Az alacsony szálas étrend és a függelék közötti kapcsolat gyenge

KÉRDÉS: A magas rosttartalmú étrend megvéd-e a vakbélgyulladás ellen?

diét

VÁLASZ: A vakbélgyulladás azon betegségek mosodai listáján szerepelt, amelyek több mint 15 évvel ezelőtt társultak először az alacsony rostbevitelhez. A támogató bizonyítékok nagy része azonban a rostbevitel és az előfordulási arány nemzetközi összehasonlításán alapult. Ezek értékét korlátozza az a tény, hogy a populációk között más fontos különbségek is vannak.

Egy nemrégiben készült brit tanulmány megpróbálta korlátozni ezeket a zavaró tényezőket azáltal, hogy megvizsgálta az előfordulási arányokat és az egy főre eső élelmiszer-fogyasztási szokásokat Anglia és Wales 59 területén.

A vizsgált közösségekben a vakbélgyulladás gyakorisága a 6,6 eset legalacsonyabb értékétől a 10 000 emberre jutó 20,6 esetig terjedt. Megvizsgálták az 1979 és 1981 között a British National Food Survey által összegyűjtött háztartási élelmiszer-fogyasztási információkat.

A nyomozók megállapították, hogy a vakbélgyulladás előfordulása nőtt a zöld zöldségek és paradicsom bevitelének csökkenésével. Minél nagyobb az egy főre eső burgonyafogyasztás, annál nagyobb az appendicitis eseteinek száma.

Nem az, hogy maga a burgonyafogyasztás közvetlenül kapcsolódott a betegségek előfordulásához, hanem az, hogy akik több burgonyát fogyasztanak, kevesebbet fogyasztanak az alacsonyabb vakbélgyulladással járó zöldségekből is. Nem találtak összefüggést a gabonarost fogyasztása és a vakbélgyulladás között.

További kutatásokra van szükség, mielőtt a zöld-zöldség bevitel és a vakbélgyulladás közötti kapcsolat megerősítést nyerhet. Sok oka van annak, hogy sokféle zöldséget fogyasszunk, és valójában nincs érv ellenük.

K: 4 hónapos kislányomat elválasztottam a kereskedelmi receptektől, hogy teljes munkaidőben visszatérhessek dolgozni. Egy hónappal később akut gasztrointesztinális rendellenességet szenvedett. Egy gyermekorvos azt tanácsolta, hogy egy speciális, tiszta folyékony keveréket etessek vele 24 órán át, a szokásos tápszerét másnapra azonos mennyiségű vízzel hígítva, majd miután felépült, teljes erővel térjek vissza a szokásos tápszerhez.

De jobb lett volna visszatartani a tejcukrot, amíg teljesen fel nem gyógyul? Van-e bizonyíték arra, hogy az egyébként normális csecsemők nem tolerálják a laktózt, amikor ezeket a fertőzéseket kapják?

V: Egy nemrégiben a Colorado Egyetem Egészségtudományi Központjában végzett tanulmány szerint az egyébként egészséges csecsemőknél, akiknél akut gasztroenteritis alakul ki, a tápszertartalmú cukortípus nem befolyásolja a gyógyulási arányt.

Ebben a vizsgálatban 78 olyan 1 évesnél fiatalabb csecsemő kapott akut gyomor-bélgyulladással a járóbeteg-rendelőbe, és négy édesítőszer egyikét kapta: laktóz, szacharóz, polikóz (a glükóz speciálisan előállított formája) vagy szacharóz és polikóz kombinációja. Az édesítőszer-csomagokat szójaalapú, vízzel hígított szénhidrátmentes koncentrátumhoz adtuk.

A csecsemőket az első látogatás alkalmával, majd 48 óra, egy hét és két hét múlva értékeltük. A szülők nyilvántartást vezetnek az elfogyasztott tápszerek és a szilárd ételek mennyiségéről (amelyek korlátozását ajánlották nekik). Felvették a gyomor-bélrendszeri tünetek részleteit.

A csecsemőknek 24 órán át Pedialyte-ot adtak, majd a következő 24 órában félerősségű tápszert, majd teljes erőt tartalmazó tápszert kaptak. Sem a nyomozók, sem a szülő nem tudta, hogy a csecsemő milyen típusú édesítőszert kapott. A hasmenés javulása mind a négy csoportban hasonló volt, a csecsemők székletük normál volt a kéthetes látogatásig. Két hét végén a legtöbb csecsemő meghaladta a kezdeti súlyát. Nem volt szignifikáns súlygyarapodási különbség a csoportok között. Ezen eredmények alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy egyébként normális gyermekeknél az akut gasztroenteritis kialakulása nem teszi szükségessé laktózmentes tápszerre való átállást.

K: Egy kérdés megválaszolásakor azt mondta, hogy nem praktikus a napraforgómagtól, mint alternatív kalciumforrástól függeni. Miért nem javasolta a szezámmagot, amely valóban jó forrás?

V: A szezámmagok típusa leggyakrabban a hántolt fajta. Ezek mind a kalóriát, mind a kalciumot tekintve hasonlóak a napraforgómaghoz. Egy csésze hántolt szezámmag, amely hatalmas mennyiségű elfogyasztás, 874 kalóriát és 165 milligramm (mg) kalciumot biztosít, szemben a 812 kalóriával és 174 mg-mal. kalciumot egy csésze napraforgómagban.

Ezek kalóriatartalmú módszerek a kalcium megszerzésére, a sovány tejhez képest, 90 kalóriával és körülbelül 300 mg-mal. kalcium/csésze.

Az egész szezámmag némileg eltér. Egy evőkanál csaknem 90 mg-ot tartalmaz. kalcium és valamivel több mint 40 kalória. Nem tudjuk, hogy a szervezet mennyire képes felhasználni a főleg a hajótest által biztosított kalciumot.

Ha ki akarja próbálni őket, serpenyőben meg kell pirítani (vagy meg kell pirítani a sütőben), hogy megrághassák őket.