Urticaria és angioödéma: gyakorlati megközelítés

BARBARA A. MULLER, MD, Iowa Egyetem Roy J. és Lucille A. Carver Orvostudományi Főiskola, Iowa City, Iowa

Am Fam orvos. 2004. március 1.; 69 (5): 1123-1129.

Cikk szakaszok

A csalánkiütés (azaz viszketés, megnövekedett wheals) és az angioödéma (vagyis a mély mucocutanus duzzanat) az Egyesült Államok lakosságának akár 25 százalékánál fordul elő. A hízósejtekből és a bazofil sejtekből felszabaduló vazoaktív mediátorok a klasszikus wheal and flare reakciót eredményezik. A diagnózis kihívást jelenthet, különösen, ha a tünetek krónikusak vagy minimálisan reagálnak a terápiára. A diagnosztikai nyomok feltárásához alapos kórtörténet, fizikai vizsgálat és módszertani vizsgálat szükséges. Bár a krónikus csalánkiütéssel egyidejűleg súlyos orvosi betegség is előfordulhat, az akut csalánkiütés általában jóindulatú és önkorlátozott. A csalánkiütés terápiája az ismert kiváltó szerek elkerülése, az orális kortikoszteroidok megfontolt használata, valamint a hosszú hatású, második generációs antihisztaminokkal, H2-receptor antagonistákkal, triciklusos antidepresszánsokkal és gyulladáscsökkentő leukotrién antagonistákkal történő kezelés. Konzultációra lehet szükség a vizsgálati terápiában, ha a tünetek a diagnózis és a terápia fokozatos megközelítése ellenére is folytatódnak.

Az alapellátási orvosok gyakran találkoznak akutan kialakuló urticaria és angioödéma betegekkel; az Egyesült Államok népességében 14–25 százalékos a prevalencia. 1 Az ilyen rendellenességekkel rendelkező betegek gondozása akkor válik kihívássá, ha a tünetek súlyosak, több szervrendszert érintenek, vagy hónapok vagy évek alatt megismétlődnek. A diagnosztikai teszt költséges lehet, és nem határozhatja meg az okát. A betegek szoronghatnak, diagnosztizálatlan betegségtől tartanak, és az orvosokat csalódhat az etiológia meghatározásához szükséges adatok hiánya.

Krónikus csalánkiütés idős betegnél.

Klinikai megnyilvánulások

A csalánkiütések polimorf, kerek vagy szabálytalan alakú viszketésű kigyulladások, amelyek nagysága néhány millimétertől néhány centiméterig terjed (1. ábra). A sérülések a test bármely pontján kialakulhatnak, és karcolással terjedhetnek el, nagy, tűzpiros foltokká egyesülve. Előfordul, hogy egy vaszkuláris lopási jelenség miatt az elváltozások hiperémiásak jelennek meg a központban, a kerület mentén fehér glóriával

Az önmagában vagy csalánkiütéssel előforduló angioödémát nem szúró, nem viszketõ, jól körülhatárolható, ödémás duzzanat jellemzi, amely szubkután szöveteket (pl. Arc, kéz, fenék, nemi szervek), hasi szerveket vagy a felsõ légutakat (pl. gége). Az angioödéma általában az arcon jelentkezik, és jelentős torzulást okozhat (2. ábra). A gége angioödéma olyan orvosi sürgõsség, amely azonnali felmérést igényel. Az akut bél- és gyomorduzzanat utánozhatja a hasi műtéti sürgősségi tüneteket.

A kronológia megkülönbözteti az urticaria alkategóriáit. Az akut csalánkiütéses betegeknél a wheal és a fellángolási reakciók kevesebb, mint hat hétig tartanak, de a krónikus urticaria hónapokig vagy évekig is fennállhat. Egy nemrégiben végzett tanulmányban az ismeretlen etiológiájú krónikus urticariában szenvedő betegek 47 százalékának spontán remissziója volt egy év után.3 A fizikai csalánkiütésben (azaz fizikai ingerek által okozott elváltozásokban) szenvedő betegeknél tartósabb volt a betegség, és csak 16 százalékuk ment át spontán remisszióban.3

Az arc és az ajkak torzító angioödémája.

Az akut csalánkiütést a krónikus csalánkiütéstől az IgE által közvetített folyamatot kiváltó folyamatos vagy tartós urticariás tünetek is megkülönböztetik. A krónikus csalánkiütés és az angioödéma általában idiopátiás, azonosítható ok nélkül, vagy endogén vagy exogén tényezők sokasága okozhatja, amelyek lehetnek immunológiai vagy nem immunológiai (1. táblázat) .

Klinikai értékelés és patogenezis

A csalánkiütésben szenvedő betegek értékelése egy alapos előzményekkel kezdődik, amely részletezi az utazást, a közelmúltbeli fertőzést, a foglalkozási expozíciót, a gyógyszereket (vényköteles gyógyszerek, valamint gyógynövény- és vitamin-kiegészítők), az ételek fogyasztását, az elváltozások időzítését és megjelenését, a morfológiát és a kapcsolódó tüneteket. A családi kórtörténetet, a már meglévő allergiákat és a fizikai ingereknek való kitettséget dokumentálni kell. Az átfogó fizikai vizsgálat fontos diagnosztikai nyomokat tárhat fel, amelyek segíthetnek a társbetegségek diagnosztizálásában. Az orvosoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a megfelelő egészségügyi karbantartási vizsgálatok naprakészek legyenek, és fontolóra kell venniük az anamnézis és a fizikális vizsgálat eredményei által irányított diagnosztikai vizsgálatokat, különösen krónikus urticariában szenvedő betegeknél.

Az akut urticaria önkorlátozott és minimális laboratóriumi értékelést igényel. Tünetmentes, krónikus urticariában szenvedő betegeknél, akiknek anamnézisében vagy fizikális vizsgálati eredményei minimálisak, a klinikai gyakorlati irányelvek javasolják a teljes vérkép figyelembevételét differenciálissal, vizeletvizsgálattal, eritrocita ülepedési sebességgel és májfunkciós vizsgálatokkal az egészségi állapot szűrésére. 4, 5

Egy több mint 6000 csalánkiütésben és angioödémában szenvedő beteg nemrégiben végzett szisztematikus áttekintése azt mutatta, hogy a beteg kórtörténetétől és fizikális vizsgálatától független, rutinszerű laboratóriumi szűrővizsgálatokat el kell vetni, mert ezek a tesztek alig bírnak a reakciók okának feltárásában.6 [Ajánlás szintje B, az alacsonyabb minőségű vizsgálatok szisztematikus áttekintése] A klinikai forgatókönyvek diagnosztikai nyomokat kínálhatnak. Például IgE által közvetített reakció gyanúja merülhet fel azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében akut urticaria volt egy étel vagy gyógyszer bevétele után egy órán belül. A bőrvizsgálat vagy a radioallergoszorbens teszt dokumentálhatja az okozati összefüggést

A bőr hízósejtjeiből és a bazofilekből felszabaduló hisztamin az ingerlő ingerekre reagálva az urticaria elsődleges közvetítője. Ebben a folyamatban a specifikus IgE antitestek keresztkötik a hízósejtekhez kötött IgE receptorokat, és stimulálják az előformált és újonnan létrehozott gyulladásos mediátorok termelését. A komplement anafilatoxinok szintén indukálhatják a hízósejt hisztamin felszabadulását, csakúgy, mint bizonyos gyógyszerek vagy fizikai ingerek közvetlen nemimmunológiai hízósejt-aktivációval.

IMMUNOLÓGIAI VÁLASZOK

Az immunológiai csalánkiütés és az angioödéma olyan IgE antitest által közvetített reakciók eredménye, amelyek általában az allergénnel való érintkezés után egy órán belül jelentkeznek. Az I. típusú IgE által közvetített allergiás reakciókat gyógyszerek (elsősorban penicillin és cefalosporin), rovarméreg, ételek (pl. Hal, kagyló, tojás, dió, hüvelyesek, tej, szója, búza), tartósítószerek, latex és aeroallergének okozhatják. (pl. poratka, penész, pollen, állati szőr) 4, 8

Az akut urticaria ritkább oka a II. Típusú túlérzékenységi reakció, amelyet a citotoxikus antitestek és a komplement aktiváció közvetít. Példa egy transzfúziós reakcióra, amelyben az IgG és az IgM vörösvértest elleni antitestek aktiválják a komplementet és sejtlízist okoznak.9 A gyógyszerek vagy fehérjék okozta szérumbetegség a III. Típusú túlérzékenységi (antigén-antitest komplex által közvetített) reakció példája. A klinikai megjelenés magában foglalhatja a több hetes urticaria, az arthralgiák, a láz és a glomerulo-nephritis kialakulását. fertőzések. 4, 5, 9 Krónikus csalánkiütésben és pajzsmirigy-betegségben szenvedő betegeknél nagyobb a Hashimoto-féle pajzsmirigy-gyulladás kockázata.

A csalánkiütéses vasculitist figyelembe kell venni, ha egyetlen csalánkiütés 24 óránál tovább tart, ha az elváltozások égnek vagy fájdalmasak, ha gyakoribbak az alsó végtagokban, és ha a feloldódásuk után hemosziderin pigment területet hagynak., 9 Fertőzés, gyógyszerérzékenység, szérumbetegség, krónikus hepatitis, hypocomplementemic urticarialis vasculitis szindróma és szisztémás lupus erythematosus okozhat urticariális vasculitist. 11, 12 A 4 mm-es lyukasztásos biopszia megerősítheti a leukocytoclasticus vasculitisnek megfelelő neutrofil infiltrációt. A csalánkiütéses vasculitisben szenvedő betegeket bőrgyógyászhoz kell irányítani további értékelés és kezelés céljából, amely magában foglalhatja az immunmoduláló terápiát a gyulladásos reakció csökkentésére. 4, 5, 9