A bariatrikus műtét eredményei depressziós rendellenességekben szenvedő betegeknél

Szerepek konceptualizálás, adatkezelés, formális elemzés, módszertan, projekt adminisztráció, felügyelet, validálás, vizualizáció, írás - eredeti vázlat

Általános Sebészeti Osztály, Assuta Medical Center, Tel-Aviv, Izrael

Szerepek Formális elemzés, vizsgálat, erőforrások, felügyelet

Táplálkozási Osztály, Assuta Medical Center, Tel-Aviv, Izrael

Szerepek vizualizáció, írás - áttekintés és szerkesztés

Társulás Assuta Egészségügyi Kutató Intézet, Assuta Orvosi Központ, Tel-Aviv, Izrael

Szerepek Adatkúra, formális elemzés, módszertan, felügyelet

Társulás Assuta Egészségügyi Kutató Intézet, Assuta Orvosi Központ, Tel-Aviv, Izrael

Sergio Susmallian,
Ilana Nikiforova,
Shir Azoulai,
Royi Barnea

Ábrák

Absztrakt

Célkitűzés

A hüvelyes gasztrektómia hatásának meghatározása depresszióban szenvedő betegeknél, összehasonlítva a nem depressziós állapotban lévőkkel.

Bevezetés

Az elhízás globális járványnak számít. Az elhízott betegek gyakran depressziós állapotban szenvednek. A depressziós rendellenességek egyaránt lehetnek az elhízás okai és következményei.

Anyag és módszerek

A vizsgálatba 300 olyan beteg tartozik, akik laparoszkópos hüvelyes gasztrektómián estek át. A 300 beteg közül 253 (84,33%) teljesítette a nyomon követést három évig.

Eredmények

A 300 betegből 41,65 ± 11,05 éves átlagéletkor mellett a férfiak és a nők aránya 1: 2 volt. Az átlagos kiindulási BMI 42,02 kg/m2 volt. Összesen 105 beteg (35,33%) szenved depresszióban, amely gyakoribb volt a férfiaknál (43%), mint a nőknél (31,5%), statisztikailag szignifikáns különbséggel (p = 0,05). Összehasonlítva a műtét utáni súlycsökkenést mindkét csoportban, az átlagos súlycsökkenés a depressziós csoportban 12,0 ΔBMI, a nem depressziós csoportban pedig 13,03 ΔBMI volt, (p 2 (34,33–72,40 kg/m 2).

A kohorszban 37 (12%) beteg szenved cukorbetegségben, 63 (21%) magas vérnyomásban, 151 (50,33%) hiperlipidémiában szenved. 106 (35,33%) DD-s beteg közül 81 (76,42%) enyhe vagy mérsékelt, 25-nél (23,58%) súlyos DD szenved.

A DD fogalma az alacsony hangulat és az aktivitástól való idegenkedés állapota, amely befolyásolhatja az ember gondolatait, viselkedését, hajlamait, érzéseit és a jólét érzését (26). A súlyos DD feltételezhető, hogy depressziós hangulat, vagy a napi tevékenységek iránti érdeklődés vagy öröm elvesztése több mint két hétig, a hangulat változást jelent a személy kiindulási értékéhez képest, a funkciókárosodás (szociális, foglalkozási, oktatási) [26].

A szelektív szerotonin visszavétel gátlót 41 (38,67%) beteg kezelésére alkalmazzák a DD csoportban.

A DD csoport átlagéletkora 44,16 év, a DD nélküli csoporté pedig átlagosan 40,27 év (p =, 140). A depresszió gyakoribb volt a férfiaknál (43%), mint a nőknél (31,5%), a különbségek statisztikailag szignifikáns értékhez vezettek (p =, 05).

A DD csoport átlagos BMI-je 42,09 Kg/m 2, míg a nem depressziós csoport átlagos BMI-je 42,43 Kg/m 2 volt, ami jelentős értéket adott (p 1. táblázat. A vizsgálatban résztvevők kiindulási demográfiája és klinikai jellemzői.

A testsúly csökkenése három év után

Az átlagos BMI egy év után 28,93 Kg/m2 volt a kohorsz 100% -ában és 29,84 Kg/m 2 a műtét utáni három év után a betegek 84,33% -ában, az első és a harmadik év közötti 3,14% -os súlygyarapodás mellett (1. ábra). Az átlagos ΔBMI 12,67 Kg/m 2 volt (1,6 és 42,02 Kg/m 2 tartomány).

Összesen 25 (9,88%) beteg nem fogyott el annyi súlyt, hogy bariatriás műtétjét sikeresnek tekinthesse (A súlyvesztés a túlsúly 25% -ánál kevesebb), míg 228 (90,12%) betegnek sikerült elég súlyt fogynia három év után sikeresnek kell tekinteni. A sikertelen fogyás nincs összefüggésben a depressziós betegekkel, mivel közülük 10-nek van ilyen állapota.

Összehasonlítva a műtét utáni súlycsökkenést mindkét csoportban, a depressziós csoportban az átlagos testsúlycsökkenés 12,0 ΔBMI, a nem depressziós csoportban pedig 13,03 ΔBMI volt, statisztikailag szignifikáns különbséget adva (p 2. ábra. a kor.

A betegek aktivitásuk szerinti 4 csoportba osztása szintén nem befolyásolja a hüvelyes gasztrektómia utáni eredményeket.

A dohányosok többet fogytak, mint a nem dohányzók, bár itt sem mutattak szignifikáns különbségeket (p =, 679).

Siker esetén a súlycsökkenést elemeztük a társbetegségek, a depresszió, a hiperlipidémia, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a metabolikus szindróma tekintetében, és a súlycsökkenés tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget a depressziós csoport kivételével. A depressziós tünetek elvesztése nélküliek súlya nagyobb, mint a DD-vel (átlag ΔBMI 13,03 és 12, P 3. táblázat. A súlycsökkenés eredményei az együtt járó betegségek vonatkozásában.

Étkezési magatartás

A beteg étkezési viselkedését elemezték és 5 csoportba sorolták; mennyiséget fogyasztók, falatozók, édességesek, falatozók és normál étkezési szokásokkal rendelkező betegek.

A műtét előtti étkezési magatartás a következő volt: falatozó-evő 42 (7,8%), snack-evő 142 (27,89%), édes-evő 113 (19,89%), túlevő 249 (42,75%), normális viselkedés 9 (1,67%). Három év után nem találtak szignifikáns változást a falatozóknál (p =, 396), 8,96%, növekedett a snack-evők csoportja (p 4. táblázat. Étkezési magatartás a depresszióval kapcsolatban.

Egyéb változások három év után

A betegeket arra kérték, hogy adják meg véleményüket arról, hogy sikeresnek érzik-e a műtétet. A betegeket arra kérték, hogy 5-től 0-ig válaszoljanak, 5 sikeres és 1 nem általában sikeres. A betegek 245 (81,66%) válasza 5, a depressziós csoportban 87 (82,07%) beteg 5 pontot ért el, 158 (81,44%) a nem depressziós csoportban (p =, 893). Csak 4 (1,33%) beteg válaszolt arra, hogy a műtét nem volt sikeres, minden csoportból két beteg. Továbbá a 4-es rangsorolást 27 (9%) beteg, a 3-as rangsorolást 4 (1,33%) beteg, a 2-es rangsorolást pedig 3 (1%) beteg adta. Jelentős különbségek nélkül mindkét csoportban.

A betegeket arra kérték, hogy osztályozzanak skálát 5-től 1-ig annak alapján, hogy szerintük műtétjük kiváltotta-e a várt hatást. A válaszadók az alábbiak szerint rangsoroltak; 209 (69,66%) beteg megerősíti, hogy az eredmények megfelelnek a vártnak, 57 (19%) beteg elégedett az eredményekkel, 34 (11,33%) beteg nem elégedett az eredményekkel. A depressziós csoportban 65 (61,32%) beteg eredményesen reagált a műtétre, míg a nem depressziós csoportban 144 (74,22%) beteg pozitívan reagált (p = 0,021). Ezenkívül 286 (95,33%) beteg válaszolt arra, hogy a műtét javította az életminőséget, hasonló eredményekkel mindkét csoportban, 11 (3,66%) beteg válaszolt életminőség-változás nélkül és 3 (1%) beteg úgy gondolta, hogy a műtét rontja életminőségüket.

A családi állapot megváltozása 23 (7,66%) betegnél történt, mivel mindkét csoportban hasonló eredmények születtek.

A szexuális kapcsolatokat illetően a betegek 130 (43,33%) szerint javulást észleltek szexuális kapcsolataikban, 161 (53,67%) beteg nem változott a szexuális életben, és 9 (3%) betegnek rosszabb volt a szexuális kapcsolata, bár nincs különbség mindkét csoportban találtak.

Három év után depressziós betegek csoportjában 94-en (88,68%) válaszoltak jól, optimistán és elégedettek voltak a műtét eredményeivel, pozitív változásokkal és hatásokkal jártak az életükben, 8 (7,55%) nem érzett változást 4 (3,77%) szerint súlyosbodott depressziós helyzetük, nem elégedettek az eredményekkel és az antidepresszáns gyógyszerekkel (3. ábra).

Vita

Az elhízás a szív- és érrendszeri betegségek terhe és az idő előtti halál jól ismert oka [27], de a pszichológiai morbiditásra gyakorolt hatás továbbra sem tisztázott [28].

Az optimisták arra számítanak, hogy jó dolgok történnek velük; a pesszimisták azt várják, hogy rossz dolgok történnek velük. [29] Az optimisták és a pesszimisták abban különböznek egymástól, hogy hogyan viszonyulnak a problémákhoz, és milyen sikerrel küzdenek meg a nehézségekkel [30]. Ezek a különbségek fontos következményekkel járnak pszichológiai és fizikai életminőségük szempontjából [30].

A mentális egészségi állapotok gyakoriak a bariatrikus sebészeti betegek körében - különösen depresszió és mértéktelen étkezési rendellenességek [31]. Az elhízás és a rossz étkezési szokások kapcsolata kétségtelenül összefüggésben van, úgy tűnik, hogy a depresszió és a rossz étkezési szokások egybehangzó és logikus pontokkal bírnak.

Nincs következetes bizonyíték a preoperatív mentális egészségi állapotok és a posztoperatív súlycsökkenés közötti összefüggésről [31], ami ahhoz vezet, hogy ennek a tanulmánynak az a fontossága, hogy feltárja a depresszió közötti összefüggést a bariatrikus műtét eredményeként.

A depressziós tünetekkel nem rendelkező és a depressziós tüneteket mutató betegek csoportjának összehasonlításakor nincsenek demográfiai különbségek, eltekintve attól, hogy a férfiak depressziójában ez gyakoribb. Herva és mtsai. Nem talált depressziós különbségeket mindkét nemnél [32], egy másik tanulmány szerint az elhízás és a depresszió kismértékű előfordulása nőstényekben szignifikáns különbségek nélkül [33].

A jelentősen elhízott, társbetegségben szenvedő betegek nagyobb valószínűséggel depressziósak voltak, mint azok, akiknek nincsenek olyan járulékos betegségeik, mint a cukorbetegség, a hiperlipidémia és a magas vérnyomás. Egyetértünk Atlantiszszal abban, hogy az elhízás növelheti a depresszió kimenetelének kockázatát a specifikus társbetegségben szenvedő egyének alcsoportjai között [34]. Ali et al. azonosította a depresszió emelkedett arányát a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél [35]. Míg a Björntorp hibafaktorok, amelyek aktiválják az emberek stresszközpontjait, magukban foglalják a pszichoszociális és társadalmi-gazdasági hátrányokat, a depressziós és szorongási tulajdonságokat, az alkoholt és a dohányzást; a stressztengelyek mentén az események kaszkádjához számos gén kapcsolódik [36].

A hüvelyes gasztrektómia egy korlátozó típusú műtét, amely kielégítő súlycsökkenést eredményez a betegek több mint 90% -ában, amint azt tanulmányunk eredményei is megmutatják, és más szerzők is bizonyítják [37].

Úgy tűnik, hogy a bariatrikus műtétet követően nagyobb siker tapasztalható azoknál a betegeknél, akik fiatalok, nők, magas önértékeléssel, jó mentális egészséggel, kielégítő házassággal és magas társadalmi-gazdasági állapottal rendelkeznek, reális elvárásokkal és zavartalan étkezési szokásokkal rendelkeznek [38]., tanulmányunk hasonló eredményeket támaszt alá.

Kinzl tanulmányában kevésbé elhízott eredményt mutat az elhízott, pszichiátriai rendellenességekben (különösen alkalmazkodási rendellenességekben, depresszióban és/vagy személyiségzavarokban) szenvedő betegeknél, szemben a mentálisan nem betegekkel [39].

Az étkezési szokások az elhízás egyik meghatározó tényezője, de az étkezési érzelmi vonások hatása meghatározza az étkezés módját. A bariatrikus műtét sikere alapvetően az étkezési szokások megváltoztatásán alapul, és ehhez elengedhetetlen a hangulat javítása. A tanulmány igazolta azt a kapcsolatot, hogy az érzelmi étkezés közvetítő volt a depresszió és a BMI között, mindkét nem életkorához igazítva [40].

Hasonlóképpen kimutatták, hogy az étel típusa befolyásolja a lelkiállapotot. Chistensen megerősíti, hogy a depressziós betegek gazdag szénhidrát/zsír tartalmú táplálékot kapnak a fogyasztás utáni hangulat fokozódásából [41]. Ugyanezen szerző egy másik tanulmányában az eredmények azt mutatják, hogy a hangulat befolyásolja az ételek választékát [42]. Az ételfüggőség szignifikánsan összefüggésben állt a magasabb érzelmi étkezéssel, valamint a magas zsír-, cukor- és/vagy sótartalmú ételek fogyasztásának ellenőrzése elvesztésével, de a gyümölcsök, zöldségek vagy gabonatermékek nem [43]. Ez magyarázatot adhat arra, hogy a vizsgálati csoportunkban miért találtunk olyan műtét által kiváltott étkezési szokásokat, amelyek drasztikusan rosszabbak a műtét után, mint a műtét előtt.

Az elhízás határozottan befolyásolja az életminőséget, egyéb társbetegségek nélkül is. Az elhízás miatt végzett műtét jelentős és tartós javulást eredményez a beteg által jelentett életminőségi eredmények terén [44].

A testképi elégedettség kevésbé depressziós tünetekkel jár együtt minden posztbariatrikus betegnél [45]. Egyetértünk Kirkillel abban, hogy a hüvelyes gasztrektómia rendkívül hatékony bariatrikus eljárás a súlykontroll, a társbetegségek javítása és az életminőség javítása szempontjából rövid és középtávon [46]. Ezenkívül a Del Gernio által végzett korábbi munka az obstruktív alvási apnoe-szindróma javulását mutatta a hüvelyes gasztrektómia után, ami egy másik lehetséges útra utal, amelyben a bariatrikus műtét javíthatja az életminőséget [47].

Úgy gondoljuk, hogy a hüvelyes gasztrektómia egészséges eredménye jelentős fogyást, az önértékelés javulását, a szorongás csökkenését, a szexuális funkciók enyhülését és az általános életminőséget eredményezheti [48]. Hasonlóképpen, ez alátámasztja azt a megállapítást, hogy a bariatrikus műtétnek pozitív hatása van a szakmai szférára is, lehetőséget biztosítva a munkanélküli betegek számára a munkába való visszatérésre [49].

A depressziós tünetek a bariatrikus műtét után jelentősen és gyorsan javultak, és a testkép elégedetlensége és az önértékelés előre jelezte a depressziós tünetek változását [50]. Az önértékelés a bariatrikus sebészek számára nem jól ismert fogalom, és a műtétek nyomon követésében ez nem elengedhetetlen, mivel úgy gondoljuk, hogy az önértékelés javításának gondos pszichológiai támogatása hasznos lehet és megakadályozhatja a hízott.

Másrészt nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a depressziós betegek képesek és képesek öngyilkosságra a bariatriás műtét után, amit Neovius tanulmányában megerősített [51].

Annak ellenére, hogy Kovacs tanulmányában megerősítette, hogy az öngyilkosságok indexe hasonló az operált betegeknél, mint a nem operált betegeknél [52].

Ennek a tanulmánynak az a korlátja, hogy az eredményeket csak a hüvelyes gasztrektómiában elemezte, a jövőbeni vizsgálatok megerősíthetik, ha az eredményeinket más típusú bariatrikus műtétekhez is alkalmazzák, például gyomor bypass vagy vékonybél bypass. Hosszú távú nyomon követésre van szükség az eredményeink végleges megerősítéséhez.

Következtetés

A laparoszkópos hüvely A gasztrektómia a súlycsökkentés hatékony műtéte, mint a depressziós állapotban szenvedő betegek fő célja.

A bariatrikus műtét a családi kapcsolatok javulásával, az önbecsüléssel járt együtt, és magas elégedettségi indexet produkált, elsősorban a megfigyelt fogyás miatt. A depressziós betegek kevesebb súlyt vesztettek, mint a nem depressziós betegek csoportja a hüvelyes gasztrektómia után.