Staghorn vese kalkulus Xanthogranulomatous Pyelonephritisrel és Renocolic Fistulával; Gyakorlati

Risheng Xu, DO A Houston Methodist Willowbrook Kórház egykori Triton kórházi szakemberei, a Texasi Egyetem HSC, Houston Lyndon B. Johnson Kórház Akadémiai Kórházi Khawaja Azimuddin, MD FACS FASCRS északnyugati vastagbél- végbélsebészeti orvosok szövetsége, Houston, TX

staghorn

A reno-colic fistula ritka, és még kevesebb esetet jelentettek staghorn-kövek és xanthogranulomatous pyelonephritis (XGP) kapcsán. Itt bemutatjuk a reno-colic fistula esetét, amely kezdetben visszatérő húgyúti fertőzésként (UTI) jelent meg a külső létesítményben, és empirikusan antibiotikumokkal kezelik javulás nélkül. A pácienst felvették hozzánk, és megállapították, hogy renagális fistulával és XGP patológiás tulajdonságokkal rendelkező szaruhártya vesekalkulusa van. A staghorn calculust bonyolító és az XGP jellegzetességeivel együtt járó renokolikus sipolyok ritkák. Bár kezdetben visszatérő UTI-ként jelenhetnek meg, további munkálatokat kell végezni a sipoly kizárása érdekében, mivel elképzelhető, hogy a fisztulák kezdeti diagnosztizálásában a módok korlátozottak. Magas klinikai gyanú merül fel a sipoly kizárására, ha a kezdeti képalkotás során XGP jellemzőkkel bíró szaruhártya-számítás látható. A kontrasztos ismételt képalkotás hasznos a renokolikus fisztulák értékelésében. A kezelés részleges kolektómiával járó nephrectomia. A műtét utáni prognózis általában jó.

BEVEZETÉS

A renocolicus fistula ritka klinikai entitás. A kezdeti megjelenés lehet hasi fájdalom, hematuria, pyuria és oldalsó fájdalom, amelyek utánozhatják a nephrolithiasis vagy a húgyúti fertőzés következtében fellépő vizelet kólikáját. Itt bemutatunk egy nőbeteget, akinek eredetileg húgyúti fertőzést diagnosztizáltak, és akiről később kiderült, hogy obstruktív hidronephrosisban szenved a nagy staghorn calculus, a xanthogranulomatous pyelonephritis (XGP) és a renocolicus fistula képalkotó tulajdonságai miatt. Ezt követően agresszív antibiotikum-terápiával és műtéti kezeléssel kezelték, kiváló gyógyulás mellett.

Az ügy ismertetése

A vizeletkultúrából a Proteus mirabilis származott, amelyet empirikusan széles spektrumú antibiotikumokkal kezeltek. A képalkotó eredmények alapján feltáró laparotómiát végeztek bal nephrectomiával és szegmentális bal vastagbél reszekcióval. A kimetszett bal vese végül XGP tulajdonságokat mutatott ki a patológiában. A laparotomia során nyert tenyészetek ezt követően Streptococcus bovist és Bacteroides fragilis-t növesztettek. A beteg jól tolerálta a műtétet, posztoperatív szövődmények nem fordultak elő. Végül az antibiotikumokat egyszerűsítették orális ciprofloxacinná és metranidazollá, és ambuláns állapotban engedték ki a kórházból. A beteg 6 héttel a műtét után jól teljesített.

VITA

Az XGP-t bonyolító renokális sipolyok ritkák. Tudomásunk szerint eddig kevesebb mint 10 jelentés jelent meg, és az angol orvosi szakirodalomban nincsenek nagy esetsorok. A renokális fisztulákat Hippokratész kora óta, 460-ban írták le. Eredeti leírása óta több mint 100 esetet írtak le. 1,9 A renocolicus fistulák számos esete a krónikus tuberkulózis (TB) fertőzések másodlagos gyanúja volt a modern kor előtti időkben. 8 A fistulák modern esetei krónikus XGP-vel, nephrolithiázissal, eljárások miatt iatrogén okokkal, hasi traumákkal, valamint vese- és vastagbél rosszindulatú daganatokkal társultak. A renocolicus fistula ezen gyanús okainak 9,10 közül az esetek többségét XGP jelenlétével jelentették.

A Xanthogranulomatous pyelonephritist először 1916-ban írta le Schlagenhaufer. 5 A krónikus pyelonephritis egyik változata, és a vese parenchyma krónikus gyulladásos pusztulása, valamint histiocitákat és habos sejteket tartalmazó granulomatosus szövetekkel való helyettesítés jellemzi. A pontos etiológia ismeretlen, de az XGP-t feltételezhetően UTI, krónikus vizeletelzáródás, hiperlipidémia, megváltozott immunválasz, vaszkuláris elzáródás és nephrolithiasis okozza, beleértve a staghorn calculust is. 1,2,3

Az XGP női prevalenciája nő, és arról számoltak be, hogy az 5–7. Évtizedben gyakrabban fordul elő, de a gyermekpopulációban ritkán fordul elő. 1,4 Malek és Elder et al. leírtak egy XGP osztályozási rendszert (1. ábra). A renocolicus fistulát okozó XGP pontos patogenezise nem ismert. Feltételezik, hogy a vese parenchyma krónikus gyulladásos és destruktív folyamata, valamint a vesekapszula esetleges perforációja, tályogképződéssel és a vastagbéllel való közvetlen érintkezéssel a renocolicus fistula oka. 9.

Az XGP klinikai megjelenése változó, leginkább az UTI tüneteit utánozza, de a gyomor-bélrendszeri panaszok ritkán fordulnak elő. A vizeletvizsgálat általában pyuria-t mutat, a vizeletkultúra pedig leggyakrabban E. Coli-t és Proteus mirabilis-t mutat. 1,6,7,8 A hatékony tuberkulózis-kezelés jelenléte előtt sok esetben társult TBC-fertőzés. 9.

A renocolicus fistula diagnózisában többféle képalkotó módszert alkalmaztak, azonban a hozamok korlátozottak voltak. Az intravénás pyelográfia (IVP) és a kontraszt CT a leggyakrabban használt és jelentett képalkotó vizsgálatok. A klinikai megjelenés ritkasága és finomsága miatt a fistula és az XGP kezdeti radiográfiai bizonyítéka nélkül bemutatott esetek többsége jelentett, és a diagnózist csak a nephrectomia után igazolták a kóros szöveteken. 6,7 A retrográd pyelográfia a renocolicus fistula megerősítésében hasznosnak bizonyult. 12 Esetünkben szerencsések voltunk, amikor kontrasztot láthattunk a perinefricus térben és a leszálló vastagbélben, valamint a quadratus lumborum izomban kialakult tályogképződés.

A renocolicus fistulában szenvedő betegek általános kezelési megközelítése a nephrectomia és a parciális colectomia egyidejű végrehajtása. 1 Gyakran, akárcsak a mi esetünkben, széles spektrumú antibiotikumokkal lehet szükség a beteg stabilizálására vagy a műtétre való áttérésre.

KÖVETKEZTETÉS

Az XGP által komplikált renokális fistuláról ritkán számolnak be. Az XGP legtöbb esete obstruktív nephrolithiasishoz és krónikus UTI-hez társult, különösen staghorn-képződés jelenlétében. A renocolicus fistulát fontolóra kell venni azoknál a betegeknél, akiknél az XGP és a staghorn calculus képi bizonyítékai vannak visszatérő UTI-vel. Az IVP és a kontrasztos CT képalkotásról beszámoltak a diagnózis felállításakor, de korlátozott hozammal. Ha további képalkotásra van szükség, a retrográd pyelográfia beszámolt arról, hogy hasznos a renocolicus fistula megerősítésében. A nephrectomia és a részleges colectomia a választott kezelés, általában jó klinikai eredménnyel.

Elismerés

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Houston Willowbrook Módszertani Kórház Radiológiai Osztályának, hogy segített a jelentésben használt képalkotás megszerzésében.