A gyermekkori súlyállapot, mint a túlsúlyos vagy magas vérnyomás előrejelzője korai felnőttkorban

Alison E. Field

* Serdülők Orvostudományi Osztálya, Orvostudományi Osztály, Bostoni Gyermekkórház és Harvard Medical School, Boston, Massachusetts

† Channing laboratórium, Orvostudományi Osztály, Brigham and Women's Hospital és Harvard Medical School, Boston, Massachusetts

Nancy R. Cook

‡ Prevenciós Orvostudományi Osztály, Brigham and Women's Hospital és Harvard Medical School, Boston, Massachusetts

Matthew W. Gillman

§ Ambuláns Gondozási és Megelőzési Osztály, Harvard Medical School és Harvard Pilgrim Health Care, Boston, Massachusetts

¶ Táplálkozási Tanszék, Harvard Közegészségügyi Iskola, Boston, Massachusetts.

Absztrakt

Célkitűzés

Annak felmérése, hogy a gyermekkori vagy serdülőkori súlyállapot mennyire jósolja túlsúlyossá vagy hipertóniává fiatal felnőttkorban.

Kutatási módszerek és eljárások

Prospektív vizsgálatot végeztünk 314 gyermekkel, akik kiindulási helyzetükben 8-15 évesek voltak, és 8-12 évvel később követték nyomon. A súlyt, a magasságot és a vérnyomást képzett kutatószemélyzet mérte. Az incidens túlsúlyt úgy határozták meg, hogy a BMI ≥ 25 kg/m 2 volt azoknál a résztvevőknél, akik gyermekkorukban nem voltak túlsúlyosak.

Eredmények

Több férfi (48,3%), mint nő (23,5%) nő lett túlsúlyos vagy elhízott első gyermekkori látogatása és a fiatal felnőtt utánkövetése között (p Kulcsszavak: BMI, gyermekek, túlsúly, incidencia, magas vérnyomás

Bevezetés

Az elhízás súlyos közegészségügyi probléma. Az elmúlt 2 évtized során a túlsúly elterjedtsége több mint kétszeresére nőtt az Egyesült Államokban élő gyermekek és serdülők körében. Az 1999 és 2000 közötti nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati felmérés szerint,

A serdülők 30% -a túlsúlyos, vagy fennáll annak a veszélye, hogy túlsúlyos (vagyis a BMI ≥ életkor és nem szerint országos 85. percentilis) (1). A késői serdülőkor és a korai felnőttkor időszaka különösen fontos lehet az egészséges testsúly fenntartásában. A szívkoszorúér-kockázat kialakulása fiatal felnőtteknél (CARDIA) vizsgálatban (2) egy korai felnőttkorban 7 éves periódus alatt a túlsúly súlyossága (a BMI korábbi 27,3 kg/m 2 cut-off pontja alapján meghatározva) 32-ről 32 % -tól 50% -ig az afro-amerikai nőknél és 13% -tól 24% -ig a fehér nőknél.

A súlyállapot az életkorral követhető, és a túlsúlyos gyermek elhízott felnőtté válásának kockázata az életkor előrehaladtával növekszik (3,4). Egy, az óvodáskorú gyermekek körében végzett vizsgálatban egy elhízott gyermek körülbelül kétszer nagyobb valószínűséggel vált elhízott felnőtté (5). A túlsúlyos serdülők azonban korai felnőttkorban majdnem 18-szor nagyobb eséllyel voltak elhízottak, mint karcsúbb társaik (6). Ezenkívül a Bogalusa Heart Study túlsúlyos serdülőknél 8,5-szer nagyobb eséllyel voltak magas vérnyomásban, mint karcsúbb társaikban, fiatal felnőttként (7). Kevésbé ismert a gyermekkori és a serdülőkori súlyok közötti kapcsolat a normál súlytartományban (vagyis azok a gyermekek, akiket nem sorolnak alsúlyba, túlsúlyosak vagy túlsúlyosak), valamint a későbbi súly- és vérnyomásváltozások. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatához elemeztük egy prospektív kohorsz vizsgálat adatait, amelyek északkeleti városi népességen alapultak.

Kutatási módszerek és eljárások

Minta

Kitettségek

A BMI-t (kilogramm négyzetméterenként) az első gyermekkori látogatáskor mért súly- és magasságinformációk alapján számoltuk ki. A BMI-értékeket használták a nemi és életkor-specifikus z-pontszámok és a gyermekkori BMI-százalékok kiszámításához, a Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok nemzeti referenciaadatai alapján (10). A percentiliseket folyamatos változóknak tekintették, és indikátorváltozók sorozatává alakították őket (a 95. percentilis túlsúlyosnak volt minősítve. A magas normál súlyt úgy határozták meg, hogy a BMI az 50. és a 84. percentilis között volt. Az elemzések során a magas normál csoportot két csoportot, az 50–74, a 75–84. percentiliseket, és külön-külön elemeztük. A vérnyomás-leolvasások három mérésének átlagát négy hétenként, egy hét különbséggel összegyűjtve alkalmaztuk az átlagos szisztolés és átlagos diasztolés vérnyomás becslésére az első A vizsgálat 4 éve. A felnőttek kimenetelének elsődleges előrejelzőjeként a résztvevők első tanulmányi évének BMI-jét és átlagos vérnyomását használták. A másodlagos elemzések során a BMI és a vérnyomás éves változását tekintették az eredmények további előrejelzőinek.

Eredmények

Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma és az Egészségügyi Világszervezet súly szerinti besorolását alkalmazták a felnőttek BMI-jének alsúlyos kategóriába sorolására (BMI 2. A túlsúly vagy az elhízás kialakulásának elemzése a 149 női és 120 férfi alanyra korlátozódott, akiknek BMI 2 volt (azaz, nem felelt meg a felnőttek túlsúlyos kritériumainak) első gyermekkori látogatásukkor.A felnőttkori vérnyomás elemzése a 156 nő és 130 férfi alanyra korlátozódott, akik nem kaptak olyan gyógyszert, amely növelné a vérnyomást, és súlyuk, magasságuk, és a felnőtt látogatásakor elvégzett vérnyomásmérések. Minden p érték kétoldalas, az α szint = 0,05.

Eredmények

Az első gyermekkori látogatáskor a minta átlagéletkora a lányok esetében 11,6 év, a fiúk esetében 11,8 év volt. A fiúk és lányok szisztolés és diasztolés vérnyomásuk szempontjából hasonlóak voltak az első gyermekkori látogatáson (1. táblázat). Az átlagos gyermekkori BMI mindkét nemben

2. táblázat

A gyermekkori BMI-mutatók előrejelzőként (odds arányok és 95% -os konfidencia intervallumok * a BMI mutató egy- vagy egy kategóriás növekedése esetén) a keleti bostoni vérnyomásban szenvedő 269 fiatal között a korai felnőttkorban túlsúlyossá válás logisztikai regressziós elemzéséből. Tanulmány

Férfiak (n = 120) Női alanyok (n = 149)

BMI (kg/m 2)	93/269	1,5 (1,3–1,8)	1,7 (1,4–2,1)
A BMI kor- és nemspecifikus z-pontszáma †	93/269	3,5 (2,0–6,1)	6,8 (3,1–15,0)
A BMI kor- és nemspecifikus percentilisje
* Az életkor, a 2. életkor és az utánkövetés hosszának ellenőrzése.

Erős pozitív összefüggés volt a gyermekkori és a felnőtt BMI között. Például, míg azoknak a lányoknak, akiknek BMI-je gyermekkorban az 50. és a 74. percentilis között volt, a BMI fiatal felnőttkorban

2 kg/m 2-rel nagyobb, mint azoknál a gyermekeknél, akiknek BMI-je kisebb volt vagy egyenlő az 50. percentilissel gyermekkorban, a 75-84. Lányok 3 kg/m 2 -es növekedéssel, a 85. percentilisen vagy annál magasabbaknál pedig 6 kg/m 2 növekmény (3. táblázat). Hasonló kapcsolatot láthattunk a fiúk között is (3. táblázat). A gyermekkori BMI és a felnőtt BMI közötti kapcsolat hasonló volt a kiinduláskor 12-15 éves gyermekek és a 8-11 éves gyermekek esetében (3. táblázat).

3. táblázat

A BMI gyermekkori BMI-mutatói, mint a BMI előrejelzői (β * és SE) a fiatal felnőttkorú látogatás során 314 fiatal lineáris regressziós elemzéséből az East Boston Blood Pressure Study-ban

Nem † Kor a kiinduláskor ‡ Férfi alanyok (n = 139) Női alanyok (n = 175) 8–11 évesek (n = 161) 12–15 évesek (n = 153)

BMI (kg/m5)	0,7 (0,1)	0,7 (0,1)	0,7 (0,1)	0,7 (0,1)
A BMI kor- és nemspecifikus z-pontszáma	2,2 (0,2)	2,5 (0,3)	2,2 (0,3)	2,6 (0,3)
A BMI kor- és nemspecifikus percentilisje
* A becslések a fiatal felnőtt BMI növekményei a prediktor egy egységnyi vagy egy kategóriás növekedésére.

A fiatal felnőtt látogatáson elért alacsonyabb túlsúly és elhízás gyakoriságával együtt a női alanyoknak alacsonyabb volt a szisztolés (12,3 Hgmm) és a diasztolés (5,4 Hgmm) vérnyomás, mint a férfi alanyoknál. A gyermekkori BMI előre jelezte a vérnyomást fiatal felnőttkorban a férfi alanyok körében, de a kapcsolat szorosabb volt a szisztolés, mint a diasztolés vérnyomás esetében. Az első gyermekkori látogatás korához és az utánkövetés hosszához igazított lineáris regressziós modellekben a férfi, de nem a női alanyok között a gyermekkori BMI, valamint a gyermekkori BMI életkor- és nemspecifikus percentilisei és z-pontszáma közvetlenül összefüggött a felnőttek szisztolés vérnyomás (0,5 Hgmm BMI egységenként és 1,7 Hgm korspecifikus z pontszámonként). A kiindulási magasság felvétele a modellbe csökkentette a relatív súly hatását, így ez már nem jelentette a szisztolés vérnyomás szignifikáns előrejelzőjét férfi vagy női alanyok körében. A BMI változásának hatását értékelő modellekben sem az alap BMI, sem a gyermekkori BMI változás nem volt függetlenül összefüggésben a szisztolés nyomással a fiatal felnőtt látogatásakor (az adatokat nem mutatjuk be).

A hipertónia eseteinek a női alanyokban való szűkössége miatt a hipertóniává válás előrejelzőit elemző elemzések a férfi alanyokra korlátozódtak. A gyermekkori BMI (OR = 2,2, 95% CI 1,2-3,9) vagy maga a BMI (OR = 1,1, 95% CI 1,0-1,3) korspecifikus z-pontszáma jósolta a hipertónia kialakulását fiatal felnőttkorban. A magasság és a kiindulási szisztolés és/vagy diasztolés vérnyomás beállítása nem befolyásolta érdemben az eredményeket (az adatokat nem közöljük). A BMI 50. percentilis alatti férfi alanyai közül egyikben sem alakult ki magas vérnyomás; így a referens csoport férfi alany volt, akiknek BMI-je az első gyermekkori látogatáskor a BMI-nél kevesebb volt, mint a 75. percentilis. Azok, akik gyermekkorban a BMI 75. és 84. százaléka között voltak, körülbelül háromszor nagyobb valószínűséggel (OR = 3,6, 95% CI 0,7-18,2), és azok, akik a 85. percentilisen vagy annál magasabbak voltak, ötször nagyobb valószínűséggel (OR = 5,1, 95% CI 1,4-18,1), mint a 75. percentilis alatti férfi alanyok, hogy hipertóniássá váljanak a fiatal felnőttkorú látogatásra. Amikor a modellt tovább igazították abból a szempontból, hogy a résztvevő túlsúlyos-e a fiatal felnőtt látogatásakor, a pontszámok megegyeztek, de a CI-k kissé szélesebbek lettek (az adatokat nem közöltük).

Vita

A fiatalok városi mintája közül az első gyermekkori látogatás súlyállapota erősen előre jelezte a túlsúlyos vagy elhízott állapot kialakulását. Nemcsak a túlsúlyos vagy a túlsúlyos (a BMI ≥ 85. percentilis) kategóriába tartozó gyermekeknél, hanem a normál vagy egészséges testsúly felső részében lévő gyermekeknél is (azaz az 50. és 84. percentilis közötti gyermekeknél) a BMI (életkor és nem alapján) nagyobb volt a túlsúlyos vagy elhízott felnőttek kockázata. Ez a megállapítás rávilágít a már túlsúlyos gyermekeknél szélesebb közönségre irányuló beavatkozások szükségességére.