A gyulladáscsökkentő (aszpirin és/vagy sztatin) terápia hatása a testtömegre 2-es típusú cukorbetegeknél: EAT, retrospektív vizsgálat

Hovatartozás

1 Epidemiológiai és kutatási egység, Wolfson Medical Center, Holon, Izrael. [email protected]

Szerzői

Hovatartozás

1 Epidemiológiai és kutatási egység, Wolfson Medical Center, Holon, Izrael. [email protected]

Absztrakt

Célok: Az elhízás gyulladással jár. A gyulladáscsökkentő beavatkozások, például az aszpirin és a sztatinok (anti-IFRx) újszerű megközelítést jelenthetnek az elhízás és a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) kezelésében. Jelen tanulmány célja annak meghatározása volt, hogy az anti-IFRx expozíció társul-e súlyvesztéssel T2DM betegeknél.

Mód: Összehasonlítottuk az anti-IFRx expozíciót a T2DM-ben szenvedő betegek között, akiknek anamnézisében súlycsökkenés volt (n = 100), és azokat, akiknek súlyvesztése nem volt, vagy súlygyarapodásuk volt (n = 102) egy 1 éves követési periódus alatt. Logisztikai regressziót alkalmaztunk a fogyás állapotának esélyhányadosainak kidolgozásához.

Eredmények: Azok a személyek, akik lefogytak, gyakrabban voltak kitéve anti-IFRx-nek (85,0 vs. 71,5%, P = 0,018), mint azok, akik fenntartották vagy híztak a követés során. Az anti-IFRx-nek kitett 158 alany idősebb volt (64,2 +/- 9,4 vs. 60,6 +/- 11,2 év, P = 0,04), hosszabb volt a T2DM időtartama (14,5 +/- 9,5 vs. 9,0 +/- 9,4 év, P = 0,001), nagyobb volt a dyslipidaemia prevalenciája (72 vs. 19%, P következtetések: Az anti-IFRx expozíció több mint kétszeresére növelte a súlycsökkenés esélyét a T2DM betegeknél. Ennek a vizsgálatnak az eredményei igazolják a randomizált klinikai vizsgálatot, hogy véglegesen meghatározzák az anti-IFRx szerepét a súlycsökkenésben a T2DM-ben szenvedő betegeknél.