A japán rádió-calisthenics megakadályozza a vázizom tömegének csökkenését az embereknél

Az izomtömeg és az erő csökkentése fontos kezelési cél a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek számára.

A nagy intenzitású ellenállóképzés javítja a fizikai funkciókat.

A rádió-calisthenics, amely egy japán hagyományos gyakorlat, egyszerű gyakorlatok, amelyeket életkortól függetlenül végre lehet hajtani, és hatékonyan mozgathatják az izmokat és az ízületeket.

Mik az új eredmények?

A csontváz izomtömeg-indexe (SMI, kg/m 2) és a sovány testtömeg csökkent a nem rádió calisthenics gyakorlóknál a kórházi kezelés alatt.

Az SMI csökkenése szignifikánsan kisebb volt a rádiókaliszténikus gyakorlóknál, mint a nem gyakorlóknál.

Hogyan változtathatják meg ezek az eredmények a kutatás vagy a klinikai gyakorlat fókuszát?

A rádiókaliszténikák hasznosak a csontváz izomtömegének fenntartására 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél káros hatások nélkül.

Bevezetés

A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek száma gyorsan növekszik, és ezek a betegek gyakran szenvednek az izomtömeg és az erő csökkenéséből. Az öregedéssel járó izomtérfogat csökkenését és az izomszövetek gyengeségét szarkopéniának nevezik, ami gyakran motoros funkcióhoz vezet rendellenességek, elesések, törések és a mindennapi életben való részvétel nehézségei.2 A szarkopenia jelenléte növeli a krónikus szívelégtelenség, 3 szív- és érrendszeri betegség, 4 tüdőgyulladás, 5 és a halálozás kockázatát is.6

Az emberi test izommennyiségének fenntartása érdekében hosszan tartó ellenállóképzésre van szükség.7 Ezenkívül a testmozgás növelheti az izmok glükózfelvételének hatékonyságát, mivel megnő az O18 izomvilla fehérje és a 4,9 glükóztranszporter, amely szabályozza a vércukorszintet. szabályok a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegekre is alkalmazhatók.9 Legutóbbi tanulmányok szerint a nagy intenzitású ellenállóképzés javítja a fizikai funkciókat és az egyensúlyt11–13, és csökkenti a bukástól való félelmet.14 Az American Sports Medicine College és az American Diabetes Association kimutatta, az ellenálló edzés növelte a vázizom térfogatát, és aerob és rezisztencia edzés kombinációját javasolta a vércukorszint szabályozására. 9 A cukorbetegek körülbelül fele azonban nem végezte rendszeresen a gyakorlatot, és ennek fő oka a testmozgáshoz szükséges idő hiánya volt. .10

Japánban szokásosan egy japán hagyományos gyakorlatot gyakorolunk, az úgynevezett „rádiókaliszténikát”. Ezek egyszerű gyakorlatok, amelyeket életkortól függetlenül végre lehet hajtani, és hatékonyan mozgathatják az izmokat és az ízületeket a rádió ritmusának megfelelően. Terápiás gyakorlatnak tekintik az egészség elősegítésére Japánban. A kaliszténikához szükséges idő körülbelül 3 perc, és a testmozgás intenzitása 4–4,5 metabolikus ekvivalens (MET) .15 A rádiókaliszténika mérsékelt intenzitású aerob tevékenységet igényel, amelyet alkalmasnak tartanak a 2-es típusú betegek képzésére. cukorbetegség. Ugyanakkor egyelőre egyetlen tanulmány sem vizsgálta a rádiókaliszténikumok hatékonyságát 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél.

Ezenkívül megfigyeltük az izomtérfogat csökkenését a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél, előzetes fizikai inaktivitás nélkül a kórházi kezelés alatt a vércukorszint szabályozására. Ebben a retrospektív kohorsz vizsgálatban a rádiókaliszténikumok izomtömegre gyakorolt hatását vizsgáltuk 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél.

Anyagok és metódusok

Tanulmányi betegek

42, fizikai inaktivitás nélküli, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő beteget vettünk fel, akik mind fekvőbetegek voltak a kiotói prefektúra orvostudományi egyetemén 2016 áprilisától 2017 márciusáig. Ebben a retrospektív kohorsz vizsgálatban 15 beteget (11 férfit és 4 nőt) szeptembertől kórházba 2016-tól 2017 márciusáig gyakorolta a rádió-kaliszténikát.

Életmódbeli tényezők és gyógyszerek

A kórházi kezelés kezdetekor valamennyi betegnek standardizált kérdőívet adtunk be. A betegeket nemdohányzókra, volt dohányzókra és jelenlegi dohányzókra osztották. Ezen túlmenően a betegek a kérdőívben rögzítették a sport- vagy szabadidős tevékenységekben való részvételük fajtáját és gyakoriságát.16 Rendszeres testedzőknek soroltuk azokat a betegeket, akik hetente legalább egyszer rendszeresen végeztek bármilyen sportot. ivási szokások és inzulinhasználat a kérdőívben.

Adatgyűjtés

A kórházi kezelés kezdetén a pácienseket egy éjszakai böjt után megvizsgálták a vénás vér számos tényezőjének - köztük az éhomi plazma glükóz, kreatinin és C-peptid - koncentrációinak. A hemoglobin A1c-t (HbA1c) nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával mértük, és az eredményeket Nemzeti Glikohemoglobin Szabványosítási Program egységként fejeztük ki. A japán Nefrológiai Társaság egyenletét használtuk a becsült glomeruláris szűrési sebességhez (eGFR): eGFR (ml/perc/1,73 m 2) = 194 × szérum kreatinin –1,094 × életkor –0,287 (nőknél × 0,739).

A betegek testösszetételét az InBody 720 (InBody Japan, Tokyo, Japan) nevű multifrekvenciás impedanciájú testösszetétel-analizátorral értékeltük. sugárabszorpciós módszerrel.21 Összegyűjtöttük a testtömeg (HÉ, kg), a vázizomtömeg (kg), a mellékoldali izomtömeg (kg) és a testzsírtömeg (kg) adatait. Ezután a vázizomtömeg-indexet (SMI, kg/m 2) úgy számítottuk ki, hogy az apendikuláris izomtömeget (kg) elosztottuk a magasság négyzetével. 22 A súlyhoz igazított SMI-t a vázizomtömeg (kg) elosztásával vezettük le. a testtömeg alapján (kg). A testtömeg-indexet testtömeg-indexként (kg) határoztuk meg a magasság négyzetének elosztásával (m). Kétszer vizsgáltuk a testösszetételt, egyszer a kórházi kezelés kezdetén, majd a végén, és két ponton elemeztük az értékek közötti különbséget. Az SMI változását az SMI különbségeként határoztuk meg a kórházi kezelés kezdete és vége között. A csökkent SMI-t az SMI 2-es változásaként is definiáltuk .

A retinopathiát diagram áttekintéssel értékelték, és az alábbiak szerint osztályozták: nincs diabéteszes retinopátia, egyszerű diabéteszes retinopátia és proliferatív diabéteszes retinopátia. 23 Neuropathiát a diagnosztikai neuropátia vizsgálati csoportja által javasolt diabéteszes neuropátia kritériumai alapján diagnosztizáltak. 24 A nephropathiát az alábbiak szerint osztályozták: normoalbuminuria, vizelettel történő albumin kiválasztás 300 mg/gCr.25

Rádiókaliszténika előadása

A rádiókalisztikákat az emberek fizikai erejének javítása és a közegészségügy elősegítése céljából hozták létre az 1950-es évek japán posztja, és Japánban kortól és nemtől függetlenül sok ember körében népszerű volt. A rádiókaliszténikának két típusa van: az első rádiókaliszténika magában foglalja az egész test izmainak és ízületeinek a ritmusra való mozgatását, a második rádiókaliszténika pedig az izomerő javítását célozza. Ebben a tanulmányban fogadtuk el a második rádiókaliszténikát. A kaliszténikához szükséges idő körülbelül 3 perc, és a gyakorlat intenzitása 4,5 MET.

A kórházi kezelés időtartama körülbelül 14 nap volt, és arra utasítottuk a betegeket, hogy a kórházi kezelés alatt naponta kétszer végezzék el a második rádió-kaliszténikát, egyszer reggeli előtt, vacsora után pedig egyszer az ágyon. A rádió-kaliszténika képzési rendszere összhangban volt egy DVD-n lévő filmmel. A rádió-calisthenics és az aerob edzésen kívül főleg gyors gyalogláson kívül más ellenállási edzést nem tanítottunk, összesen 60 perc/nap.26

Étkezés kórházi kezelés alatt

A kórházi betegek ételeit a következőképpen határozták meg: a teljes energiát ideális HH × 25–30 kcal/ttkg/nap; a szénhidrátok a teljes energia 50–60% -át tették ki; fehérje 1,0–1,2 g/testtömeg-kg/nap; a többi pedig zsírként, a Japán Diabetes Társaság cukorbeteg japán betegek dietetikus terápiájára vonatkozó ajánlásai szerint. 27 Ezenkívül a betegek a kórházi kezelés ideje alatt felszolgált étkezésen kívül nem ettek snackeket vagy kiegészítőket.

Statisztikai analízis

A statisztikai elemzéseket a JMP V.12.0 szoftverrel (SAS Institute, Cary, Észak-Karolina) végeztük. A csoportok közötti különbségek statisztikai szignifikanciájának értékelésére kategorikus változók esetén 2 teszt p értékét alkalmaztuk. Ezenkívül párosított t-tesztet végeztek a kórházi kezelés kezdete és vége közötti különbségek statisztikai szignifikanciájának értékelésére. Ezután elemeztük a rádiókaliszténikus és anélkül szenvedő betegek SMI változásának különbségét is a testmozgási szokásuk szerint vagy nem.

Eredmények

A felmérésben részt vett 42 beteg (24 férfi és 18 nő) klinikai jellemzőit az 1. táblázat mutatja.

A betegek jellemzői a kórházi kezelés kezdetén

Közülük 15 (11 férfi és 4 nő) végzett rádiókaliszténikát a kórházi kezelés során. A nem mozgó betegek átlagos életkora 65,8 ± 12,6 és 62,9 ± 14,5 év volt. A HbA1c-szint azoknál a betegeknél, akik nem mozogtak, és azoknál, akik testmozgást végeztek, 9,3% ± 1,8%, illetve 10,2% ± 1,2% volt. A kórházi kezelés során minden este megkérdeztük a betegeket, hogy végeztek-e rádiókaliszténikát, és megerősítettük, hogy mindannyian bizonyosan naponta kétszer csinálták.

Az SMI változását (kg/m 2) az 1. ábra és a 2. táblázat mutatja. Mind a nem rádió, mind a rádió calisthenics gyakorlók BW-értéke csökkent a kórházi kezelés alatt, míg az SMI és a sovány testtömeg csökkent a nem rádió calisthenics gyakorlóknál, de nem kórházi kezelés alatt a rádiótáplálkozásban. Az SMI változása szignifikánsan kisebb volt a rádiókaliszténikus gyakorlóknál, mint a nem rádiókaliszténikus testedzőknél (−0,01 ± 0,00 vs −0,27 ± 0,06 kg/m 2, p = 0,016). A csökkent rákos SMI aránya 85,2% (23/27 beteg) volt a nem rádió calisthenics gyakorlóknál, míg a rádió calisthenics gyakorlóknál 46,7% (7/15 beteg). Ezenkívül az apendikuláris váz- és felső végtagi izmok súlya jelentősen megnőtt a rádiókaliszténikus testedzőknél, összehasonlítva a nem rádiókaliszténikus testedzők súlyával. Ezzel szemben az alsó végtagi izmok súlycsökkenése általában kisebb volt a rádiós calisthenics gyakorlóknál, mint a nem rádió calisthenics gyakorlóknál. Jelentősen csökkent a zsírtartalom a rádió-kaliszténikus testedzőknél a nem rádió-kaliszténikus testedzőkhöz képest (2. táblázat).

Az SMI változása az (A) nem rádió calisthenics gyakorlók és (B) rádió calisthenics gyakorlók között és a kórházi kezelés alatt. SMI, vázizomtömeg-index.

A betegek jellemzői a kórházi kezelés kezdetén és végén

Gyakorlási szokások nélküli betegeknél a rádiókaliszténikus betegek SMI-változásának kisebb volt a tendenciája, mint azoknak, akiknek nem volt (−0,07 ± 0,26 kg/m 2 vs −0,25 ± 0,34 kg/m 2, p = 0,168). Ezenkívül a testmozgási szokásokkal rendelkező betegeknél a rádiókaliszténikus betegek SMI-változásának változása kisebb volt, mint azoknak, akiknek nem volt (−0,12 ± 0,33 kg/m 2 vs −0,30 ± 0,37 kg/m 2, p = 0,047).

A rádiókaliszténikumokkal kapcsolatban nem voltak olyan káros hatások, mint a hipoglikémia, az esés, a törés és a mozgásszervi fájdalom.

Vita

Vizsgálatunk kimutatta a rádiókaliszténika egyértelmű hatását az izomtömegre kórházi betegeknél, 2-es típusú cukorbetegségben. Az SMI változása szignifikánsan kisebb volt a rádiókaliszténikus gyakorlóknál. Mind az appendikuláris vázizmok, mind a felső végtagi izmok megnövekedtek a rádiókaliszténikus gyakorlóknál. Korábbi tapasztalataink azt igazolták, hogy az izommennyiség csökken a hosszú távú kórházi kezelés miatt. Valójában a betegek mintegy 85% -a, akik nem végeztek rádiókaliszténikát, ebben a vizsgálatban a kórházi kezelés alatt csökkent izomtömeget mutattak. A kórházi kezelés során a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek kezelésének részeként meg kellett határozni egy könnyű testedzést, amely megakadályozhatja a vázizomtömeg csökkenését. Ebben a tanulmányban feltártuk, hogy a rádiókaliszténika napi kétszeri elvégzése segíthet a kórházi betegek izomtömegének fenntartásában.

Vizsgálatunk kimutatta, hogy a rádiókaliszténika az izomtömeg fenntartásával jár együtt a kórházban fekvő, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél, és segít az apendikuláris vázizmok hatékony mozgatásában. A testedzés javítja a vázizmok inzulinérzékenységét az izom glükózfelvételének növelésével.9 Az egyszerű eljárások ellenére 4,5 MET-es edzésintenzitást garantál, és javítja a glikémiás kontrollt a 2-es típusú cukorbetegségben. Ezenkívül az izomtömeg fenntartása megakadályozza a 2-es típusú cukorbetegség romlását és a szarkopénia kialakulását.1 Ezenkívül nem voltak káros hatások a rádiókaliszténikával kapcsolatban.

Egy korábbi jelentésből kiderült, hogy azok az emberek, akik heti 5 napon túl végeznek rádiókaliszténikát több mint 3 éven át, magasabbak voltak az izomtömeg mennyiségében, a szubklinikai érelmeszesedés indexében és a tüdőfunkcióban az általános populációhoz képest. a rádió-calisthenics a második testgyakorlási terápia, amelyet cukorbeteg japán járóbetegek követnek, 29 és a rádió-calisthenics nagyon népszerű Japánban. Azt is elárultuk, hogy a rádiókaliszténika sokkal inkább a vázizomtömeg csökkenésének megakadályozására alkalmas testmozgási szokásokkal rendelkező betegeknél, mint azok nélkül. Ennek oka lehet, hogy sok testedzési szokással rendelkező beteg Japánban gyalogolt, 29 az egyik aerobik gyakorlat; így a testedzési szokásokkal rendelkező betegek megelőzhetik az SMI csökkenését azáltal, hogy mind az aerob, mind az ellenállást edző hatást elérnek.

Ezenkívül nem tudtuk kimutatni az összefüggést a rádiókaliszténika teljesítménye és a glükózkontroll javulása között. Ebben a vizsgálatban nem volt szignifikáns különbség a rádiókaliszténika és a glükózkontroll között (37,0 ± 69,6 mg/dl vs 31,3 ± 52,2 mg/dl, p = 0,784). Lehetséges magyarázat, hogy a farmakoterápia a vércukorszintet befolyásoló fő tényező, különösen a kórházi kezelés alatt, és így két csoport között nem észleltek jelentős különbséget a vércukorszint-javulásban. Ezen túlmenően, mivel a rádiókaliszténika főleg ellenállást képez, fennáll annak a lehetősége, hogy a rádiókaliszténika nem járult hozzá a rövid távú glikémiás kontroll javításához a kórházi kezelés alatt.

Ebben a vizsgálatban nem fordult elő hipoglikémia a rádiókaliszténikával kapcsolatban. A kórházi kezelés során azonban a betegek vércukorszintjét naponta legalább négyszer, minden étkezés előtt és lefekvés előtt ellenőrizték, és mindennap ellenőriztük őket, és megfelelően beállítottuk az inzulint és az orális antidiabetikus gyógyszereket a hipoglikémia megelőzése érdekében. a megállapítást eredményezheti.

Ennek a tanulmánynak számos korlátozása van, amelyeket meg kell említeni. Először is, ez a vizsgálat nem randomizált, kontrollált vizsgálat volt, hanem egy retrospektív kohorsz vizsgálat. Ezért előfordulhat bizonyos elfogultság. A rádiókaliszténikák vázizomtömegre gyakorolt hatásának tisztázása érdekében további vizsgálatokra, különösen randomizált, kontrollált vizsgálatokra lenne szükség. Másodszor, a vizsgált populáció csak japánokból állt. Így nem világos, hogy ugyanazok az eredmények érhetők-e el a különböző testalkatú nyugati populációban. Harmadszor, a minta mérete nem volt nagy. Negyedszer, nem követtük nyomon a testösszetétel adatait a lemerülés után. Ezért a rádiókaliszténika hosszú távú hatása továbbra sem tisztázott. Ezenkívül nem tudtuk kimutatni az összefüggést a rádiókaliszténika teljesítménye és a glükózkontroll javulása között. Ebben a vizsgálatban nem volt szignifikáns különbség a rádiókaliszténika és a glükózkontroll között (37,0 ± 69,6 mg/dl vs 31,3 ± 52,2 mg/dl, p = 0,784). Ezen a ponton további vizsgálatokra is szükség lenne. Végül, mivel testfrekvenciás impedanciájú testösszetétel-analizátorral vettük fel az adatokat, a test vízmérlegének változása befolyásolhatja ezt az eredményt.

Összegzésként tanulmányunk kimutatta a rádió-calisthenics hatását a vázizomtömegre 2-es típusú cukorbetegségben. Ennek az ok-okozati összefüggésnek a tisztázása érdekében további pontos elemzésekre, például randomizált, kontrollált vizsgálatra lesz szükség.