Székrekedés és széklet inkontinencia kezelése stroke-os betegeknél

Az Öregedés és Egészségügyi Minisztériumtól (D.H., L.L.), Guys and St Thomas ’Hospital, London, Egyesült Királyság; az Idősek Egészségügyi Minisztériuma (D.H., C.S.), Kings College, London, Egyesült Királyság; valamint a St. Marks Kórház és a Firenze Nightingale Ápolói és Szülésznői Iskola (C.N.), Kings College, London, Egyesült Királyság.

Az Öregedés és Egészségügyi Minisztériumtól (D.H., L.L.), Guys and St Thomas ’Hospital, London, Egyesült Királyság; az Idősek Egészségügyi Minisztériuma (D.H., C.S.), Kings College, London, Egyesült Királyság; valamint a St. Marks Kórház és a Firenze Nightingale Ápoló és Szülésznői Iskola (C.N.), Kings College, London, Egyesült Királyság.

Ön a cikk legfrissebb verzióját nézi. Előző verziók:

Absztrakt

Háttér és cél— Annak ellenére, hogy a stroke-ban túlélők túlságosan elterjedtek, a bélműködési zavarokról ebben a populációban kevés klinikai kutatást végeznek. Ez az első randomizált kontrollált vizsgálat a székrekedés és a széklet inkontinencia kezelésének értékelésére a stroke-ot túlélőknél.

Mód- Székrekedésben vagy széklet inkontinenciában szenvedő stroke-os betegeket szűrő kérdőív segítségével azonosítottak (122 közösségi, 24 stroke rehabilitációs fekvőbeteg) és randomizálták beavatkozásra vagy rutinszerű ellátásra (csoportonként 73). A beavatkozás egy egyszeri strukturált ápolói felmérésből (anamnézis és rektális vizsgálat) állt, amely célzott beteg/gondozói oktatáshoz vezetett, füzettel, valamint diagnosztikai összefoglaló és kezelési ajánlások átadásával (geriáterrel folytatott konzultációt követően) a beteg háziorvosának (GP) ± osztályon orvos.

Eredmények- A prospektív 1 hetes székletnapló résztvevői által a normálisnak minősített heti bélmozgások (BM) százaléka szignifikánsan magasabb volt az intervencióban, mint a kontroll betegeknél 6 hónapnál (72% szemben 55%; P= 0,027), mint a heti BM-k átlagos száma (5,2 szemben 3,6; P= 0,005). A széklet inkontinencia nem csökkent számottevően, bár a szám kicsi volt. A 12. hónapban az intervenciós betegek nagyobb valószínűséggel módosították étrendjüket (esélyhányados [OR], 3,1 [1,2–8,0]) és folyadékbevitelt (OR, 4,2 [1,4–12,2]], hogy ellenőrizzék a belüket, és ellátogattak a GP a bélproblémájuk miatt (VAGY, 5,0 [1,4–17,5]). A hashajtók és kúpok háziorvos általi felírását jelentősen befolyásolta a 12. hónap.

Következtetések - A stroke-ban szenvedő betegek egyetlen klinikai/oktatói beavatkozása hat hónappal később hatékonyan javította a bélműködési zavar tüneteit, legfeljebb 12 hónappal később megváltoztatta a bélmódosító életmód viselkedését, és befolyásolta a beteg-háziorvos interakciót és az orvos által felírt szokásokat.