Táplálkozási fejlődés légzőszervi betegségekben szenvedő betegeknél

Absztrakt

A táplálkozási kérdéseket egyre inkább felismerik a légzőszervi megbetegedések során, az elsődleges megelőzéstől a fejlett betegségellátásig. A 2014-es, németországi müncheni ERS nemzetközi kongresszus során a témával egy Klinikai Év áttekintés keretében foglalkoztak. Ez az áttekintés a közelmúltban publikált, szakértők által felülvizsgált cikkek új meglátásait mutatja be az általános és betegségspecifikus táplálkozási kérdésekben. Az elhízás klinikai jelentőségét az elsődleges és a másodlagos megelőzés során minden légúti betegségben kiemelték. A diagnosztikai munka integrált részeként a metabolikus fenotípusok jellemzésére radiológiai képalkotást tártak fel. Az izomregenerációs hibákat és az autofágia-lizoszóma utat új vezetőként azonosították az izompazarlás elleni küzdelemben.

megbetegedésekben

Absztrakt

A táplálkozási kérdéseket figyelembe kell venni a légzőszervi megbetegedéseknél, az elsődleges megelőzéstől az előrehaladott betegségellátásig http://ow.ly/GVI5D

Bevezetés

A táplálkozás és az anyagcsere a légzőszervi megbetegedések tudományos kutatásának egyre növekvő témája. Ez nem meglepő a betegség kezelésének paradigmaváltása kapcsán a diagnózistól és a kezeléstől az előrejelzésig és a megelőzésig. A dohányzás és a fizikai aktivitás mellett az étrend fontos és egymással összefüggő életmódbeli tényező nemcsak a betegségek megelőzésében, hanem hozzájárul a betegség előrehaladásának és prognózisának heterogenitásához is. Hagyományosan a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), a cisztás fibrózis (CF) és a tüdőrák iránti táplálkozási érdeklődés a súlyvesztés és az izomsorvadás (cachexia) kezelésére irányult előrehaladott betegség stádiumában, míg az elhízást túlnyomórészt a megjelenés és a kialakulás összefüggésében vizsgálták. az asztma és az obstruktív alvási apnoe szindróma progressziója. Az elhízást mára az összes légúti betegség kockázati tényezőjeként azonosították. Ezenkívül az öregedés által kiváltott izomtömeg-változásokkal (szarkopénia) kombinálva a COPD-ben [1] és a tüdőrákban [2] kiemelték a szarkopéniás elhízás klinikai jelentőségét.

Adipozitás és légzőszervi megbetegedések kockázata

A COPD összetettségének megértése metabolikus szempontból

A túlsúly és az elhízás általában hozzájárul a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatának növekedéséhez, míg a testtömeg akaratlan elvesztése és az izmok kimerülése befolyásolja a fizikai működést. A COPD-ben jól bebizonyosodott, hogy mind a mozgásszervi károsodás, mind a megemelkedett kardiovaszkuláris kockázat közös, ami hozzájárul a megnövekedett morbiditáshoz és mortalitáshoz. Még nem világos, hogy a COPD befolyásolja-e valamilyen módon ezeknek a társbetegségeknek a kialakulását, vagy ezeket a genetikai hajlam és az egymást átfedő életmód-determinánsok közötti kölcsönhatás eredményeként multimorbiditásnak kell-e tekinteni (beleértve a COPD-t is). A dohányzás és a fizikai inaktivitás mellett bizonyítékok gyűlnek össze arról, hogy az étkezési szokások nemcsak az anyagcsere és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában vesznek részt, hanem befolyásolhatják a COPD etiológiáját és progresszióját is [12–14].

Elfogulatlan statisztikai megközelítést alkalmazva V anfleteren és mtsai. [15] öt betegcsoportot azonosított 13 objektíve azonosított társbetegség alapján 213 közepesen súlyos vagy súlyos COPD-s betegből álló kohortban, tüdő-rehabilitációs programban. Az öt klaszter „kevesebb komorbiditás”, „kardiovaszkuláris”, „cachektikus”, „metabolikus” és „pszichológiai” volt. Ezek a klaszterek összehasonlíthatók voltak a légáramlás korlátozásának súlyossága szempontjából. Számos szisztémás gyulladásos markert vizsgáltak, és általában összehasonlíthatóak voltak a klaszterek között, kivéve a magasabb IL-6 szintet a szív- és érrendszeri klaszterben és az oldható tumor nekrózis faktor receptorok magasabb szintjét a metabolikus klaszterben; mindkét klasztert emelte az emelt Framingham 10 éves kardiovaszkuláris kockázati pontszám is. A cachecticus klasztert alacsonyabb diffúziós kapacitás és nagyobb hiperinfláció jellemezte, összhangban a hipotézisek által vezérelt megközelítésekkel, amelyek megmagyarázzák, miért hajlamos különösen az emfizematikus fenotípus súlycsökkenésre és cachexiára, amint azt S chols és mtsai. [16].

V an R emoortel és mtsai. [17] azt vizsgálta, hogy a dohányzás és az öregedés milyen hatással van a premorbid rizikófaktorok és a társbetegségek prevalenciájára, valamint azok összefüggésére az objektíven felmért napi fizikai aktivitással a COPD preklinikai szakaszában. 560 alany populációs alapú mintáját tanulmányozták, az enyhe-közepes COPD új diagnózisával spirometriás szűréssel. Az eredményeket összehasonlítottuk 60 normál tüdőfunkciójú dohányzás-kontroll és 60 soha nem dohányzó alany eredményével, mindegyik életkora megegyezett. A fő eredmények azt mutatták, hogy a premorbid kockázati tényezők és a társbetegségek szignifikánsan magasabbak voltak a preklinikai COPD-ben, mint a soha nem dohányzóknál, de hasonlóak voltak a dohányzás kontrolljaihoz. A fizikai inaktivitást és a dohányzást két vagy több társbetegség jelenlétének független rizikófaktoraként azonosították. Összességében ezek a megfigyelések megkérdőjelezik azt az elképzelést, hogy egyes kísérő betegségek esetén a COPD független kockázati tényező, megmutatva, hogy a fizikai inaktivitás és a dohányzás, de nem a COPD, mint összefüggés van a fejlődésükkel.

Az emelkedett zsigeri zsírszövet megfigyelése a COPD-ben szenvedő betegeknél az ektopiás zsír fokozott kockázatára mutat. CT segítségével M addocks és mtsai. [26] 101 COPD-s betegnél az intramuszkuláris zsír megnövekedett arányáról számolt be 10 egészséges kontrollhoz képest. A betegpopulációban kimutatták a fizikai aktivitással, a testmozgással és a rosttípus eltolódásával kapcsolatos összefüggéseket. Az egyesített vizsgálatok azt mutatják, hogy a megváltozott perifériás vázizomtömeg és anyagcsere, valamint az ektopiás zsírlerakódás nemcsak a fizikai teljesítőképességet befolyásolhatja, hanem hozzájárulhat a COPD-ben a megnövekedett szív- és érrendszeri betegségek kockázatához, még azoknál is, akiknek nincs elhízásuk. A 2008 és 2011 közötti koreai nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati felmérésben C hung et al. [1] összefüggést jelentettek a COPD-ben a hasi elhízással járó szarkopenia és a metabolikus szindróma között.

Új fejlemények a testösszetétel értékelésében a metabolikus fenotípusok jellemzésére

A különböző anyagcsere-fenotípusok és a légzőszervi megbetegedésekkel kapcsolatos kockázatok azonosítása érdekében a COPD-ben a táplálkozással foglalkozó ERS munkacsoport azt javasolta, hogy a BMI mellett az önkéntelen súlycsökkenést és a testösszetétel értékelését is belefoglalják a diagnosztikai munkába, amint azt az egyszerű táplálkozási kockázat is szemlélteti. ábra (1. ábra) [16].