Hajdina korpa (Fagopyrum esculentum) a kukorica- és szójaliszt részleges pótlásaként a tojótyúk étrendjében

Papír

  • Teljes cikk
  • Ábrák és adatok
  • Hivatkozások
  • Idézetek
  • Metrikák
  • Engedélyezés
  • Újranyomtatások és engedélyek
  • PDF

Absztrakt

A kukorica (−20%) és a szójaliszt (−10%) részleges helyettesítése hajdina korpával (+ 30%) (Fagopyrum esculentum Moench-t) az ISA-Brown tyúkok étrendjében tizenhat 74 hetes tyúkban vizsgálták, pár huzalketrecben tartották és 16 órás fény: 8 órás sötét fotoperiódust kaptak. A következő tulajdonságokat mértük: testtömeg, tojástermelés, tojástömeg, tojásminőség, takarmányfelvétel, takarmányátalakítás, az összetevők összehasonlító íze és az étrend emészthetősége. production 2, illetve nem parametrikus teszteket alkalmaztunk a termelési sebességre, illetve a sárgája színértékére. ANOVA-t használtunk az összes többi paraméterhez. A hajdina, a kukorica és a szója összehasonlító választását különböző formákban ellenőriztük 3 szabadon választott teszten. Az eredmények azt mutatják, hogy a tojástermelési ráta (43,3% vs. 50,5%; P FAO, 2011). A hajdina különösen népszerű Japánban, Oroszországban, valamint Közép- és Kelet-Európában (Steadman et al., 2001). Betakarítás után a hajótestet (perikarpot) ütőőrléssel eltávolítják a hajdina magjáról (hozama kb. 17–20%), majd a kapott durva őrleményt (vagy az ép achént) hengerelik, és a terméket átszitálják a korpa (töredezett héj, hozama körülbelül 10–24%). A könnyű lisztet (körülbelül 55–70% -os hozam) sokféle formában használják emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben, például hajdina palacsintában, kenyérben, sobában, tésztában stb. (Bonafaccia et al., 2003; Steadman et al., 2001).

fagopyrum

Online közzététel:

1. táblázat A hajdina termelése a világon (tonna).

Korábban a hajdina őrleményt általában a tojótyúkok takarmányában használták, mivel ez tápanyag-összetevő, amely esszenciális aminosavakban gazdag (Steadman et al., 2001). A hajdina ma egy új, emberi fogyasztásra szánt növény. Súlyos érdeklődést vált ki a lisztérzékenyek körében a gluténtartalom hiánya és a megelőző komponensek, például flavonoidok és flavonok, fitoszterolok, fagopirinek és tiamin-kötő fehérjék (Alvarez-Jubetea) jelenléte miatt et al., 2010; Krkošková és Mrázová, 2004). A hajdina korpa olyan hulladék (a gluténmentes élelmiszeripar által nyert), amelyet nem szoktak emberi fogyasztásra használni. A melléktermékek alkalmazása óta ill zöld táplálék minimalizálja a baromfi hatását a baromfi takarmányozásának földigénye szempontjából (ezeket nem használják a klasszikus ételekkel versengve) (Çiftci et al., 2003), ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy értékelje a kukorica és a szójabab liszt hajdina korpával történő részleges helyettesítésének hatásait a tojótyúkok étrendjében, és értékelje annak összehasonlítható ízét.

Anyagok és metódusok

Kísérleti étrendet készítettünk úgy, hogy a hajdina korpát 30% -os arányban beépítettük kukorica-szója alapú tojótyúk-étrendbe, 20% kukorica és 10% szója részleges helyettesítéseként. A kontroll és a kísérleti étrend összetevőit és kémiai összetételét a 2. táblázat mutatja.

Online közzététel:

2. táblázat A tojótyúkok táplálkozásának étrendi összetétele és számított tápanyagtartalma (szárazon).

Tizenhat, 74 hetes ISA-Brown tyúkot pár drótketrecben (36,5 cm × 23,0 cm × 40,0 cm h) helyeztünk el, és a fény: sötét ciklusban 16 órás fényt: 8 órát sötétben tartottuk. Takarmány és víz állt rendelkezésre ad libitum.

A kukorica és a szója hajdina korpával történő részleges helyettesítésének hatását két kísérleti időszakban tesztelték. Az első időszakban mindegyik étrendi kezelést véletlenszerűen 8 tyúkhoz (ketrecenként két tyúkhoz) rendeltük, és adaptációs periódus (14 nap) után 14 napig figyeltük a teljesítményt. A kezeléseket ezután a tyúkok között eltolták, és egy második adaptációs periódus után a teljesítményt 14 napon keresztül figyelték.

Állatok és kísérleti terv

Naponta mértük a tyúknapi tojástermelést, a tojáshéjat, az albumin és a sárgája súlyát, valamint a tojás kereskedelmi értékét a héjvastagság, a Haugh egységek és a sárgája színében. A takarmányfelvételt (g/tyúk d) hetente rögzítettük. Az állatokat a vizsgálat kezdetén és kéthetente lemértük. Az egyes kísérleti periódusok végén minden ketrecből bélsár- és takarmánymintákat is gyűjtöttünk.

A tojásokat reggel összegyűjtötték, és azonnal egyenként, 0,1 g pontossággal lemérték őket. Mérés után a tojásokat hagytuk szobahőmérsékletre hűlni egy 6 órás egyensúlyi periódus alatt. Ezt követően minden petesejtet Petri-lemezen törtek ki a következő paraméterek értékelése céljából (Stadelman és Cotterill, 1995):

az összetétel súlyát, a tojáshéjat és a sárgáját közvetlenül lemértük 0,1 g pontossággal;

az albumin tömegét különbségenként számolták;

a tojáshéj vastagságát úgy határoztuk meg, hogy Ames mikrométerrel (S-6428, BC Ames, Melrose, MA, USA) három véletlen pontot mértünk a tojáshéj három fő részében (hegyes pólus, egyenlítő, tompa pólus);

az albumin minőségét Haugh egység (Eisen et al., 1962);

a sárgája színét a Roche sárgája szín ventilátorral mértük (Vuilleumier, 1969).

A széklet- és takarmánymintákat egy héten át minden ketrecből összegyűjtötték, minden kísérleti időszakban két mintában egyesítették, és a Hivatalos Analitikai Kémikusok Szövetsége (1990) szerint elemezték. .

Ezután kiszámolták a látszólagos emészthetőséget (AD) az energia és a tápanyagok ürülék szintjén, savval oldhatatlan hamu (AIA) felhasználásával emészthetetlen természetes markerként (Sales és Janssen, 2003b), az alábbiak szerint:

[(Energia vagy tápanyag)/AIA] d = energia vagy tápanyag aránya a savban oldhatatlan hamuhoz az étrendben, [(energia vagy tápanyag)/AIA] e = az energia vagy a tápanyag és a savban oldhatatlan hamu aránya a kiválasztott anyagokban. 3 minta, körülbelül 1 g szárazanyag-tartalom átlagértékét alkalmaztuk az AIA meghatározására a mintákban.

Élelmiszerválasztási teszt

Az ételválasztási próba öt napig tartott 14 ISA-Brown tyúkkal, 82 hetesek. A teljesítményteszt ugyanazon drótketreceiben tartott tyúkok szabad és folyamatos hozzáférést kaptak kizárólag a kukoricához, a szójababhoz és a hajdinához egy speciális adagoló különböző részterületén. Tyúkokat adtak ad libitum vízhez és kalciumforráshoz való hozzáférés. Az egyes tesztételek helyzete véletlenszerűen változott minden nap (Emmans, 1991). A cefre mellett (részecskék Ensor et al., 1969) két másik részecskeméretet teszteltek: teljes szemek és repedezett szemek (2 mm =

FIi = az élelmiszereknél megfigyelt takarmányfelvétel én tyúkenként és naponta.

FG = várható állati élelmiszer-fogyasztás; preferencia hiányában; Három étel adása esetén a tyúkoknak egyenlő mennyiségű ételt kell fogyasztaniuk, tehát az étrend összetételének (0,33 M + 0,33 S + 0,33 B) kellett volna lennie, ahol M, S és B kukorica, szójabab és hajdina ill.

Statisztikai analízis

Az eredményeket átlag ± standard hiba formájában mutatjuk be. A következőket használták a teljesítményteszt adatainak elemzéséhez:

χ 2 elosztás a tojástermelés arányára; nem paraméteres Wilcoxon's-je a sárgája színértékére;

az ANOVA minden más paramétere (SAS Intézet, 2002); A hiba varianciáját kiszámítottuk ugyanazon étrenddel etetett tyúkokban ugyanabban az időszakban.

Az ételválasztás adatait az ANOVA elemezte, és ellenőrizte a megfigyelt és a várható élelmiszer-fogyasztás közötti különbségeket.

Eredmények és vita

Teljesítményteszt