Urinothorax, amelyet Xanthogranulomatous Pyelonephritis okoz

1 Belgyógyászati Klinika, Joan C. Edwards Orvostudományi Kar, Marshall Egyetem, Huntington, Nyugat-Virginia 25701, USA

2 Tüdőgyógyászati Klinika, Joan C. Edwards Orvostudományi Kar, Marshall Egyetem, Huntington, Nyugat-Virginia 25701, USA

3 Joan C. Edwards Orvostudományi Kar, Marshall Egyetem, Huntington, Nyugat-Virginia 25701, USA

4 Veterans Affairs Medical Center, Huntington, Nyugat-Virginia 25704, USA

Absztrakt

A Xanthogranulomatous pyelonephritis a krónikus pyelonephritis ritka formája, amely általában középkorú nőket sújt, akiknek kórtörténetében visszatérő húgyúti fertőzések vannak. Patogenezise általában a calculus obstruktív uropathiát foglalja magában, hisztopatológiáját a vese parenchima lipiddel töltött makrofágokkal történő helyettesítése jellemzi. Ez gyakran megnagyobbodott, nem működő vese formájában nyilvánul meg, amelyet tályog vagy sipoly bonyolíthat. Ez az eset részletesen ismerteti az urinothorax által bonyolított xanthogranulomatosus pyelonephritis első esetét, amely robot-asszisztált nephrectomia után a mellkas röntgenfelvétele után oldódott meg.

1. Bemutatkozás

A Xanthogranulomatous pyelonephritis (XGP) a krónikus fertőző pyelonephritis nem gyakori, de különféle formája, amely általában ötödik vagy hatodik évtizedes nőnél jelentkezik hasi fájdalommal, lázzal, tapintható tömeggel, anorexiával, fogyással, hematuriával, dysuriaval és tartósan húgyúti fertőzés, amely ellenáll az antimikrobiális terápiának. Az XGP diagnózisát kezdetben röntgenfelvételen, hisztopatológiai megerősítéssel végzik. Szövettani szempontból az XGP-t a vese parenchyma helyettesítése jellemzi lipiddel terhelt makrofágokból álló granulomatosus szövetekkel [1, 2]. A kezelés általában műtét és antibiotikumok kombinációjából áll [3, 4]. Az XGP szövődményei közé leggyakrabban a tályog vagy a sipoly képződése tartozik [5]. A következő eset az urinothorax első ismert esetét vizsgálja az XGP szövődményeként.

2. Esetismertetés

Egy 36 éves nőt, aki kórtörténetében elhízás, magas vérnyomás, szorongás és visszatérő húgyúti fertőzések (UTI) szerepelnek, kórházba vitték 4 napig dyspnoe, láz, köhögés és hasi fájdalom kórtörténetében.

Ezt a felvételt megelőzően a beteg visszatérő UTI-vel került az urológiára, és megállapították, hogy bal staghorn vesekalkulusa van. Ajánlások szerint a betegnek műtéti úton kell eltávolítani a követ; azonban a beteg az elhízással járó szövődmények kockázata miatt elutasította. A befogadásig a beteg számos UTI-t tapasztalt, többnyire multirezisztens baktériumokkal, és több antibiotikum-kúrán esett át.

Miután a nukleáris gyógyszer vese-átvizsgálását intravénás technécium 99m MAG3-mal végeztük, amely a bal vesefunkció jelentős csökkenését mutatta, az urológiai tanácsadó robot által támogatott nephrectomiát javasolt és hajtott végre. A nephrectomia idején azonosított hemithoraxba nem került fisztula. Ezt követően a páciens teljes mértékben megszűnt az urinothoraxban, a nyomon követés CXR-jének megismétlődése nélkül.

3. Megbeszélés

A pleurális effúziót a folyadék felhalmozódásaként határozzák meg a pleurális üregben, és vagy exudatív, vagy transzudatív. Okok számosak, a pleurális folyadék jellemzőinek és a klinikai megjelenés kombinációján alapuló különbségek. Néhány ok, mint például a kismedencei daganatok, a hasnyálmirigy-gyulladás és a hasnyálmirigy karcinóma, a tüdő szöveteinek közvetlen kiterjesztése nélküli pleurális folyadékgyülemhez kapcsolódik. Ebben az esetben a pleurális effúzió forrását xanthogranulomatous pyelonephritisnek (XGP) határozták meg, így ez az első jelentett urinothorax (UT) eset az XGP-től másodlagos.

A pleurális folyadékgyülem ritka és szokatlan oka, az UT, a vizelet jelenségét írja le a pleurális térben. Kezdetben Corriere et al. kutyáknál az ureter obstrukcióról szóló 1968-as tanulmányukban az UT-t humán betegeknél a bilaterális vizeletelzáródás vagy a húgyúti trauma ritka szövődményeként írták le [7]. Az UT diagnosztizálásához diagnosztikai toracentézisre van szükség, amely kimutatja a pleurális folyadékot, amelynek átlagos pleurális folyadék/szérum kreatinin aránya> 1,00 [8, 9]. Az UT folyadék általában szalmaszínű, és jellegzetes vizeletszaga van. Általában a folyadékot Light kritériumai szerint transzudatívnak nevezik, vagyis alacsony fehérjetartalmú és alacsony laktát-dehidrogenáz tartalmú [6, 10, 11]. Ebben az UT esetben azonban a pleurális folyadék/szérum kreatinin arány> 1 volt, míg a folyadékot exudatívnak jellemezték az emelkedett laktát-dehidrogenáz miatt. Mora és munkatársai esettanulmányában az UT exudatív folyadékként jelenhet meg [12]. Ezenkívül a páciens obstruktív uropathiája, amelyhez visszatérő húgyúti fertőzések társulnak, valamint a mellhártya effúziójának oldódása nephrectomiával határozottan azt sugallja, hogy ez az UT esete másodlagos az XGP szempontjából.

Az UT obstruktív vagy traumatikus kategóriába sorolható. Az előbbi kétoldali obstruktív uropathiában nyilvánul meg, utóbbi pedig a húgyutak iatrogén károsodásának köszönhető leggyakrabban [10]. A vizelet transzdiaphragmatikus extravazációjának patogenezise jelenleg nem világos; azonban számos mechanizmust javasoltak, ideértve a nyirokrendszeren keresztüli vízelvezetést és a hasüregbe jutó nagy nyomást [13].

Először Schlagenhaufer írta le 1916-ban, az XGP egy ritka, de súlyos típusú krónikus vese gyulladás, amely életveszélyes lehet, ha nem kezelik megfelelően [14]. Az esetek általában az élet ötödik-hatodik évtizedében élő nőknél fordulnak elő, amelyek nem specifikus, alkotmányos tünetekkel és obstruktív uropathiával járnak. Röntgenfelvételen az XGP a „Medve mancsának jele”, vagyis a tipikus vesekontúr elvesztése, kitágult kelyhekkel és összehúzódott medencével kombinálva [15]. A végleges diagnózishoz hisztopatológia szükséges [15].

Az UT kezelése megköveteli az esetleges lehetséges húgyúti patológiák korrekcióját az ismétlődés és a perzisztencia megelőzése érdekében. Jelenleg nincsenek útmutatások az XGP optimális kezelésére, de általában a kezelés széles spektrumú antibiotikumok és nephrectomia kombinációjából áll [16, 17]. Ebben az esetben a páciensnek staghorn kalkulusa volt, ismételt kiterjesztett spektrumú béta-laktamáz termelődéssel Escherichia coli UTI-k, amelyek az XGP kialakulásához vezetnek az urinothorax későbbi fejlődésével. A diagnózist a képalkotás mellett a pleurális folyadék kémiai elemzésével végezték. A UT nephrectomia után rendeződött.

4. Következtetés

Az urinothorax egy ritka diagnózis, amelyet könnyen figyelmen kívül lehet hagyni magas fokú klinikai gyanú nélkül. A xanthogranulomatous pyelonephritis miatt másodlagos urinothorax esete azt sugallja, hogy az urinothoraxot be kell vonni a pleura effúzióval és a közelmúltbeli húgyúti patológiákkal vagy nephrolithiasisban szenvedő betegek differenciáldiagnózisába.

Összeférhetetlenség

A szerzők kijelentik, hogy nincsenek összeférhetetlenségük.

Hivatkozások

S. Butticè, A. Inferrera, G. Ascenti és mtsai. „A Xanthogranulomatous pyelonephritis képes szimulálni egy komplex cisztát: Az eset leírása és az irodalom áttekintése”. Urológiai esetjelentések, köt. 2. szám 3, 2014., 113–115. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
S. Siddappa, K. Ramprasad és M. K. Muddegowda: „Xanthogranulomatous pyelonephritis: 16 eset retrospektív áttekintése” Koreai Journal of Urology, köt. 52. sz. 6, 2011. 421–424. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
W. D. Craig, U. S. N. B. J. Wagner és D. Mark: „Az AFIP pyelonephritis archívumából?” Radiológiai-patológiás CÉLOK, köt. 6000, p. 255–277., 2008. Megtekintés: Google Scholar
C. K. Chuang, M. K. Lai, P. L. Chang és mtsai. „Xanthogranulomatous pyelonephritis: 36 esetben tapasztalat” A Journal of Urology, köt. 147. sz. 2, 333–336, 1992. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
E. Motuzko és P. Germaine: „Xanthogranulomatous pyelonephritis: A ritka betegség nem gyakori szövődményei” Alkalmazott radiológia, köt. 45. sz. 6., 2016. 32–34. Oldal. Megtekintés: Google Scholar
R. W. Light, M. I. Macgregor, P. C. Luchsinger és W. C. Ball Jr. „Pleurális effúziók: a transzudátumok és az exudátumok diagnosztikai szétválasztása.” Belgyógyászati évkönyvek, köt. 77. sz. 4, 507–513, 1972. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
J. N. Corriere Jr., W. T. Miller és J. J. Murphy: „A hidronephrosis mint a pleurális folyadékgyülem oka”. Radiológia, köt. 90. sz. 1, 1968., 79–84. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
B. Gurtner: „Vizelet rossz helyen: urothorax” Schweizerische Rundschau fur Medizin Praxis, köt. 83. sz. 2, 30–35, 1994. Megtekintés: Google Scholar
E. Garcia-Pachon és I. Padilla-Navas: „Urinothorax: Esettanulmány és a biokémiai diagnózisra fókuszáló irodalom áttekintése” Légzés, köt. 71. sz. 5, 533–536., 2004. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
E. Garcia-Pachon és S. Romero: „Urinothorax: új megközelítés” Jelenlegi vélemény a tüdőgyógyászatban, köt. 12. szám 4, 259–263., 2006. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
A. Chandra, A. Pathak, A. Kapur, N. Oroszország és N. Bhasin, „Urinothorax: A súlyos légzési nehézségek ritka oka” Indian Journal of Critical Care Medicine, köt. 18. sz. 5, 2014. 320–322. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
R. B. Mora, C. M. Silvente, J. M. S. Nieto és M. Á. C. Cuervo, „Urinothorax: Egy új eset bemutatása pleurális váladékként” Southern Medical Journal, köt. 103. sz. 9, p. 931–933, 2010. Megtekintés: Kiadói webhely | Google ösztöndíjas
A. Bhattacharya, S. H. Venkataramarao, S. Kumar és B. R. Mittal: „Az Urinothorax 99mTc-n mutatott etilén-dicisztein vese szcintigráfiát.” Nefrológiai dialízis transzplantáció, köt. 22. szám 6, 1782-1783, 2007. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
F. Schlagenhaufer: „Uber eigentumliche staphylomykosen der Nieren und des pararenalen Bindegewebes” Frankfurt Zt Pathologie, köt. 19, 1916. 139–148. Megtekintés: Google Scholar
J. Chow, R. Kabani, K. Lithgow és M. A. Sarna: „Xanthogranulomatous pyelonephritis akut mellhártya mellkasi fájdalomként jelentkezik: esettanulmány” Journal of Medical Case Reports, köt. 11. sz. 1. cikkszám 101., 2017. Megtekintés: Kiadói webhely | Google ösztöndíjas
J. C. Kim: „A xanthogranulomatosus pyelonephritis amerikai és CT-leletei” Klinikai képalkotás, köt. 25. szám 2, 2001. o. 118–121. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
T. J. Guzzo, T. J. Bivalacqua, P. M. Pierorazio, J. Varkarakis, E. M. Schaeffer és M. E. Allaf: „Xanthogranulomatous pyelonephritis: prezentáció és kezelés a laparoszkópia korában”. BJU International, köt. 104. sz. 9., 1265–1268., 2009. Megtekintés: Kiadói webhely | Google ösztöndíjas