Testtömeg-index szabványok a gyermekek számára

A testtömeg-index (súly (kg)/(magasság (m) 2)) széles körben elfogadott, mivel kényelmes mérőszámot nyújt az ember zsírosságához. Ez olyan indexet ad, amely nagyjából független a magasságtól, és egyformán alkalmazható férfiakra és nőkre is. Néhány kivételesen izmos egyént tévesen túlsúlyosnak vagy elhízottnak lehet minősíteni, de egyébként a testtömeg-index meglehetősen robusztus indexet nyújt, amely kivételesen hasznosnak bizonyult a nagyarányú epidemiológiai munkához. Használata gyorsan elterjed a felnőtt klinikai orvostudományban, ahol több táblázat és nomogram áll rendelkezésre. Ma már léteznek hasonló táblázatok a gyermekek számára, de használatuk kevésbé egyszerű.

Felnőttek esetében létezik egy pragmatikus osztályozási rendszer, amely a testtömeg-index és az összes halálozási ok közötti összefüggéseken alapul. 1 A közelmúltban újradefiniált testtömeg-index kategóriák a következők: alsúly 40 kg/m 2. Ezek a rögzített osztályozások nem megfelelőek azoknál a gyermekeknél, akiknél a testtömeg-index 50. centile mély változásokat mutat a születéstől a korai felnőttkorig (lásd az ábrát). Ez élénk vitát váltott ki arról, hogyan lehet a legjobban mérni a gyermekek kövérségét, különös tekintettel az elhízás osztályozására. A vita hasznos lehet klinikai és felmérési kérdésekre bontani.

A klinikai probléma kész megoldást talál a gyermek születését 20 évig terjedő testtömegindex 1990-es brit táblázataira, amelyeket a Gyermeknövekedési Alapítvány nemrégiben publikált. 2 Ezek a diagramok kilenc centilis görbét tartalmaznak, amelyek a szórás kétharmadának felosztásán alapulnak, és így a 0,4-től 99,6-ig terjednek. Minden kártya tartalmaz lányok és fiúk táblázatait, bár a nemek közötti különbségek rendkívül kicsiek.

Az új diagramokat az Egyesült Királyság 1980–90-ben végzett felméréséből származó adatok felhasználásával hozták létre, és csaknem 15 000 gyermeket érintettek. 3 A centileket Cole LMS-módszerével illesztették be, amely a testtömeg-index eloszlást a különböző korúsági eltérésekhez igazítja. 4 A táblázatok ezért magabiztosan ajánlhatók klinikai alkalmazásra az Egyesült Királyságban, és valószínűleg széles körben alkalmazzák őket. A pubertás időzítésében mutatkozó különbségek kevésbé érintik őket, mint az egyszerű magasság- és súlytáblázatok, de ügyelni kell arra, hogy a gyermekek kisebbségénél ne tévesszék össze a nehéz izomzatot az elhízással.

Eddig jó. Ahol a vita bonyolulttá válik, az a testtömeg-index alkalmazásának módjával kapcsolatos, amikor szekuláris vagy kultúrák közötti összehasonlításokat próbálunk tenni a gyermekek számára készült nagy epidemiológiai adathalmazok között. A felnőttkori elhízás rohamosan fejlődő járványa a legtöbb tehetős országban, és ennek következtében képesnek kell lenni a gyermekek zsírtartalmának változó figyelemmel kísérésére, sürgőssé teszi a vitát. Ez arra késztette az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Elhízás Munkacsoportját (IOTF), hogy a megoldás megfogalmazása érdekében működjön együtt az Európai Gyermekkori Elhízás Csoporttal (ECOG). A csoport, a bostoni Bill Dietz professzor elnökletével, továbbra is fontolgatja ajánlásait. 5 A probléma első látásra könnyen megoldhatónak tűnik. Egyszerűen ki kell választanunk egy referenciapopulációt, és meg kell határoznunk néhány megfelelő centilis elválasztást. Ez azonban több problémát vet fel.

Először is az elkerülhetetlen politikai szóváltás arról, hogy mely népességet lehet a legjobban használni referenciaként. Ebben a tekintetben az Egyesült Államok, amelynek az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ növekedési görbéi hosszú évek óta uralják a gyermekgyógyászatot, biztosan elmarad, mivel elhízásban vezeti a világot. Megvizsgálták a globálisan összesített adatbázis létrehozásának lehetőségét. Ebből kiderül, hogy a magasság és a súly növekedésének időzítésében bekövetkező morfometriai különbségek egyes populációk között (különösen az ázsiaiak és a dél-amerikaiak körében) nagyon különböző testtömeg-indexeket eredményeznek, amelyek súlyos anomáliákat okozhatnak az elhízás osztályozásában bizonyos életkorokban. Rövidesen közzétesszük azokat az összesített centiliseket, amelyek kizárják az atipikus növekedési görbék egy részét.

Másodszor, és ami az epidemiológusok számára a legfontosabb, az időbeli változások nyomon követésének problémája. Ha a növekedési görbéket rendszeresen frissítik a táplálkozás szekuláris változásainak figyelembevétele érdekében, akkor a lakosság 10% -a mindig a 90. centile felett lesz. Ennek leküzdéséhez meg kell határozni egy meghatározott időpontban összegyűjtött referencia-adatkészletet. Ideális esetben ez több évtizeddel ezelőtt lenne, az elhízás súlyos megjelenése előtt, de ez nem elengedhetetlen. A Child Growth Foundation diagramjaival fel lehet használni a világi változás retrospektív és prospektív összehasonlítását mind az 1990-es brit mérésekhez kötve. Alternatív megoldásként a soron következő IOTF diagramok is választhatók, de bármilyen választást igényel is, fontos egy időben rögzített referencia létrehozása.

Harmadik az egészségügyi alapú elhatárolások azonosításának problémája az elhízás és az alsósúly kategorizálása szempontjából. Felnőtteknél ezek - bár durván - a testtömeg-index különböző szintjeinek ismert kockázati arányain alapulnak. Gyermekekről nincs ilyen adat. Erre a dilemmára lehetséges megoldást javasolt az IOTF/ECOG munkacsoport. 5 Ez magában foglalja a 20, 25 és 30 kg/m 2 felnőttek levágásának megfelelő centilisek azonosítását és a gyermekkorig történő extrapolálást. Ennek a megközelítésnek az érvényességét jelenleg a világ minden tájáról származó különféle adatkészletek vizsgálják. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása korántsem triviális, és az IOTF/ECOG ajánlásait érdeklődéssel várják.