Vérzéses cystitis

A vérzéses hólyaghurut a húgyhólyag bélésének gyulladása, amely a rák vagy annak kezelésének súlyos szövődménye lehet.

vérzéses

Kapcsolódó kifejezések:

  • Kötőhártya-gyulladás
  • Hemangioszarkóma
  • Azatioprin
  • Prednizon
  • Hematuria
  • Kortikoszteroidok
  • Központi idegrendszer
  • Doxorubicin
  • Limfociták
  • Húgyhólyagrák

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

A káros gyógyszerreakciókkal kapcsolatos új adatok világméretű éves felmérése

Calvin J. Meaney, Spinel Karas, a Kábítószer-mellékhatások éves jelentésében, 2016

Húgyúti

A vérzéses cystitis a ciklofoszfamid közismert toxicitása. 1018 reumatikus betegségben ciklofoszfamidot kapó beteg retrospektív vizsgálata a szövődmény kialakulásának kockázatát vizsgálta [10 C]. A mesna, egy olyan szer használata, amelyről kimutatták, hogy csökkenti a vérzéses cystitis kockázatát rákos betegeknél, ebben a populációban nem volt alacsonyabb kockázattal jár. A kumulatív ciklofoszfamid-dózis volt az egyetlen változó, amely magasabb kockázattal társult (HR minden 10 g-os adagemelkedés esetén: 1,24, P

Támogató orvosi ellátás és fájdalomkezelés macskarákos betegeknél

HEMORRAGAGIAI CYSTITIS

A vérzéses hólyaghurut a húgyhólyag bélésének gyulladása, amely a rák vagy annak kezelésének súlyos szövődménye lehet. Az oxazofoszforin alapú alkilező szerek, például a ciklofoszfamid és az ifoszfamid a leggyakoribb citotoxikus szerek, amelyek ehhez a rendellenességhez társulnak. Mindkét kemoterápiás szert a máj metabolizálja foszforamid mustár és akrolein képződésével. Megállapították, hogy az akrolein felelős a ciklofoszfamid által kiváltott vérzéses cystitisért. 98 A klór-acetaldehid, az ifoszfamid másik metabolitja, szintén toxikus a vizelet endotheliumára, és valószínűleg felelős az ifoszfamiddal megfigyelt vérzéses hólyaghurut nagyobb gyakoriságáért, mint a ciklofoszfamid. 99 Azok a mechanizmusok, amelyek révén ezek az anyagok károsítják a vizeletfalat, nem ismertek. Ezeknek a vegyületeknek a vizelettel járó endotheliális károsodása kumulatív és általában dózistól függ. 100

Emberi betegeknél pollakiuria, sürgősség, dysuria és nocturia alakulhat ki az orális ciklofoszfamiddal kezelt betegek 24% -ánál. 101 A betegek 7-56 százalékában mikroszkópos hematuria, 0,08-44 százalékban pedig durva hematuria fordulhat elő. 101-104 Az előfordulás nagyobb, ha intravénásan adjuk be, nem pedig orálisan. 105 106 A tünetek közvetlenül vagy évekkel a kezelés után jelentkezhetnek, és a gyógyszer abbahagyása ellenére évekig is fennmaradhatnak a kezdeti epizód után. 105 107 Vérzéses hólyaghurut jelentkezett az egyik vizsgálat 32 macskájának (3%) egyikében, egy másik vizsgálatban 80 macskából háromban (3,75%). 108,109

A klinikai tünetek közé tartozik a hematuria, a dysuria és a pollakiuria. A vizeletvizsgálat általában enyhe vagy közepes számú fehérvérsejtet és baktériumok hiányát tárja fel. 110 A vizeletkultúrák általában negatívak, de a húgyúti fertőzés kialakulhat a sérült védőmechanizmusok következményeként. A véralvadási profilok és a vérlemezkeszám a normál határokon belül vannak. 100

A hemorrhagiás cystitis kezelésének legfontosabb szempontja a kemoterápiás gyógyszer abbahagyása. A diurézis elősegítése prednizon és/vagy furoszemid adagolásával felgyorsíthatja a maradék ciklofoszfamid-metabolitok eliminációját és lerövidítheti a vizelet nyálkahártyájával való érintkezés idejét. 110 Antimikrobiális szerek adhatók a másodlagos húgyúti fertőzések megelőzésére vagy kezelésére.

Formalint és DMSO-t alkalmaztak embereknél és kutyáknál, ha a hematuria a gyógyszer megvonása ellenére is fennáll. 111-114 A húgyhólyag 1% formalinnal történő öntözése altatott betegeknél hatásosnak bizonyult a vérzés csökkentésében a fehérjék hidrolizálásával és a felszíni szövetek koagulációjával. Ha 50% DMSO-t csepegtetnek a húgyhólyagba, blokkolja a prosztaglandin képződést, fokozza a lizoszomális membránok glükokortikoid stabilizálódását, és gátolja a gyulladást és a fibroplasiát. A húgyhólyag öntözését és a prosztaglandin F2 csepegtetését 113 114 alkalmazták refrakter hemorrhagiás cystitis esetén. 115 116 hiperbarikus oxigént is alkalmaztak a szöveti ödéma csökkentésének és a folyamatos angiogenezis, a fibroblaszt-proliferáció, a kollagénképződés és a leukocita-aktiváció stimulálásához szükséges oxigéngradiensek biztosítására, amelyek a szövetek gyógyulásához és helyreállításához szükségesek. Az állatorvosi szakirodalomban nem állnak rendelkezésre jelentések ezen kezelések alkalmazásáról vérzéses hólyaghurutban szenvedő macskáknál.

A megelőzés a kulcs a vérzéses hólyaghurut kezelésében. A ciklofoszfamid orális beadása intravénás helyett csökkenti a kockázatot. A diurézis elősegítése a vízbevitel ösztönzésével (pl. Állandó hozzáférés biztosítása friss vízhez, konzervek táplálása hozzáadott vízzel, tonhallé felajánlása) és egyidejű glükokortikoid adagolással csökkentheti a vérzéses cystitis előfordulását. Úgy gondolják, hogy a glükokortikoidok gátolják a máj mikroszomális enzimrendszereit, elméletileg késleltetve a ciklofoszfamid metabolizmust. 108 A furoszemid csökkentheti a toxikózis valószínűségét, mivel elősegíti a vese perfúzióját és a vizelettermelést. A tiszta alomdobozokhoz állandó hozzáférést kell biztosítani.

Agresszívebb megelőző intézkedéseket alkalmaznak az emberi gyógyászatban, beleértve a 2-merkaptoetánszulfonát (Mesna), a prosztaglandin F2α, az N-acetil-cisztein és a diuretikumok alkalmazását. A 100,115,116,118-121 A Mesna egy szulfhidril-vegyület, amely a húgyutakban ürül. Az akroleinhez kötődik és nem toxikus tioétert képez. Ezenkívül gátolja a ciklofoszfamid spontán lebomlását akroleinná a vizeletben. Az N-acetil-cisztein intravesicalis csepegtetése szintén inaktiválja az akroleint. Bár a ciklofoszfamid beadását követő hemorrhagiás cystitis előfordulása nem indokolja ezen szerek rutinszerű alkalmazását, a mesnát mindig.

Ciklofoszfamid

Húgyúti

A vérzéses hólyaghurut és a hólyagrák a ciklofoszfamid jól ismert szövődményei. A húgyhólyag hám károsodását az akrolein, a ciklofoszfamid metabolitja okozza, amely kiválasztódik a vizelettel. A csontvelő-átültetett betegeknél a busulfan előzetes beadása, amely maga is vérzéses cystitist okoz, növelheti ezt a kockázatot [39]. A Mesna-t (2-merkaptoetán-nátrium-szulfonát) használják ennek a káros hatásnak a megelőzésére. A vese választja ki, és megköti és méregteleníti az akroleint a vizeletben; A mesna megakadályozza az akrolein prekurzorok lebontását is. Az intravesicalis prosztaglandin E2-t alternatív kezelésként javasolták [39].

A hólyaghurut és/vagy dysuria előfordulása csak 8% volt 531 emlőrákos nőnél, akiknek 1 évig 60 mg/m 2/nap orális ciklofoszfamidot adtak; az esetek többsége csak 1. fokozat volt [40].

Ureter refluxgal és bilaterális hidronephrózissal járó felső vese-traktus rendellenességeiről röviden beszámoltak olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében ciklofoszfamid-indukálta cystitis volt [41].

155 Wegener-granulomatosisban szenvedő betegnél, akik közül 142-en szedtek napi orális ciklofoszfamidot, a leggyakoribb hosszú távú ciklofoszfamiddal kapcsolatos mellékhatások a mesna-terápia (12%) és a myelodysplasia (8%) ellenére a cystitis voltak [42]. Azoknál a betegeknél, akik több mint 100 g kumulatív adagot szedtek, kétszer nagyobb volt a cystitis és/vagy myelodysplasia kockázata, mint azoknál a betegeknél, akik 100 g alatti adagot szedtek. A szerzők hangsúlyozták, hogy a ciklofoszfamid-terápiának a lehető legrövidebbnek kell lennie, mesnával és szoros megfigyeléssel a kezeléssel összefüggő morbiditás csökkentése érdekében.

Úgy gondolták, hogy a ciklofoszfamid elősegítette az emphysematous cystitis kialakulását egy 73 éves férfiban [43].

A ciklofoszfamid hólyag- és veserákot okozhat, különösen akkor, ha a kumulatív dózis meghaladja a 20–50 g-ot vagy annál többet. Következésképpen a másodlagos rosszindulatú daganatok kockázatát gondosan mérlegelni kell a lehetséges haszonnal [44].

Hematopoietikus őssejt-transzplantáció elsődleges immunhiányos állapot esetén

Vérzéses cystitis

A vérzéses hólyaghurut, amelyet a hólyag nyálkahártyájának vérzéses gyulladása jellemez, fájdalmas vizeletürítést okoz haematuriával, és vérképző őssejt-transzplantációt követően immunkompromisszummal jár. A betegség az enyhe és rövid (I. fokozat) és a súlyos, hosszan tartó és életveszélyes (IV. Fokozat) között mozog. Két fő forma fordul elő a transzplantáció után: enyhe, korán kialakuló, a beültetés előtti betegség, amely a kondicionálási sémához kapcsolódik, különösen a ciklofoszfamid; és későn megjelenő poszt-beültetéses betegség, amely az urotrop vírusok (BK vírus, adenovírus, CMV) reaktivációjával jár. Az enyhe betegséget támogató intézkedésekkel kell kezelni, beleértve a hidratálást, és szükség szerint vérkészítményekkel történő támogatást. A súlyos betegség emellett aktív kezelést igényel, beleértve a katéterezést és a hólyag öntözését. A vírusellenes terápiának lehet némi szerepe a kezelésben, de a vírus társult betegségének tisztázásához immun helyreállításra van szükség. Súlyos esetekben, kontrollálatlan vérzés esetén cystectomia szükséges lehet.

Onkológiai vészhelyzetek kezelése

Ravinder S. Dhaliwal,. Ann E. Hohenhaus, a rákkezelés a kisállat-gyakorlatban, 2010

Uroepithelialis toxicitás

Steril hemorrhagiás cystitis (SHC) fordulhat elő az alkilező szerek ciklofoszfamid és ifoszfamid beadása után. Az akrolein, a ciklofoszfamid és az ifoszfamid metabolitja, mérgező a vizelet nyálkahártyájára és felelős az SHC-ért. A klinikai tünetek közé tartozik a hematuria, a dysuria és a pollakiuria. A leghatékonyabb terápia a gyógyszer azonnali abbahagyása. 1% formalin vagy 25-50% dimetil-szulfoxid intravesikuláris beadását alkalmazták a perzisztens SHC kezelésére. 45,46 A furoszemid egyidejű alkalmazása ciklofoszfamid intravénás beadása esetén csökkentheti az SHC kialakulásának valószínűségét. A sóoldatos diurézist és a tiol vegyületet, a mesnát az ifoszfamid okozta urotheliális toxicitás megelőzésére használják. 43

Papillomavírusok és polyomavírusok

Laboratóriumi diagnózis

HC-ben a poliomavírusok nagy mennyiségben mutathatók ki a vizeletben. A BKV jelenléte a vizeletben BKV-specifikus PCR-rel igazolható. A komplikáció nélküli HC-ben szenvedő betegeknél általában nincs szignifikáns BK viraemia (azaz a perifériás vérben kimutatható vírus).

A PVAN diagnózis arany standardja a vesebiopszia szövettani vizsgálata és a vese tubuláris sejtekben található vírus zárványtestek azonosítása. A polio-vírus jelenlétét immunohisztológiai festéssel lehet megerősíteni, a polia-vírus T Ag elleni monoklonális antitestek alkalmazásával. A szövettan kizárhatja vagy kimutathatja a graft kilökődésének egyidejű jelenlétét is. Azok az invazív módszerek, mint például a poliomavírussal fertőzött uroepithelialis sejtek (csalétek) vizelet citológiai kimutatása vagy a poliomavírus vizeletben történő elektronmikroszkópos kimutatása, bár érzékenyek, nem specifikusak és rossz prediktív értékekkel rendelkeznek. A legjobb nem invazív diagnosztikai módszer, a legmagasabb pozitív prediktív értékkel, a plazma BK vírusterhelése. A plazma vírusterhelés sorozata szintén felhasználható a betegség előrehaladásának nyomon követésére.

A PML diagnosztizálásának „arany standardja” a neurovizálás és a biopszia kombinációjától függ. Előfordulhat, hogy a JCV DNS még a nagyon érzékeny beágyazott PCR alkalmazásával sem detektálható a cerebrospinalis folyadékban (CSF). Az intrathecalis antitest kimutatás hasznos lehet, ha a JCV DNS negatív a CSF-ben.

A poliomavírusokkal szembeni antitestek mérhetők hemagglutinációs gátlás (HAI) és enzimhez kapcsolt immunszorbens assay (ELISA) segítségével. A HAI teljes virionokat használ, és fajspecifikus eredményt ad, míg az ELISA-ban megszakított virionok vagy tisztított VP1 használható érzékenyebb és típus-specifikusabb eredmény elérésére. A növekvő titerek és az immunglobulin M jelenléte diagnosztizálják a közelmúltbeli fertőzést. A JCV elleni antitest kimutatásának elmulasztása szinte mindig kizárja a PML diagnózisát.

A kemoterápia alapelvei

Susan M North BSc (Hons), PhD, DVM, DipACVIM (Med Onc), DipACVR (Rad Onc), DipECVIM-CA (Int Med és Med Onc), MRCVS, Tania A Banks BVsc, FACVSc (Kisállatsebészet), MRCVS, a kisállat-onkológiában, 2009

Hólyaggyulladás

A steril haemorrhagiás hólyaghurut a ciklofoszfamid potenciális mellékhatása, és az ifoszfamid rutinszerűen előforduló mellékhatása, amely utóbbit a 2-merkaptoetánszulfonáttal (MESNA) együtt kell adni (Rassnick és mtsai 2000). Az esetek többségében krónikus használat után jelentkezik, de akutan is előfordulhat. A hólyaghurut a húgyhólyag nyálkahártya felszínének az acrolein metabolit általi irritációjának eredménye. A klinikai tünetek közé tartozik a súlyos haematuria, a pollakuria és a stranguria. A fertőzés kizárására vizelet tenyésztést kell benyújtani.

A választott kezelés a ciklofoszfamid azonnali leállítása és a páciens gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel történő kezelésének megkezdése; személy szerint a szerzők a prednizolont részesítik előnyben az NSAID-ek helyett. A legtöbb beteg jól reagál a kezelés leállítására; azonban a tünetek megszűnése sok hétig is eltarthat. A ciklofoszfamid további alkalmazása ellenjavallt, és egy másik alkilezőszer, pl. klorambucilt kell helyettesíteni. A cystitis előfordulásának csökkentésére irányuló egyéb stratégiák közé tartozik a furoszemid és a ciklofoszfamid együttes adása, biztosítva, hogy a páciens jól hozzáférjen a vízhez az akrolein eliminációjának megkönnyítése érdekében. További megközelítések közé tartozik a só hozzáadása az étrendhez 24 órán keresztül a kezelés napján, és orális gyógyszeres kezelés reggel, annak érdekében, hogy csökkentsék annak valószínűségét, hogy az akrolein hosszabb ideig (egy éjszakán át) maradjon a hólyagban.

A gyógyszer mellékhatásaira és kölcsönhatásaira vonatkozó új adatok világméretű éves felmérése

Douglas Cowan,. Neil Thomson, a Kábítószer-mellékhatások éves jelentésében, 2014

Szalbutamol (albuterol) [SED -15, 3093; SEDA -34, 281]

Húgyúti A vérzéses cystitist a β2 adrenoceptor agonistáknak tulajdonítják [37 A].

Egy 43 éves ázsiai nőnél, aki naponta 100 mikrogramm szalbutamolt és szalmeterolt (100 mikrogramm/nap) szedett 6 napig, vérzéses hólyaghurut alakult ki, vörösvértestekkel és leukocitákkal, valamint magas koncentrációban nitritekkel a vizeletben. A hólyaghurut 2 napon belül remisszálódott a β2 agonista megvonása után.

A katekolaminoknak számos farmakológiai hatása van, amelyek relevánsak lehetnek e mellékhatás szempontjából. A β2 adrenoreceptorok aktiválásával csökkentik a plazminogén aktivátor inhibitor-1 expresszióját és szekrécióját. A β2 adrenoreceptor stimuláció növeli a nitrogén-oxid szintáz aktivitását a vérlemezkékben, fokozva a nitrogén-oxid képződését, amely a vérlemezkék adhéziójának és aggregációjának erős gátlója. A szalbutamol és a szalmeterol a többi β2 agonistához hasonlóan növeli a plazminogén aktivátor aktivitását, valamint a szövet- és urokináz típusú plazminogén aktivátor koncentrációját, így aktiválja a fibrinolitikus rendszert. Funkcionális vizsgálatokban a β2 agonisták gátolják a thrombocyta aggregációt és a thrombocyta adhéziót az endothel monorétegekhez.

Halál Halált okozó szalbutamollal való visszaélést jelentettek [38 A].

Egy gyermekkora óta asztmás, 36 éves, inhalált flutikazonnal + szalmeterollal és inhalációs szalbutamollal kezelt nő kórtörténetében alkoholizmus volt, gyakori kórházi kezelés akut súlyos asztmával, a kezelés rossz betartása és a szalbutamollal való visszaélés. A kórházi kezelés után nem sokkal meghalt, akut légszomjjal és összeomlással. A toxikológiai elemzés megerősítette a szalbutamol túladagolását. A post mortem tüdőödémát és jobb kamrai diszpláziát mutatott. A halál okát a szalbutamol túladagolásának tekintették a dysrhythmogen jobb kamrai dysplasia és a bronchospasmushoz kapcsolódó hypoxemia hátterében.

Topoizomeráz inhibitorok

Húgyúti

A kamptotecin vérzéses hólyaghurutot okozhat [115], amiről a félszintetikus kamptotecin-származékok esetében nem számoltak be, állítólag azért, mert alacsony pH-érték mellett is jól oldódnak vizes oldatokban. A vízben oldódó polimerhez konjugált kamptotecin alkalmazásának vizsgálatában azonban a 80 mg/m 2/hetet kapó három beteg közül kettőnél a második kezelés során vérzéses cystitis (1/3 fokú dysuria és 2/3 fokozatú hematuria) alakult ki. és harmadik ciklusok; 120 mg/m 2/hét dózisban három betegből kettőnél 1. fokú hólyag-toxicitás volt [116].

Sürgősségi ellátás

Húgyhólyag toxicitás

A ciklofoszfamid steril vérzéses hólyaghurutot okozhat. A húgyhólyag nyálkahártyájának és az ereknek a károsodását az akrolein toxikus metabolit okozza. A steril hemorrhagiás cystitis klinikai tünetei közé tartozik a ciklofoszfamid beadásának története, a stranguria, a hematuria és a pollakiuria. A steril vérzéses hólyaghurut kezelése a gyógyszer abbahagyása, az alapul szolgáló húgyúti fertőzések kezelése antibiotikum-terápiával, az érzékenységi teszt alapján, és intravesikuláris gyógyszer beadása. Rendkívül tűzálló esetekben szükség lehet műtéti eltávolításra és a hólyag nyálkahártyájának cauterizálására.

A steril vérzéses hólyaghurut megelőzése magában foglalja a hólyag gyakori ürítését és a gyógyszer beadását reggel. A prednizonon egyidejű beadása polyuria és polydipsia kialakulását idézheti elő. Steril vérzéses cystitis esetén a klorambucil helyettesíthető kemoterápiás szerként.

Ajánlott kiadványok:

  • Észak-Amerika állatorvosi klinikái: Kisállat-gyakorlat
  • A ScienceDirectről
  • Távoli hozzáférés
  • Bevásárlókocsi
  • Hirdet
  • Kapcsolat és támogatás
  • Felhasználási feltételek
  • Adatvédelmi irányelvek

A cookie-kat a szolgáltatásunk nyújtásában és fejlesztésében, valamint a tartalom és a hirdetések személyre szabásában segítjük. A folytatással elfogadja a sütik használata .