Az érelmeszesedés szövődményei

Az érelmeszesedés szövődményei számos ipari országban a halál egyik fő okát jelentik. Az érelmeszesedés fő szövődményei elzáródással (elzáródással) vagy az érintett artéria által perfundált szervek nem megfelelő véráramlásával társulnak. Az artéria mechanikai stabilitásának és jellemzőinek változása azonban számos, nem záró szövődményt eredményezhet. Az aorta és a csípő artériák néha mechanikailag instabillá válnak és kitágulnak, aneurizmákat képeznek (az artéria kiszélesedik az artériás fal pusztulása miatt). Ezek az aneurizmák elősegíthetik a vérrögök képződését, amelyek letörnek és elzárják az ereket a folyásirányban, vagy megrepedhetnek és vérzik, ami végzetes lehet. Az aorta is elveszíti rugalmasságát, és valóban meszesedhet (megkeményedik). A merev aortába kidobott vér megnövekedett áramlási ellenállással találkozik, amely a fokozott szívmunkával és az emelkedett szisztolés vérnyomással nyilvánul meg. Ezek a tényezők fontosak lehetnek a szívelégtelenség, a magas vérnyomás és a stroke kialakulásában idős betegeknél.

Az ateroszklerotikus betegség okkluzív szövődményei két mechanizmus révén fordulnak elő, amelyek feltűnően eltérő klinikai képekkel rendelkeznek, bár mindkettő az érelmeszesedés jelenlétéből fakad. A krónikus okklúziós betegség idővel kialakul, mivel az érelmeszesedéses lerakódás megnöveli a lepedék méretét és elzárja az eret. Bár ez nem gyakran fordul elő az aortában, a krónikus okklúziós betegség jelentősen megváltoztathatja az áramlást nagyon nagy aortaágakban, például a carotisban és a csípő artériákban. A koszorúerek elzáródása idővel lassan előfordulhat.

A krónikus elzáródás körülményei között számos olyan mechanizmus létezik, amelyek segítségével az edény alkalmazkodhat és fenntarthatja a véráramlást. Az egyik adaptáció az új erek kialakulásán keresztül történik (kollaterális keringés). Ezenkívül maga az ér is kitágulhat a megnövekedett érelmeszesedéses obstrukcióra (az érrendszer átalakulására) reagálva. A krónikus elzáródás addig nem változtatja meg a nyugalmi véráramlást, amíg a lumen elzáródása 70% -nál nagyobb nem lesz. Ezt a lépést megelőzően csökken a véráramlás egy adott érágyban, amelynek tüneteit először stressz körülmények között észlelik. Például szívkoszorúér-betegség esetén a beteg nyugalmi állapotban tünetmentes lehet, és csak edzés közben fáj. Gyakorlási tesztet gyakran alkalmaznak a krónikus stabil koszorúér-betegség diagnosztizálására. Amint az ér elzáródik és a nyugalmi véráramlás csökken, a beteg fogékonyabbá válik akut szövődményekre, például szívizominfarktusra (szívroham).

Az érelmeszesedéses lepedék hajlamos olyan zavaró hatásokra is, amelyek vérrög (trombus) képződését eredményezhetik a felületén, elősegítve az edény heveny trombotikus elzáródását és akut érelmeszesedési szövődményeket. Mivel az elzáródás nagyon gyorsan bekövetkezik, a testnek nincs lehetősége az elzáródás kompenzálására vagy reagálására, és ha azonnali kezelés nem áll rendelkezésre, a disztális szövetek károsodnak a nem megfelelő véráramlás (ischaemia) következtében. Amikor ez bekövetkezik a koszorúér-keringésben, az eredmény szívizominfarktus; amikor az agyi keringésben fordul elő, az eredmény stroke. Az akut trombózisok visszafordíthatatlan károsodást okoznak a szövetekben, és a szervek egyes részeinek funkcióvesztésével járnak, például szívizominfarktus vagy az agyi stroke után az agyban.

Megelőzés

Az érelmeszesedés megelőzésére irányuló stratégiák célja a kockázati tényezők megváltoztatása. A betegeket arra ösztönzik, hogy javítsák étrendjüket és mozogjanak a koleszterinszint csökkentése és a lipoprotein profil javítása érdekében. Ha az életmód módosítása sikertelen, akkor gyakran a sztatinokat, olyan gyógyszereket írják fel, amelyek elsősorban a koleszterinszintézis gátlásával és esetleg az ateroszklerotikus plakk stabilizálásával hatnak a trombotikus esemény esélyeinek csökkentésére. Hasonlóképpen, a dohányzás abbahagyása egyértelműen az ateroszklerózis előfordulásának csökkentésére szolgáló mechanizmus. Azokat a személyeket, akik szívrohamot vagy stroke-ot szenvedtek, vagy egyiküknek nagy a kockázata, gyakran napi alacsony dózisú aszpirin-terápiát írnak elő. Az egyenletes alacsony aszpirinszint fenntartása a vérben megakadályozza az ateroszklerotikus szövődményeket, blokkolva a vérlemezkék azon képességét, hogy vérrögöket képezzenek. Kimutatták azt is, hogy az aszpirin csökkenti a szívroham okozta halálozás kockázatát, ha a roham alatt vagy közvetlenül utána adják.

Kezelés

A krónikus okklúziós betegség kezelése az elzáródott ér kinyitására vagy megkerülésére irányul; az ereket azonban sebészeti úton is ki lehet cserélni többféle technikával. A nyaki keringésben az érelmeszesedéses plakkokat közvetlenül eltávolíthatjuk az erekből, hogy a nyílt véráramlást helyreállítsuk egy atherectomia nevű eljárással, amelyben egy katéteren keresztül egy edénybe behelyezett apró kést használnak a zsírlerakódások leborotválására az érfalról. A koszorúerek elzáródását koszorúér bypass műtét alkalmazásával kezeljük. Ez az eljárás a natív ereket, például a saphena vénát (a lábtól) vagy a belső emlőartériát (a mellkasban) helyezi át a szívbe, ahol az elzáródás körüli véráramlás megkerülésére szolgálnak. A nagy artériák és az aorta Dacron ™ (szintetikus szálas csövek) graftokkal történő cseréje meglehetősen gyakori.

Nem invazív módszereket fejlesztettek ki a krónikus ateroszklerotikus elzáródások megnyitására katéter segítségével az angioplasztika nevű eljárásban. A katéter vége közelében lévő léggömböt felfújják, ezáltal kitágítja az edényt, és lehetővé teszi a vér áramlását az elzáródás körül. Ezt az eljárást gyakran követi egy tágítható sztent (dróthálós cső) behelyezése, amely állandóan beágyazódik az artéria falába, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az ér nyitva marad. Manapság sok sztent speciális bevonattal rendelkezik, amelyek fokozatosan szabadítják fel a gyógyszereket, hogy megakadályozzák az ér visszazáródását (restenosis), amely évekkel a stent elhelyezése után jelentkezhet. A biológiailag lebomló polimerből készült felszívódó sztentek fokozatosan lebomlanak és metabolizálódnak a szervezetben, átmeneti mechanikai támogatást nyújtva a gyógyító ereknek, miközben potenciálisan csökkentik a restenosis kockázatát.

A szívkoszorúér keringésben lévő erek akut lezárását többféle módon kezelik. Az alvadék oldódásához gyakran használnak proteolitikus enzimeket (enzimeket, amelyek lebontják a fehérjéket) vagy gyógyszereket, amelyek aktiválják a proteolitikus folyamatot. A leggyakrabban alkalmazott terápiás szer a szöveti plazminogén aktivátor (t-PA), amelyet intravénásan adnak be, és gyorsan hat az alvadékok feloldására. Az akut koszorúér-trombózis kezelhető angioplasztikával is, amely szinte mindig sztent beillesztésével jár és a véráramlás gyors és teljes helyreállítását eredményezi. Mivel azonban a véralvadási mechanizmust a trombolitikus szerek, például a t-PA alkalmazása veszélyezteti, a stent beültetése alatt és után jelentős vérzés fordul elő, amely végzetes lehet. Ez a szövődmény viszonylagos vonakodáshoz vezetett ezen eljárások alkalmazásában idősebb betegeknél, mivel fennáll a vérzéses stroke kialakulásának lehetősége. A módszertől függetlenül az idő kritikus tényező a megfelelő véráramlás helyreállításának sikerében, és a tünetek korai felismerése fő egészségügyi oktatási cél lett.

A trombotikus események kockázatának kitett betegeknél antitrombocita vagy antikoaguláns gyógyszerek alkalmazhatók a thrombocyta aggregációjának csökkentésére és a thrombi képződésének megakadályozására. A sztatinok gyulladáscsökkentő mechanizmus révén csökkenthetik az akut artériás események előfordulását is, bár ez nem jól ismert. Ezenkívül számos táplálkozási szokás társult az akut trombotikus események alacsonyabb gyakoriságához, ideértve az E-vitamin és a halolaj magas bevitelét és a vörösbor fogyasztását; e hatások megerősítéséhez azonban átfogó vizsgálatokra van szükség.

Polyarteritis nodosa

A polyarteritis nodosa, más néven periarteritis nodosa, ismeretlen okú, nem gyakori betegség; a túlérzékenység fontos szerepet játszhat. Férfiaknál gyakoribb, és bármely életkorban előfordulhat. A test különböző részein található kis artériák és vénák érintettek, amelyek az elzáródás vagy a vérzés vagy a kettő kombinációja eredményeként hatnak. A tanfolyam lehet gyors, csak hetek vagy hónapokig terjedő, vagy nagyon elhúzódó lehet. Az erek érintettsége befolyásolhatja a bőr, a gyomor-bél traktus, a vesék és a szív véráramlását. Az ízületi gyulladás tünetei lehetnek, és szinte az összes szerv érintettségét észlelték. A legtöbb esetben társult láz, a vérben található leukociták számának növekedése és gyulladásra utaló jelek vannak. Nincs elérhető elismert specifikus terápiás mód, bár a betegek számos gyulladáscsökkentő terápiára reagáltak.

Arteritis

Az arteritis gyulladás az artériák lokalizált szegmenseiben. Az egyik különösen figyelemre méltó típus a koponyaarteritis (temporális arteritis), változó időtartamú és ismeretlen okú betegség, amelyet láz kísér, és amely a koponya időbeli és esetenként más artériáit is magában foglalja. Általában az idősebb embereket érinti. Az érintett artéria kivágása elvégezhető, de az általános tünetek továbbra is fennmaradhatnak.

Fagyás

A fagyás akkor fordulhat elő, ha egy pillanat alatt fagypont hőmérsékletnek vagy kevésbé súlyos hőmérsékletnek van kitéve. Könnyebben fordul elő, ha az erek megbetegedtek. Több fokú fagyás az artériák és arteriolák trombózisát eredményezi, és vénákat is érinthet. A tünetek a vörösség enyhe stádiumától a gangrénáig és a végtag esetleges elvesztéséig változhatnak.

Artériás embólia

Az embolus, a vérben keringő idegen vagy rendellenes részecske elzárhatja a túl kicsi ereket a további átjutáshoz. Az embolia forrásai között megtalálható a vérrögök a beteg vagy rendellenesen működő szív kamráiból. Az infarktusos kamrai falon megjelenő fali trombózis vagy a pitvarfibrilláció során a pitvarban kialakuló vérrögök. A csontok törése és a zsíros velő kiürülése után zsírembóliák fordulhatnak elő. A légembólia súlyos sérülés után gyanítható, különösen akkor, ha nagy vénák nyílnak balesetek vagy a nyak vagy a mellkas üregének érsebészeti műtéte során. A bakteriális embóliák bakteriális endocarditisben és alkalmanként más fertőzésekben is előfordulnak. A daganatok a daganatsejtek embolióit okozhatják percenként. A gomba növekedése vagy az idegen anyagok, például a golyók töredékei embóliává válhatnak. Ezek az embóliák átmeneti helyi tüneteket okozhatnak a csökkent véráramlásból, és a szövetek halálához vezethetnek. A kezelés magában foglalhatja az antikoaguláns terápiát és az alvadék műtéti eltávolítását.