A gyermekkori törések a csontsűrűség problémáira utalhatnak

A törött csontok az aktív gyermekkor normális részének tűnhetnek. Körülbelül minden harmadik egészséges gyerek csonttörést szenved. A könyöktől a csukló hüvelykujjáig tartó csont törése (disztális alkar törése) a leggyakoribb. Leggyakrabban a növekedési roham során fordul elő, hogy a gyermekek jellemzően korai serdülőkorban mennek keresztül.

De a Mayo Clinic nemrégiben megjelent tanulmánya, amelyet a Journal of Bone and Mineral Research publikált, azt jelzi, hogy bizonyos típusú törések kihatással lehetnek a gyermek hosszú távú csontegészségére. A tanulmány bizonyítékot talált arra, hogy azoknak a gyermekeknek és serdülőknek, akiknek az alkar törése enyhe traumák következtében következett be, a csontok szilárdsága alacsonyabb volt a többi gyermekhez képest. Az alacsonyabb csonterősség hajlamosíthatja a gyermekeket a csontgyengülés (csontritkulásos törés) következtében fellépő törésekre az élet későbbi szakaszaiban.

"Vizsgálatunk rámutat arra, hogy a klinikusoknak figyelembe kell venniük a sérülést megelőző trauma szintjét a töréssel jelentkező gyermekek és serdülők kezelésekor" - mondja Joshua Farr, Ph.D., a rochesteri Mayo Klinika kutatási munkatársa és a a tanulmány. "A mérsékelt traumák törései nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a normál csonterősség mellett. De az enyhe traumából eredő törések a csontváz hiányának alapját képezik."

"Nem mondhatjuk bizonyossággal, hogy ezek a csontvázhiányok felnőttkorban is jelentkeznek. Átmenetiek lehetnek" - teszi hozzá Dr. Farr. "De úgy gondoljuk, hogy a traumák osztályozása olyan klinikai változó, amelyet fel lehet használni az enyhe traumás törést szenvedő gyerekek szorosabb figyelemmel kísérésére. Az étrend és a fizikai aktivitás beavatkozása felhasználható a csont szilárdságának optimalizálására."

A Mayo-tanulmány összehasonlította a csontok szilárdságát olyan gyermekeknél, akiknél az utóbbi időben enyhe traumák okozta distalis alkarcsonttörések, mérsékelt traumák következtében ilyen törések és törés nélküli gyermekek szenvedtek. Az enyhe traumát álló helyzetből történő zuhanásként, a közepes traumát pedig viszonylag alacsony magasságból, például kerékpárból történő zuhanásként határozták meg. A gyermekek 8-15 évesek voltak, és 108 kontroll résztvevő, valamint 115 fiú és lány vett részt distális alkar törés miatt Mayóban az előző 12 hónapban.

A vizsgálat résztvevői egy nagy felbontású perifériás kvantitatív számítógépes tomográfia (HRpQCT) néven ismert CT kifinomult változatán estek át, hogy felmérjék a csontok szilárdságát és minőségét. A traumaszinteket klinikai feljegyzések, radiológiai jelentések és klinikusokkal, szülőkkel és betegekkel készített interjúk alapján osztották ki.

A nemhez illesztett kontrollokhoz képest az enyhe traumával járó disztális alkar törésű fiúk és lányok csontjai gyengébbek voltak. Csontjaik kevésbé tudták elviselni a stresszt a törés előtt, és vékonyabb volt a kérgi csontjuk - a csontszövet külső rétege, amely a csont funkcióinak többségét ellátja. A Mayo kutatóinak módszertana eltért a korábbi kutatásokban alkalmazottaktól, amely szerint nem találtak különbséget a csontsűrűségben enyhe és közepesen traumás gyermekeknél. Az előző munka a kettős energiájú röntgenabszorpciós geometriára (DXA) támaszkodott, egy kétdimenziós technikára, amely a csonttömeget méri, de a csontszövet sűrűségét nem.

"A DXA nem képes megmérni a csont szerkezeti összetevőit, amelyek nagyon fontos tényezők a csont teljes szilárdságában" - mondja Dr. Farr.

Az előző kutatás postai úton kitöltött kérdőíveket is használt a trauma szintjének felmérésére. "Nagyon részletes információkkal rendelkeztünk a Mayo által megengedett adatforrásokból, ezért bízunk abban, hogy képesek vagyunk osztályozni a traumákat" - mondja Dr. Farr.

Az éhomi vérvizsgálatokat és biokémiai vizsgálatokat, valamint a csontképeket és az interjúkat magában foglaló betegvizsgálatokat a minnesotai Mayo-i ambuláns klinikai kutatóegységen (CRU) végezték. "Ilyen típusú klinikailag intenzív vizsgálatot nem lehetne elvégezni a CRU-nál rendelkezésre álló infrastruktúra nélkül" - mondja Dr. Farr.