Viszketés és máj: kezelés az alapellátásban

BEVEZETÉS

A viszketést szenvedő betegek gyakran háziorvosuknál keresnek kezelést, de a tanulmányok kimutatták, hogy a klinikai orvosok körében nincs elég tudatosság a májbetegségekkel összefüggő viszketés kapcsán. 4 háziorvos képes megkezdeni az irányelvek által ajánlott kezeléseket, így nekik és betegeiknek előnyösek lennének az állapot ismerete és a jelenleg elérhető terápiák megértése.

BEMUTATÁS

A viszketés a kolesztatikus májbetegség bármely szakaszában kialakulhat, és különösen meg kell jegyezni, hogy a kolesztatikus viszketés súlyossága független az alapbetegség időtartamától, biokémiai súlyosságától és szövettani stádiumától. PBC-ben, a májbetegség tipikusan a viszketéssel társul, a viszketést szenvedő betegeknél jellemzően biokémiai rendellenességek vannak, amelyeket krónikusan (> 6 hónap) emelkedett szérum alkalikus foszfatáz (ALP) jellemez. Korai PBC-ben szenvedő betegeknél azonban teljesen normális májfunkciós tesztekkel (LFT) viszketést lehet látni. Az egészségügyi szolgáltatóknak figyelembe kell venniük a viszketés és a biokémiai rendellenesség közötti összefüggés hiányát, és egy esetleges májdiagnózist nem szabad elvetni egy tüneti, normális LFT-s beteg esetén. Viszketésben és normális LFT-ben szenvedő betegeknél a pozitív antimitochondriális antitest (AMA) tesztnek fel kell vetnie a PBC gyanúját.

A kolesztázisban fellépő viszketés számos olyan egyedi tulajdonsággal rendelkezik, amelyeknek megfelelő vizsgálatokat és diagnózist kell indítaniuk, amelyek segítik a klinikus figyelmeztetését a máj etiológiájára (szemben a dermatológiai vagy egyéb szisztémás okokkal). Hajlamos általánosítani, főleg a végtagokat érinti, különös tekintettel a tenyérre és a talpra (palmoplantar pruritus). Jellemzően késő este és éjszaka rosszabb, és általában súlyosbítja a hő (beleértve a forró fürdőket is), a menstruáció, a hormonpótló terápia, a korai terhesség és a gyapjúval való érintkezés. 5 Klasszikus hisztamin által kiváltott bőrelváltozások, például erythema, urticaria és fellángolások nem észlelhetők kolesztatikus viszketésben szenvedő betegeknél. Jellemző, hogy nincsenek bőrelváltozások, de az intenzív karcolás másodlagos bőrelváltozásokat eredményezhet, beleértve excoríciókat, folliculitist és lichenifikációt, ami időnként az elsődleges bőr etiológia téves értelmezéséhez vezethet.

DIAGNOSZTIKA ÉS KEZELÉS

A kolesztatikus viszketésben szenvedő beteg klinikai vizsgálata teljesen normális lehet. A sárgaság a betegek többségében hiányzik, és jelenléte általában a mögöttes májbetegség előrehaladott stádiumára vagy súlyos epeúti obstrukcióra utal. Az 1. ábra a kolesztatikus pruritus háziorvosok általi értékelésének és kezelésének javasolt megközelítését mutatja be.

A kolesztatikus pruritus kezelésének javasolt megközelítése az alapellátásban.

A kolesztatikus biokémiának (emelkedett szérum ALP), különösen nőbetegekben, gyorsnak kell lennie a máj autoimmun profiljának (különösen az AMA) és a szérum immunglobulinok ellenőrzésének. Minden kolesztatikus viszketés gyanúja esetén elengedhetetlen a transzabdominális ultrahangvizsgálat elvégzése a máj és az epe felépítésének felmérése érdekében az epeelzáródás (obstruktív kolesztázis) kizárása érdekében. Az intrahepatikus csatorna dilatációjának ultrahangon történő jelenléte általában epeelzáródásra utal, és mint ilyen, a beteget másodlagos ellátásra (gasztroenterológia, hepatológia vagy műtét) kell irányítani további vizsgálatok (számítógépes tomográfia, mágneses rezonancia képalkotás vagy mágneses rezonancia kolangiopancreatográfia) céljából. kezelésként (a kezelés általában magában foglalja az endoszkópiát és/vagy az intervenciós radiológiát és/vagy műtétet az epe elzáródásának etiológiájától és szintjétől függően). Ha gyanú szerint rosszindulatú daganat (például megmagyarázhatatlan fogyás) okozza az epeelzáródást, a betegeket sürgősen kéthetes várakozási (2WW) beutaló útra kell irányítani.

Az empirikus kezelést az ajánlott viszketésgátló gyógyszerekkel korán el kell kezdeni, amíg megfelelő vizsgálatokat és beutalókat rendeznek. Ennek oka elsősorban az, hogy a kolesztatikus viszketés ritkán javul spontán módon, és ha nem kezelik, akkor tartóssá és súlyosvá válhat, és hatással lehet az alvásra és a hangulatra, hozzájárulva a szorongáshoz, a depresszióhoz, a fáradtsághoz és az életminőség romlásához. A klinikusok általános gyakorlatával ellentétben az antihisztaminok (például klórfenirmin, cetirizin, loratadin, fexofenadin és hidroxi-zin) nem bizonyultak hatékonynak kolesztatikus viszketésben. 5 Az antihisztaminok súlyosbítják a PBC kimerültségét és szicka tüneteit (szájszárazság és szemszárazság). Nyugtató tulajdonságaik miatt azonban egyes antihisztaminok átmenetileg enyhíthetik a viszketést az alvás kiváltásával. Hidratáló szerek, bőrpuhító szerek és egyéb helyi készítmények alkalmazását nem vizsgálták kolesztázisos viszketést szenvedő betegeknél végzett vizsgálatokban; használatukat azonban ösztönözni kell a bőr egészségének megőrzése érdekében. 3 Szokásos gyakorlatunk az, hogy minden viszketést szenvedő beteget arra ösztönözzünk, hogy helyi vizes krémet alkalmazzon 1% mentollal (hűtőhatása miatt). Ez a kezelés elegendő lehet enyhe és lokalizált viszketés esetén.

Megjegyzések

Finanszírozás

A kolesztatikus viszketés kutatását a Newcastle Egyetemen az Országos Egészségügyi Kutató Intézet (NIHR) támogatja, bár a Biomedical Research Unit (Finanszírozási hivatkozási szám: BH134330/PD0203).

Eredet

Szabadon benyújtva; külső szakértői vélemény.