Támogató takarmányozási módszerek kis állatok számára

Az etetőcsövek használata a táplálék (kalóriák és tápanyagok) biztosításához a táplálékértékelés értékes része - megtanulják, hogyan kell felmérni a páciens szükségleteit, és szükség esetén biztosítsák a csövek etetését.

Nicola 1994 óta állatorvosi szakmában dolgozik, és jelenleg a Plymouth Veterinary Group vezető egészségügyi nővére. Számos állatorvosi kiadványhoz és tankönyvhöz írt, szerkesztője Aspinall's Complete Textbook of Veterinary Nursing. Nicola 2010-ben elnyerte a British Veterinary Nursing Association (BVNA)/Kékkereszt állatjóléti díjat, 2011-ben pedig az Év SQP állatorvosi ápolójának és az Év táplálkozási tanácsadójának (2013) nevezték ki. 2012-ben Nicola megkapta a CAW Szakmai Fejlesztési Díját az állatorvosi ápolói szakma kiemelkedő szolgálatáért. A Glasgow Egyetemen haladó állatorvosi ápolói mesterképzésen tanul.

Táplálkozási cél az összes beteg társ esetében, hogy elegendő mennyiségben fogyasszák a kijelölt étrendet. Sok betegnek szüksége lehet állatorvosi terápiára, vagy részesülhet abban, de az Ön első célja az, hogy biztosítsa, hogy a beteg napi kalóriaigényét táplálkozási szempontból kiegyensúlyozott étrendből kapja.

A kritikus ellátás biztosítása a betegség folyamatától és/vagy a beteg sajátos igényeitől függ. A teljes klinikai vizsgálat és az anamnézis felvétele, beleértve a táplálkozási anamnézist is, minden beteget külön meg kell vizsgálni. 1 Kritikusan beteg állatok esetében a kórházi környezetben maradás okozta stressz hatással lehet az élelmiszer-fogyasztásra és az anyagcserére. Mielőtt bármilyen táplálkozási támogatást megindíthatnának, korrigálni és fenntartani kell a hidratációt és az elektrolit állapotát. Nem szabad megfeledkezni a fájdalom és az émelygés szerepéről a táplálékbevitel csökkentésében, amelyekhez gyógyszerészeti beavatkozások alkalmazhatók és/vagy a kiváltó okot megvizsgálták.

Mint minden kórházi beteg, emberi és állati beteg esetében, az alultápláltság is fokozott fertőzésekkel, elhúzódó kórházi ápolással és megnövekedett halálozási arányokkal társult. Bár fő célja az alultápláltság megelőzése és/vagy kezelése, ha jelen van, előnyös figyelembe venni a rövid és hosszú távú célokat ( 1. SZELEP ). Mivel a betegség folyamatai megváltoznak, és a beteg fiziológiai és anyagcsere-reakciói megváltoztatják a táplálkozási támogatás jellegét, a rövid és a hosszú távú táplálkozási célok is változhatnak.

Gondoskodjon a folyamatos táplálkozási igényekről (energia és tápanyagok tekintetében)
Táplálkozási hiányosságok vagy egyensúlyhiányok megelőzése vagy kijavítása
Minimalizálja az anyagcsere-zavarokat
Megakadályozza a sovány testtömeg további katabolizmusát

Hosszú távú táplálkozási célok

Helyezze vissza az optimális testállapotot (a testállapot és az izomállapot pontszámainak felhasználásával)
Biztosítsa a szükséges tápanyagokat az állat számára a saját környezetében

Táplálkozási igények meghatározása

A betegség alatti energiaigény a nyugalmi energiaigényen (RER) alapszik ( 2. FOGLALÁS ). Ezek az értékek azon a feltételezésen alapulnak, hogy a beteg inaktív és gyakran kis területre korlátozódik. A betegség tényezõit a RER számításaiban már nem használják, helyette táplálkozási értékelések adják a megfelelõ táplálkozás biztosítását. Jó mutató, hogy a beteg elegendő kalóriát kap, ami naponta értékelhető, a stabil testsúly, a gyógyulási arány és a sovány testtömeg. 1

1. Számolja ki a beteg nyugalmi energiaigényét (RER): RER = 70 × (testtömeg kg) 0,75 (bármilyen méretű állatok számára használható) VAGY RER = 30 × (testtömeg kg) + 70 (nem használható 45 kg súlyú állatok)

2. Válassza ki az étrendet és az etetés módját, amely a beteg számára leginkább előnyös

3. Osszuk el az étrend energiatartalmát (kcal/ml vagy gramm) az állat energiaigényével (kcal/nap), hogy meghatározzuk a napi szükséges táplálék mennyiségét

4. Osszuk el az egy nap adandó összmennyiséget az adandó takarmányok teljes számával vagy az egyes takarmányok maximális térfogatával

KLINIKAI TÁPLÁLKOZÁS

Víz (hidratálás)

A segített táplálás biztosítása a beteg hemodinamikailag stabil kialakulása előtt tovább veszélyeztetheti a beteget. Ezért a segített táplálás megkezdése előtt a táplálkozási támogatás első lépései a kiszáradás korrigálása, az elektrolitok pótlása és a sav-bázis állapot normalizálása. Az intravénás folyadékterápia során figyelje a hidratációs szint mutatóit. A napi karbantartási folyadékigény körülbelül 50-60 ml/kg/nap vagy 2 ml/kg/óra. Ha a kiszáradás továbbra is fennáll, vagy ödéma alakul ki, számolja ki az áramlási sebességet. A tartós hányás vagy hasmenés okozta további folyadékveszteséget figyelembe kell venni. A vizeletmennyiséget is ellenőrizni kell.

Fehérje

A beteg a fehérje energia alultápláltságát tapasztalhatja betegség időszakában, sérülése után, vagy akár rutinműtétek után is. A korlátozott erőforrások megőrzése érdekében ezekben az időszakokban a testrendszerek leállhatnak, ami klinikai sokkot eredményezhet. A klinikai sokk kezelhető, de a sokk elviselésének időtartama változó, és végső soron halálos lehet. A sokk az apály és az áramlás fázisában jelentkezik. Az apályfázis csökkent vérnyomásból, szívteljesítményből és oxigénfogyasztásból áll. Az áramlási (vagy hipermetabolikus) fázis az az időszak, amikor a beteg teste védekezési és helyreállítási mechanizmusokat indít el. 2

A katabolikus állapotban lévő betegek fehérjét a vázizmokból nyernek; e betegek számára létfontosságú a megfelelő fehérjetartalmú táplálkozási támogatás biztosítása az adott életszakaszhoz és a táplálkozás értékeléséhez. Annak biztosítása érdekében, hogy a fehérjéket ne energiaforrásként használják, elegendő kalóriát kell biztosítani a zsírokból és szénhidrátokból. A fehérje biztosításakor vegye figyelembe annak minőségét és emészthetőségét. A kereskedelemben kapható kritikus gondozási étrendeket speciális aminosavak egészítik ki. Számos enterális étrendet kiegészítenek glutaminnal és argininnel. A glutamin egy aminosav, amely szükséges ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a gyorsan osztódó sejtekben a megnövekedett glükoneogenezissel. A glutaminhiány a bél nyálkahártyájának atrófiájához és megnövekedett baktérium transzlokációhoz vezethet, amely a megsértett nyálkahártya gátból származik. Ez a folyamat arra a felvetésre vezetett, hogy súlyos betegség alatt a glutamin „feltételesen esszenciális” aminosav lehet. A magas glutaminszint trofikus hatással van a bél nyálkahártyájára. Az esszenciális arginin aminosav pozitív hatással van az immunrendszerre, és ezáltal javíthatja a szeptikus betegek túlélési idejét.

Új fehérjeforrás alkalmazása javasolt bélgyulladásban szenvedő betegeknél. Feltételezték, hogy a gyulladt bélkörnyezet szerepet játszhat az ételallergia kialakulásában. 3 Gyulladásos bélbetegség esetén hipotézist vetettek fel az ételantigének iránti érzékenységre is. 4

Vitaminok és ásványi anyagok

Az, hogy vitaminokat és ásványi anyagokat pótolnak-e a kórházi betegek számára, a betegségtől és annak súlyosságától függ. A rövid távú táplálkozási támogatásnak tartalmaznia kell a nátriumot, kloridot, káliumot, foszfátot, kalciumot és magnéziumot. Minden, intravénás folyadékterápiában részesülő beteget, parenterális táplálkozási támogatással vagy anélkül, naponta ellenőrizni kell az elektrolit szintet. A polidipsziás/poliurikus betegek támogatásának tartalmaznia kell a vízoldható vitaminokat. 5 Mivel a cink elősegíti a sebgyógyulást, és szerepet játszik a fehérje és a nukleinsav anyagcseréjében, a táplálkozástámogató étrend kiegészítése cinkkel ajánlott. 6.

Szénhidrátok

Az étrendi szénhidrátszintnek megfelelőnek kell lennie a gyógyuláshoz szükséges kalóriák ellátásához. A szénhidrátoknak minden kritikus ellátási étrendben jól emészthetőnek kell lenniük. Mivel a rost csökkenti az emészthetőséget és megköti a tápanyagokat, a rostmennyiséget a lehető legkisebbre kell csökkenteni. A nyers rostkoncentráció a kereskedelmi étrendben általában nagyon alacsony: 3,0–6,9 g/1000 kcal helyreállítási étrendben és 1,2 g/1000 kcal folyékony étrendben. 7

A kritikus gondozási étrendben részesülő betegeknek nagyobb mennyiségű zsírra van szükségük, mivel a zsírból több kalória nyerhető, mint a szénhidrátokból. Az omega-3 zsírsavak felvétele segíthet csökkenteni a gyulladásos reakciót. A folyékony étrend átlagosan 45–47% kalóriát fog tartalmazni a zsírtartalmú étrendből, a gyógyulási étrend pedig átlagosan 55–68% -ot tartalmaz. 7

TÁMOGATÓ TAKarmányozási módszer meghatározása

A betegek értékelésekor a kritikus ellátás előnyös módszerének meghatározásához értékelje a beteg táplálkozási állapotát. Keresse meg az alacsony testállapot-pontszámot és/vagy az izomállapot-pontszámot (wsava.org/global-guidelines/global-nutrition-guidelines); rossz hidratáltsági állapot, súly és/vagy hajszőrzet minősége; a nem megfelelő sebgyógyulás jelei; hipoalbuminémia; lymphopenia; és koagulopátia. 8 Vegye figyelembe ezekben az állatokban a folyadék eltolódását, amely súlyosan befolyásolhatja a hematológiai értékeket és a testtömeget. Azonosítsa a specifikus elektrolit-egyensúlyhiányokat, a hiperglikémiát, a hipertrigliceridémiát vagy a hiperammonémiát, amelyek bármelyike nagyban befolyásolja a táplálkozás szempontjából kritikus ellátási tervet. 9.

A támogató táplálási módszereket fontolóra kell venni azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében a testsúlycsökkenés meghaladja a 10% -ot, csökkent a táplálékfelvétel és/vagy az étvágytalanság; trauma vagy műtét miatt megnövekedett tápanyagigény; hányásból, hasmenésből, égési sérülésekből vagy forrázásokból eredő megnövekedett tápanyagveszteség; és a krónikus betegség akut súlyosbodása. Fontolja meg azt is, hogy meg kell-e kerülni a tápcsatorna egyes területeit. E betegek számára az ideális étrendnek emészthetőnek és nagy energiasűrűségűnek kell lennie. Az energia viszonylag nagy százalékát fehérjévé és zsírként kell biztosítani, nem pedig szénhidrátként. Az emészthető szénhidrátokból származó összes kalória százalékos aránya a folyékony enterális étrendben általában 21-25%. 7

A macskák és kutyák számára a kritikus gondozási étrend háromféle összetételben áll rendelkezésre: porított, folyékony és nedves. Folyékony étrend esetén a kutyák és macskák mindegyik bolus etetésénél beadott mennyiség nem haladhatja meg a 10-12 ml/kg-ot (beleértve a csőöblítés térfogatát is). 10 Ez a mennyiség csak becslés, és az egyes állatok szükségleteit egyedileg kell értékelni. A folyékony étrend toleranciája a legjobb, ha gyakran adagolnak kis etetéseket. Egyes állatok számára előnyös lesz a csepegtetés; fecskendő-meghajtó (kis infúziós pumpa) használható az étrend állandó sebességű infúziójának biztosítására. A nedves étrendek tixotrófak lehetnek; vagyis keverés közben viszkozitásuk csökken, vékonyabbá válik.

Az állatok evésre ösztönzése

Soha nem szabad elfelejteni az állatok táplálékra ösztönzésének folyamatát. Az önkéntes bevitel időnként úgy állapítható meg, hogy időt szán az állat evésre való személyes ösztönzésére. A bátorítás megkísérelhető a páciens (különösen a kutyák és macskák) ápolásával, az orrváladék eltávolításával, amely gátolja a kicsi érzését, „TLC” felajánlásával, verseny biztosításával, kézi etetéssel, különféle étrendek kiválasztásával és a beteg mozgatásával. egy másik környezet

Mikroenteralis táplálék biztosítása

A mikroenteralis táplálkozás nagyon kis mennyiségű víz, elektrolit és könnyen felszívódó tápanyag szállítása közvetlenül a gyomor-bél traktusba. Bár az állatorvosi gyakorlatban gyakran nem használják, ez a módszer segít a bél nyálkahártyájának táplálkozási igényeinek kielégítésében, ami segít megőrizni a bél véráramlását, a nyálkahártya gátját és immunfunkcióját. A kezdeti 0,25–0,5 ml/kg/óra mennyiség ajánlott 12, és kivételesen keveset fog hozzáadni a gyomor által normálisan előállított folyadék mennyiségéhez. A térfogat fokozatosan 1-2 ml/kg/óra-ra növelhető 24-48 óra alatt. Az alkalmazható enterális oldatok közé tartoznak az orális rehidratáló oldatok és a glutamint tartalmazó oldatok. A mikroenteralis táplálék beadható orálisan vagy etetőcsöveken keresztül.

TAKarmánycső kiválasztása

Ha megállapítást nyer, hogy a tubusos táplálás a legjobb módja a táplálkozás biztosításának, akkor a következő lépés a legjobb típusú cső kiválasztása.

Nasoesophagealis/Nasogastricus csövek

Nasoesophagealis/nasogastricus csövek ( 1.ÁBRA ) macskák és kutyák általában jól tolerálják, és alkalmasak rövid távú táplálkozási támogatásra, általában 3-7 napra, bár hosszabb időszakokat dokumentáltak. Használatuk ellenjavallatai közé tartozik az eszméletlenség; hányás; és a garat, a gége, a nares, a nyelési reflex, a nyelőcső és/vagy a gyomor betegségei vagy működési zavarai. Hogy a csőnek a farok nyelőcsövében vagy a gyomorban kell végződnie, vita folyik; egyetlen közvetlen bizonyíték sem támasztja alá a felmondást egyik helyen sem.

A cső behelyezése után kis mennyiségű víz lassú befecskendezése a csőbe a helyes elhelyezést jelzi; a köhögési reflex kiváltása a légcső helytelen elhelyezését jelzi. Az oldalsó röntgenfelvételek is jelezhetik a helyes elhelyezést, valamint a capnográf csatolása a csőhöz. Etetés előtt kis mennyiségű víz további adagolása segít megerősíteni, hogy a cső még mindig megfelelően van elhelyezve.

A csövek eltömődhetnek, mert a cső furata keskeny. A dugulásokat néha megszüntethetjük kis mennyiségű szénsavas italok, áfonyalé vagy hasnyálmirigy-enzimek oldatainak beadásával. Az elzáródás esélye minimalizálható, ha a csövön keresztül 5-10 ml vizet adunk a folyékony étrend etetése után.

Nyelőcsőcsövek

Nyelőcsőcsövek ( 2-4. ÁBRA ) a nyak oldalán lévő műtéti bemetszésen keresztül kerül be a nyelőcsőbe, megkerülve az orrot és a szájat. Általában olyan macskáknál alkalmazzák őket, akik arcsérülést szenvedtek. Olyan betegeknél alkalmazhatók, akik nem tolerálják jól a nasoesophagealis csöveket. Az esophagostomia csöveket aszeptikusan kell elhelyezni, a beteg általános érzéstelenítésben. A csöveket aszeptikus körülmények között gyakran tisztítani és ellenőrizni kell. A szövődmények lehetnek fertőzés, légúti elzáródás, valamint a nyaki idegek és az erek károsodása.

Perkután endoszkópos gasztrosztómia csövek

A perkután endoszkópos gastrostomia (PEG) csöveket a hasfalon keresztül a gyomorba helyezzük. Általános érzéstelenítésben kell őket elhelyezni a páciensnél, és legalább 5 napig a helyükön kell maradniuk (hogy a sztóma helyén meggyógyuljon, mielőtt a csövet meghúzhatnák). A PEG csöveket hosszú távú táplálkozási támogatásra és/vagy nyelőcsőproblémákkal (pl. Megaesophagus) szenvedő betegeknél alkalmazzák. Az alultáplált betegeknél a gyomor serosa és a hashártya közötti tapadások 48–72 órán belül, vagy tovább tarthatnak. A PEG-csövön keresztül történő etetés 4 órával a behelyezése után megkezdődhet. A kihelyezés napján a kiszámított napi energia csak egyharmadát adja be; a 2. napon kétharmad; a 3. napra pedig a teljes összeget. Ha az etetés vagy a mennyiség nem jól tolerálható, kisebb étkezéseket gyakrabban lehet beadni. Néhány beteg számára előnyös lehet egy fecskendő-meghajtó használata a csepegtető takarmány fenntartásához. Ha a betegek nem tudnak folyadékot szájon át bevenni, akkor legalább 4 óránként szájápolást kell végezni. A szájápolás magában foglalja annak biztosítását, hogy a nyálkahártyák nedvesek maradjanak és bakteriális fertőzésektől mentesek legyenek (azaz klorohexidin-alapú szájhigiénés termékekkel, amelyeket fogápolásra terveztek).

TÁPLÁLÓCSŐ KARBANTARTÁSA ÉS ELTÁVOLÍTÁSA

A segített etetési módszerek alkalmazásának nagy előnyei vannak, de az etetőcső gondozása létfontosságú. A gyomor-bél traktusba történő mesterséges nyílást, amelyen keresztül a csövet (ezofagosztóma, gasztrostómia) behelyezik, sztómának nevezzük ( 2. ÁBRA ). A sztómát sebészeti sebként kell kezelni, és az első 7–14 napban, vagy amíg meg nem gyógyul, naponta normál sóoldattal vagy hűtött forralt vízzel meg kell tisztítani. A csövek körüli kötözés nem szükséges, hacsak nincs jelezve (pl. Ha a sztóma helye fertőzött, vagy ha az állat beavatkozik a helyre). Az étrend beadása előtt mindig győződjön meg arról, hogy a cső továbbra is a gyomor-bél traktusban helyezkedik el. Ez úgy érhető el, hogy lassan adagoljuk a vizet a csőbe, felmérjük a köhögést vagy a tüsszentést. A radiográfia segíthet a cső helyének felmérésében is, de nem praktikus minden etetésnél. Kapnográf segítségével lehet kimutatni a CO2-t a csőben, ami potenciális probléma lehet, különösen a nasoesophagealis tápláló csövekben. A CO2 nyomának kimutatása, hasonlóan az altatott betegéhez, azt jelzi, hogy a cső a légcsőbe került.

A gasztrosztómia tubus eltávolításához 10 kg-nál nagyobb testtömegű betegtől húzza meg feszesen, majd vágja le a bőrrel egy vonalban. A hegy átkerül a székletbe. Ha tisztán tartják, a keletkező gasztrokután fistula gyorsan meggyógyul. Kisebb betegeknél a cső hegyét endoszkópiával kell megszerezni, hogy elkerülhető legyen a kicsi állat szűkebb emésztőrendszerének akadályozása.

ÖSSZEFOGLALÁS

A tápláló csövek táplálékkal történő ellátása (kalória és tápanyagok) értékes része a táplálkozási értékelésnek. Vegye figyelembe a szükséges kalóriákat, a tápanyagok összetételét az étrendben, az alkalmazandó étrendet, az étrend leadásának formáját, valamint azt, hogy az állat képes-e fogyasztani, megemészteni és felszívni az étrendet.

FŐBB PONTOK

A megfelelő táplálkozás biztosítása érdekében minden látogatás alkalmával minden betegnél mindig végezzen táplálkozási értékelést.
Ne feledje, hogy a RER-ek csak az etetendő kalóriák számát számítják ki; nem veszik figyelembe a tápanyagokat.
A tápellátás biztosításának lehetőségeként mindig vegye figyelembe az asszisztált tubusos etetést.

1. Freeman L, Becvarova I, N barlang és mtsai. WSAVA táplálkozási értékelési irányelvek. J kis állatgyakorlat 2011; 52 (7): 385-396.

2. Michel KE. Annak eldöntése, kinek van szüksége táplálkozási támogatásra. Waltham Focus 2006; 16 (3): 17-21.

3. Philpott DJ, McKay DM, Mak W. Enterohemorrhagiában részt vevő jelátviteli utak Escherichia coli-indukált változásokat a T84 epithelialis permeabilitásában. Infect Immun 1998; 66 (4): 1680-1687.

4. Barlang NJ. Hidrolizált fehérje étrend kutyáknak és macskáknak. Vet Clin North Am Small Anim Practice 2006; 36 (6): 1251-1268.

5. Elliott DA. Táplálkozási támogatás akut vesekárosodás esetén kutyáknál és macskáknál. In: Chan DL, szerk. Kórházi kisállatok táplálkozási kezelése. Chichester, Egyesült Királyság: Wiley Blackwell; 2015.

6. Lansdown AB, Mirastschijski U, Stubbs N és mtsai. Cink a sebgyógyulásban: elméleti, kísérleti és klinikai szempontok. Sebjavító Regen 2007; 15 (1): 2-16.

7. Becvarova I. Cső etetés kisállatoknál: étrend kiválasztása és elkészítése. In: Chan DL, szerk. A kórházi kisállatok táplálkozási kezelése. Chichester, Egyesült Királyság: Wiley Blackwell; 2015.

8. Chan D. Parenterális táplálkozási támogatás. In: Ettinger SJ, Feldman EC, szerk. Az állatorvosi belgyógyászat tankönyve. 6. kiadás St. Louis, MO: Elsevier Science; 2005: 586-591.

9. Remillard RL, Armstrong PJ, Davenport DJ. Segített táplálás kórházi betegeknél: enterális és parenterális táplálás. In: Hand MS, Thatcher CD, Remillard RL, Roudebush P, szerk. Kisállat klinikai táplálkozás. 4. kiadás Marceline, MO: Walsworth Publishing Company; 2000: 351-399.

10. Gajanayake I. Nasoesophagealis csövek kutyáknál és macskáknál. In: Chan D, szerk. A kórházi kisállatok táplálkozási kezelése. Chichester, Egyesült Királyság: Wiley Blackwell; 2015.

11. Buffington T, Holloway C, Abood S. Állatorvosi Dietetikai Kézikönyv.
St. Louis, MO: Elsevier Saunders; 2004.