XII. Fehérjék és aminosavak, minőség

Az állatállomány tápanyagigényének becslése és annak meghatározása, hogy a különböző takarmányforrások milyen mértékben látják el az alapvető tápanyagokat a hatékony, gazdaságos és fenntartható takarmányozáshoz. Ebben az összefüggésben részletesen megvizsgálják a fehérjeszükséglet becslését és azt, hogy a különböző fehérjeforrások milyen mértékben látják el az esszenciális és a nem alapvető aminosavakat.

fehérjék

Új feltételek
Aminosav pontszám
Ellentét
Biológiai hozzáférhetőség
Biológiai érték
Emészthetőség
Ileal emészthetőség
Korlátozó aminosav
Nettó fehérjekihasználás
Fehérje hatékonysági arány
Fehérje minőség

Fejezet Célkitűzések

  • Az állati takarmányok fehérje minőségét befolyásoló tényezők bemutatása és megvitatása
  • Különböző módszerek bevezetése a fehérje emészthetőségének értékelésére
  • Megkülönböztetni a széklet és az ileal emészthetőségét és annak jelentőségét a monogasztrikus állatok adagjának összeállításában

A fehérje minőség kifejezés az aminosavak rendelkezésre állására utal, amelyeket a fehérje szolgáltat, az emészthetőség pedig azt vizsgálja, hogy a fehérjét hogyan lehet a legjobban hasznosítani. Különböző módszerek rangsorolják a különböző típusú fehérjék minőségét, és ez a fejezet ismerteti az állatok takarmányozásában általánosan alkalmazott in vivo állati biológiai vizsgálatokat és in vitro laboratóriumi elemzéseket.

A fehérje minőségét befolyásoló tényezők

  • Aminosav profil
  • Az esszenciális és nem esszenciális aminosavak tartalma és egyensúlya
  • Korlátozó aminosavak tartalma
  • Fehérje emészthetőség és biohasznosulás

Számos tényező befolyásolhatja a fehérje minőségét. Az állatoknak nincs fehérjeszükséglete, inkább aminosavigényük van. Az étkezési fehérje alapvető funkciója a szükséges mennyiségű szükséges aminosav ellátása. A takarmányfehérje minősége tehát függ az étrend aminosavprofiljától, az esszenciális aminosavak tartalmától és a korlátozó aminosavak tartalmától, valamint az aminosavak emészthetőségétől és élettani hasznosításától az emésztés után. Ezek a tényezők a nem kérődzők számára a legfontosabbak. Az oldhatóság és az emészthetőség a kérődzők számára is fontos.

Fehérje emészthetősége és biohasznosulása

Mit jelent a fehérje emészthetősége?

A fehérje emészthetősége meghatározható a bevitt fehérje azon részeként, amelyet az állat abszorbeál - vagyis nem ürül ki az ürülékben. Az emészthetőség ezért kiszámítható az étrendi fehérjebevitel és a székletmennyiség mérésével, az alábbi egyenlet szerint:

Az emészthetőségi vizsgálatok az aminosavak elérhetőségének mérésére kedvelt technika. A monogasztrikus állatokban a fehérje és az aminosavak emészthetőségének leggyakoribb és közzétett értékei széklet- vagy ürülékelemzésen alapulnak, egyszerűsége és a minta nagysága miatt, mivel számos állat felhasználható az állatok feláldozása nélkül. A széklet-alapú emészthetőségmérések azonban a hátsó bél módosító és változó hatásaitól szenvednek (a mikrobák táplálékfehérje-hasznosítása, valamint a mikrobiális és endogén fehérjék hozzájárulása az ürülékben lévő aminosavkiválasztáshoz, ami hozzájárul a széklet aminosav-kibocsátásához).

A széklet emészthetőségének vizsgálatát széklet gyűjtésével és elemzésével végzik, míg az ileális emészthetőségi vizsgálatokat az ileális csomópontban lévő digesta gyűjtéssel végezzük, akár kanülezett állatok felhasználásával, akár kis állatokban, például baromfiban történő levágással.

Az emészthetőség kifejezést gyakran a biohasznosulás szinonimájaként használják. Ez azonban nem igaz. Az aminosav biohasznosulása meghatározható aminosavként emésztésre, felszívódásra és felhasználásra alkalmas formában. A biohasznosulást csak élő állatok felhasználásával végzett állatnövekedési biológiai vizsgálatokkal lehet megbecsülni.

Számos állati és takarmánytényező befolyásolhatja mind az emészthetőséget, mind a biológiai hozzáférhetőséget. Például a fehérjeforrás, például az állati vagy növényi fehérje, és a takarmány-feldolgozási módszerek befolyásolhatják a fehérje emészthetőségét. Az állati fehérjék egyensúlyban vannak az esszenciális aminosavakkal és a nem esszenciális aminosavakkal. A növényi fehérjéknek, például a szójalisztnek lehetnek antinutríciós tényezői (pl. Tripszin inhibitor), amelyek befolyásolhatják a fehérjék emészthetőségét és az aminosavak elérhetőségét.

A takarmány-feldolgozási módszerek, például a melegítés, a pörkölés és az extrudálás megzavarhatják az antinutricionális tényezőket, például a szójabab-lisztben a tripszin inhibitorokat. A túlmelegedés (barnulás vagy Maillard-reakció) azonban az aminosavakat nem teszi elérhetővé a cukrokkal való komplex reakció miatt. Ezenkívül más összefüggések, például az antagonizmus, az egyik aminosav feleslege, amely zavarja egy másik aminosav metabolizmusát, így nem érhető el (pl. Lizin és arginin), kiválthatja az aminosav egyensúlyhiányát.

Módszerek a fehérje minőségének értékelésére

A fehérje minősége biológiai vizsgálatokkal értékelhető élő állatok vagy kémiai vizsgálatok segítségével.

Biológiai érték (BV): Ez annak a takarmányból felszívódó fehérje arányának a mértéke, amely beépül az állat testének fehérjéibe. Meghatározza, hogy az emésztett fehérje mennyire könnyen felhasználható az állat fehérjeszintézisében. A BV azt feltételezi, hogy a fehérje az egyetlen nitrogénforrás, és méri a szervezet által felszívódott nitrogén arányát, amely aztán kiválasztódik (széklet és vizelet). A maradékot be kell építeni az állat testének fehérjéibe. A testbe beépített nitrogén aránya az abszorbeált nitrogénhez viszonyítva megadja a fehérje „használhatóságát” vagy a BV-t.

Értékként az NPU 0 és 1 (vagy 100) között mozoghat, az 1 (vagy 100) érték az étkezési nitrogén fehérjeként való 100% -os felhasználását jelzi, és 0 értéke azt jelzi, hogy a leadott nitrogén egyike sem alakult át fehérje. A tojásfehérje magas értéke 1 (vagy 100)

Kiderült, hogy NPU = emészthetőség × BV. Mivel az NPU figyelembe veszi az emészthetőséget, ez jobb becslés a fehérje minőségére.

Fehérje hatékonysági arány (PER): A PER volt az első módszer, amelyet az élelmiszer fehérje minőségének rutinszerű értékelésére alkalmaztak. A PER a tesztállat súlygyarapodásán alapul, elosztva egy adott táplálékfehérje bevitelével a tesztidőszak alatt. A PER feltételezi, hogy az összes fehérjét felhasználják a növekedéshez.

Nem tenyészállatok alkalmazása esetén a BV és a PER is 0.

A fehérje minőségének értékelésére szolgáló egyéb kémiai (in vitro) módszerek közé tartozik az aminosav pontszám. Ezt az aminosavprofilok laboratóriumi elemzésével, nagynyomású folyadékkromatográfiával végezzük, és az eredményeket összehasonlítjuk egy standard (vagy referencia) fehérjével, például tojásfehérjével (albumen), és pontszámot kapunk. Bár állatok nem érintettek, ezek a pontszámok könnyű és gyors információt nyújthatnak. Azonban nem adnak információt az ízérzésről, az emészthetőségről vagy a rendelkezésre állásról.

Főbb pontok

Ismétlő kérdések

  1. Mi a fehérje minősége? Sorolja fel a fehérje minőségét befolyásoló tényezőket?
  2. Mi a korlátozó aminosav? Mi a két leggyakoribb korlátozó aminosav, és miért korlátozza az állati étrendet?
  3. Különbség az emészthetőség és a biohasznosulás között.
  4. Mi a fehérje minősége? Soroljon fel két in vivo tesztet a fehérje minőségére.
  5. Melyik biológiai vizsgálati módszert alkalmazná a fehérje minőségének megállapításához? Miért?
  6. Mi az aminosav pontszám?