Volvulus

iffgd
Volvulus olyan állapot, amelyben a bél kifordul önmagában, akadályozva az anyag áramlását a bélen keresztül. Ez maga a bél vérellátásának elzáródásához is vezethet, ami szöveti halált okozhat a bélben. [1]

A Volvulus leggyakrabban egy malrotációnak nevezett születési rendellenességnek köszönhető, amikor a bél a magzat fejlődése során rosszul illeszkedik. A belek nem kötődnek normálisan a hasfalhoz, ami lehetővé teszi a belek elmozdulását normális helyzetükből vagy elfordulását. A volvulus az alapul szolgáló malrotáció hiányában is előfordulhat. Ha a volvulus malrotációval jár, gyakran az élet elején, gyakran az első évben fordul elő.

Tünetek

Olvassa el egy 14 éves gyermek első kézből származó beszámítását időszakos volvulusokkal a Személyes történetek oldalon.

A volvulusban szenvedő csecsemőknél a bélelzáródással azonos tünetek hirtelen jelentkeznek. A tünetek általában elég drámaiak ahhoz, hogy a csecsemőket gyorsan az ügyeletre vigyék, ami kritikus lehet a túlélés szempontjából.

Néhány volvulusos gyermeknél visszatérő hányás jelentkezik hasi fájdalommal, amelyek kezelés nélkül megszűnnek. Ennek oka lehet az „intermittáló volvulus” néven ismert állapot, amely akkor fordul elő, amikor a bél csak megcsavarodik, majd önmagától kanyarodik ki. [2]

A tünetek, amelyek a volvulus okozta bélelzáródásra utalhatnak, a következők:

  • Hasi érzékenység
  • Hányinger vagy hányás
  • Hányás zöld epe kinézetű anyag
  • Véres vagy sötétvörös széklet
  • Székrekedés vagy a széklet kiutasításának nehézségei
  • Tágult has
  • Sokk

Tesztelés

A volvulus vizsgálatakor a következő vizsgálatokat lehet elvégezni:

  • A székletminta vizsgálata vért talál a székletben.
  • A vékonybél követésével végzett felső GI röntgenfelvétel rosszindulatú bél- vagy középbél volvulust mutat.
  • A CT-vizsgálat a bélelzáródás jeleit mutathatja.
  • A bárium beöntés gyakran a bél rendellenes helyzetét mutatja, ami malrotációra utal.
  • Az elektrolitok ellenőrzésére szolgáló vérvizsgálatok rendellenességeket mutathatnak.

Ha a volvulus szakaszos, a klinikus gyaníthatja annak jelenlétét, csak anamnézisében ismétlődő, alkalmi, önmegoldó tünetek. Még akkor is, ha a volvulus nincs jelen a tesztelés során, egy felső GI sorozat megmutathatja, hogy a duodenum és a jejunum találkozása helytelen, vagy a bárium beöntés azonosíthatja, hogy a cecum nincs a jobb alsó negyedben, ahol lennie kellene. Mindkét megállapítás malrotációra utal, ami időszakos volvulusra utalhat. [2]

Kezelés

Sürgősségi műtét szükséges a volvulus helyreállításához. A hasfalba bemetszést végeznek, a beleket meg nem csavarják, és helyreáll a vérellátás. Ha a bél egy kis szakasza nekrotikus (a véráramlás hiánya miatt elhalt), akkor azt eltávolítják, és az egészséges bél végeit összevarrják, vagy colostomia vagy ileostomia képezik (egy cső a kifelé, amelyen keresztül a bél tartalma) eltávolítható - a kifejezés attól függ, hova helyezzük a csövet). Ha az egész bél nekrotikus, a kilátások rosszak és életveszélyesek.

A volvulus korai felismerése és azonnali kezelés általában jó eredményt hoz. A bél nekrózisa esetén a prognózis gyakran gyenge, attól függően, hogy a bél mekkora része nekrotikus.

A volvulus lehetséges szövődményei a következők:

  • Másodlagos peritonitis (hasi fertőzés) fordulhat elő, ha a volvulus és az azt követő elzáródás bélperforációt okoz.
  • Rövid bél szindróma akkor fordulhat elő, ha a vékonybél nagy részét el kell távolítani a szövetpusztulás miatt.

Hivatkozások

[1] A Medline Plus összes adaptált anyaga: Volvulus - gyermekkor, hacsak másként nem jelezzük.

[2] Yamamoto, LG. Malrotáció és Volvulus. X.5. Fejezet: Esetalapú gyermekgyógyászat orvostanhallgatók és rezidensek számára. Hawaii Egyetem Gyermekgyógyászati ​​Klinikája, John A. Burns Orvostudományi Kar (2003).