Triglicerid és HDL-C diszlipidémia, valamint a szívkoszorúér-betegség és az iszkémiás stroke kockázata a glikémiás diszreguláció státusza szerint: Az erős szívvizsgálat

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS A magas triglicerid (TG) és az alacsony HDL-koleszterin (HDL-C) szint a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezője. Nem világos, hogy ez a kapcsolat függ-e a glikémiás diszregulációtól, a nemtől vagy az LDL-koleszterin (LDL-C) szintjétől.

Az incidens CHD és a stroke megállapítása

A jelenlegi tanulmány magában foglalta az iszkémiás stroke és a CHD incidensének halálos vagy nem halálos eseményeit az SHS kiindulási értékétől 2007. december 31-ig. Ezeket az eseményeket éves morbiditás és mortalitás figyelemmel kísérésével azonosították, beleértve a törzsi és indiai egészségügyi szolgálat kórházi nyilvántartásainak és halotti bizonyítványainak áttekintését, vagy közvetlen kapcsolat a résztvevőkkel és/vagy családjaikkal minden utólagos látogatáson, a későbbiekben a vizsgálati orvosok döntése alapján, az előzőekben leírt standard kritériumok alapján (20,32). A CHD magában foglalta a halálos myocardialis infarctust, a CHD miatti hirtelen halált, más fatális CHD eseményt vagy a nem fatális definit CHD-t, ahogyan azt korábban meghatároztuk (32). A stroke a korábban leírt ischaemiás fatális és nem fatális stroke-ot tartalmazta (33).

Statisztikai elemzések

Az éhomi TG szinteket „normál TG” kategóriákba soroltuk (2 tesztet alkalmaztunk a kategorikus változók összehasonlítására. Az események közötti eloszlást (incidens ischaemiás stroke és CHD esetén külön) Kaplan-Meier módszerrel értékeltük és hasonlítottuk össze A TG-HDL státus, a log-rank teszt használatával. A stroke és a CHD előfordulási arányát 1000 emberévre úgy számoltuk, hogy a stroke vagy a CHD esetek kumulatív számát elosztottuk a követés során az összes veszélyeztetett személyévvel. - az évet az alapvizsgálat dátumától (1989–1991) becsülték az incidens stroke vagy CHD diagnózis első dátumáig, a halál dátumáig vagy 2007. december 31-ig, attól függően, hogy melyik következett be először. Ha egy résztvevő incidenses stroke-ot és incidenset tapasztalt A CHD eseményt, az először bekövetkezett eseményt vették elemzésre, a nyers előfordulási arány 95% -os CI-jét általánosított lineáris modell segítségével becsülték meg, feltételezve, hogy a számlálási adatok eredményének valószínűségi eloszlása Poisson-eloszlást feltételez ( CHD-ben vagy stroke-ban szenvedő résztvevők) a követés során és az α-érték 0,05.

Cox-arányos veszélyességi modelleket végeztek a veszélyarányok (HR) és a 95% -os CI megbecsléséhez, amelyek az alábbiak mindegyikéhez kapcsolódtak: önmagában a TG-szint, csak a HDL-C-szint és a TG-HDL-állapot, az incidens CHD és az incidens stroke-ja. Kezdetben a többváltozós modelleket a résztvevő SHS vizsgálati helyek helyére rétegezték, és magukban foglalták a kiindulási életkort és nemet (alapmodell). A teljes multivariábilis modellek kontrollálják a CHD és a stroke rizikófaktorait, ideértve a dohányzást, a BMI-t, a becsült LDL-C szintet, az antihipertenzív gyógyszerek alkalmazását (igen/nem), a cukorbetegséget (igen/nem), a kategorikus fizikai aktivitást (MET-h/hét kvartilisben), eGFR-MDRD és UACR. A Cox modellt a részt vevő SHS vizsgálati helyek helyére rétegeztük, amely az egyes helyeken eltérő kiindulási veszélyeket engedélyezett, és megbecsültük a TG-HDL státus együtthatóit a CHD vagy az ischaemiás stroke vonatkozásában, a részleges valószínűség függvények szorzatának felhasználásával. egyéni réteg. A modellekből 246 résztvevőt (8%) zártak ki, akiknek hiányoztak az információik egy vagy több kovariátusról, köztük 88 emberről, akiknek meghatározatlan LDL-C szintje volt ≥400 mg/dl TG-koncentráció miatt. A teljes modellek nem tartalmazták a lipidcsökkentő gyógyszerek alkalmazását vagy a HOMA-IR-t, mert a táblázat megtekintése:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

3216 alany kiindulási jellemzői ismert CHD és iszkémiás stroke nélkül az SHS kiindulási helyzetében, TG és HDL-C státus szerint

Az iszkémiás stroke és a CHD előfordulási aránya

A medián 17,7 éves követési idő alatt (interkvartilis tartomány 15,2, 18,6 év) 789 résztvevő (394 férfi, 385 nő) tapasztalta a szívbetegséget (202 halálos kimenetelű), és 158 résztvevő (67 férfi, 89 nő) iszkémiás eseményt tapasztalt stroke (11 halálos kimenetelű volt), CHD esetén 42 427, míg iszkémiás stroke esetén 42 456 veszélyeztetett személyév volt. Összességében elmondható, hogy a CHD és az ischaemiás stroke előfordulási aránya 18,6 (95% CI 17,6–19,3) és 3,7 (95% CI 3,1–4,3)/1000 személyév. Az incidens CHD-ben szenvedő résztvevők közül 59% -nak (200 férfi, 266 nő) volt cukorbetegsége a kiinduláskor, és az incidenses stroke-ban szenvedők között 55% -nak (29 férfi, 59 nő) volt cukorbetegsége. A cukorbetegség nélküli nőknél volt a legkevesebb a CHD és a stroke előfordulási aránya (7,6, illetve 1,9/1000 személyév). A cukorbetegségben szenvedő férfiaknál volt a legmagasabb a CHD előfordulása (39,1/1000 személyév), a cukorbeteg férfiaknál és nőknél pedig hasonló volt a stroke aránya.

TG-HDL állapota és az incidens CHD és iszkémiás stroke kockázata

A TG-HDL státus szerint a magas TG és alacsony HDL szinttel rendelkező résztvevők a legkevésbé valószínűen mentesek CHD-től vagy stroke-tól a követés során (1. ábra). A magas TG és az alacsony HDL-C szint mind az incidens CHD-hez társult, de nem előforduló iszkémiás stroke-mal, életkor, nem, BMI, dohányzás, LDL-C szint, cukorbetegség, vérnyomáscsökkentő gyógyszerek alkalmazása, fizikai aktivitás, UACR, és eGFR-MDRD (2. táblázat). A magas TG-szinttel rendelkező résztvevőknél 19% -kal nagyobb volt a CHD veszélye (korrigált HR 1,19; 95% CI 1,00–1,42), mint a normális TG-szinttel rendelkezőknél. Az alacsony HDL-C-szinttel rendelkező résztvevőknek csaknem szignifikánsan 17% -kal volt nagyobb a CHD veszélye (korrigált HR 1,17; 95% CI 0,99–1,35), mint a normál HDL-C-szinttel rendelkezőknél. Egyedül a magas TG-szint társult a korrigált HR-becsléssel (1,28) a stroke-hoz, összehasonlítva a normál TG-szinttel, és az alacsony HDL-C-szinthez társult korrigált HR-érték 1,35 volt a stroke esetében, összehasonlítva a normál HDL-C-vel, de a CI-k magában foglalta az egységet is. A magas TG és az alacsony HDL szintek a CHD 32% -kal nagyobb korrigált kockázatával jártak együtt (korrigált HR 1,32; 95% CI 1,06–1,64) a normális TG és a normál HDL szinthez képest. A magas TG és alacsony HDL szinttel rendelkező résztvevők korrigált HR-becslése 1,46 volt az incidens ischaemiás stroke esetében, de a CI egységet tartalmazott (95% CI 0,92–2,33).

Kaplan-Meier-esemény-görbe és log-rank tesztek a CHD (A) és az ischaemiás stroke (B) szempontjából TG és HDL-C státus szerint, az SHS-ben 17,7 éves medián követési idő alatt. ≥150 mg/dl éhomi TG-szint „magas” volt. A táblázat HDL-C szintje:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

A TG és HDL-C státusszal összefüggő CHD és ischaemiás stroke HR becslései az SHS-ben

A 789 incidens CHD-eset közül 587 nem halálos kimenetelű volt. Az incidens nem halálos kimenetelű szívrohamra vonatkozó HR-becslései összehasonlíthatók voltak a teljes incidens CHD-vel kapcsolatos becslésekkel. Például a magas TG és alacsony HDL szinttel rendelkező résztvevők 47% -kal magasabb korrigált veszélyt kaptak (korrigált HR 1,47; 95% CI 1,14–1,89). A halálos kimenetelű CHD-vel rendelkező kisebb alcsoport esetében a HR becslések alacsonyabbnak tűntek, mint a nem halálos kimenetelű CHD esetében; például a magas TG és alacsony HDL szinttel rendelkező résztvevőknél 10% -kal nőtt a korrigált veszély (korrigált HR 1,10; 95% CI 0,72–1,68). A 95% -os CI-k azonban szélesek voltak, egységet tartalmaztak, és átfedtek a nem halálos kóros betegségben szenvedő társaikkal.

Megfigyelték, hogy a cukorbetegség állapota és esetleg az LDL-C szint, de nem a nem, módosítja a TG-HDL státusz, valamint az incidens CHD és az incidens stroke kockázata közötti kapcsolatot. Cukorbetegségben résztvevőknél a magas TG önmagában összefüggésben volt a megnövekedett CHD-kockázattal (HR 1,47; 95% CI 1,08–2,00, SD változásonként [207 mg/dl TG-ben), és a megnövekedett HDL-C szint önmagában stroke kockázata (HR 0,72; 95% CI 0,53–0,97, SD növekedés [12 mg/dl] HDL-C-ben) (3. táblázat). A TG-HDL státusz viszonya az incidens CHD és a stroke kockázatához a cukorbetegség állapotától függ (az interakció P értéke = 0,003, illetve 0,060) (3. táblázat). A magas TG-alacsony HDL 1,54-szer nagyobb incidens CHD-vel (HR 1,54; 95% CI 1,15–2,06) és 2,13-szor nagyobb eséllyel járó stroke (HR 2,13; 95% CI 1,06–4,29) a cukorbetegségben résztvevők, de a cukorbetegség nélküli résztvevőknél nem figyeltek meg összefüggéseket. Az A1C szint további kiigazítása a többváltozós modellekben nem változtatta meg lényegesen a CHD kockázatára vonatkozó becsléseket (HR 1,41; 95% CI 1,04–1,90), de enyhítette a stroke kockázatát (HR 1,78; 95% CI 0,88–3,63). Cukorbetegségben nem részesülteknél a TG-HDL státusz, az incidens CHD és a stroke közötti becsült összefüggés a HOMA-IR további kiigazítását követően nem változott lényegesen.

KSZ-HDL státusz a CHD vagy az ischaemiás stroke kapcsán a cukorbetegség nélküli és cukorbetegeknél