Urobilinogén

A bélben maradó urobilinogén részben reoxidálódik stercobilinogénné, amely a széklet színéért felelős vörösesbarna pigment.

Kapcsolódó kifejezések:

Enzim
Fehérje
Bilirubin
Albumin
Bilirubin-glükuronid
Szőlőcukor
Toxicitás
Mámor
Heme

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

A hemolitikus anaemiák vizsgálatában alkalmazott laboratóriumi módszerek

Urobilin és urobilinogén

Az urobilin és redukált formájú urobilinogénje a bélben lévő epe pigmentekre gyakorolt bakteriális hatással jön létre. A fekáliás urobilinogén kiválasztása az egészségben napi 50–500 μmol (30–300 mg). Haemolyticus vérszegénységben szenvedő betegeknél fokozódik. A fekális urobilinogén mennyiségi mérésének elméletileg meg kell adnia a bilirubin termelés teljes sebességének becslését. Ez azonban durva módszer a hemolízis gyakoriságának értékelésére, és a kisebb fokokat megbízhatóbban bizonyítják a vörösvértestek élettartamának vizsgálata. Az urobilinogén kiválasztódása fokozódik a dyserythropoietikus anaemiákban is, mint például a káros anaemia az ineffektív erythropoiesis miatt.

Az urobilinogén mennyisége a vizeletben az egészségben legfeljebb 6,7 μmol (4 mg) naponta. Ezek a mérések azonban módszertől függenek, és a laboratóriumoknak saját referenciaértékeiket kell meghatározniuk. Ez nem megbízható hemolízis index, mivel a túlzott urobilinuria a máj diszfunkciójának, valamint a fokozott vörösvértest pusztulásnak a következménye lehet.

A székletben történő becsléshez az epéből származó pigmenteket (sztercobilin) urobilinogénné redukálják, amelyet vízzel extrahálnak. Az oldatot ezután Ehrlich dimetilaminobenzaldehid reagensével kezeljük, így rózsaszínű színt kapunk, amelyet kvantitatív vizsgálatban összehasonlíthatunk akár természetes, akár mesterséges standarddal.

A sárgasággal vagy rendellenes májvizsgálattal rendelkező beteg megközelítése

Urobilinogén és az enterohepatikus keringés

Noha a bilirubin egy része eljut a székletbe, a baktériumok a legtöbbet ileumban és vastagbélben átalakítják urobilinogénné és rokon vegyületeivé, ahol az urobilinogén újra felszívódik, a portális keringésen keresztül visszatér a májba, és enterohepatikus folyamat során újból kiválasztódik az epébe. recirkuláció. Minden olyan urobilinogén, amelyet a máj nem vesz fel, eljut a szisztémás keringésbe, és a vesék kitisztítják azt. Az urobilinogén normál vizelettel történő kiválasztása legfeljebb 4 mg/nap. Hemolízissel, amely növeli a bélbe jutó bilirubin terhelését és ezért a képződött és újraszívódó urobilinogén mennyiségét, vagy májbetegség esetén, amely csökkenti a máj extrakcióját, a plazma urobilinogén szintje emelkedik, és több urobilinogén ürül a vizelettel. Súlyos kolesztázis, epevezetékelzáródás vagy széles spektrumú antibiotikumok, amelyek csökkentik vagy kiküszöbölik a bilirubin bakteriális átalakulását urobilinogénné, jelentősen csökkentik az urobilinogén képződését és kiválasztását.

A konjugálatlan bilirubin általában nem jut a bélbe, kivéve újszülötteknél, vagy rosszul meghatározott alternatív utakon keresztül, súlyos konjugálatlan hiperbilirubinémia jelenlétében (pl. Crigler-Najjar 1. típus). Ilyen körülmények között a konjugálatlan bilirubin felszívódik a bélből, ezáltal felerősítve a hiperbilirubinémiát.

Kivonási technikák és alkalmazások: Biológiai/Orvosi és Környezetvédelmi/Kriminalisztikai

3.06.9.1.1 Analitok

A teljes rutin vizeletvizsgálat magában foglalja legalább a pH-t, a kreatinint, az urobilinogént, a ketontesteket, a bilirubint, a glükózt, a nitritet, a fehérjét, a vért/hemoglobint, a leukocita-észterázt, a hámsejteket, a vizeletrészeket és a vizelet fajsúlyát. 9 Egyéb elemek, például az ozmolalitás és az ásványi anyagok (pl. Nátrium, kálium, kalcium és foszfát) nem kötelezőek. Néhány speciális diagnózis, például terhesség esetén az emberi koriongonadotropin (hCG) koncentrációját mérik.

A vizeletelemzés két fő típusa a kémiai és mikroszkópos vizsgálat; az alkalmazott módszer a kérdéses analitok jelenlététől és tulajdonságaitól függ.

A laboratóriumi adatok értelmezése és az általános fizikai vizsgálat gyógyszerészek által

Vizelet bilirubin és bilirubinogén

Amint azt korábban tárgyaltuk, a konjugált bilirubin az epével a duodenumba ürül, ahol a konjugált bilirubint a baktériumok urobilinogénné alakítják. Az urobilinogén nagy része kiválasztódik a székletbe, de egy része visszaszívódik a vérbe, és vagy a májba kerül, hogy újból kiválasztódjon az epében, vagy a vizelettel. Az epeutak teljes elzáródása esetén urobilinogén nem képződik. Ezért a széklet szürke-fehér vagy agyag színűvé válik a bilirubin hiánya miatt. Ezenkívül, mivel a konjugált bilirubin nem ürülhet ki az epébe, újra felszívódik a véráramba, és így ömlik a vizeletbe, ami a közvetlen bilirubin magas szintjét eredményezi a vérben. 1 Mindazonáltal hamis pozitív eredmények fordulhatnak elő olyan betegeknél, akik fenazopiridint vagy fenotiazinokat szednek. Ezért fontos, hogy a gyógyszerészek ezt megjegyezzék, mivel mind a gyógyszerek, mind a vizeletben lévő epepigmentek narancsszínű elszíneződést okozhatnak.

Kiegészítő laboratóriumi tanulmányok

Andrew J. Connolly, PhD. Richard L. Davis, MD, Bonc-patológia: kézikönyv és atlasz (harmadik kiadás), 2016

Epe pigmentek és a máj működésének egyéb mutatói

A szérum bilirubin szintje a halál után lassan emelkedik, de lehetővé teszi az antemortem sárgaság mértékének meghatározását; azonban a postmortem bilirubin minimális emelkedését nehéz értelmezni. Az urobilinogén stabil marad a vizeletben, de a vérből a CSF-be diffundál, amikor a vérszint magas. Az enyhe májműködési zavarokat nem lehet könnyen felmérni a halálozás utáni kémiai elemzéssel, mert a májfunkció értékelésére használt enzimek halála után megemelkednek. Az összes koleszterinszint, az alacsony szérumfehérje-szint az albumin/globulin arány inverziójával, a magas szérum bilirubinszint, valamint az epe és az urobilinogén kóros szintjének jelenléte a vizeletben súlyos májkárosodást igazol. A glutamin szint emelkedése a postmortem CSF mintákban korrelál a máj kómájával. 31

Ritka osteoarthritis

Virginia Byers Kraus, Reumatológia (hatodik kiadás), 2015

Megkülönböztető diagnózis

Sárgaság

A felnőttek és újszülöttek bilirubin-anyagcseréjére vonatkozó állítások közül melyek helyesek? a.

A bilirubin-diglukuronid és a monoglukuronid aránya magasabb a felnőtteknél, mint az újszülötteknél.

Az újszülötteknél az urobilinogén termelés a felnőttekhez képest csökken.

A bilirubin termelése (mg/kg/nap) nagyobb felnőtteknél, mint újszülötteknél.

A felnőttek fő bilirubin-forrása eltér az újszülöttek fő bilirubin-forrásától.

Az alábbi állítások közül melyik helyes a Gilbert-szindrómával kapcsolatban? a.

A TATA doboz polimorfizmusa a fehéreknél leggyakrabban a Gilbert-szindrómával társul, de az ázsiaiaknál a Gilbert-szindrómához leggyakrabban egy másik mutáció társul.

A Gilbert-szindróma hosszan tartó újszülöttes sárgasággal jár.

A Gilbert-szindróma a felnőttek fokozott morbiditásával és mortalitásával jár.

A Gilbert-szindróma enyhe konjugált hyperbilirubinémiája nem jár jelentős morbiditással vagy mortalitással.

Az alábbiak közül melyek kapcsolódnak a széklet bilirubin fokozott kiválasztódásához? a.

Hem-oxigenáz gátlás

Biliverdin reduktáz gátlás

Bilirubin-glükuronozil-transzferáz stimuláció