–135 perces időszakban (az ad libitum étkezés előtt) az alapértékeket kovariátként vették fel. A „mennyire tetszett a csokoládé” -hoz igazítva ezeket a VAS-pontszámokat kovariátumokként is figyelembe vették. A 195–315 perces időszakban (az ad libitum étkezés után) a VAS-értékek 165 perckor, az ad libitum étkezéskor bevitt energiamennyiség és az ad libitum étkezés teljes íze volt mind kovariátumokként. Mivel a VAS pontszámok az intervallumra korlátozódnak (0,100), a pontszámokat transzformáltuk (ha Xi jelöli a pontszámokat, akkor Yi = arcsin) (2. ábra). Mivel 165 percen belül jelentős különbség volt az édességet fogyasztani vágyban, ezt a paramétert úgy teszteltük, hogy a teljes tesztperiódust (15–315 perc) belefoglaltuk a kiindulási értékekbe kovariátumokként (4. ábra).

Átlagos jóllakottság, éhség, várható fogyasztás és teltség VAS pontszámok (± s.o.) a két tesztnap alatt, n = 16. A csokoládét 0 percnél, az ad libitum ételt pedig 135 percnél tálaltuk. A P-értékeket a kovariancia-teszt különbségének ismételt mérése alapján kaptuk az étkezés utáni étvágy-pontszámok között (15–135 perc) - a kiindulási értékeket kovariátként vettük fel.

A csokoládé típusának az ad libitum energiafogyasztásra és a teljes energiafelvételre gyakorolt hatását páros t-próbával teszteltük (3. ábra). A „mennyire tetszett a csokoládénak” kiigazításakor a kovariancia elemzését alkalmazták, és az ezt kezelő VAS-pontszámokat kovariátként vették fel.

Átlagos energiafogyasztás az ad libitum étkezésnél (± egyenértékű) és a teljes energiafogyasztás, n = 16. Az étkezés típusának hatását az ad libitum energiafogyasztásra és a teljes energiafogyasztásra páros t-teszttel teszteltük.

Eredmények

A 23 résztvevő közül 17 fejezte be a tanulmányt. A 17 teljesítő közül 1 kizárt, mert a második tesztnap előtti estén nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott. Így 16 résztvevő eredményeit vonták be a végső elemzésbe. A 16 résztvevő 26,8 ± 5,6 (átlag ± sd) éves volt, súlya 77,9 ± 8,2 kg, testtömeg-indexe 24,0 ± 1,6 kg m −2 .

Nem volt különbség abban, hogy a résztvevők mennyire kedvelik a kétféle csokoládét (P = nem szignifikáns). A résztvevők jelentősen telítettebbnek (P = 0,02), kevésbé éhesnek (P = 0,005) érezték magukat, és az étcsokoládé fogyasztása után alacsonyabb besorolást kaptak a várható élelmiszer-fogyasztásról (P = 0,002), mint a tejcsokoládé után (2. ábra). A jelentős különbségek a „mennyire kedvelték a csokoládét” kiigazítás után is fennmaradtak. Nem voltak szignifikáns különbségek a tesztnapok között a teltségérzet tekintetében (P = nem szignifikáns) (2. ábra). A zsíros és sós étel fogyasztásának vágya az étcsokoládé fogyasztása után szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a tejcsokoládé után (P = 0,0003, illetve P = 0,02).

Az ad libitum étkezés energiafogyasztása az étcsokoládé elfogyasztása után 17% -kal volt alacsonyabb a tejcsokoládéhoz képest (P = 0,002) (3. ábra). A „mennyire tetszett a csokoládé” hozzáigazítás nem változtatott az eredményen. Ha a csokoládé által biztosított energiát beleszámítjuk a számításba, akkor az étcsokoládé fogyasztása után az energiafogyasztás még mindig 8% -kal alacsonyabb volt, mint a tejcsokoládé után (P = 0,01). Így az étcsokoládé-terhelés -584 kJ (95% konfidenciaintervallum (−1027; −141)) teljes energiakülönbséget eredményezett az egész tesztperiódus alatt (3. ábra). A pizza ízét mind a sötét, mind a tejcsokoládé tesztnapokon hasonlóan értékelték.

Az ad libitum étkezés elfogyasztása után nem voltak szignifikáns különbségek a tesztnapok között az éhség, a jóllakottság, a várható élelmiszer-fogyasztás és a teltségérzet tekintetében. Nem voltak különbségek a sós, zsíros vagy sós ételek szubjektív vágyaiban sem.

Az édesség elfogyasztásának vágya az étcsokoládé elfogyasztása után az egész tesztnapon szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a tejcsokoládé (P = 0,002) (4. ábra).

A „valami édes utáni vágy” átlagos VAS-pontszámok (± egyenértékű) a két tesztnap alatt, n = 16. A csokoládét 0 percnél, az ad libitum ételt pedig 135 percnél tálaltuk. A P-értéket a kovariancia ismételt mérése alapján kaptuk, beleértve az egész periódust (15–315 perc), a kiindulási értékeket kovariátként adva.

A két tesztnapon nem volt különbség a szomjúságban és a közérzetben.

Vita

A jelen tanulmány eredményei alátámasztják azokat a hipotéziseket, miszerint az étcsokoládé jobban kielégítő, mint a tejcsokoládé, és hogy az étcsokoládé hosszabb ideig elégíti ki az „édesszájúakat”, mint a tejcsoki. Tudomásunk szerint ez az első tanulmány, amely összehasonlítja a sötét és a tejcsokoládé telítő tulajdonságait.

A csokoládé mennyisége 100 g csokoládé volt, amit valószínűleg csak kevesen fogyasztanak el reggel. Jelen tanulmány azonban az első kísérlet volt annak tesztelésére, hogy van-e különbség a tej és az étcsokoládé szatírozó hatásában. Ezért olyan csokoládémennyiséget választottunk, amely valószínűleg elegendő lenne egy mérhető különbség előállításához, ha valóban különbség is előfordulna. Az előzetes étkezésekből származó interferencia elkerülése érdekében a beavatkozást reggel végeztük, amikor a résztvevők böjt állapotban voltak. Ez a szokásos eljárás a legtöbb étkezési tesztben. A crossover kialakítás miatt a csokoládéfogyasztás ideje nem tekinthető hatással az eredményekre.

Feltételezhető, hogy az étvágybeli különbségek a jelen teszt két tesztnapján csak a jólét különbségét tükrözhetik, de a két csoport között nem voltak különbségek a jólétben.

Az egyik felvételi kritérium az volt, hogy a résztvevőknek egyaránt kedvelniük kell a tejet és az étcsokoládét, de ezt a toborzás során nem tesztelték; a résztvevőket egyszerűen megkérdezték, hogy szeretik-e mindkét típusú csokoládét. Annak lehetősége miatt, hogy a résztvevők eltérő preferenciákkal rendelkezhetnek a kétféle csokoládéval kapcsolatban, igazítottuk, hogy a csokoládé mennyire tetszik. Ez nem befolyásolta jelentősen az eredményeket, ami azt jelzi, hogy a két tesztnap közötti különbségek a csokoládé étvágyra gyakorolt hatásának valódi különbségét tükrözik.

A vizsgálatot nem sikerült megvakítani, mivel a résztvevők könnyen láthatták, hogy milyen típusú csokoládét fogyasztanak. A szűrési folyamat során folytatott beszélgetések azonban egyértelművé tették, hogy a résztvevők elsősorban fiatalok voltak, akik nem érdeklődtek a táplálkozás iránt, csupán az ingyenes csokoládé, az ingyenes étkezés és az ingyenes bor (honorárium) iránt érdeklődtek.

A fehérjetartalom 2,9 g (33%) volt magasabb az étcsokoládéban, mint a tejcsokoládéban, ami 8,9 E% -nak, illetve 6,0 E% -nak felel meg. Számos egy étkezéses vizsgálat magas fehérjetartalmú étrenddel (25 E% vagy annál több) kimutatta, hogy a fehérje fokozottan jóllakott. 16 Tudomásunk szerint csak egyetlen vizsgálatot végeztek alacsony dózisú fehérjével, és ebben a tanulmányban az alacsony dózisú fehérjével dúsított italok (1–4 E%) elnyomták az éhség és a teltség szubjektív érzését, de a energiafogyasztás 120 perccel a fehérje előterhelésének fogyasztása után. 17 Ez arra utal, hogy a fehérjetartalom különbsége a jelen tanulmányban nem magyarázza az energia bevitelre gyakorolt hatás különbségét.

Feltételezhető, hogy a kétféle csokoládé különbözõ hatása mind az érzékszervi tulajdonságok különbségével (például az íz intenzitása), mind a GI-átmeneti idõ különbségével magyarázható. Az étvágy értékelésére azonnali hatást vártunk a két csokoládé érzékszervi tulajdonságainak eltérései miatt, és ez tükröződik a VAS lejtőin is. Az étvágy folytatódó különbségének oka lehet a különböző GI-átmeneti időkből fakadó növekvő hatás, amely fokozatosan átfedi az érzékszervi tulajdonságok hatásának csökkenését.

Ha egy ételt elfogyasztanak, ez az étel (és más kapcsolódó ételek) csökken a kellemesség értékelésében a meg nem fogyasztott ételekhez képest. Ezt a jelenséget szenzor-specifikus jóllakottságnak nevezik. 18 E jelenség szerint számítani lehetett arra, hogy a tejcsokoládé elfogyasztása után az édesség elfogyasztásának vágya alacsonyabb lesz, mint az étcsokoládéé, mivel a tejcsokoládé édesebb volt. Ez azonban nem így volt, és a csokoládé elfogyasztása után azonnal valami édeset enni vágya mindkét típusnál azonos volt, míg a tej-csokoládé tesztnapján a tesztidőszak hátralévő részében magasabbak voltak az értékelések étcsokoládé tesztnap.

Mivel a csokoládé energiadús étel, célszerű lenne összehasonlítani a kisebb mennyiségű sötét és tejcsokoládé hatását az étvágyra és az energiafogyasztásra, valamint a testtömegre. Hosszú távú vizsgálat fix mennyiségű csokoládéval étrend-kiegészítőként és ad libitum tesztétkezések alkalmazásával lehetne ennek kivizsgálása. Annak érdekében, hogy többet megtudjunk a csokoládék étvágyra gyakorolt hatása közötti különbségek mechanizmusairól, a jelen vizsgálatot meg lehet ismételni (egyenlő energiarészekkel), figyelembe véve az alanyok észlelését a csokoládék érzékszervi tulajdonságairól, a gyomor kiürülésének és a kolecisztokinin, a glukagonszerű peptid-1 és az YY koncentrációinak mérése. Ugyancsak releváns lenne a csokoládé ad libitum jóllakottságra és jóllakottságra gyakorolt hatását vizsgáló tanulmány.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a jelenlegi eredmények azt sugallják, hogy az étcsokoládé elősegíti a jóllakottságot, csökkenti a vágyat, hogy valami édeset fogyasszon, és elnyomja az energiafogyasztást a tejcsokoládéhoz képest, bár további vizsgálatokra van szükség ezen eredmények igazolásához.

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük Yvonne Fatumnak, Charlotte Kosteckinek és Christina Cuthbertsonnak a technikai támogatást, valamint Maiken Juul Hansennek, Marianne From-nak, Eva Nydal Jensennek és Fatma Al-Abaijinek az adatgyűjtéshez nyújtott segítségüket. Hálásan köszönjük, hogy a vizsgálatban részt vett valamennyi személy részt vett. A tanulmányt a dániai koppenhágai egyetem élettudományi karának emberi táplálkozási tanszékének belső támogatásával finanszírozták.

Megjegyzések

A Astrup professzor több mint 100 élelmiszeripari vállalattól kapott kutatási támogatást más tanulmányokhoz. Astrup professzor beszámol arról, hogy az Obesity International Trading (Egyesült Királyság), a Beer Knowledge Institute (Hollandia), a Global Dairy Platform (Egyesült Államok) és a Nordic Food Lab (Dánia) igazgatósági tagja; az Európai Mandula Tanácsadó Testületben és a 7TM Pharma, a NeuroSearch, az alapkutatás, a Merck, a Johnson & Johnson gyógyszerészeti kutatás és fejlesztés, a Jenny Craig és a Kraft igazgatótanácsaiban; tanácsadóként vagy tanácsadó testületként tevékenykedik a 7TM Pharma, a NeuroSearch, az alapkutatás, a Merck, Johnson & Johnson gyógyszerészeti kutatás és fejlesztés, a Pfizer, a Vivus, Jenny Craig, a kaliforniai Almond Board és a Kraft számára; és előadási díjakat kap a kaliforniai Almond Boardtól, Arlától, Campinától és az Astellas Pharma-tól. LB Sorensen kijelenti, hogy nincs összeférhetetlenség.

Sötét és tejcsokoládé fogyasztása: randomizált keresztezett vizsgálat az étvágyra és az energiafogyasztásra gyakorolt ​​hatásokról