Zóna diéta

Kapcsolódó kifejezések:

Szénhidrát
Fehérje
Hasmenés
Kalóriabevitel
Testtömeg-növekedés
Alacsony szénhidráttartalmú étrend
Atkins diéta
Macronutrient
Escherichia coli
Enterotoxigén Escherichia Coli

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Elhízottság

Kristin A. Harmon, Daniel H. Bessesen, Endokrin titkok (Ötödik kiadás), 2009

32 Írja le a zóna étrendjét

A zóna étrend 30% fehérjét, 30% zsírt és 40% szénhidrátot tartalmaz. A cél önmagában nem a fogyás, hanem az egészség „optimalizálása”. Dr. Barry Sears tézise az, hogy az ételek olyanok, mint a gyógyszerek, mivel dózis-válasz görbékkel rendelkeznek. Ezért optimalizálni lehet az anyagcserét azáltal, hogy olyan étrendet fogyasztunk, amely optimális zsír-, szénhidrát- és fehérjetartalommal rendelkezik. Atkinshez hasonlóan Sears úgy véli, hogy az alacsony zsírtartalmú, magas szénhidráttartalmú étrend túlzott hangsúlyozása részben felelős az elhízás fokozott előfordulásáért.

Táplálás

Mark Mirabelli, MD, Ramsey Shehab, a klinikai férfi egészségügyben, 2008

Egyéb alacsony szénhidráttartalmú diéták

A Zone Diet 90 és a Sugar Busters Diet 91 szintén módosított alacsony szénhidráttartalmú étrend, amely a kalóriák 40% -át szénhidrátokból engedi meg. A zóna étrend kiegyensúlyozott megközelítést javasol 40% szénhidrátból, 30% fehérjéből és 30% zsírból, és térjen vissza emberi őseink étrendjéhez, ahol a hús, a gyümölcs és a zöldség volt a fő táplálkozási forrás. Ez a terv elméletileg eléri a szénhidrátok megfelelő arányát a fehérjék és zsírok között az alap inzulinszint szabályozásához. Szerzője, Barry Sears, PhD, 90 szerint ez a diéta optimalizálja a szervezet metabolikus funkcióját a vércukorszint szabályozásán keresztül.

A Sugar Busters Diet 91 nemcsak a magas glikémiás szénhidrátok kerülését segíti elő, hanem egyszeresen telítetlen zsírok, például olíva- és repceolajok fogyasztását is ösztönzi. A diéta szerzői hangsúlyozzák a telített és transz-zsírok kerülését is a kiegyensúlyozott táplálkozási koncepció elérése érdekében. Létrehoznak egy módosított élelmiszer-piramist, amely hangsúlyozza az adagok mértékét és a gabonafélék, gyümölcsök és zöldségek fogyasztását.

2002-ben Bouche és munkatársai 92 megvizsgálták, hogy javítható-e a cukorbetegségben szenvedő férfiaknál a glükóz, a lipidek és a teljes zsírtömeg azáltal, hogy betartják a Zone vagy a Sugar Buster Diethez hasonló alacsony GI diétát. Az alacsony glikémiás csoport résztvevőinek azt az utasítást kapták, hogy 45-nél alacsonyabb GI-értékű ételeket (például fehérjéket, tofut, dióféléket, magokat, bogyókat, avokádót és a legtöbb zöldséget) fogyasszanak, míg a magas GI-csoportba tartozókat fogyasztásra kérték. olyan élelmiszerek, amelyek GI-je nagyobb, mint 60 (pl. fehér kenyér, fehér rizs, burgonya, édesség). Az 5 hét alatt egyik csoportban sem figyeltek meg jelentős testtömeg-változást; alacsony glikémiás étrendet fogyasztóknál azonban alacsonyabb volt az étkezés utáni plazma glükóz-, koleszterin- és trigliceridszint, mint társaiknál.

Sok más alacsony szénhidráttartalmú étrend is elérhető. A legnépszerűbbek közé tartozik a Protein Power and Protein Power Lifeplan, a Scarsdale Medical Diet (Dr. Tarnower's Diet) és az egyik legkorábbi alacsony szénhidráttartalmú étrend, a Doctor gyors fogyókúrás étrendje (azaz a Stillman Diet).

Fogyás programok

A Zóna diéta elsődleges hangsúlya a 40% szénhidrát, 30% zsír és 30% fehérje bevitelének elérése. A Zóna szerzője, Dr. Barry Sears szerint ez a kombináció csökkenti a gyulladást és helyreállítja a hormonális egyensúlyt, lehetővé téve a fenntartható fogyást. A zóna diéta azt javasolja, hogy étkezésenként (napi 3 étkezés) ≤ 500 kcal, snackenként pedig ≤ 100 kcal fogyasszon (naponta 2 snack). Az eredeti zóna étrendet Dr. Sears írja le az Enter the Zone, A Dietary Roadm című könyvben.

Az utazók hasmenésének járványtana

John W. Sanders,. David N. Taylor, az utazási orvostudományban (harmadik kiadás), 2013

Történelem

Elhízás: A kezelések és a beavatkozások áttekintése

5. NOVEL DIETS

Ezeknek a korlátozó étrendeknek a legfőbb kritikája az, hogy elősegítik a gyors fogyást, de nem foglalkoznak a testsúly hosszú távú fenntartásával. Mivel ezek a diéták általában nagyon korlátozóak, sok ember nem biztos, hogy képes hosszú távon betartani a rendet. Általában nincs oktatási elem arra vonatkozóan, hogyan lehet megfelelő egészséges ételeket választani, miután visszatér a normál étrendhez, hogy elősegítse a súly hosszú távú fenntartását. Ezenkívül ezek a diéták összefüggésben lehetnek a telített zsírban gazdag ételek túlfogyasztásával, ami a koszorúér-betegség kialakulásának kockázati tényezője.

Risperidon

Súlygyarapodás

A patológiás súlygyarapodást egyre inkább problémaként azonosítják, amikor atipikus neuroleptikus gyógyszereket adnak gyermekeknek [185, 186]. Az egyik esetben a risperidon által kiváltott szüntelen súlygyarapodást lassan felszívódó szénhidrátokat, valamint a szénhidrátok, fehérjék és zsírok gondos egyensúlyát tartalmazó étrend alkalmazásával fékezték meg [187].

Egy autista és túlműködő 9 éves fiú nem reagált több gyógyszerre. A 0,5 mg risperidon naponta hatékony volt, és az első hét végére Aberrant Behavior Checklist pontszámát 103-ról 57-re csökkentette. Négy héttel később a súlya 34,6-ról 37 kg-ra nőtt. Ez a súlygyarapodás (0,6 kg/hét) a következő 12 hétben is folytatódott. Súlyát ezután a „Zóna” diéta alkalmazásával korlátozták, hangsúlyt fektetve a lassan felszívódó szénhidrátokra (például alma, zabpehely, vesebab, teljes kiőrlésű tészta és édesburgonya) 30% -kal csökkentett kalóriatartalmú étrendben. fehérjék és 30% zsír.

Rizperidonnal 6 hónapig kezelt 37 gyermekben és serdülő fekvőbetegben, összehasonlítva 33 pszichiátriai fekvőbeteggel, akik nem szedtek atipikus neuroleptikus gyógyszereket, a risperidon a kezelt gyermekek és serdülők 78% -ában jelentős súlygyarapodással járt, szemben a összehasonlító csoport [188]. A risperidon adagolása, az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek és egyéb demográfiai jellemzők (például életkor, nem, pubertás állapot, kiindulási súly és testtömeg-index) nem jártak a kóros súlygyarapodás fokozott kockázatával.

Súlygyarapodást vizsgáltak 146 skizofréniában szenvedő kínai betegnél (85 férfi és 61 nő; átlagéletkor 33 év), akik risperidont szedtek maximum 6 mg/nap dózisban [189]. Az átlagos testtömeg fokozatosan emelkedett a kiindulási 61 kg-ról 62 kg-ra a 14. napon, 63 kg-ra a 28. napon és 64 kg-ra a 42. napon; az átlagos dózis a 6. héten 4,3 mg/nap volt. A súlygyarapodás alacsonyabb kiindulási testtömeggel, fiatalabb életkorral, differenciálatlan altípussal, a risperidon magasabb dózisával és a kezelési reakcióval társult (pozitív, negatív és kognitív tünetek és társas működés esetén). Azonban egy lehetséges etnikai különbség hozzájárulhat az e kínai betegeknél tapasztalt markáns súlynövekedéshez, mivel a nem fehér betegek nagyobb súlygyarapodásról számoltak be, mint a fehér betegek.

A risperidon által kiváltott súlygyarapodás az életkor egészében változó, a fiatalok a legérzékenyebbek; noha a serdülők és serdülők lényegesen alacsonyabb napi dózisokat és alacsonyabb mg/kg dózisokat vesznek be, mint a felnőttek, ugyanannyi vagy nagyobb súlyt kapnak (korrigálva az életkor várható növekedésével) [190]. Ezt a hatást alig vagy egyáltalán nem tapasztalják a 65 évesnél idősebbek. Ezenkívül a fiataloknál nagyobb volt a gyógyszer által kiváltott súlygyarapodás aránya az alaptesthez viszonyítva, és a risperidon-kezelés során a testtömeg-index százalékos növekedése következetesen nagyobb a fiatalokban.

A 6 hónapos risperidon-kezelés után 17% -os (átlagosan 5,6 kg) súlygyarapodás történt 63 autista gyermeknél és serdülõnél (átlagéletkor 8,6 év) 101 járóbeteg kezdeti mintájából; ez a nyereség meghaladta a fejlõdésben elvárt normákat, és idõvel lassult [191]. A testtömeg-index 10,6% -kal nőtt (átlag 2,0 kg/m 2). A szérum leptin változásai nem tudták megbízhatóan megjósolni a risperidonnal összefüggő súlygyarapodást.

Hosszú távú súlygyarapodást írtak le egy 35 éves skizofréniában szenvedő férfiban, aki napi 4 mg risperidont szedett; a súly 94-ről 121 kg-ra változott, „szénhidrát utáni vágy” és tartós éhség is jelentkezett [192].

Az alapmechanizmus magában foglalhatja a zsírszöveti hormon leptint vagy az immunmodulátorokat, például a tumor nekrózis faktor α-t.

Ezzel szemben egy multicentrikus, nyílt vizsgálatban 127 idős pszichotikus betegnél (medián életkor, 54–89 év) risperidont (átlagos dózis 3,7 mg/nap) szedve 12 hónap után nem volt szignifikáns súlygyarapodás [193].

A risperidon drámai súlygyarapodást és újonnan kialakuló diabetes mellitust okozhat [194].

Egy 33 mg kaukázusi, skizofrén nő, 6 mg/nap risperidont szedve, napi 40 mg fluoxetint alkalmazott depresszió miatt. 9 hónap elteltével a fluoxetint kivontuk. Növekedett az étvágya, a mértéktelen evés és 52 kg-os súlygyarapodás. Cukorbetegsége is kialakult nála, amelyet 1700 mg/nap metforminnal kontrolláltak. 360 mg/nap orlisztát és 200 mg/nap topiramát hozzáadása 30 kg súlycsökkenéshez vezetett.

A risperidon által kiváltott elhízás alvási apnoét okozhat [195].

Egy 50 éves, skizofréniában szenvedő férfi 31 kg alatt 29 kg-ot hízott és cukorbetegségben szenvedett, miközben napi 6 mg risperidont szedett. Alvási nehézségről és gyakori nappali szunyókálásról számolt be, ami kielégítetlenné tette, felesége pedig jelentős horkolásról és éjszakai apnoéről számolt be.

Az orr folyamatos pozitív légúti nyomása javulást eredményezett.

Metabolikus szindróma

W. TIMOTHY GARVEY, Dr. CRISTINA LARA-CASTRO, Ph.D., a klinikai táplálkozás kézikönyvében (negyedik kiadás), 2006

Súly csökkentés

A kezdeti testtömeg 5–10% -ának megfelelő tartós fogyás javíthatja az inzulinérzékenységet és a kardiovaszkuláris rizikófaktorokat a metabolikus szindrómában, csökkentheti a szívizom eseményeket és a kapcsolódó halálozást a korábbi myocardialis infarktusban szenvedő betegeknél, és jelentősen csökkentheti a vércukorszintet, a hemoglobin A1c koncentrációt és a gyógyszeres követelmények elhízott, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél. 8 A további súlycsökkenés nem vezet ezen paraméterek további jelentős javulásához. Fontos azonban megjegyezni, hogy a nagyobb kezdeti fogyás nagyobb, hosszú távú testsúlycsökkentési fenntartással jár. A mérsékelt súlycsökkenést követő fokozott inzulinérzékenység részben a teljes zsírvesztéssel függ össze, és szorosan összefügg a zsigeri és az intramyocellularis zsírvesztéssel.

A fogyás elősegítésére hatékonyan alkalmazható alternatív megközelítés a rostban gazdag, alacsony energiasűrűségű ételekből álló étrend. Ilyen például a Birmingham-i Alabama Egyetemen alkalmazott EatRight Súlykezelő Program ( http://www.uab.edu/eatright ), amely hangsúlyozza az ömlesztett, alacsony energia-sűrűségű ételek (elsősorban zöldségek, gyümölcsök, rosttartalmú gabonafélék és gabonafélék) nagy mennyiségű fogyasztását és a nagy energiasűrűségű ételek (húsok, sajtok, cukrok, és zsírok). 10 A részleteket a 17. fejezet tartalmazza .

Súlykezelő programok

A súlykezelő programok hatékonysága

Testsúly

Kardiovaszkuláris kockázatcsökkentés

Az 5–10% -os mérsékelt súlyvesztés a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázati tényezőinek jelentős javulásával jár együtt, beleértve a vérnyomást és a lipidkoncentrációt. 50,51 A testsúlycsökkentő programok RCT-k többsége nem jelent olyan CVD-végpontokat, mint például a miokardiális infarktus vagy agyvérzés, és a helyettes végpontokra, például a vérnyomásra és a lipidkoncentrációkra vonatkozó adatok korlátozottak. Ezenkívül nagyon kevés testsúly-szabályozási programban vizsgálták a CVD hosszú távú (1 év vagy annál hosszabb) kockázati tényezőinek kimenetelét, többségük 3 és 6 hónapos változásról számolt be. A kereskedelmi programok CVD-kockázati tényezőkre gyakorolt hatásainak szisztematikus áttekintése és metaanalízise egy legalább 12 hónapig tartó tanulmányokban arról számolt be, hogy az ezekre a programokra vonatkozó jelenlegi bizonyítékok nem mutatják egyértelmű előnyöket a CVD-kockázati tényezők csökkentése szempontjából, 52 és hogy fej-fej mellett Az összehasonlítások nem bizonyítják a megnevezett programok fölényét. 53 A következtetéseket azonban korlátozta a tanulmányok hiánya, a magas lemorzsolódás és az a tény, hogy a résztvevők többségének nem voltak mögöttes CVD vagy CVD kockázati tényezői, mind a vérnyomás, mind a lipidkoncentráció viszonylag jól kontrollált volt a kiinduláskor.

Az egészségügyi szektor súlykezelő programjainak többsége nem számolt be a CVD kimeneteléről. Három programban értékelték a beavatkozások hatásait a CVD rizikófaktoraira, és a legtöbb apró, korlátozott klinikai jelentőségű különbségről számol be. Az Egyesült Királyságban a CAMWEL (Camden Weight Loss) program csak a vérnyomást jelentette, és nem talált különbséget az intervenciós és a kontrollcsoport között, 31 és két, az Egyesült Államokban végzett tanulmány egyaránt jelentett némi előnyt a fokozott intervenciós csoportban. A POWER-UP vizsgálat a vérnyomás csökkenését és a lipidkoncentrációk javulását mutatta minden csoportban, és ez összefüggésbe hozható volt a testsúlycsökkenéssel, de a különbségek csak statisztikailag szignifikánsak a triglicerid és az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koncentrációiban. 27 A WATCH (Worcester Area Trial for Counseling in Hyperlipidemia) tanulmány szintén szignifikáns javulást jelentett az LDL-ben és az összkoleszterinben a fokozott életmódú intervenciós csoportban, de a változás statisztikailag nem volt szignifikáns a szokásos kezeléshez képest. 29 Összességében hiányoznak az adatok a CVD kockázati tényező csökkentéséről az egészségügyi szolgálatok által nyújtott súlykezelő programokban.