Talamikus mélyagyi stimuláció a másodlagos disztóniában gyermekeknél és fiatal felnőtteknél (DBSVop)

mélyagyi
 A vizsgálat biztonsága és tudományos érvényessége a tanulmány megbízója és a kutatók feladata. Egy tanulmány felsorolása nem jelenti azt, hogy azt az Egyesült Államok szövetségi kormánya értékelte. A részletekért olvassa el a felelősség kizárását.
  • Tanulmány részletei
  • Táblázatos nézet
  • Tanulmányi eredmények
  • Jogi nyilatkozat
  • Hogyan olvassuk el a tanulmányi jegyzőkönyvet

A disztónia gyermekekben és felnőttekben egyaránt megfigyelhető mozgászavar, amelyet "tartós vagy időszakos izomösszehúzódások jellemeznek, amelyek abnormális, gyakran ismétlődő mozgásokat, testtartásokat vagy mindkettőt okoznak". A másodlagos dystonia sokkal gyakoribb a gyermekpopulációkban, mint az elsődleges dystonia, és sokkal ellenszenvesebb a szokásos farmakológiai és műtéti kezelésekkel, beleértve a mélyagyi stimulációt (DBS). Nagy a kielégítetlen igény új terápiák, kezelési stratégiák és kimeneti intézkedések kidolgozására a gyermekkori másodlagos dystonia esetében.

A kutatók azt javasolják, hogy vizsgálják meg a thalamus ventralis oralis posterior magját (Vop), mint másodlagos dystóniában a DBS új célpontját. A DBS kialakulása előtt a dystonia fő műtéti kezelése a thalamotomia volt. Noha a thalamusban sokféle célpont volt, gyakran szakaszos eljárásokban, a leggyakoribb és legsikeresebb célzott mag a Vop volt, amelyet hagyományosan a pallidális befogadó területnek tartanak. A Vop korábbi elváltozása javította a dystóniát, de elviselhetetlen mellékhatásokat, különösen kétoldali beültetés esetén. Tekintettel azonban arra, hogy a másodlagos dystonia-betegekről gyakran beszámoltak az elsődleges dystóniánál magasabb eredményekről, ésszerű azt hinni, hogy ha a mellékhatások modulálhatók, akkor a Vop-mag DBS-sel történő célzása életképes alternatíva lehet a Globus Pallidus interna (GPi ). Tekintettel arra, hogy a mélyagyi stimuláció olyan kezelés, amely eredendően beállítható, elképzelhető, hogy a mélyagyi stimuláció beállításait úgy lehet beállítani, hogy a klinikai előnyöket minimális mellékhatások nélkül tegyék lehetővé. Valójában több szétszórt, sikeres esettanulmány is készült erről a lehetőségről.


Állapot vagy betegség Beavatkozás/kezelés Fázis
Disztónia Eszköz: Activa PC elsődleges cellás neurostimulátor - (37601-es modell) Eszköz: Activa RC újratölthető neurostimulátor - (37612-es modell) Eszköz: Activa SC egycellás neurostimulátor (37602/37603 modellek) 37085/6 modellek) Eszköz: Betegprogramozó - (37642 modell) Eszköz: Tesztstimulátor - (3625-es modell) Készülék: N'Vision klinikus programozó - (8840-es modell) Eszköz: N'Vision szoftveralkalmazás-kártya - (8870-es modell) Nem alkalmazható

A disztónia gyermekekben és felnőttekben egyaránt megfigyelhető mozgászavar, amelyet "tartós vagy időszakos izomösszehúzódások jellemeznek, amelyek abnormális, gyakran ismétlődő mozgásokat, testtartásokat vagy mindkettőt okoznak". A másodlagos dystonia az idegrendszer károsodásából vagy a degeneratív betegség folyamataiból eredő dystóniára utal. Míg az elsődleges dystónia általában genetikai okokból következik be, a másodlagos dystóniáknak különféle okai vannak, ideértve a perinatális sérüléseket (agyi bénulás), a központi idegrendszeri fertőzéseket, a traumás agysérüléseket és sok különböző anyagcsere-, neurodegeneratív és mitokondriális állapotot. A másodlagos dystonia sokkal gyakoribb a gyermekpopulációkban, mint az elsődleges dystonia, és sokkal ellenszenvesebb a szokásos farmakológiai és műtéti kezelésekkel, beleértve a mélyagyi stimulációt is. Tekintettel arra, hogy a dystonia kezelésének többségét primer dystonia esetén fejlesztik ki, majd másodlagos dystonia esetén alkalmazzák, nem meglepő, hogy ez a hatékonysági rés fennáll. Így nagy a kielégítetlen igény új terápiák, kezelési stratégiák és kimeneti intézkedések kidolgozására a gyermekkori másodlagos dystonia esetében.