Vertebrobasilar elégtelenség

Kapcsolódó kifejezések:

  • Csigolya artéria
  • Szédülés
  • Lézió
  • Ischaemia
  • Halványság
  • Vestibularis rendellenesség
  • Átmeneti iszkémiás támadás

Letöltés PDF formátumban

sciencedirect

Erről az oldalról

Vertebrobasilar betegség

J. P. Mohr, Louis R. Caplan, Stroke (ötödik kiadás), 2011

Tünetek

A lateralis medulláris infarktus tüneteit a sérülés jellegzetes anatómiája magyarázza (26-21. Ábra). A tüneteket itt részletesen ismertetjük, és kifejezetten azokra az elemekre összpontosítunk, amelyek elválasztják a laterális medulláris szindrómát az okkluzív vertebrobasilaris betegség más helyeitől.

Szédülés. A leggyakoribb tünet a szédülés vagy a szédülés, amelyet gyakran megdöbbentő és kettős látás kísér. A szindróma hirtelen kialakulhat, de gyakrabban fokozatosan halad 24-48 óra alatt. Az ingadozások vagy a fokozatos romlás gyakran jellemzi a stroke kezdete utáni első hetet, de ezt követően ritkább és 2 hét után kifejezetten szokatlan.

Arcfájdalom. Az arcfájdalom diagnosztikusabb és a szindróma sarkalatos jellemzője, bár más vertebrobasilaris artéria-elváltozásokban is jelentettek. 315 A fájdalom általában megjelenésekor jelentkezik, és egyéb tüneteket és jeleket jelez. 425 A szem vagy az arc éles, egyszeri szúrásokkal vagy lökésekkel érezhető. Alkalmanként ezek viharokban fordulhatnak elő. A tapadás, az égés, a szúrás, a bizsergés és a zsibbadás egyéb gyakran használt leíró kifejezés. A szem a leggyakrabban érintett régió, de a fájdalom a fülre vagy a homlokán vagy az arcán lévő elszigetelt foltokra korlátozódhat. A fájdalom gyakran érinti az egész arcot, beleértve az ajkakat és a száj belsejét is, de ritkán, ha valaha is a trigeminus ideg mandibularis osztódására korlátozódik.

A test egyidejűleg létező kontralaterális hemianalgesiáját ritkán említik, de a beteg számára ez csak fájdalom vagy hőmérsékleti vizsgálat után nyilvánvaló. A feltehetően kontrasztos spontán hirtelen arcfájdalom, amely feltehetően az ötödik koponyaideg leszálló traktusának magja, és a spinothalamicus traktus ischaemiájához kapcsolódó hemianalgesia észlelésének hiánya között tükrözheti az érzékelő idegsejtek diszfunkcióját ( akár a háti gyökér ganglionjain belül, akár a központi idegrendszerbe eltemetve, például az ötödik koponyaideg traktusának magjában vagy annak fő szenzoros magjában) spontán fájdalmat okoz, de a fehérállomány vagy az idegek elváltozásai általában nem idéznek elő fájdalmat, mivel korai megállapítás. 433

A kiegyensúlyozatlanság és az ataxia érzése. Szédülés vagy más egyensúlyhiány érzése, amelyet úgy jellemeznek, mint lengés vagy zuhanás, tengeri betegség vagy egyensúlyhiány érzése; ritkábban örvénylő vagy forgó fordulatot írnak le. A látás megváltoztatása, egy másik gyakori panasz, akár diplopia (39 esetből 18) vagy annak illúziója, hogy a tárgyak oszcillálnak vagy mozognak. 425 Esetenként laterális medulláris infarktusban szenvedő betegek panaszkodnak a vizuális világ megdöntésére; vannak, akik a vizuális képek hirtelen 90–180 fokos inverziójának minősítették, de az események túl rövidek a részletes leíráshoz. 111.

Hányinger és hányás. Az émelygés és a hányás is gyakori 425 434, és feltételezhető, hogy ezeket a vestibularis diszfunkció vagy a hátsó tegmentum - a 435 hányási központok - érintettsége okozza a negyedik kamra padlóján. 425

Csuklás. A csuklás gyakori, általában valamivel a kialakulás után kialakul. Az oldalsó medulláris infarktus jellemzően teljes, és általában nem ventrális vagy felületes. 425 Nincs egyértelmű magyarázat. 425,436

Diszfágia. Nyelési nehézség gyakori (Currier és munkatársai, 425 és más 434-es széria szerint a 74 beteg közül 55-en). Az ételeknek vagy a váladéknak szokatlanul szabad beáramlása lehet a légjáratokba, ami szokatlan jelenség azoknál a betegeknél, akiknél a perifériás kilencedik és a tizedik koponyaideg érintett a jugularis foramennél. Az epiglottikus bezáródás, valamint a palatális és a garat működésének koordinációjának zavarai valószínűbbek lehetnek a nucleus ambiguus központi elváltozásával. Az étel beszorul a gége melletti garat piriform mélyedésébe; a betegek szokatlan köhögésszerű manőverrel próbálják kiszabadítani az anyagot. Ez a kukorékolásszerű köhögés jellegzetes, és a stroke-ban szenvedő páciensben való jelenléte gyakorlatilag diagnosztizálja a laterális medulláris infarktusot.

Rekedtség. A rekedtség szintén gyakori, de a ventrális vagy felszínesebb elváltozásoknál hiányozhat. 437 Ipsilateralis eldugult orr, megváltozott íz és dysarthria ritkábban fordul elő.

Fejfájás. A közepes vagy súlyos fejfájás gyakori az oldalsó medulláris infarktusban, és vagy az ötödik koponyaideg és annak magjának leszálló spinalis traktusának érintettségével, vagy a csigolya artérián belüli okkluzív folyamat által okozott érfeszüléssel függ össze. Ezt a panaszt 1836-ban vették észre Bright, 438 jelentésében, akik az érrendszeri betegségek hátsó fejfájására hívták fel a figyelmet. Leírt egy „urat az élet meridiánján”, akinek apoplektikus támadásai voltak, és panaszkodott: „Teljesen leütöttnek érzem magam, és sok fájdalom van a fejtámlában, mint egy reumás fájdalom, általában ugyanazon a helyen a jobb oldali a fej hátsó része. ” Bright megjegyezte: "Ez a fájdalom maga főleg a csigolya artériák betegségére irányítja a gyanúnkat."

Az állandó vagy ritkábban pulzáló fejfájás leggyakrabban az occipitalis régióban található, és az esetek körülbelül felében egyoldalú. 420

Vertebrobasilar betegség

J. P. Mohr, Louis R. Caplan, Stroke (negyedik kiadás), 2004

Klinikai tempó és tanfolyam

A neurológiai hiány felvételének szokásos tempójával és az érelzáródás helyével összefüggő információk nagyon kevések. Számos vizsgálat alanyait kizárólag a boncolási anyag rendelkezésre állása miatt választják, ez a tényező kiküszöböli a kevésbé súlyosan érintett betegeket. 13 291 A klinikai vizsgálatokból gyakran hiányzik az angiográfiai vagy kóros megerősítés. 22 301 Az angiográfiai vizsgálatok általában nem részletezik az időbeli profilokat. 287 A BA elzáródású betegek nagyobb sora előzte meg az angiográfia széleskörű alkalmazását.

A Caplan 262 elemezte a túlélő, angiográfiailag igazolt BA elzáródású betegek klinikai lefolyását, de a sorozat meglehetősen kicsi volt (hat eset). A TIA-k meglehetősen gyakoriak voltak a stroke előtt (a hat esetből négy). Az utolsó TIA a stroke-ot követő 1 hónapon belül következett be ezeknél a betegeknél (három esetben 1 héten belül). A kezdeti TIA széles körben (1 héttől 1 évig) előzte meg a stroke-ot. A hosszan tartó hiány kialakulása után a hat beteg közül ötnél a progresszió 2–3 nap alatt előrehaladt, vagy ingadozása volt. Az ingadozások 2 hét alatt jelentkeztek, és érzékenyek voltak az ágyban való elhelyezkedésre. 264 Két betegnél hirtelen jelentkező deficit volt; az egyikben a hiány ezt követően kevesebb mint 2 hétig ingadozott. Csak egy betegnél volt progresszív kúra stabilizáció vagy ingadozás nélkül az első 3 napban.

Egy másik klinikai sorozatban Jones és munkatársai 265 megjegyezték, hogy az instabil, progresszióval vagy remisszióval és relapszusokkal jellemezhető folyamat időbeli profilja gyakrabban fordult elő vertebrobasilaris rendszerinfarktusban szenvedő betegeknél (54%), mint a carotis rendszerbetegségben szenvedő betegeknél (26). %). Ebben a sorozatban a vertebrobasilaris betegségben szenvedő betegek neurológiai hiánya 4 nap után ritkán fejlődött, és a legtöbb változás az első 48 órán belül következett be. A tudat hanyatlása baljóslatú jel volt. Patrick és munkatársai 266 a klinikai vertebrobasilaris infarktus 39 esetének sorozatában (7 angiográfiával) elemezték az időbeli profilt is. A hirtelen megjelenés, majd a stabilizáció (12 beteg) és a fokozatos megjelenés a későbbi progresszióval (9 beteg) gyakori mintázat volt. Csak 2 beteg hiánya fejlődött 24 óra elteltével, az egyik 48 óra alatt, a másik pedig 1 hét alatt. Összesen 13 beteg hiánya fejlődött 24 órás vagy annál hosszabb stabilitás után; 8 beteg tapasztalt progressziót a 2., a 2. napon a 2., és egy-egy a 4., a 6. és a 7. napon. Mint más sorozatokban, a kóma is rossz prognosztikai jel volt. Ezek a tanulmányok azt mutatják, hogy gyakoriak a hirtelen fellépő hiányok, ezt Kubik és Adams is hangsúlyozta. 13.

Ferbert és munkatársai 302 angiográfiailag igazolt BA elzáródásban szenvedő 85 betegük korai tüneteit és lefolyását elemezték. Több mint a felének volt valamilyen premonitori tünete, általában a stroke kialakulását megelőző 2 hétben. A vertigo és a fejfájás különösen gyakori tünet volt. A stroke akut kialakulását 31 betegnél figyelték meg, közülük 11-nek TIA-k vagy egyéb prodromális tünetei voltak. A 85 beteg közül 54-ben (64%) a folyamat progresszív volt, prodromális tünetekkel vagy anélkül.

A hirtelen megjelenés embolikus mechanizmusra utalhat (az ICVA-ban vagy az alsó BA-ban lévő proximális artériás helyről elszabaduló trombus). Az ingadozások és a progressziók gyakoriak, de szinte mindig csak a stroke kialakulását követő első 2 hétben dokumentálják, általában az első 48 órán belül; kevesen fordulnak elő 1 és 2 hét között. A fokozatos progresszió javulás nélkül, különösen, ha stupor alakul ki, súlyos prognosztikai jel. Ez a bizonyíték véleményünk szerint kedvez a TIA-ban szenvedő betegeknél a stroke előtti kezelésnek, és hangsúlyozza a kezelés fontosságát a stroke kialakulását követő első 1-2 hétben. Az erőteljes kezelés a hiány stabil állapotában, különösen 2 hét után, nem tűnik indokoltnak a BA elzáródásban szenvedő betegeknél, mert a késői hiány ritka.

A trombolitikus kezelés bevezetése BA elzáródásban szenvedő betegeknél új terápiás ígéretet hozott a potenciálisan pusztító betegség kezelésére. Miután az angiográfia megerősítette a BA elzáródását, a pácienseket streptokináz vagy urokináz 33 36 helyi katéter infúzióval vagy rekombináns szöveti plazminogén aktivátorral (303) és az utolsó intravénásan beadott dózisával kezelték. Még mindig meg kell határozni az optimális adagolási módot, az optimális dózist, valamint a thrombocyta-antiagregánsok, a heparin vagy a warfarin egyidejű vagy posztinfúziós alkalmazásának szükségességét és veszélyeit. A BA-betegség kezelésére szolgáló endovaszkuláris technikák szintén nem bizonyítottak a jövőre nézve.

Hallás és egyensúly

Érrendszeri elégtelenség

A vertigo gyakori tünet az oldalsó agytörzs vagy kisagy infarktusával (414. fejezet), vagy mindkettővel. A diagnózis általában egyértelmű, a társuló tünetek és a neurológiai leletek jellegzetes akut kórtörténetén, mintázatán alapul. Esetenként kisagyi infarktus vagy vérzés jelentkezik súlyos szédüléssel, hányással és ataxiával társulva agytörzsi tünetek és jelek nélkül, amelyek egy akut perifériás vestibularis betegség téves diagnózisára utalhatnak. A legfontosabb különbség a tiszta kisagyi jelek (végtag- és járási ataxia) és az irányváltoztató, tekintet által kiváltott nystagmus megtalálása. Az ilyen betegeket több napig gondosan figyelni kell, mert a duzzadt kisagy összenyomódása következtében progresszív agytörzavar alakulhat ki.

Nyaki gerinc

Vertebrobasilar artéria elégtelenség

Érrendszeri kockázati tényezők

Hiperkoleszterinémia (magas koleszterinszint)

Hyperlipidemia (magas zsírtartalmú)

Hyperhomocysteinemia (az artériák megkeményedése)