A felnőtt petefészek működésére hatással lehet az 1., 2. szója magas szintje

Absztrakt

A petefészek működését felnőtteknél a testben keringő hormonok vezérlik. Az állatok és az emberek ciklikusságáért felelős elsődleges hormon az ösztrogén. Az ösztrogén többnyire a petefészekben termelődik, és bekerül a keringésbe, ahol ezután jelzi az agy reakcióját. Az agynak a reproduktív hormonokat szabályozó részei a hipotalamusz és az agyalapi mirigy elülső része. Az ösztrogén stimulálja a hipotalamuszt, hogy gonadotropint felszabadító hormont termeljen, ami viszont az agyalapi mirigy elülső részét jelzi follikulusstimuláló és luteinizáló hormon termelésére. Ezek a hormonok bejutnak a keringésbe, és jelzik a petefészek ovulációját. Az ösztrogén aktivitású anyagok potenciálisan zavarhatják ezt a jelzést, ha az aktivitás szintje elegendő a válasz kiváltásához. A szójaételek tartalmaznak ösztrogén anyagokat, fitoösztrogéneket. A szójában megtalálható domináns fitoösztrogének a genistein és a daidzein. A női reproduktív rendszer a hormonoktól függ a megfelelő működés érdekében, és a fitoösztrogének nagyon magas szinten megzavarhatják ezt a folyamatot. Ez a cikk összefoglalja a felnőttek szójafogyasztásának irodalmát és annak hatását a petefészek működésére.

működését

Petefészek funkció

El lehet képzelni, hogy az ösztrogén jelátvitel zavarása megváltoztatja az ovulációt. Valójában így működnek a fogamzásgátló tablettákban lévő ösztrogének. Az állandó ösztrogénszint elnyomja az LH túlfeszültséget azáltal, hogy állandó negatív visszacsatolást biztosít a hipotalamusz/hipofízis számára, és nem teszi lehetővé az LH ciklikus felszabadulását. Az LH túlfeszültség hiánya megakadályozza az ovulációt, és ezáltal megakadályozza a terhességet. Azok az ösztrogének, amelyeknek exogén módon vagyunk kitéve, szerepet játszhatnak a termékenység csökkenésében, ha az ösztrogén aktivitás szintje elég magas ahhoz, hogy megzavarja ezt a folyamatot.

A szója fitoösztrogénszintje

A szójatermékek sok anyagból állnak, beleértve a fitoösztrogéneket is. A fitoösztrogének olyan vegyi anyagok, amelyek természetes módon fordulnak elő a növényekben és ösztrogén aktivitást mutatnak. A szójatermékekben túlnyomórészt genistein és daidzein található (4, 5). Különböző szintű fitoösztrogének vannak a különböző élelmiszer-ipari termékekben, és ezek az információk könnyen elérhetők a jelen kiegészítő kiadványban bemutatott táblázatokban, valamint az egyes élelmiszerek izoflavon tartalmáról szóló USDA adatbázisban (6). Az élelmiszerekben található fitoösztrogének szintjéről korábban több tanulmányban is beszámoltak (5, 7–9).

Általában a szóját tartalmazó élelmiszerekben a legmagasabb a genistein és a daidzein szintje, és tartalmuk széles. Például a szóját tartalmazó gabonafélékben ~ 10–40 mg daidzein és genistein/100 g van. A hús nélküli ételek magasabb szintű fitoösztrogént is tartalmaznak, például hús nélküli szalonnadarabokat 64 mg daidzeinnel és 46 mg genisteinnel/100 g. A hagyományos ázsiai ételek, például a miso, 16 mg daidzeint és 23 mg genisteint tartalmaznak 100 g-ban. A szójatejben 28 mg daidzein és 43 mg genistein/100 g van. A legtöbb feldolgozott szójatermék szójafehérjét tartalmaz, és az FDA 1999-ben az egészségre vonatkozó állítás részeként ajánlott szójafehérje mennyisége 25 g/nap volt, amely ~ 75 mg izoflavonokat (többnyire genisteint és daidzeint) tartalmaz. A hagyományos ázsiai étrendben található fitoösztrogének szintje ennél jóval alacsonyabb. Számos, körülbelül egy évtizeddel ezelőtt végzett kutatás kimutatta, hogy a japán bevitel ~ 10–25 mg izoflavon/d (főleg genistein és daidzein) (10–12).

A fitoösztrogének és a célszövetek ösztrogén hatása

Az ösztrogének tevékenységüket a célszövetekben található nukleáris receptorokon keresztül fejtik ki [áttekintés céljából lásd (13)]. Az ösztrogén receptornak (ER) két altípusa található emlősökben: ERα és ERβ (14). A fitoösztrogének mind az ERα-hoz, mind az ERβ-hoz kötődnek, de nagyobb az affinitásuk az ERβ-hoz (15). A fitoösztrogének ösztrogén aktivitást mutatnak mind in vitro, mind in vivo vizsgálatokban (16, 17). Az emlősök reproduktív rendszerének szövetekben mind ERα, mind ERβ van, és ösztrogén aktivitású vegyi anyagok célpontjai. Ezek a szövetek magukban foglalják, de nem kizárólag, a hipotalamust, az agyalapi mirigyet, az emlőmirigyet, a petefészket, a női reproduktív traktust, a herét és a hím reproduktív traktust (14). A fitoösztrogének gén expressziós változásokat váltanak ki a reproduktív szövetekben, megerősítve, hogy biológiailag aktívak egy élő rendszerben. Azok a dózisok, amelyeknél ezek a hatások jelentkeznek, meglehetősen változóak, szövetfüggőek, és valószínűleg az ERα vagy az ERβ egy adott szöveten belüli kölcsönhatásának köszönhetők. Például a petefészk a testben a legmagasabb ERβ-szintet fejezi ki, és a genistein és a daidzein elsődlegesen kötődik az ERβ-hoz, így várható, hogy a fitoösztrogének általában nagyobb hatással lehetnek magára a petefészkre. További kutatásokat kell végezni ennek a lehetőségnek a bemutatására.

A fitoösztrogének potenciális interferenciája a petefészek működésére

A fitoösztrogének ösztrogén aktivitással rendelkeznek, de vajon milyen dózisban okoznának káros hatást a reproduktív rendszerre? Mivel az összes reproduktív szövetben van ERα és ERβ, potenciálisan fitoösztrogének hathatnak rájuk. A hipotalamusz és az agyalapi mirigy az ösztrogénre reagálva gonadotropinokat, FSH-t és LH-t termel, amelyek szabályozzák az ovulációt. A megnövekedett ösztrogén jelátvitel ezekben a szövetekben valószínűleg az ösztrogén negatív visszacsatolási hatását eredményezné, és csökkentené az ovulációt. Az ösztrogén szignalizáció a petefészekben fontos a tüsző növekedéséhez szükséges génexpresszió, valamint a hipotalamuszból és agyalapi mirigyből származó gonadotropin szignálra reagáló FSH receptorok és LH receptorok expressziójának szabályozásában. Nagyon magas ösztrogénszint termelődik a petefészekben, és nem világos, hogy a felesleges ösztrogén megzavarná-e a folyamatokat ebben a szövetben. A méh nagyon reagál az ösztrogén jelzésére, az ösztrogén növekedése és csökkenése pedig nagyon fontos az embrió beültetéséhez és a terhességhez. A méh folyamatos ösztrogénstimulációja gátolhatja a beültetést. Ezért elképzelhető, hogy a jelzés bármelyikének interferenciája vagy túlzott mértéke meddőséghez vagy meddőséghez vezethet.

A szója és/vagy fitoösztrogének hatása a petefészek működésére

Állatkísérletek.

A természetben 2 világos példa létezik, amelyek megerősítik annak lehetőségét, hogy a természetes étrendben megtalálható, természetesen előforduló fitoösztrogének csökkent termékenységet okoznak. Az első az 1940-es években tett megfigyelés, ahol a lóhere-gazdag területeken legelésző anyajuhok Ausztráliában magas meddőségben, spontán abortuszban és reproduktív rendellenességekben szenvedtek (20). Később megállapították, hogy a lóhere magas fitoösztrogénekben van (21–23). A második példa az állattani populáció gepárdjaira vonatkozik. Ezeket az állatokat szója alapú táplálékkal etették és meddőségben szenvedtek. Megállapítást nyert, hogy ebben az étrendben magas volt a fitoösztrogének szintje, és a nem szója alapú étrenddel való helyettesítés visszaadta termékenységüket (24). Ezek a tanulmányok bizonyítják, hogy elég magas szinten a fitoösztrogének felülírhatják az állatok természetes ciklikusságát, valószínűleg az anovuláció miatt. Ez a hatásmód hasonló a fogamzásgátló tablettákhoz és arra, hogy képesek állandó negatív visszacsatolást adni a hipotalamuszra, ezáltal elnyomva az ovulációt.

A laboratóriumi rágcsálók másik példája egy tanulmány, amelyet körülbelül egy évtizede publikáltak. Ez a tanulmány kimutatta, hogy a szóját tartalmazó laboratóriumi rágcsálók tisztítatlan étrendjének egy részében magasabb volt a genistein és a daidzein szintje, mint a tipikus adagokban, és ez ovariectomizált patkányok méhének ösztrogén stimulációját eredményezte (25). Ez ismét bizonyítja, hogy egy étrendben a fitoösztrogének szintje elég magas lehet ahhoz, hogy ösztrogén választ váltson ki.

Humán tanulmányok.

Egy másik nagyon érdekes tanulmány az elnyomott luteális ösztrogénszintet találta meg a 32 mg izoflavon/nap szójafogyasztás 7 hónapos megnövekedett nyomán, de csak ázsiai származású nőknél (30), jelezve, hogy az etnikum alulértékelt tényező lehet, ha figyelembe vesszük a szója izoflavonok. Ennek a tanulmánynak a megállapítása az ázsiai nők nagyobb szójabevitelével is magyarázható, és hogy a beavatkozás olyan étrend mellett zajlott, amely már tartalmazott némi szóját. Összességében ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy az alacsonyabb szója-izoflavonszintek, mint például a tipikus ázsiai étrendben, valószínűleg nemigen vagy egyáltalán nem befolyásolják a felnőtt nők hormonszintjét, ami befolyásolná a termékenységet. A jóval magasabb szójaszintnek való kitettség azonban csökkentheti a hormonszinteket, különösen a gonadotropinokat, az LH-t és az FSH-t, és különösen a premenopauzás nőknél vagy reproduktív korukban lévő nőknél is.

Ezen nagyobb tanulmányok mellett a SUNY Downstate Medical Center orvosai 2008-as klinikai esetjelentést nyújtottak be, amikor 3 nőt (35–56 éves) hasonló tünetcsomaggal kezeltek, beleértve a kóros méhvérzést, az endometrium patológiáját és a dysmenorrhoát. Mindhárom esetben a tünetek javultak, miután a szóját kivonták az étrendjükből, ami arra utal, hogy a nagy mennyiségű szója-izoflavon bevitel veszélyeztetheti a nők reproduktív egészségét (31). A nők közül a legfiatalabb 14 éves kora óta szójaban gazdag étrendet fogyasztott, és másodlagos meddőséget tapasztalt, amely állapot megszűnt és terhességet eredményezett, miután csökkentette szójafogyasztását. Az izoflavon bevitelét nem számszerűsítették, de a becslések szerint meghaladta a 40 g/d-t (> 100 mg izoflavon) a 3 beteg közül a legidősebbnél.

Összegzés

Az eddig elvégzett vizsgálatok többnyire arra utalnak, hogy alacsonyabb szójaszintet tartalmazó étrend, pl. 1-2 adag szója/nap a kiegyensúlyozott étrend részeként nem gyakorolhat káros hatást a petefészek működésére, mivel az az ovulációhoz kapcsolódik. Ezek a szintek hasonlóak a hagyományos ázsiai étrendben tapasztalt szinthez (10–25 mg/d izoflavonok), és akár 50 mg/d izoflavonok is alig befolyásolják a szaporodásban részt vevő hormonok szérumban keringő szintjét. Noha a szója ételekben jellemzően megtalálható fitoösztrogének szintje minimális kockázatot jelent a felnőtt nőstényben, a női reproduktív rendszer a hormonoktól függ a megfelelő működés érdekében, és a fitoösztrogének nagyon magas szinten zavarhatják ezt a folyamatot.

Köszönetnyilvánítás

Köszönöm dr. Carmen Williams, Aimee D’Aloisio és Karina Rodriguez a kézirat kritikai áttekintéséért. Az egyetlen szerző felelős a kézirat minden részéért.

Lábjegyzetek

2 A szerző nyilvánosságra hozatala: W. N. Jefferson, nincs összeférhetetlenség.

3 Használt rövidítések: ER, ösztrogén receptor; FSH, tüszőszerkesztő hormon; HRT, hormonpótló terápia; LH, luteinizáló hormon; SHBG, szérum hormonkötő globulin.