WMA nyilatkozat az étrendi nátrium bevitel csökkentéséről

Elfogadta a WMA 59. közgyűlése, Szöul, Korea, 2008. október
és felülvizsgálta a WMA 70. közgyűlése, Tbiliszi, Grúzia, 2019. október

ELŐZMÉNY

Az étkezési konyhasó egy ionos vegyület, amely nátrium-kloridot tartalmaz, amely 40% nátrium (Na +) és 60% klorid (Cl-). Döbbenetes bizonyíték van arra, hogy a túlzott nátrium-bevitel kockázati tényező a magas vérnyomás kialakulásában vagy súlyosbodásában, amely az egyik fő kardiovaszkuláris kockázati tényező. A magas vérnyomás a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a minden okból bekövetkező halálozás független kockázati tényezője is lehet. Az étrendben lévő nátrium vérnyomásra gyakorolt hatását különféle demográfiai tényezők, például életkor és etnikum befolyásolják.

A sóbevitel a gyomorrák kockázati tényezője is [1].

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt javasolja, hogy a felnőttek (≥16 éves) átlagos napi nátriumfogyasztása 2000 mg (5 g só) alatt legyen. Gyermekek (2–15 évesek) esetében a felnőttek 2 g/nap nátrium-beviteli határértékét lefelé kell igazítani a gyermekek energiaigénye alapján a felnőttekéhez képest [2].

A világ népességének többsége túl sok nátriumot fogyaszt - 3,95 (3,89–4,01) g/nap, ami 10,06 (9,88–10,21) g/nap asztali sószintnek felel meg. Ezek a fogyasztási szintek jóval meghaladják az ajánlott határt [3].

A nátrium fő forrása az étrendi fogyasztás, 90% -a só formájában [4] főzés vagy étkezés közben hozzáadott só formájában, vagy olyan feldolgozott élelmiszerekben, mint konzerv levesek, fűszerek, kereskedelmi ételek, szódabikarbóna, feldolgozott húsok ( többek között sonka, szalonna, bologna), sajt, rágcsálnivalók és instant tészta. A magasabb jövedelmű országokban az élelmiszer-feldolgozás során hozzáadott nátrium a teljes sóbevitel 75-80% -át is elérheti [5].

A nem fertőző betegségek megelőzésére és ellenőrzésére vonatkozó, 2013–2020 közötti globális cselekvési terv 9 globális célkitűzésből áll, köztük a lakosság átlagos nátrium-bevitelének 30% -os relatív csökkentése. A WHO létrehozta az S.H.A.K.E technikai csomagot, hogy segítse a tagállamokat a sócsökkentési stratégiák kidolgozásában, végrehajtásában és nyomon követésében.

A WHO elismeri, hogy bár világszerte ajánlott a sócsökkentés, aggodalomra ad okot, hogy a jódhiányos rendellenességek (IDD) újra megjelenhetnek, mivel a jódozott só az étrendi jódbevitel legfőbb hordozója a dúsítás révén. Ezért a WHO, felismerve mind a nátrium-redukció, mind a jóddúsítás fontosságát, szorgalmazza a két program erőfeszítéseinek összehangolását [6].

Jelentős általános előnyök származhatnak a lakosság vérnyomásának akár kismértékű csökkenéséből is. Az étrend-nátrium bevitel csökkentésére irányuló, az egész népességet érintő erőfeszítések költséghatékony módszerek az általános magas vérnyomásszint és az azt követő szív- és érrendszeri betegségek csökkentésére. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a nátriumfogyasztás referenciaszinten belül tartása megelőzheti a becslések szerint évente 2,5 millió korai halálozást globálisan [7].

AJÁNLÁSOK

(1) A WMA-nak és az alkotó tagoknak:

a. Sürgeti a kormányokat, hogy ismerjék el, hogy a sófogyasztás súlyos közegészségügyi probléma, és a megelőzést helyezzék előtérbe a méltányos, költséghatékony és életmentő, az egész népességre kiterjedő megközelítésként a magas nátrium-bevitel és az ezzel járó nagy szív- és érrendszeri betegségek terhe ellen.

b. A nemzeti és nemzetközi egészségügyi szervezetekkel együttműködve oktassák a fogyasztókat gyermekkoruktól a túlzott nátriumbevitelnek a magas vérnyomásra és a szív- és érrendszeri betegségekre gyakorolt hatásairól, a nátrium bevitelének hosszú távú csökkentésének előnyeiről, valamint a só/nátrium étrendi forrásairól és ezekről csökkenthető.

c. Sürgeti a kormányokat és más érdekelt feleket, hogy működjenek együtt az NCD-k megelőzésére és leküzdésére vonatkozó globális cselekvési tervben (2013–2020) meghatározott célok elérése érdekében.

d. Ismerje fel az élelmiszer-feldolgozó és élelmiszer-ipari ágazat kritikus szerepét az étrend-nátrium csökkentésében, és támogassa az élelmiszer-feldolgozásban kötelező célokat, az élelmiszerek nátriumtartalmát és az egyértelmű címkézést magában foglaló szabályozási erőfeszítéseket. Az élelmiszer-átalakításra irányuló erőfeszítéseknek a lakosság által leggyakrabban fogyasztott élelmiszer-ipari termékekre kell irányulniuk.

2. A WMA alapító tagjainak:

a. Bátorítsa kormányaikat, hogy szigorúan hajtsák végre a feldolgozott élelmiszerek nátriumtartalmát szabályozó törvényeket.

b. Többszintű megközelítést alkalmazzon a lakosság túlzott nátriumfogyasztásának csökkentése érdekében, ideértve az orvosok tudatosságának fokozását a túlzott étrendi nátrium hatásaira vonatkozóan.

c. Ismerje fel, hogy a nátrium-redukciós és só-jodizációs programoknak kompatibiliseknek kell lenniük, és támogatniuk kell a nátrium-redukciós stratégiákat, amelyek nem veszélyeztetik az étrendi jódtartalmat, és nem növelik vagy súlyosbítják a jódhiányos rendellenességeket, különösen alacsony jövedelműek esetén.

d. Hozzájárul ahhoz, hogy a nyilvánosság megismerje az alacsony jódszint lehetséges következményeit a korlátozott jódozott sóbevitel következtében.

e. Bátorítsa tagjaikat, hogy járuljanak hozzá a nátrium-redukciós stratégiák tudományos kutatásához.

f. Ösztönözni kell az élelmiszer-címkézés, a médiakampányok és az egész népességre kiterjedő politikák, például a kötelező újrafogalmazás megkezdését a lakosság egészére kiterjedő sófogyasztás nagyobb mértékű csökkentésének elérése érdekében, mint az egyénre szabott beavatkozások.

3. Az egyes orvosoknak:

Tanácsot adjon a betegeknek az étrend fő nátriumforrásairól és arról, hogyan lehet csökkenteni a nátrium bevitelét, ideértve az otthoni főzéshez felhasznált só mennyiségének csökkentését, a sóhelyettesítők használatát, valamint a releváns helyi gyakorlatok és hiedelmek kezelését, amelyek hozzájárulnak a magas nátrium bevitelhez.

Referenciák:

[1] A World Cancer Research Fund/American Institute for Cancer Research. Élelmiszer, táplálkozás, fizikai aktivitás és a rák megelőzése: globális perspektíva. Washington DC: AICR, 2007.

[2] Irányelv: Nátrium-bevitel felnőtteknek és gyermekeknek. Genf, Egészségügyi Világszervezet (WHO), 2012.

[3] Mozaffarian, Dariush, Fahimi, Saman, Singh, Gitanjali M., Micha, Renata, Khatibzadeh, Shahab, Engell, Rebecca E., Lim, Stephen, Danaei, Goodarz, Ezzati, Majid and Powles, John (2014) Globális nátriumfogyasztás és kardiovaszkuláris okokból bekövetkezett halál. New England Journal of Medicine, 371 7: 624-634. doi: 10.1056/NEJMoa1304127.