A kolin és a foszfatidilkolin étrendi bevitele és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata férfiaknál: A kuopioi iszkémiás szívbetegség kockázati tényező tanulmány

Absztrakt

Célja

A teljes diétás kolinbevitel és annak fő diétás formája, a foszfatidilkolin összefüggéseinek vizsgálata a 2-es típusú cukorbetegség kockázatával.

Mód

A kelet-finnországi Kuopio Ischaemiás Szívbetegség Kockázati Tanulmányából 2332 42–60 éves férfit vettünk alapul 1984–1989-ben. Az étrendi beviteleket 4 d dimenziós táplálék felvételével értékeltük kiinduláskor. A 2-es típusú cukorbetegség diagnózisa önadagolt kérdőíveken, éhgyomri és 2 órás orális glükóztolerancia-teszt vércukorszint-méréseken alapult, vagy a nemzeti egészségügyi nyilvántartásokhoz való rekord kapcsolattal. A statisztikai elemzéshez többváltozós korrigált Cox-arányos veszélyek regressziós modelleket használtunk.

Eredmények

Az átlagos 19,3 éves követés során 432 férfinak diagnosztizálták a 2-es típusú cukorbetegséget. Többváltozós kiigazítások után a legmagasabb és legalacsonyabb kolin bevitelű kvartilisben lévők 25% -kal (95% CI 2–43%) alacsonyabb relatív kockázattal rendelkeztek (P a kvartilisek közötti tendencia = 0,02), és a legmagasabb vagy legalacsonyabb foszfatidilkolin-kvartilisben lévők 41% -kal (95% CI 22–55%) alacsonyabb relatív kockázattal (P irányzat

Bevezetés

A kolin nélkülözhetetlen tápanyag az ember számára [1]. Az étrendben szabad kolinként és kolinészterekként létezik, amelyek közül a foszfatidilkolin a diéta fő táplálékforrása. Bár a kolin megtalálható a legtöbb élelmiszerben, az állati termékek, például a hús és a tejtermékek, különösen a tojás és a máj gazdag kolinforrások. A kolinnak fontos szerepe van az emberi anyagcserében, mivel metildonorként, az acetilkolin neurotranszmitter prekurzoraként és a sejtmembránok alkotóelemeként működik [1]. A kolin azonban a bél mikrobiómából származó trimetil-amin fő étrendi előfutára is, amely a májban trimetil-amin-N-oxiddá (TMAO) alakul át [2]. A megnövekedett vér-TMAO-koncentráció az ateroszklerózis, a szív- és érrendszeri betegségek, a vesebetegségek és a mortalitás, valamint a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) kockázati tényezőjeként szerepel [2, 3].

Mivel a kolin a TMAO egyik fő előfutára, a magas kolinbevitel káros hatással lehet a T2D kockázatára. Azonban kevés tanulmány vizsgálta ezt az összefüggést, és a megállapítások vegyesek. Egy keresztmetszeti vizsgálatban a magasabb diétás kolinbevitel alacsonyabb inzulinrezisztenciával járt együtt [4]. Ellentétes eredményt kaptak egy nagy prospektív tanulmányból, amely magasabb T2D-esés kockázatát állapította meg nagyobb diétás foszfatidilkolin-bevitel mellett [5].

A kolin T2D kialakulásában betöltött szerepének ellentmondásos és kevés bizonyítéka miatt megvizsgáltuk a kolin és a foszfatidilkolin bevitelének összefüggéseit a T2D előfordulásának kockázatával a kelet-finn középkorú férfiak körében.

Anyagok és metódusok

A kuopioi iszkémiás szívbetegség kockázati tényező (KIHD) egy prospektív kohorszvizsgálat, amelyet egy korosztály szerinti, véletlenszerű mintában választottak ki a kelet-finn férfiakból [6]. A kiindulási vizsgálatokat 1984–1989-ben végezték 2682 42–60 év közötti férfinak, majd három egymást követő vizsgálati forduló követte őket (1. kiegészítő ábra). Az elemzésekből kizártuk a kiindulási T2D-vel rendelkező alanyokat (n = 167), csökkent éhomi glükóz (n = 127, definiálva éhomi plazma glükóz 6,1–6,9 mmol/l) vagy ismeretlen cukorbetegség állapot (n = 38), vagy akik nem rendelkeznek adatokkal az étrendi bevitelről (n = 18), amelyből 2332 ember maradt. A vércukorszint-mérésről nem hiányoztak adatok.

Az étrendi kolin- és foszfatidilkolin-bevitel többváltozós korrigált kockázati aránya 2-es típusú cukorbetegség kockázatával 2332 férfi körében, a Cox arányos veszélyességi modellek korlátozott köbös spline-jaival értékelve. A modelleket az életkor, a vizsgálati év, a dohányzás (soha nem dohányzó, előző dohányos, a jelenlegi dohányos 2), a szabadidő fizikai aktivitása (kcal/nap), a 2-es típusú cukorbetegség családtörténete (igen/nem) és az energiafogyasztás alapján állítják be (kcal/nap), alkohol (g/hét), többszörösen telítetlen zsírsavak (az energia százaléka) és rostok (g/nap). A folytonos vonalak a központi kockázatbecslést, az árnyalatok pedig a referenciaszinthez (12,5. percentilis) viszonyítva 95% -os konfidenciaintervallumot jelentenek. A pontozott függőleges vonalak a táplálékbevitel 10., 25., 50., 75. és 90. percentilisének felelnek meg

Közzétették a szérum lipidek és lipoproteinek meghatározásának részletes leírását, a kórtörténet és a gyógyszerek értékelését, a betegség kórtörténetét, a dohányzást, az alkoholfogyasztást és a vérnyomást [6]. A fizikai aktivitást a 12 hónapos szabadidő fizikai aktivitás kérdőív alapján értékelték és kcal/napban fejezték ki. A leggyakoribb szabadidős fizikai tevékenységeket rögzítettük, beleértve az egyes tevékenységek átlagos időtartamát, intenzitását és gyakoriságát. Az oktatással és az éves jövedelemmel kapcsolatos információkat egy önállóan kitöltött kérdőívből nyertük. A cukorbetegség családi kórtörténetét „igen” -ként határozták meg, ha az első fokú rokon cukorbetegségben szenvedett. A magas vérnyomás diagnózisa a szisztolés/diasztolés vérnyomás> 140/90 Hgmm vagy a magas vérnyomás elleni gyógyszer alkalmazása volt. Immunometriai vizsgálatot (Immulite High Sensitive C-reaktív Protein Assay, DPC, Los Angeles, USA) alkalmaztunk a szérum nagy érzékenységű CRP mérésére.

Az étrendi beviteleket kiindulási értéken 4 napos utasításos étkezés rögzítésével értékeltük. A tápanyagok bevitelét a NUTRICA® 2.5 szoftver segítségével becsültük meg (Social Insurance Institution, Turku, Finnország). A szoftver adatbankja főleg az élelmiszerek tápanyag-összetételének finn értékein alapul. Mivel a finn élelmiszerekben nincsenek információk a kolin és foszfatidilkolin értékekről, ezek az értékek az USDA adatbázisán alapulnak (https://www.ars.usda.gov/SP2UserFiles/Place/80400525/Data/Choline/Choln02.pdf). Az összes tápanyagot a maradék módszerrel állítottuk be a teljes energiafogyasztáshoz.

A T2D-t a T2D és/vagy az éhomi éhomi plazma-glükóz ≥ 7,0 mmol/l vagy 2 órás orális glükóztolerancia-teszt plazma-glükóz ≥ 11,1 mmol/l diagnózisának orvos által beállított diagnózisaként határozták meg a 4., 11. és 20. ismételt vizsgálati fordulóban. év múlva, vagy a nemzeti kórházi mentesítési nyilvántartáshoz és a Finn Társadalombiztosítási Intézet nyilvántartásához való kapcsolódáshoz a T2D-hez felhasznált gyógyszerköltségek megtérítésére a teljes tanulmányi időszakig, a nyomon követés végéig, 2010. december 31-ig. A 2 órás orális glükóz tolerancia tesztet a vizsgálat kiindulási szintjén nem végezték el. Nem rendelkezünk adatokkal a HbA1c-ről. A résztvevők nyomon követési idővel járultak hozzá a T2D diagnózisáig egy újbóli vizsgálati fordulón, vagy a kórházi mentesítési nyilvántartáson vagy a nyomon követés során a gyógyszerköltségek megtérítésére szolgáló nyilvántartáson alapuló T2D diagnózis időpontjáig, vagy a halálig, amelyik előbb bekövetkezik.

Eredmények

Az átlagos energia-kiigazított kolin-bevitel 430,9 mg/nap volt (SD 89,8). A foszfatidilkolin a teljes kolinbevitel 43,6% -át (187,9 mg/nap, SD 64,6) tette ki. A tej, a hús és a tojás voltak a fő hozzájárulók a kolin beviteléhez, míg a tojás és a hús a fő foszfatidilkolin forrás (1. kiegészítő táblázat).

A 2. és 3. kiegészítő táblázat mutatja a kiindulási jellemzőket a kolin és a foszfatidilkolin bevitelének megfelelően. Mindkettő a nagyobb tojás-, hús-, gyümölcs-, bogyós- és zöldségfélék, valamint a hal bevitelével, valamint a szemek és zsírok alacsonyabb bevitelével társult. Ezzel szemben a kolinbevitel magasabb, a foszfatidilkolin-fogyasztás alacsonyabb tejfogyasztással társult. A tápanyagok tekintetében mindkettő magasabb koleszterin-bevitelhez, de alacsonyabb telített zsírsav- és magasabb telítetlen zsírsav-bevitelhez, alacsonyabb szénhidrát-bevitelhez és alacsonyabb glikémiás terheléshez kapcsolódott. A foszfatidilkolin bevitel az alacsonyabb rostbevitelhez is társult. A többi tényező mellett mindkettő a koszorúér-betegség alacsonyabb prevalenciájához kapcsolódott, és a magasabb foszfatidil-kolin-bevitelűek nagyobb valószínűséggel fiatalabbak, magasabb jövedelemmel és végzettséggel rendelkeznek, és kevésbé voltak magas vérnyomásosak.

A 19,3 év átlagos követése során (SD 6,6) 432 férfinak (18,5%) volt T2D diagnózisa. A többváltozós kiigazítások (2. modell) után a legmagasabb és legalacsonyabb kolin bevitelű kvartilisben lévők 25% -kal (95% CI 2–43%) alacsonyabb relatív kockázattal (P a kvartilisek aránya = 0,02), és a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb foszfatidilkolin bevitelű kvartilisben lévőknél 41% -kal (95% CI 22–55%) alacsonyabb volt a relatív kockázat (P trend 0,05). Végül az asszociációk is hasonlóak voltak, ha logisztikai regressziót használtunk a Cox arányos veszélyek regressziója helyett. Például a kolinbevitel extrém kvartilis esélyhányadosa 0,73 (95% CI 0,54–1,00), P trend = 0,02) és foszfatidilkolin bevitel esetén 0,60 (95% CI 0,44–0,81, P trend = 0,002) (2. modell, egyéb adatok nem láthatók).

Vita

Ennek a prospektív kohorszvizsgálatnak a fő megállapítása a középkorú és idősebb keleti finn férfiak körében az volt, hogy a kolin és a foszfatidilkolin bevitel a T2D kialakulásának alacsonyabb kockázatával járt együtt a 19 éves követés során.

Vizsgálatunk erősségei közé tartozik a T2D eseményekkel és a lehetséges zavarókkal, az események nagy számával és a nyomon követés veszteségével kapcsolatos részletes információk. A korlátozások magukban foglalják az étrendi bevitel egyetlen kiértékelését a kiinduláskor. Mivel az étkezési szokások az idő múlásával megváltozhatnak, ez téves osztályozást és véletlenszerű hibákat okozhat, és ezáltal csillapíthatja az összefüggéseket egy hosszú követés során. Nincs információ az élelmiszerek kolintartalmáról Finnországban, ezért az USA-ban végzett elemzésekre kellett támaszkodnunk, amelyek nem feltétlenül képviselik a finn élelmiszerek kolintartalmát. A fő korlát az, hogy nem rendelkezünk információkkal a keringő TMAO-koncentrációkról. A nemzeti nyilvántartások adatain alapuló T2D diagnózisokat nem igazoltuk, és a diagnózisok tényleges diagnózisának dátumáról nem rendelkezünk olyan információkkal, amelyek kizárólag a tanulmányi látogatások adatain alapultak. A T2D diagnózis pontatlansága azonban valószínűleg inkább gyengíti, mint erősíti az asszociációkat. Mivel a vizsgálati populációban csak kaukázusi férfiak vettek részt Kelet-Finnországból, előfordulhat, hogy az eredmények nem általánosíthatók más populációkra.

Összegzésképpen elmondható, hogy a magasabb kolinbevitel és különösen a foszfatidilkolin-bevitel a T2D alacsonyabb kockázatával járt együtt a finn keleti férfi populációban. Az ellentmondó és korlátozott kutatási adatok miatt jövőbeli vizsgálatokra van szükség a kolinbevitel szerepének tisztázásához a glükóz homeosztázisban, lehetőleg a mikrobiota hatását is figyelembe véve.

Hivatkozások

Zeisel SH, da Costa KA (2009) Kolin: nélkülözhetetlen tápanyag a közegészségügy számára. Nutr Rev 67: 615–623

Tang WHW, Backhed F, Landmesser U, Hazen SL (2019) Bélmikrobiota a szív- és érrendszeri egészségben és betegségekben: JACC state-of-the-art review. J Am Coll Cardiol 73: 2089–2105

Shan Z, Sun T, Huang H és mtsai (2017) A mikrobiota-függő trimetilamin-N-oxid metabolit és a 2-es típusú cukorbetegség közötti összefüggés. Am J Clin Nutr 106: 888–894

Gao X, Wang Y, Sun G (2017) A magas diétás kolin- és betainbevitel alacsony inzulinrezisztenciával jár együtt newfoundlandi populációban. Táplálkozás 33: 28–34

Li Y, Wang DD, Chiuve SE et al (2015) Diétás foszfatidilkolin bevitel és 2-es típusú cukorbetegség férfiaknál és nőknél. Diabetes Care 38: e13 – e14

Salonen JT, Nyyssonen K, Korpela H, Tuomilehto J, Seppanen R, Salonen R (1992) A magas tárolt vasszint a miokardiális infarktus túlzott kockázatával jár együtt a finn keleti férfiaknál. 86. példány: 803–811

Cho CE, Taesuwan S, Malysheva OV et al (2017) Az állati eredetű élelmiszerekre adott trimetilamin-N-oxid (TMAO) válasz az egészséges fiatal férfiak körében változó, és befolyásolja a bél mikrobiotájának összetétele: randomizált, kontrollált vizsgálat. Mol Nutr Food Res. https://doi.org/10.1002/mnfr.201600324

Noerman S, Karkkainen O, Mattsson A és mtsai (2018) A magas tojásfogyasztás metabolikus profilozása és a kapcsolódó 2-es típusú cukorbetegség alacsonyabb kockázata középkorú finn férfiaknál. Mol Nutr Food Res 63: e1800605

Svingen GF, Schartum-Hansen H, Pedersen ER és mtsai (2016) A szisztémás és vizeletbeli kolin metabolitok várható összefüggései a 2-es típusú cukorbetegséggel. Clin Chem 62: 755–765

Papandreou C, Bullo M, Zheng Y és mtsai (2018) A plazma-trimetilamin-N-oxid és a kapcsolódó metabolitok a 2-es típusú cukorbetegség kockázatával társulnak a Prevencion con Dieta Mediterranea (PREDIMED) vizsgálatban. Am J Clin Nutr 108: 163–173

Köszönetnyilvánítás

Nyílt hozzáférésű finanszírozást nyújt a Kelet-Finnországi Egyetem (UEF), ideértve a Kuopio Egyetemi Kórházat is.

Finanszírozás

A jelenlegi tanulmány nem kapott külön támogatást.

Szerzői információk

Hovatartozások

Közép-egészségügyi és Klinikai Táplálkozástudományi Intézet, Kelet-Finnországi Egyetem, Kuopio, Finnország

Jyrki K. Virtanen, Tomi-Pekka Tuomainen & Sari Voutilainen

A PubMed Google Scholar alkalmazásban is kereshet erre a szerzőre

Levelezési cím

Etikai nyilatkozatok

Összeférhetetlenség

Az összes szerző nevében a megfelelő szerző kijelenti, hogy nincs összeférhetetlenség.

Etikai jóváhagyás

A Kuopioi Egyetem Kutatási Etikai Bizottsága jóváhagyta a vizsgálati protokollt, és minden résztvevő írásos tájékozott beleegyezést adott.

Elektronikus kiegészítő anyag

Az alábbiakban az elektronikus kiegészítő anyagra mutató link található.