Elhízás és súlykontroll

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az elhízást világszerte több mint 500 millió felnőttet érintő járványként ismerte el, amely paradox módon együtt él az alultápláltsággal mind a fejlődő, mind az iparosodott országokban. Világszerte a gyermekkori elhízás riasztóan növekszik. Az elhízás (testfelesleg a testalkat miatt) hozzájárul az egészségre káros következményekhez, például a magas vérnyomáshoz, a vér lipid rendellenességeihez, a szívkoszorúér betegségéhez, a pangásos szívelégtelenséghez, az iszkémiás stroke-hoz, a 2-es típusú cukorbetegséghez, az epehólyag betegségéhez, az osteoarthritishez, számos gyakori rákhoz (beleértve a méh és posztmenopauzás emlőrák), és csökkentette a várható élettartamot. A gének jelentős szerepet játszanak a testsúly szabályozásában. Mindazonáltal az olyan környezeti tényezők, mint a kalóriadús étrend és a mozgásszegény életmód, meghatározóak lehetnek annak meghatározásában, hogy az egyén genetikai öröksége hogyan fog kibontakozni.

Az elhízásban nem a diétás szénhidrátok jelentenek problémát. Egyes ázsiai kultúrákban, ahol a szénhidráttartalmú ételek, például a rizs az uralkodó étel, az emberek viszonylag vékonyak, a szívbetegségek és a cukorbetegség aránya alacsonyabb, mint a nyugati kultúrákban. A súlykontrollban fontos az elfogyasztott élelmiszer energia (kalória) és az idő elfogyasztott energiájának aránya.

A testtömeg-index (BMI) néven ismert paraméter kiszorította az egészséges testsúlyra vonatkozó magasság-súlytáblákat. A BMI becslések szerint a teljes testzsír, bár kevésbé érzékeny, mint ha bőrhajlítót vagy más módszert használnak a testzsír közvetett mérésére. A BMI-t úgy definiáljuk, mint a súly kilogrammban, osztva a magasság négyzetméterével: súly ÷ magasság 2 = BMI. 1997-ben a WHO az egészséges BMI meghatározásának nemzetközi elfogadását javasolta felnőtt nők és férfiak számára 18,5 és 24,9 között. A 18,5 alatti BMI alulsúlyosnak tekinthető, míg a 25-29,9 BMI a túlsúlyt, a 30 vagy annál magasabb pedig az elhízást jelzi. A túlsúly és az elhízás definícióit nehezebb számszerűsíteni azoknál a gyermekeknél, akiknek BMI-je az életkorral változik.

Az egészséges táplálkozási terv a fokozatos fogyáshoz felnőtteknél valószínűleg napi 1200–1 500 kilokalóriát (kcal) tartalmaz, valószínűleg kiegyensúlyozott vitamin- és ásványi anyag-kiegészítéssel együtt. Kívánatos fogyás körülbelül egy font a zsírraktárakból hetente (szemben a sovány szövetekkel), ami napi 3500 kcal, vagyis kb. 500 kcal energiahiányt igényel. Napi 1000 kcal-nál kevesebb fogyasztása nem ajánlott; előnyös megközelítés a fizikai aktivitás növelése, amelynek további előnye, hogy elősegíti a sovány szövetek fenntartását. Azok a személyek, akik súlyosan elhízottak és nem képesek lefogyni, orvosi konzultációt követően fontolóra vehetik az étvágyat elnyomó vagy a tápanyagok felszívódását csökkentő súlycsökkentő gyógyszereket, vagy akár a műtétet a gyomor térfogatának csökkentése vagy teljes megkerülése érdekében. A korlátozott szénhidráttartalmú étrend, a nagyon alacsony zsírtartalmú étrend és az újszerű diéták - azok, amelyekben egy-egy étel vagy élelmiszercsoport hangsúlyos - fogyást eredményezhetnek, de általában nem tudják megállapítani a kívánt testsúly fenntartásához szükséges jó étrendi és testmozgási gyakorlatokat, és a súly gyakran visszanyerhető röviddel az étrend leállítása után.

A hosszú távú súlykezelés sikeres megközelítéséhez új szokások szükségesek: egészséges táplálkozás, de kevesebb evés; rendszeres fizikai aktivitás; és a kontraproduktív viselkedésminták megváltoztatása, például a televíziózás közbeni evés. Hasznos a zsíros ételek bevitelének korlátozása, amelyek energiadúsabbak, csakúgy, mint a kisebb adagok fogyasztása és a kalóriatartalmú italok helyett a vízivás. Az alacsony zsírtartalmú ételek nem mindig alacsonyak az összes kalóriában, mivel a zsír helyébe cukrok léphetnek, amelyek maguk is kalóriát szolgáltatnak. Azok a személyek, akik mesterséges vagy nem tápláló édesítőszereket használnak, nem feltétlenül csökkentik teljes kalóriabevitelüket.

A genetikailag elhízott laboratóriumi állatokkal végzett kutatások az ob-gén felfedezéséhez vezettek egerekben és emberekben. Ennek a génnek az irányítása alatt a zsírszöveti sejtek kiválasztják a leptint, egy fehérjehormont. Amikor a zsírraktárak növekednek, a leptin jelet küld a hipotalamusznak (az agy szabályozó központja), amely arra ösztönzi az embert, hogy kevesebbet fogyasszon és több energiát költsön. Bizonyos genetikai mutációk a funkcionális leptin elégtelen termelését vagy a leptin szignálra való reagálás sikertelenségét eredményezik. A leptinnel történő kezelés hasznos lehet az elhízott emberek kis százaléka számára, akiknek hibája van az ob-génben, bár egyelőre nem ismert, hogy a leptin-kezelés súlycsökkenést okoz-e azoknál, akik leptin-rezisztensek vagy nem mutálódnak a ob gén.

Táplálkozási zavarok

Az olyan étkezési rendellenességek, mint az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, súlyos egészségügyi problémák, amelyek a test súlyával való indokolatlan aggodalmat tükrözik. A lányokat és a fiatal nőket leginkább veszélyeztetik a társadalom nyomása, hogy vékonyak legyenek, bár a fiúk és a férfiak is áldozatul eshetnek ezeknek a rendellenességeknek, amelyek egész életen át tartó következményekkel járnak, és akár halálos kimenetelűek is lehetnek. Az étkezési rendellenességek előfordulása az elmúlt 50 évben nőtt, különösen az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában.

Az anorexia nervosára jellemző az alacsony testtömeg, a drasztikus alulevés iránti hajlandóság, a súlygyarapodástól vagy a zsírosodástól való erős félelem (a túlsúly ellenére) és a torz testkép. Ennek következményei lehetnek az immunitás romlása, vérszegénység és az emésztési funkció csökkenése. Beavatkozás nélkül a marasmushoz hasonló félig éhezési állapot léphet fel, amely kórházi kezelést és akár erőszakos táplálást igényel a halál megelőzése érdekében. A kezelés általában összehangolt megközelítést igényel, orvos, pszichiáter, dietetikus és esetleg más egészségügyi szakemberek részvételével.

Úgy gondolják, hogy a bulimia nervosa gyakoribb, mint az anorexia nervosa, és mindkét rendellenesség akár ugyanazon személynél is előfordulhat. Bulimia nervosa esetében az ismétlődő „mértéktelen evés” epizódokat egyfajta megtisztítás követi, mint például az ön által kiváltott hányás, böjt, túlzott testmozgás vagy hashajtók, beöntések vagy vizelethajtók használata. A kezelés általában strukturált étkezési tervet tartalmaz.

A fiatal sportolók gyakran korlátozzák az energiafogyasztást, hogy megfeleljenek a sportra vonatkozó testsúly-irányelveknek és a testkép elvárásainak. A nők a leginkább érintettek, de a férfi sportolók, például a tornászok, a birkózók, az ökölvívók és a zsokék is kiszolgáltatottak. A fiatal női sportolók körében végzett intenzív edzés, az élelmiszer-energia korlátozásával párosulva, gyakran amenorrhea-t (legalább három egymást követő hónapban a menstruáció elmulasztása) és csontvesztést eredményez. Szükség lehet kalciumpótlásra.

Fogszuvasodás

A fogszuvasodás (fogszuvasodás) egy olyan szájüregi fertőző betegség, amelyben a baktériumok, elsősorban a Streptococcus mutans, a fog lepedékében az egyszerű cukrokat és más fermentálható szénhidrátokat savakká metabolizálják, amelyek feloldják a fogzománcot. A fogplakk (nem szabad összetéveszteni az artériákban található lipidtartalmú plakkkal) baktériumok és ragadós polimerek tömege, amelyek megvédik a fogat a nyálaktól és a nyelvtől, megkönnyítve ezzel a pusztulást. A cukor minden diétás formája, beleértve a mézet, a melaszt, a barna cukrot és a kukoricaszirupot is, fogszuvasodást okozhat; A kekszben, kenyérben, gabonafélékben és más gabonatermékekben található erjedhető szénhidrátok, valamint a tej, gyümölcsök és gyümölcslevek szintén kariogén (bomlást okozó) potenciállal rendelkeznek. Az étkezések közötti cukros vagy keményítőtartalmú ételek fogyasztása, különösen a ragacsos ételek, amelyek hosszabb ideig maradnak a fogakon, növeli azt az időt, amikor a fogak romboló savaknak vannak kitéve. A mesterséges édesítőszerek nem kariogének, és a xilit, a bizonyos rágógumikban használt cukoralkohol, még kariosztatikus is, vagyis csökkenti az új fogszuvasodást azáltal, hogy gátolja a lepedéket és elnyomja a bomlást okozó baktériumokat. A csecsemő elaltatása egy palackkal, különösen egy lével vagy más édesített italokkal, tejjel vagy tápszerrel. A csecsemőt „cumisüveg fogszuvasodásnak” nevezett állapothoz vezetheti.

A fluor rendkívül hatékonyan védi a fogzománcot a szuvasodástól, különösen akkor, amikor a fogzománc az állkapcsokban képződik, mielőtt a maradandó fogak kitörnek. A víz fluorozása olyan közösségekben, ahol a fluorid természetesen nem magas, biztonságos és hatékony közegészségügyi intézkedés. A körülbelül egymillió fluoridot tartalmazó víz véd a fogszuvasodás ellen, anélkül, hogy a magasabb szinten előforduló fogak foltosodását okozná. A fluorozott víz nélküli területeken fluorid-kiegészítőket ajánlanak a gyermekek számára. A főzött tea, a csontokkal fogyasztott tengeri halak és a tengeri moszat jelentős fluorid-táplálékforrás.

A fogak és az íny rendszeres fogmosása, fogselyemvágása, valamint a száj öblítése étkezés és harapnivaló után fontos intézkedések, amelyek védenek a parodontális (íny) betegségektől, valamint a fogszuvasodástól. Az íny egészsége a megfelelően működő immunrendszertől és a jó általános táplálkozástól is függ. A legfontosabb tápanyagok közé tartozik a C-vitamin, amely segít megvédeni az ínygyulladást (az íny gyulladása), valamint a kalcium és a D-vitamin, amelyek segítenek az erős állcsont és a fogak biztosításában.

Gyomorégés és gyomorfekély

Amikor a sósavat tartalmazó gyomortartalom visszafelé áramlik a gyomorból, a nyelőcső bélése gyulladt, ami gyomorégésként ismert égő érzéshez vezet. Az alkalmi gyomorégés (más néven savas emésztési zavar) gyakori jelenség, amelyet általában bizonyos ételek fogyasztása vált ki. Néhány ember azonban rendszeresen tapasztal gyomorégést, ezt a gyomor-nyelőcső reflux betegség (GERD) néven ismert állapotot. A GERD-ben szenvedő egyéneknek korlátozniuk kell az alkohol és a koffein bevitelét, amelyek ellazítják az alsó nyelőcső záróizomzatot és valóban elősegítik a refluxot, valamint a zsírbevitelüket, ami késlelteti a gyomor ürítését. Csokoládé, citrusfélék és gyümölcslevek, paradicsom és paradicsomtermékek, fodormenta és borsmenta olajok, valamint egyes fűszerek súlyosbíthatják a gyomorégést, de úgy tűnik, hogy ezek az ételek nem okozják ezt az állapotot.

A túlsúlyos vagy elhízott, GERD-ben szenvedő egyének számára a fogyás jótékony hatással lehet a tünetekre. Kisebb étkezés, alapos rágás, lassúbb evés, a szorosan illeszkedő ruhák elkerülése, a dohányzás és az evés utáni körülbelül három óra eltelte előtti fekvés olyan tényezők, amelyek javíthatják az állapotot. Orvosi felügyelet nélkül olyan gyógyszereket, mint antacidok és savszabályozók, csak ritkán szabad alkalmazni.

Ma már ismert, hogy a gyomorfekélyt (a gyomor vagy a nyombél nyálkahártyájának fájása) nem a stressz vagy a fűszeres ételek fogyasztása okozza, mint azt korábban gondolták; inkább a peptikus fekélyeket a Helicobacter pylori fertőző baktérium okozza, és egyszerű antibiotikum-kúrával kezelhetők. A stressz és az étrendi tényezők - például kávé, más koffeintartalmú italok és alkohol - azonban súlyosbíthatják a meglévő fekélyt.

Bélállapotok és betegségek

A székrekedés, a viszonylag száraz, megkeményedett ürülék nehéz átjutásának jellemzõ állapota a lazítást kizáró napi rutinok mellett elégtelen élelmi rostból (durva takarmány) vagy más étrendi tényezõkbõl, például kalcium- vagy vas-kiegészítõk bevételébõl adódhat. A székletürítés során a megerőltetés hozzájárulhat a divertikulózishoz, a vastagbél falának kis kiürüléséhez, amelyek gyulladhatnak (diverticulitis) és súlyos szövődményeket okozhatnak. A megerőltetés másik lehetséges következménye az aranyér, a végbél és a végbél végbél duzzanata, amelyek általában fájdalomhoz, viszketéshez és vérzéshez vezetnek. A székrekedés általában úgy kezelhető, hogy magas rosttartalmú ételeket fogyasztunk, például teljes kiőrlésű kenyeret és gabonapelyheket, elegendő mennyiségű vizet iszunk és rendszeresen sportolunk. Azáltal, hogy vizet vezet a vastagbélbe (vastagbél), a rost - különösen az oldhatatlan típus - elősegíti a puha, terjedelmes széklet kialakulását. Az olyan szárított gyümölcsök, mint az aszalt szilva, amely természetes hashajtót (dihidroxi-fenil-izatint) tartalmaz, valamint magas rosttartalma, szintén segíti a belek stimulálását. Bár a hashajtók vagy beöntések hasznosak lehetnek, a gyakori használat megzavarhatja a folyadék, az ásványi anyagok és az elektrolit (só) egyensúlyát, és megzavarhatja a vitamin felszívódását. A bélszokásokban bekövetkező bármilyen változást orvosnak értékelnie kell.

A székrekedéssel ellentétben a hasmenés - laza, vizes széklet és esetleg a székletürítés fokozott gyakorisága - azonnali aggodalomra adhat okot. A bakteriális eredetű akut hasmenés viszonylag gyakori és gyakran önkorlátozó. Az akut hasmenés egyéb gyakori okai a vírusfertőzések, paraziták, ételintolerancia vagy allergiák, gyógyszerek, orvosi vagy műtéti kezelések, sőt a stressz is. Októl függetlenül a folyadékfogyasztás fontos a hasmenés átmeneti rohamának kezelésében. Ha súlyos és tartós, a hasmenés potenciálisan veszélyes kiszáradáshoz és elektrolit-egyensúlyhiányhoz vezethet, és sürgős orvosi ellátást igényel, különösen csecsemőknél és gyermekeknél. A hosszan tartó hányás hasonló kockázatokat rejt magában.

A gyulladásos bélbetegség (IBD), például a Crohn-betegség (regionális ileitis) vagy a fekélyes vastagbélgyulladás számos tápanyag károsodott felszívódását eredményezi, attól függően, hogy a gyomor-bél traktus melyik részét érinti. Az IBD-ben szenvedő gyermekek nem tudnak megfelelően növekedni. A kezelés általában alacsony zsír- és rosttartalmú, magas fehérjetartalmú és könnyen emészthető szénhidráttartalmú étrendet tartalmaz, és laktózmentes (tejcukor). Bizonyos tápanyagok, például vas, kalcium és magnézium bevitele, valamint zsírban oldódó vitaminokkal való kiegészítés is ajánlható, valamint további folyadék és elektrolitok a hasmenés miatti veszteségek pótlására.

Az irritábilis bél szindróma (IBS) egy gyakori emésztőrendszeri rendellenesség, amelyet a bél perisztaltikájának zavara jellemez. A tünetek közé tartozik a túlzott gázképződés, a hasi kényelmetlenség és görcsök, valamint a váltakozó hasmenés és székrekedés. Bár rendkívül kellemetlen lehet, az IBS nem okoz bélkárosodást. Az étrendi kezelés magában foglalja a „problémás” ételek, nevezetesen a hüvelyesek és más gáztermelő zöldségek és tejtermékek azonosítását és elkerülését, és esetleg a koffein fogyasztás csökkentését. Az IBS-ben szenvedő emberek többségének hasznos az alacsony zsírtartalmú étrend, a kisebb étkezések és a rostbevitel fokozatos növelése.