Zsírmáj krónikus hepatitis C fertőzésben, feloldva a bél mechanizmusait

Egy lépéssel közelebb a zsírmáj megértéséhez a HCV miatt

feloldva

A krónikus hepatitis C vírus (HCV) fertőzés világszerte mintegy 200 millió embert sújt, és jelenleg ez a leggyakoribb oka a cirrhosisnak és a hepatocelluláris carcinomának a nyugati országokban. Az elmúlt évtizedben kiemelték a kapcsolatot a HCV-fertőzés, a máj steatosis, az inzulinrezisztencia (IR) és a II-es típusú cukorbetegség között, bár e jelenségek együttélésének hátterében álló ok-okozati összefüggést még nem sikerült teljesen tisztázni. 1 Ezek a megfigyelések azért fontosak, mert a steatosis és/vagy IR jelenléte krónikus HCV-fertőzésben úgy tűnik, hogy modulálja a fibrózis progresszióját és az antivirális terápiára adott választ krónikus HCV fertőzés esetén. 2–4

A krónikus HCV-fertőzésben a steatosis kialakulásának hátterében álló mechanizmusok bebizonyosodtak, hogy genotípus-specifikusak, a 3. genotípus nyilvánvaló közvetlen steatogén hatással és IR-asszociált steatosis-hatással jár, amelyet az 1. genotípus fejt ki. 5, 6 megerősítik olyan megállapítások, mint amelyek összefüggést mutatnak a HCV 3-as genotípusú RNS-szintje és a steatosis között krónikusan fertőzött betegeknél, valamint a steatosis megoldása között a 3-as genotípusú fertőzött betegeknél az antivirális kezelésre adott válasz után. 5–7

Számos olyan mechanizmust írtak le, amelyek révén a HCV-fertőzés közvetlenül steatózist okozhat. A HCV befolyásolhatja a de novo zsírsav bioszintézist, a triglicerid (TG) összeépülését és szekrécióját, valamint a lipid peroxidációját. Kimutatták, hogy a HCV magfehérje lokalizálódik a TG-ben gazdag lipidcseppek perifériáján és az endoplazmatikus retikulum (ER) membrán citozolos felületén is, és fizikailag zavarhatja a nagyon alacsony sűrűségű lipoproteinben részt vevő lipideket és más fehérjéket ( VLDL) összeszerelés. 8 A lipidszekréció megváltoztatható a HCV mikroszomális triglicerid transzfer fehérjére (MTP) és apolipoproteinekre gyakorolt ​​hatásával. Az MTP egy olyan enzim, amely szabályozza a VLDL-összeállítást, és aktivitását a mag-transzgenikus HCV-magfehérje károsítja.