Súlydiszkrimináció: társadalmilag elfogadható igazságtalanság

  • Szociális otthon
  • Az OAC közösségről
    • Az OAC közösségről
    • Hiedelmek és követelések
    • Bevonulás
    • Csatlakozzon a közösséghez
    • Prémium hozzáférésű tagság
    • Adományoz
    • Gyakran Ismételt Kérdések
  • Fedezze fel oktatásunkat
    • Oktatási források
    • Nyilvános források
    • Keressen minősített szolgáltatót
    • Prémium hozzáférési források
    • Egészség és Wellness sarok
    • Érdekképviseleti források
  • Keresse meg a Támogatás és kapcsolat lehetőséget
    • Közösségi perspektívák
    • Ossza meg történetét
    • Tagbeszélgetési fórum
    • Keressen egy támogató csoportot
  • OAC Akcióközpont
    • Tudjon meg többet a cselekvésről
    • Érdekképviseleti akcióközpont
  • Programok és események
    • OAC kampányok
    • OAC események
    • OAC programok
  • Adományoz
    • Hogyan segít az Ön támogatása
    • Adakozzon
    • Adás módjai
    • Elnöki Tanács
    • OAC ösztöndíjprogram
  • Közösségi hírek
  • Egészségügyi szakemberek forrásai
    • Források a HCP-k számára
    • Hogyan rendeljünk forrásokat
  • Prémium hozzáférésű tagsági nevezés

Rebecca Puhl, PhD

A cikk PDF-változatához kattintson ide.

társadalmilag

Az elhízás társadalmunkban nagyon megbélyegzett. A túlsúlyos vagy elhízott személyek számos különböző környezetben, beleértve a munkahelyet, oktatási intézményeket, egészségügyi intézményeket, és még az interperszonális kapcsolatokban is ki vannak téve a negatív elfogultságnak, előítéleteknek és diszkriminációnak.

Sajnos a súlyeltérés továbbra is társadalmilag nagyon elfogadható az észak-amerikai kultúrában; ritkán támadják meg, és gyakran figyelmen kívül hagyják. Ennek eredményeként az elhízott emberek ezreit fenyegeti a tisztességtelen bánásmód, és kevés elérhetőség áll rendelkezésre támogatás vagy védelem biztosítására.

Mi a különbség a „megbélyegzés” és a „diszkrimináció” között?

A súly megbélyegzése vagy elfogultsága általában a testsúlyt meghaladó vagy elhízott egyénnel szembeni negatív súlyhoz való viszonyulásra utal. Ezeket a hozzáállásokat gyakran negatív sztereotípiák (például, hogy az elhízott személyek „lusták” vagy „hiányzik az akaraterő”), társadalmi elutasítás és előítéletek nyilvánulnak meg. A súly megbélyegzése magában foglalja a verbális ugratást (pl. Névhívás, becsmérlő megjegyzések, gúnyolódás stb.), Fizikai agressziót (pl. Ütés, rúgás, tolás, lökdösés stb.) És kapcsolati áldozattá válást (pl. Társadalmi kirekesztés, figyelmen kívül hagyás), elkerülve vagy a pletykák célpontja).

Sok elhízással küzdő egyént kevesebb tisztelettel és udvariassággal kezelnek, mint a vékonyabb személyeket, és súlyuk miatt nevezik vagy sértik őket. Így a súly megbélyegzése finom formákban megjelenhet, vagy közvetlenül kifejezhető.

A megkülönböztetés különbözik a megbélyegzéstől és a negatív hozzáállástól, és kifejezetten az emberekkel súlyuk miatt való egyenlőtlen, igazságtalan bánásmódra utal. Például egy elhízott személy, aki képesítéssel rendelkezik egy munkára, de súlya miatt nem veszi fel ezt a pozíciót, súlyosan diszkrimináció áldozatává válhat.

További példák: az előléptetés megtagadása vagy az elbocsátása súlya miatt; bizonyos orvosi eljárások megtagadása vagy alacsonyabb szintű orvosi ellátás a súlya miatt; vagy ösztöndíjától, banki hiteltől elutasítják, vagy súlya miatt megakadályozzák a ház bérlését vagy vásárlását.

Ezen esetek mindegyikében az elhízással küzdő egyén felé irányuló magatartás méltánytalan bánásmódot ábrázol igazolható ok nélkül, és a jogi igény megfelelő válasz lehet ezekben a helyzetekben.

Elhízás-diszkrimináció növekvő mértékben

Az elhízás növekvő gyakorisága ellenére úgy tűnik, hogy a testsúlyos diszkrimináció csak egyre rosszabb.

Kutatásunk során a súlydiszkrimináció tendenciáit vizsgáltuk egy 10 éves periódus alatt, 1995-2005 között, és megállapítottuk, hogy a prevalencia 66 százalékkal nőtt ebben az évtizedben, a lakosság 7-12 százalékáról. Ez a megállapítás nem az elhízás arányának növekedése volt, hanem kifejezetten azt bizonyítja, hogy többen tapasztalják a súlybeli diszkriminációt.

Mennyire gyakori a súlydiszkrimináció?

Figyelembe véve az elhízással küzdő egyénekkel szembeni negatív hozzáállás társadalmi elfogadhatóságát, nem lehet meglepő, ha megtudjuk, hogy a súlydiszkrimináció általános az Egyesült Államokban.

Egy nemrégiben készült tanulmányban megvizsgáltuk a megkülönböztetés többféle formájának elterjedését egy 2290 amerikai felnőtt országos reprezentatív mintájában, és megállapítottuk, hogy az amerikaiak körében gyakori a súlybeli megkülönböztetés, aránya viszonylag közel áll a faji és az életkori diszkrimináció előfordulásához. A nők körében a súlybeli megkülönböztetés még gyakoribb volt, mint a faji megkülönböztetés. A vizsgálatban részt vevő összes felnőtt között a súlydiszkrimináció gyakoribb volt, mint az etnikai hovatartozás, a szexuális orientáció és a fizikai fogyatékosság miatti megkülönböztetés. A vizsgálatunkban részt vevők azon résztvevőinek csaknem 60 százaléka, akik súlydiszkriminációról számoltak be, legalább egy alkalommal foglalkoztatáson alapuló diszkriminációt tapasztaltak, például nem vettek fel munkára.

Átlagosan az ember esélye arra, hogy a súlya miatt hátrányos megkülönböztetést kapjon, testtömegének növekedésével növekszik. Vizsgálatunkban a túlsúlyos nők 10 százaléka számolt be súlydiszkriminációról, az elhízott nők 20 százaléka súlydiszkriminációról, az elhízott nők 45 százaléka pedig súlydiszkriminációról számolt be.

A férfiak aránya alacsonyabb volt, a túlsúly 3 százaléka, az elhízás 6 százaléka és a súlyos elhízással rendelkező férfiak 28 százaléka számolt be súlydiszkriminációról. Ez a megállapítás azt is elmondja nekünk, hogy a nők a testsúly megkülönböztetését alacsonyabb testsúlynál kezdik tapasztalni, mint a férfiak.

Milyen jogi lépéseket lehet tenni a súlybeli megkülönböztetés áldozatai ellen?

Sajnos kevés jogi lehetőség áll rendelkezésre azoknak a személyeknek, akik súlydiszkriminációt szenvednek. Jelenleg nincs olyan szövetségi törvény, amely tiltaná a súlyon alapuló megkülönböztetést.

Egy állam törvénye (Michigan) és néhány helyi joghatóság kivételével, amelyek a súly vagy a megjelenés alapján történő megkülönböztetéssel foglalkoznak (pl. San Francisco), az Egyesült Államokban a testsúlyos megkülönböztetést tapasztaló emberek túlnyomó többségének más országokon keresztül kell bírósági úton eljárnia közvetett utak.

Különösen az elhízott egyének függtek az 1973-as rehabilitációs törvénytől (RA) és az 1990-es amerikai fogyatékosságügyi törvénytől (ADA). Az e kategóriákba sorolt ​​esetek többsége súlyalapú diszkriminációhoz kapcsolódik a foglalkoztatási körülmények között, és csak néhány esetben sikerült. Ezenkívül kérdéses, hogy az elhízás az ADA alapján „fogyatékosságnak” tekinthető-e, és tovább erősítheti-e az elfogultságot.

Azok a túlsúlyos emberek, akik nem „súlyos elhízás”, de súlydiszkriminációt tapasztalnak, nem nyújthatnak be igényt az ADA alapján, mert e törvény szerint nem tekintik fogyatékkal élőknek. Tisztességtelen terhet ró az egyénekre annak bizonyítására, hogy elhízásuk gyengíti és fogyatékossággal él a méltányos és méltányos bánásmód elérése érdekében a munkahelyen.

Ezek a megoldatlan kérdések, az elhízással küzdő embereket okozó közvélemény mellett, következetlen bírósági döntésekhez vezettek, és gyakran elhízzák az elhízott személyeket bármilyen jogi lépéstől.

Nyilvánvalóan jogszabályokra van szükség az egyének védelme érdekében a súlydiszkriminációtól. Massachusetts nemrégiben olyan jogszabályt vezetett be (House Bill 1844), amely megtiltja a súlyon alapuló diszkriminációt a foglalkoztatási környezetben. A meghallgatást 2008. március 25-én tartották, a tárgyaláson nem volt ellenzék, és minden szakértői vallomás a törvénytervezet mellett szólt. Még nem született döntés, de ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, ez fontos lépés lesz arra, hogy más államokat ösztönözzön a példájuk követésére.

A súlyvesztés csökkentése a társadalmi attitűd jelentős változását igényli, és nemzeti intézkedésekre van szükség értelmes jogszabályok létrehozásához annak biztosítása érdekében, hogy az elhízott személyek megkapják a méltányos bánásmódot.

A szerzőről:
Rebecca Puhl, PhD, a Yale Egyetem Rudd Élelmiszerpolitikai és Elhízási Központjának kutatási és súlytani megbélyegzési kezdeményezései igazgatója. Dr. Puhl felelős a súly torzításának csökkentését célzó kutatások és szakpolitikai erőfeszítések összehangolásáért.