A yo-jo diéta nem akadályozza meg a fogyás erőfeszítéseit, és nem változtatja meg hosszú távon az anyagcserét

A nyugati világban elterjedt a jo-jo diéta - a testtömeg ismételt fogyása és visszanyerése, más néven súlykerékpározás -, amely a lakosság becslések szerint 10-40 százalékát érinti. Az a tény, hogy a súlykerékpározás milyen mértékben befolyásolhatja az anyagcserét vagy hosszú távon meghiúsíthatja az ember fogyókúráját, eddig nem tisztázott - eddig.

fogyás

A Fred Hutchinson Rákkutató Központ kutatóinak egy új tanulmánya, amely online, a Metabolism folyóiratban jelent meg, először azt mutatta, hogy a jo-jo diéta története nem befolyásolja negatívan az anyagcserét vagy a hosszú távú fogyás képességét.

"A sikertelen fogyás története nem zárhatja le az egyént a kilók leadására irányuló jövőbeni próbálkozásoktól, vagy csökkentheti az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás szerepét a sikeres testsúly-szabályozásban" - mondta a tanulmány vezető szerzője, Anne McTiernan, Ph.D., a Hutchinson Center Közegészségügyi Tudományok Osztályának tagja.

Az Egyesült Államok lakosságának kétharmada jelenleg túlsúlyos vagy elhízott, és becslések szerint az amerikai nők csaknem fele fogyókúrás céllal fogyókúrázik. Az elhízás számos rák, valamint szívbetegség és cukorbetegség ismert kockázati tényezője. Úgy gondolják, hogy a testzsír, valamint egyes hormonok és gyulladásos markerek termelése közötti kapcsolat hozzájárul a rák kockázatának növekedéséhez.

"Tudjuk, hogy összefüggés van az elhízás, az ülő magatartás és egyes rákos megbetegedések fokozott kockázata között" - mondta McTiernan. "Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint a rákok egynegyede-harmada megelőzhető a normál testsúly fenntartásával és a fizikailag aktív életmód fenntartásával."

A tanulmány 439 túlsúlyos-elhízott, ülő, 50–75 éves seattle-i nő adataira támaszkodott, akiket véletlenszerűen a négy csoport egyikébe soroltak: csak csökkentett kalóriatartalmú étrend, csak testmozgás (főleg gyors gyaloglás), csökkent -kalória-étrend plusz testmozgás és kontrollcsoport, amely nem kapott beavatkozást. Az egész éven át tartó vizsgálat végén a csak diétás és étrend-plusz testedzéssel foglalkozó karok résztvevői átlagosan 10 százalékot vesztettek a kezdő súlyukból, ez volt a beavatkozás célja.

Az elemzés célja annak meghatározása volt, hogy azok a nők, akiknek a kórtörténetében mérsékelt vagy súlyos testsúlyú kerékpározás volt, hátrányos helyzetben vannak-e a nem fogyókúrázókkal szemben a fogyás szempontjából. A vizsgálatban résztvevők összességében 18 százaléka (77 nő) teljesítette a súlyos testsúlyú kerékpározás kritériumait (három vagy több alkalommal 20 vagy több font fogyásról számolt be), és 24 százalék (103 nő) teljesítette a mérsékelt súlyú kerékpározás kritériumait 10 vagy több font leadása három vagy több alkalommal).

Bár a súlyos testsúlyú kerékpárosok átlagosan közel 20 fontkal voltak nehezebbek a nem kerékpárosoknál a vizsgálat kezdetén, a tanulmány végén a kutatók nem találtak szignifikáns különbséget azok között, akik yo-yo fogyókúráztak, és azok között, akik nem a diéta és/vagy testmozgás programokban való sikeres részvétel képessége. A kerékpárosok sem különböztek az étrend vagy a diéta-plusz testmozgás súlycsökkenés, a testzsír százalékos aránya és a sovány izomtömeg növekedése vagy elvesztése szempontjából. Egyéb fiziológiai tényezők, mint például a vérnyomás, az inzulinérzékenység és a hormonok vérkoncentrációi, mint például a leptin (amely segíti az ember teltségérzetét) és az adiponektin (amely segít a glükózszint szabályozásában) szintén nem különböztek szignifikánsan azok között, akiknek a súlya ingadozott, és azokban, nem.

Ezek a megállapítások jelenthetik az első helyet a tudományos közösségben. "Tudomásunk szerint egyetlen korábbi tanulmány sem vizsgálta az előzetes súlykerékpározás hatását a testösszetételre, az anyagcsere és a hormonális változásokra, amelyeket a szabadon élő nők átfogó életmódbeli beavatkozása váltott ki" - írták a szerzők.

A Nemzeti Egészségügyi Intézetek, a Nemzeti Rákkutató Intézet és a Kanadai Egészségügyi Intézetek finanszírozták a kutatást. A tanulmányba a Harvard Medical School, a National Cancer Institute és a Washington Egyetem kutatói is bekapcsolódtak.