Testzsír és súlygyarapodás

Testzsír és súlygyarapodás, valamint a rák kockázata

Az elérhető letöltések megtekintése

Globális kutatásokat elemzünk arról, hogy a test zsírossága és súlygyarapodása hogyan befolyásolja a rák kialakulásának kockázatát.

Testzsír, súlygyarapodás és rák

A túlsúly és az elhízás, amelyet általában különféle antropometriai mérésekkel értékelnek, beleértve a testtömeg-indexet (BMI) és a derék kerületét, ma már elterjedtebbek, mint valaha.

2016-ban a világon becslések szerint 1,97 milliárd felnőtt és több mint 338 millió gyermek és serdülő sorolt túlsúlyos vagy elhízott kategóriába.

Az elhízottnak minősített felnőttek arányának növekedését megfigyelték mind az alacsony és közepes jövedelmű országokban, mind a magas jövedelmű országokban.

A túlsúly és az elhízás számos más krónikus betegséghez kapcsolódik, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a cukorbetegséget és más anyagcserezavarokat.

Az ételből és italból származó felesleges energiát a zsír zsírként tárolja a szervezetben. A zsírszövet mennyisége a testben személyenként jobban változik, mint bármely más típusú szövet (például izom, csont vagy vér). Ezeknek a zsírraktáraknak a mérete és elhelyezkedése szintén jelentősen eltér a populációk, az emberek és az ember élete során. A felesleges testzsír számos krónikus betegség oka és csökkenti a várható élettartamot.

Főbb eredményeink a testsúlyról és a rákról

Megalapozott bizonyíték van arra, hogy:

túlsúlyos vagy elhízott egész felnőttkorban NÖVELI annak kockázatát

nagyobb súlygyarapodás felnőttkorban NÖVELI annak kockázatát

túlsúlyos vagy elhízott felnőttként a menopauza előtt CSÖKKENTI annak kockázatát

körülbelül 18 és 30 év közötti túlsúlyos vagy elhízott CSökkenti a

"A bizonyítékok azt mutatják, hogy általában minél több a túlsúlyos ember felnőttként, annál nagyobb a bizonyos rákos megbetegedések kockázata, eltekintve a premenopauzális emlőráktól, ahol a kockázat általában alacsonyabb."

- Ez a szakértői testület véleménye, és ez az egészséges testsúlyra vonatkozó ajánlásunk alapja

A bizonyítékok azt is mutatják, hogy általában véve minél nagyobb súlyt szereznek az emberek felnőttként, annál nagyobb a posztmenopauzás emlőrák kockázata. Ezzel szemben a bizonyítékok azt mutatják, hogy általában minél több az embereknek a túlsúlya fiatal felnőttként, annál kisebb az emlőrák kockázata. E megállapítás ellenére javasoljuk az egészséges testsúly fenntartását az élet minden szakaszában.

Rákmegelőzési ajánlás

Más bizonyítékok is vannak a túlsúlyra vagy az elhízásra felnőttkorban, amely korlátozott (akár mennyiségben, akár módszertani hibák miatt), de a méhnyakrák fokozott kockázatára utal azoknál a nőknél, akiknek a BMI-je 29 kg/m2 vagy annál nagyobb. További kutatásokra van szükség, és a testület nem használta fel ezeket a bizonyítékokat ajánlások megfogalmazására.

Mechanizmusok

Felnőtt testzsír és nyelőcsőrák (adenocarcinoma)

A fokozott testzsír elősegítheti a krónikus gastrooesophagealis reflux betegséget vagy a nyelőcső gyulladását; ez Barrett-nyelőcső kialakulásához vezethet, amelyről kimutatták, hogy növeli az oesophagealis adenocarcinoma kialakulásának kockázatát. További kutatások szükségesek a biológiai mechanizmusok jobb megértéséhez, amelyek a test zsírosságának és az oesophagealis adenocarcinomának az alapját képezik.

Felnőtt testzsír és hasnyálmirigyrák

A testzsír hasonló és sokféle mechanizmus révén befolyásolhatja a hasnyálmirigy-rák kialakulását, amelyek állítólag megalapozzák a rákot elősegítő szerepét más anatómiai helyeken. Megnövelt krónikus gyulladást az NF-kappaB jelátvitel aktiválásával, a proinflammatorikus citokinek megnövekedett termelésével és az immunszuppresszív sejtek hasnyálmirigy-infiltrációjával mind javasolták. Ezenkívül a test magasabb zsírtartalma összefüggésben van a megnövekedett hormonszintekkel, például az inzulinnal, ami elősegítheti a sejtek növekedését és gátolhatja az apoptózist, és ezáltal rákot elősegítő lehet. Egy nemrégiben végzett Mendeli-féle randomizációs elemzés, amelyet több mint 7000 hasnyálmirigyrákos eset és 7000 kontroll vizsgálatában végeztek, szilárd bizonyítékot talált a magasabb testzsírosságot meghatározó genetikai variánsok és a keringő inzulinszint és a hasnyálmirigyrák kockázatának szoros összefüggésére, ami a test zsírosságának ok-okozati szerepére utal hasnyálmirigyrák kialakulásában.

Felnőtt testzsír és májrák

Bár az elhízást és a májrák kialakulását összekapcsoló pontos mechanizmusok még mindig nem tisztázottak, a legfrissebb bizonyítékok alátámasztják a test nagyobb zsírtartalmának szerepét az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD) kialakulásában, amely szorosan kapcsolódik a metabolikus szindrómához, és amely a máj lipid anyagcseréjének komplex szabályozatlansága. Agresszívebb formáiban a NAFLD a gyulladást és a májszövet károsodását előidézheti az endoplazmatikus retikulum stressz fokozásával, a reaktív oxigénfajok termelésének növelésével (fokozott oxidatív stressz) és magasabb gyulladással.

A testzsír a gazdaszervezet krónikus gyulladásával és inzulinrezisztenciával jár, és hozzájárulhat a kapcsolat mögött álló májműködési zavarokhoz. Az elhízás a gyulladásgátló citokinek (például TNF-alfa és IL-6) és az inzulin megnövekedett szintjéhez kapcsolódik, amely elősegítheti a hepatocita növekedést és a rosszindulatú transzformációt az onkogén transzkripciós faktor jelátalakító és a transzkripció-3 aktivátorának aktiválásán keresztül. A krónikus gyulladásos folyamatok következtében kialakuló krónikus májkárosodás elősegítheti a kompenzációs hepatocita sérülést, a halált, a szövetek átalakulását és a regenerációt, amely állatkísérletes modellek szerint a májrák kialakulásának szükséges tényezője. Állatkísérletek arra is utalnak, hogy a bélbakteriális dysbiosis a NAFLD összefüggésében a májkárosodást is továbbterjesztheti.

Felnőtt testzsír és vastagbélrák

A magasabb testzsír a hormonprofilok változásával jár, például az inzulinszint megnövekedésével, ami elősegítheti a vastagbélrák sejtjeinek növekedését és gátolhatja az apoptózist. Az inzulin és az IGF-1 magasabb szérumkoncentrációját összefüggésbe hozták a vastagbélrák nagyobb kockázatával humán és kísérleti vizsgálatok során. A test zsírossága serkenti a test gyulladásos reakcióját is, ami elősegítheti a vastagbélrák kialakulását. Összességében meggyőző mechanisztikus adatok támasztják alá a test zsírossága és a vastagbélrák közötti kapcsolatot.

Felnőtt testzsír és posztmenopauzás emlőrák

A testzsír közvetlenül befolyásolja számos keringő hormon, például inzulin és ösztrogén szintjét, olyan környezetet teremtve, amely elősegíti a karcinogenezist és elnyomja az apoptózist. A posztmenopauzás nőknél, amikor a petefészkekből származó ösztrogének termelése drámai módon csökkent, az ösztrogének fő forrása az androgének zsírszöveten belüli átalakulása. Következésképpen a túlsúlyos és elhízott nőknél magasabb az ösztrogének szintje a keringésben, amelyek köztudottan összefüggenek az emlőrák kialakulásával. Más nemi szteroid hormonok, köztük az androgének és a progeszteron, szintén valószínűleg szerepet játszanak az elhízás és az emlőrák kapcsolatában. A megnövekedett testzsírosság a hiperinsulinémiával és az inzulinrezisztenciával is összefügg, és a keringő inzulin magasabb szintje összefügg az emlőrák kockázatával. Az inzulin elősegítheti a melldaganat növekedését, közvetlenül a receptorához vagy az IGF-I (inzulinszerű növekedési faktor-I) receptorhoz kötődve, vagy közvetett módon gátolhatja a nemi hormonhoz kötődő globulin szintézisét, amely a keringésben lévő ösztrogéneket elkülöníti, hozzájárulva a magasabb a biológiailag hozzáférhető ösztrogének szintje.

Az elhízás alacsony fokú krónikus gyulladásos állapothoz is társul. Az elhízott egyének zsírszövete gyulladásgátló citokineket és adipokinokat választ ki, amelyek elősegíthetik az emlőrák kialakulását, amint azt a kísérleti tanulmányok és az utóbbi időben az epidemiológiai vizsgálatok is bemutatták.

Felnőtt testzsír és endometrium rák

A túlzott testzsírosság növeli a biológiailag hozzáférhető ösztrogénszintet, amelyről kiderült, hogy ha a progeszteron nem ellensúlyozza, növeli az endometrium szöveti mitotikus aktivitását, és ezért elősegíti az endometrium carcinogenezisét. A túlzott testzsírhoz kapcsolódó magasabb inzulinszint az endometrium rák nagyobb kockázatával jár. Kimutatták, hogy az inzulin fokozza az endometrium tumor növekedését, vagy közvetlenül az inzulinhoz vagy az IGF-I receptorokhoz kötődve, vagy közvetett módon a nemi hormont kötő globulin szintézisének gátlásával és ezáltal az ösztrogén biohasznosulásának növelésével. Az elhízással összefüggő krónikus gyulladás szintén kifejezetten összefügg az endometrium rák kialakulásával.

Felnőtt testzsír és veserák

Az elhízás különféle mérőszámait, például súlyt, BMI-t vagy derék-csípő arányt, valamint a felnőttek súlyának növekedését alkalmazó epidemiológiai vizsgálatok széles skálája hasonló pozitív összefüggéseket mutat a vesesejtes rák kockázatával, és valószínűleg közös mechanizmusokkal rendelkeznek. A testzsír egy olyan szisztémás folyamat, amely befolyásolja a gazdaszervezet anyagcseréjét, valamint az endokrin rendszer vagy a mikrokörnyezet számos összetevőjét, amely befolyásolhatja a vese karcinogenezisét. Az elhízás például a mitogén és anti-apoptotikus növekedési faktorok, például az inzulin vagy a bioaktív IGF-1 szintjének emelkedésével jár együtt, amelyek elősegíthetik a karcinogén folyamatot.

Az adiponektin magasabb koncentrációját, a zsírszövet által kiválasztott fehérjét, amely fordítottan kapcsolódik a test zsírosságához, a veserák alacsonyabb kockázatával társították. In vitro kísérleti vizsgálatok kimutatták, hogy az adiponektin gátolja a sejtek proliferációját és elősegíti az apoptózist. Az elhízás növeli a metabolikus szindróma kockázatát, amely magában foglalja a magas vérnyomást és az elhízást, amelyek mindkettő a veserák nagyobb kockázatával jár. Az elhízás krónikus gyulladásos állapothoz kapcsolódik, amely megváltoztathatja a rák iránti hajlamot vagy elősegítheti a karcinogenezist.

Felnőtt testzsír és a száj, a garat és a gége rákos megbetegedései

A testzsír és a száj-, garat- és gégerák közötti kapcsolatot támogató mechanizmusokat mindmáig nem javasoltak. A test nagyobb zsírtartalma azonban metabolikus és endokrin rendellenességekkel, például hiperinsulinémiával és megnövekedett biohasznosuló ösztrogénszinttel társul, más szövetekben pedig az inzulin és az ösztrogén serkentik a mitogenezist és gátolják az apoptózist, ami fokozott sejtszaporodáshoz vezet. Az elhízásról azt is kimutatták, hogy stimulálja a gyulladásos választ, amely szintén elősegítheti a tumorgenezist. További kutatások szükségesek az elhízás, valamint a száj, a garat és a gége rákos megbetegedései közötti mechanizmusokról.

Felnőtt testzsír és gyomorrák (kardia)

A nagyobb testzsír elősegíti a krónikus gastrooesophagealis reflux betegség vagy a nyelőcső gyulladásának kialakulását, a Barrett nyelőcsőbe való lehetséges átmenetét, és növeli a cardia gyomorrák kialakulásának kockázatát. A túlsúly és az elhízás az inzulin magasabb szintjéhez is társul, amely mitogénként működhet és anti-apoptotikus tulajdonságokkal rendelkezik, ezért mechanizmust jelenthet, bár a hipotézis alátámasztására eddig korlátozott adatok állnak rendelkezésre. Az elhízásról azt is kimutatták, hogy serkenti a gyulladásos választ, amely elősegítheti a tumorgenezist.

Felnőtt testzsír és epehólyagrák

A testzsír és az epehólyag rák kialakulásának pozitív összefüggéseinek hátterében álló mechanizmusok valószínűleg hasonlóak lesznek az egyéb anatómiai helyeken javasoltakhoz, nevezetesen a metabolikus szindróma és annak összetevői, például hiperglikémia, diszlipidémia, hiperinzulinémia és magas vérnyomás kialakulásához. A krónikus gyulladás, a növekedési faktorok termelődése és a gyulladáscsökkentő citokinek megnövekedett szintje szintén a rákot elősegítő következményei lehetnek a megnövekedett testzsírnak. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a testzsír és a metabolikus szindróma az epekövek fokozott kockázatával jár együtt, amelyet az epehólyagrák kialakulásának fő kockázati tényezőként figyeltek meg különböző populációkban, valószínűleg a fokozott krónikus gyulladás elősegítésével ezen a helyen. A nőknél a testzsír és az epehólyagrák erősebb összefüggése részben a nők nemi hormonjainak az epe májszekréciójára és az epehólyag működésére gyakorolt káros hatásainak tudható be.

Felnőtt testzsír és petefészekrák

A test nagyobb zsírtartalma az endogén ösztrogének és androgének magasabb keringési szintjével jár együtt, és ezek a hormonok, bár következetlenül, a petefészekrák nagyobb kockázatával járnak. A zsírszövet az alacsony fokú gyulladásos környezetet elősegítő adipokinek és gyulladásos citokinek forrása is, és mind a helyi, mind a szisztémás gyulladáscsökkentő tényezők összefüggenek a petefészekrák kialakulásával.

Felnőtt testzsír és előrehaladott prosztatarák

Felnőtt testzsír és méhnyakrák (BMI ≥ 29)

A test zsírossága és a méhnyakrák közötti összefüggés alapjául szolgáló specifikus biológiai mechanizmusok nem jól ismertek, de hasonlóak lehetnek a többi rák esetében javasolt mechanizmusokhoz. A méhnyakrák kísérleti modelljei gyengén fejlettek, és keveset alkalmaztak az étrend és a táplálkozás vizsgálatában. A méhnyakrák egyik fő oka az emberi papilloma vírus (HPV) általi fertőzés, és valószínű, hogy bizonyos hormonális és anyagcsere-változások, amelyek gyakoriak az elhízásban, társfaktorokként működhetnek a HPV-vel kapcsolatos karcinogenezisben. Például az elhízott nőknél és a HPV által kiváltott méhnyakrák egérmodelljeiben gyakoribb a magasabb keringő ösztrogén- és androgénszint, és az ösztradiol kimutatták, hogy szinergiát képez a HPV onkogénekkel, hogy elősegítse a méhnyakrák kialakulását. Ez azonban nem jelent elfogadható mechanizmust fiatalabb nőknél (akiknél a méhnyakrák többsége előfordul), mivel az elhízott premenopauzás nőknél általában nem emelkedik az ösztrogénszint. További lehetséges biológiai mechanizmusok az elhízás által kiváltott immunfunkciók, amelyek befolyásolhatják a HPV-fertőzés kiürülését és a megnövekedett gyulladásszintet; ezen utak és a méhnyakrák közötti kapcsolatra vonatkozó közvetlen bizonyítékokat azonban csak most kezdik vizsgálni.

Felnőtt testzsír és premenopauzás emlőrák

Nincs egyetlen jól megalapozott mechanizmus, amely révén a testzsír megelőzheti a premenopauzás emlőrákot. Az egyik lehetséges mechanizmus az anovulációval kapcsolatos, amely általában az elhízással társul, és kóros hormonprofilokat eredményez, amelyekre a progeszteron alacsonyabb endogén szintje jellemző. Bár az elhízás potenciális védőhatásának mechanizmusait a premenopauzális emlőrákra még nem sikerült teljesen tisztázni, úgy tűnik, hogy ez összefügg a zsíreloszlással, mivel úgy tűnik, hogy a magasabb derékkörfogat szorosabban kapcsolódik a premenopauzás emlőrák megnövekedett kockázatához az elszámolás után. a BMI-hez. A derék kerületével mérve kifejezetten a hasi zsírossághoz kapcsolódó mechanizmusok között szoros kapcsolat áll fenn a krónikus gyulladással és az inzulinrezisztenciával.

Testzsír fiatal felnőttkorban

A gyermekkori és serdülőkori testzsírosság fordított összefüggésben áll a premenopauzás emlőrák, valamint a posztmenopauzális emlőrák kockázatával, ami arra utal, hogy a fiatal korú testzsír hosszú távú hatással van az élet későbbi szakaszainak emlőrák-kockázatára. Ezek a megállapítások ellentétben állnak a mellrák nagyobb kockázatával azoknál a posztmenopauzás nőknél, akiknél nagyobb a testzsír felnőttkorban. A korai élet, beleértve a gyermekkort és a serdülőkort, feltételezések szerint kritikus ablak a mellrákképződés szempontjából. Ez az emlőszövet gyors növekedésének és fejlődésének időszaka, pubertáskor magasabb emlőmirigyszövet-proliferációval, ami növelheti a hajlamot a molekuláris károsodásokra, és megmagyarázhatja, miért lehetnek fontosak az adott expozíciók az emlőrák kockázatának későbbi életében.