A csípő artroszkópiája elhízott, sikeres kombináció?

N. H. Bech

1. Ortopédiai Sebészeti Osztály, Slotervaart Medical Center, Louwesweg 6, Amszterdam 1066 EC, Hollandia

I. F. Kodde

1. Ortopédiai Sebészeti Osztály, Slotervaart Medical Center, Louwesweg 6, Amszterdam 1066 EC, Hollandia

F. Dusseldorp

1. Ortopédiai Sebészeti Osztály, Slotervaart Medical Center, Louwesweg 6, Amszterdam 1066 EC, Hollandia

P. A. M. C. Druyts

2. Ortopédiai Sebészeti Osztály, TweeSteden Kórház, Dr Deelenlaan 5, Tilburg 5042 AD, Hollandia

S. P. L. Jansen

3. Rijnlandi Kórház Ortopédiai Sebészeti Osztálya, Simon Smitweg 1, Leiderdorp 2353 GA, Hollandia

D. Haverkamp

1. Ortopédiai Sebészeti Osztály, Slotervaart Medical Center, Louwesweg 6, Amszterdam 1066 EC, Hollandia

Absztrakt

BEVEZETÉS

A csípőízület artroszkópiájának klinikai alkalmazásai elsősorban az elmúlt évtizedben alakultak ki. A csípőízület artroszkópiájának napjainkban fontos tünete a tüneti FAI és a labralis könnyek kezelése. A FAI sebészeti kezelésének célja a tünetek javítása, a funkció növelése és a végső stádiumú csípőízületi artrózis és a teljes csípőízületi műtét lehetséges progressziójának megakadályozása.

A csípő osteoarthritisének kialakulásának lehetséges kockázati tényezője az elhízás. Jiang és mtsai által végzett áttekintés. [1] azt mutatja, hogy a megnövekedett testtömeg-index (BMI) hozzájárul a csípőízület osteoarthritisének érzékenységére gyakorolt pozitív hatáshoz. Az elhízás világszerte egészségügyi probléma: több mint 1,9 milliárd felnőtt (18 éves és idősebb) túlsúlyos, és ezek közül 600 millió elhízott [2]. A túlsúly a BMI> 25 kg/m 2, az elhízás pedig a> 30 kg/m 2 .

Teichtahl és munkatársai által végzett MRI-vizsgálat. [3] kimutatta, hogy az elhízás összefügg az acetabulum deformitásaival, különösen az acetabularis mélység növekedésével. Ez a combcsont fejének porccsökkenésével jár, és magyarázatot adhat a csípőízület osteoarthritisének megnövekedett kockázatára elhízott vagy hajlamosító ütközés esetén. Az elhízott betegeknél az osteoarthritis kialakulása inkább a testsúlyuktól függhet, nem pedig a FAI problémától.

Clohisy és mtsai. [4] nemrégiben tanulmányozta a tüneti FAI sebészeti beavatkozásainak epidemiológiáját, és kimutatta, hogy a FAI miatt műtött betegek csaknem 42% -a túlsúlyos vagy elhízott. A gyakorlatokról és a fogyásról szóló program sikeres kezelésnek bizonyult csípőízületi osteoarthritisben, túlsúlyos vagy elhízott betegeknél [5]. Az is vitatható, hogy az elhízott betegek valóban képesek-e kialakulni a FAI-val, mivel az elhízott betegek mozgástartománya a hajlításhoz és a belső rotációhoz korlátozott [6].

Felismerték, hogy összefüggés van az elhízás és a különféle ízületi panaszok között [7]. Rajämaki et al. [8] kimutatta, hogy a cukorbetegeknél a térd- vagy csípőműtét után tartósabb az ízületi fájdalom. Ismeretes, hogy a cukorbetegség gyakoribb az elhízott, mint a nem elhízott betegeknél, ezért érthető, hogy az elhízott betegek tartós ízületi fájdalmakat szenvedhetnek a csípőízület artroszkópiája után.

E vizsgálat célja az volt, hogy szisztematikusan áttekintse a csípőízület artroszkópiájának elhízott betegek és nem elhízott betegek eredményeit. Hipotézisünk az volt, hogy az elhízott betegek kevésbé profitálnak a csípőízület artroszkópiájából, több szövődményük van és rosszabb a szubjektív, a beteg által jelentett kimenetel mértéke.

MÓD

Kutatási protokollt dolgoztak ki Wright et al. [9] és az egész tanulmányi folyamat során használták. Ezt a protokollt nem regisztrálták. Irodalomkutatást végeztek a Pubmed/Medline adatbázisokon keresztül 2015. március 26-án. A következő Mesh kifejezéseket használták: (elhízás VAGY testtömeg VAGY Testtömegindex) ÉS (csípő- és artroszkópia). Ezenkívül a visszakeresett publikációk hivatkozási listáit manuálisan ellenőrizték olyan további tanulmányok után, amelyek potenciálisan megfelelnek a felvételi kritériumoknak, de az elektronikus keresés nem találja meg azokat. Két nyomozó függetlenül áttekintette az irodalmat, hogy meghatározza a releváns cikkeket a teljes áttekintéshez. A teljes szövegből, a fent említett kritériumok alapján, a bírálók önállóan választottak ki cikkeket, amelyek ebbe az áttekintésbe kerülnek. Vizsgálatokat vontak be, ha összehasonlító vizsgálatok voltak, amelyek összehasonlították a csípőízület artroszkópiájának eredményét a különböző BMI-csoportok között. Kizárták az áttekintő cikkeket, a szakértői véleményeket, a műtéti technikákat és a tudományos ülések kivonatait. Csak angolul írott cikkek kerültek be. A tanulmányokat nem vakították meg a szerző, a hovatartozás vagy a forrás tekintetében. Ez a szisztematikus áttekintés és metaanalízis a PRISMA irányelveinek megfelelően történt.

Elsődleges kutatási kérdésünk annak meghatározása volt, hogy a csípőízület artroszkópiájának eredményét befolyásolja-e a BMI. Eredményeink szövődmények voltak; a beteg által jelentett eredménymérések, újbóli operációs arányok és átszámítási arányok műtétre.

Statisztika

Az egyik ellenőr egy előzetesen kipróbált adatkivonási eszköz segítségével kinyerte az adatokat a mellékelt tanulmányokból, a második ellenőr pedig azokat ellenőrizte. Ezután a kiválasztott vizsgálatok rendelkezésre álló adatait a Cochrane Collaboration Review Manager szoftverével egyesítettük. A folytonos jellegű kimeneti változók esetében a súlyozott átlagkülönbséget 95% -os konfidencia intervallummal (CI) számoltuk. A dichotóm változókhoz kiszámolták a súlyozott esélyhányadot (OR) 95% -os CI-vel a Review Manager szoftver segítségével.

Prisma folyamatábra.

A THR-re való áttérés (vagy újrafelület) 2,2 (1,1–4,6) OR-t mutat a nem elhízottak javára (2. ábra). A re-artroszkópia a korábbi artroszkópos műtét kudarcaként határozható meg, 4,7 (1,4–15,5) összesített OR-értéket mutatva a nem elhízott csoport javára (3. ábra). Ugyanazon a csípőn végzett bármilyen újbóli műveletnél az OR értéke 2,9 (1,5–5,4) (4. ábra).

Átalakítás THR-re vagy a csípőprotézis felújítása.

Átalakítás THR-re vagy a csípőprotézis újbóli megjelenése és az újraszerkezelés aránya együttvéve.

A csoportok közötti komplikációk összehasonlításakor nem találtunk szignifikáns különbséget [OR 1,8 (0,8–3,9)], az összesített szövődmények aránya 4% a nem elhízott csoportban és 9% az elhízott csoportban (5. ábra).

Az elhízottak szubjektív eredményei alacsonyabbak, mint a nem elhízott népességnél. A módosított Harris Hip Score (mHHS) esetében ez az érték 80 alatt van az elhízott populációban, amelyet az eredeti HHS-publikáció igazságos eredménynek minősít [13]. Az egyesítés utáni különbség [−6,6 (−10,2 - −2,9)] meghaladja a HHS MCID értékét, mivel 4, ezért elmondható, hogy az eredménykülönbség klinikailag releváns.

A nem artritikus csípő pontszám (NAHS), amelyben az elhízottak 10,9-gyel alacsonyabbak, mint a nem elhízottak (−14,6 - −7,2) (6. és 7. ábra).

Harris Hip Score.

A Gupta-sorozatban a nem elhízottak lényegesen magasabb betegeknél jelentik a kimenetelt a kiinduláskor. Mindhárom csoport hasonló jelentős javulást mutat a műtét után. Nem volt szignifikáns különbség a betegek által jelentett eredmények változásában a nem elhízott csoport és az egyik elhízott csoport között.

A Collins-sorozatban mindkét csoport statisztikailag szignifikáns javulást mutatott a kiindulási értékhez képest, valamint a NAHS-t és az mHHS-t. Nem volt szignifikáns különbség a kiindulási érték és a NAHS és az mHHS változása között az elhízottak és a nem elhízottak között.

VITA

Szisztematikus áttekintésünk azt mutatja, hogy az elhízott csípőízület artroszkópiájának eredménye rosszabb lehet. Bár az elhízott betegek hasonló javulást mutatnak a műtét után, a szubjektív kimenetel pontszámai alacsonyabbak a nyomon követés során, az újraszerkezetek száma pedig 4,7-szer nagyobb, a csípőprotézissé való átalakulás pedig 2,2-szer nagyobb az elhízottak esetében.

A legfőbb aggodalom az, hogy ugyanazon csoport két közelmúltbeli publikációja arra a következtetésre jut, hogy az elhízott csípőízület artroszkópiájának eredménye összehasonlítható a nem elhízottakkal. A mellékelt Gupta-tanulmánynak azonban van néhány hibája. Először is, az újbóli operáció aránya megoszlik re-artroszkópiában, teljes csípőprotézisben (THR) és felújításban, és ezek az összehasonlítások nem érik el a jelentőséget. Véleményünk szerint nem megfelelő a felújítás és a THR megosztása a különböző csoportokban, mivel mindkettő csípőprotézis műtét.

Felülvizsgálatunk fő hiányossága, hogy csak két tanulmány volt alkalmas a felvételre, bár mindkettő összehasonlító vizsgálat volt a prospektívan követett betegek körében. Úgy érezzük azonban, hogy felülvizsgálatunk fontos kiegészítője a jelenlegi ismereteknek. Egy gyors olvasó arra a következtetésre juthat, hogy három tanulmány mutat nem elhanyagolható eredményt az elhízottak esetében, míg az elhízott eredmény valóban alacsonyabb lehet a nem elhízottakhoz képest.

Gupta sorozatában az elhízott 1. és 2. osztályú betegeknél nagyobb volt a betegek aránya, akik revíziós artroszkópiára mentek. Ennek oka lehet a kapszula felszabadulásának magasabb százaléka ezekben a csoportokban (70,2 és 62,5%).

A metaanalízishez használt mindkét vizsgálatot az USA-ban végzik, ahol az általános felnőtt populáció 68% -a elhízott [14]. Számos más zavaró tényező kapcsolódik a különböző BMI-hez az USA-ban: például társadalmi-gazdasági osztály, jövedelem vagy faj.

A magas BMI-vel rendelkező betegek gyakran alacsonyabb társadalmi-gazdasági osztályból származnak [14]. Ezeknek a betegeknek kevesebb anyagi lehetőségük van, és ha az elsődleges műtét kudarcot vall, vagy nem megfelelő, korábban határozott megoldást választhatnak; THR. A cukorbetegség gyakoribb elhízott betegeknél, mint nem elhízottaknál. Rajämaki és mtsai. [8] kimutatta, hogy a cukorbetegek több posztoperatív fájdalmat szenvednek a térd- és a csípőműtét után. Ez egy másik oka lehet annak, hogy az elhízott betegek korábban a csípőprotézis műtétet választják. Az elhízottakat és a nem elhízottakat összehasonlító retrospektív vizsgálatok során a szelekciós torzítás jelenléte valóban nem valószínű. Emellett a vizsgálatok nem említik, hogy a betegek egész életükben elhízottak-e, vagy még akkor sem, ha a panaszok kezdetekor már elhízottak, csak a műtét idején a BMI-t adják meg. Ha nem ismerjük a BMI időbeli változását, nehezebb megítélni a csoport több részletét.

Az irodalomban kevés a csípő elhízása és artroszkópiája, de összehasonlító irodalom található az artroszkópos térdműtétekről. Erdil és mtsai. [15] több mint 1000 olyan beteg eredményeit értékelte, akik részleges meniscectomia miatt térd artroszkópián estek át. Összehasonlították a BMI funkcionális eredményre gyakorolt hatását, és az összes beteget három csoport egyikébe osztották; (1) normális testsúly (BMI 2), (2) túlsúly (BMI> 26–29,9 kg/m 2) és (3) elhízott (BMI> 30 kg/m 2). A normál súlycsoporttal összehasonlítva mind a túlsúlyos, mind az elhízott csoport szignifikánsan rosszabb rövid távú eredményeket mutatott a Nemzetközi Térddokumentációs Bizottság, a Lysholm térdmérleg és az oxfordi pontozási rendszer eredményei alapján.

Harrison és mtsai. [16] összehasonlította a térd artroszkópiájának eredményeit a túlsúlyos nőknél a normál testsúlyú nőknél a műtét után 4–11 évvel. Az SF-36 kérdőív minden területén az elhízott nők szignifikánsan alacsonyabb eredményt értek el, és kevésbé voltak elégedettek.

Teljesen érthető, hogy a csípőízület artroszkópiájának elvégzése elhízott betegeknél nagyobb kihívást jelenthet a beteg elhelyezkedése, a portál elhelyezése és a vontatási idők szempontjából. Mindezek a tényezők hosszabb műtéti időt eredményeznek, ezért több komplikációhoz vezethetnek. Ebben a tanulmányban nem volt szignifikánsan több szövődmény az elhízott populációban, de 1,75-ös OR esetén a nem szignifikanciát a hatalom hiánya okozhatja.

Paans és mtsai tanulmánya. [5] kimutatta, hogy egy 8 hónapos fizikoterápiás és súlycsökkentő programmal a degeneratív csípőpanaszokkal küzdő betegek 33% -os javulást értek el a WOMAC skálán. A mellékelt vizsgálatokban 2,5 év alatt 28% -os javulást értek el Gupta et al. Collins tanulmányában pedig 43%. Mindkét vizsgálatban a fizikoterápia időtartama és az időbeli súlyváltozás nem szerepel az elemzésben. Nem ritka, hogy a csípőízületi artroszkópiás betegek erőteljes rehabilitációs programokat kezdenek műtét után, amelyek során a súlycsökkentés a cél része lehet. Ez torzítást eredményezhet, ha nem szerepel a végső elemzésben.

Sok mindent el lehet mondani a csípőfájdalom okáról és a csípőízületi artroszkópiával megoldható problémákról, és hogy az egyértelmű jelzések még elhízottak esetén is jó eredményeket hozhatnak. Az adatok elemzésének problémája, hogy mindkét vizsgálatban minden csípőízületi artroszkópia, minden indikációra kombinálva van. Collins és munkatársai tanulmányában a patológia intraartikuláris marad, míg Gupta és mtsai még az olyan ízületen kívüli eljárásokban is szerepelnek, mint az IT sáv felszabadulása, az ülőideg dekompressziója és a piriformis felszabadulása. Ez a heterogén csoport lehetetlenné teszi az állításokat az elhízással kombinált specifikus indikációkról és a csípőízület artroszkópiájának lehetséges kimeneteléről.

KÖVETKEZTETÉS

Az elhízott csípőízületi artroszkópia hasonló javuló eredményeket mutat a műtét után, de alacsonyabb összeredményi pontszámmal és több ismételt műtéttel megkérdőjelezhető, hogy a csípőízület artroszkópiája a megfelelő lehetőség elhízott betegeknél. Mivel maga az elhízás lehet az okozó tényező, javasoljuk, hogy körültekintően járjon el a műtéti beavatkozásokkal, és inkább a súlycsökkentő programokra koncentráljunk a műtét előtt fizikoterápiával.