A „konnyaku” rejtélyei: Egészségügyi élelmiszersegély vagy fulladásveszély?

írta Sarah Crago

Különleges The Japan Times

Bárki, aki Japánban él, vagy akár ellátogat Japánba, valószínűleg találkozhat egy bizonyos szörnyű, szürke, kocsonyás anyaggal.

A legtöbb esetben a helyi emberek nem tudják megválaszolni az elkerülhetetlenül következő kérdéseket. Az élelmiszer-világ rejtélye, a konnyakut vagy szeretik, vagy utálják. Nincs köztük.

Ez a titokzatos táplálék a konjac növény kormából (a hagymás föld alatti szárból) származik, amely olyan érdekes érdeklődők mellett halad, mint az „ördög nyelve”, „voodoo liliom”, „elefánt yam” és „kígyó pálma”. Talán utalások az ebből következő termék jellegére.

Elsősorban Japánban termesztették, dolgozták fel és fogyasztották el a hatodik század óta (eredetileg gyógyászati célokra), ezt az élelmiszerterméket általában egyfajta jamnek vagy burgonyának nevezik, bár valójában nincs kapcsolatban az ehető gumós családdal.

Ennek elkészítéséhez az érett konjac korm pépét megszárítják és feldolgozzák, hogy egyfajta lisztet képezzenek, amelyet ezután kalcium-hidroxiddal és vízzel elegyítenek, így gumiszerű viszkozitását eredményezik. Ezután az anyagot felforraljuk és szilárd blokkvá hűtjük. A Konnyaku adalékok nélkül halványfehér színű, de gyakran hijiki tengeri moszatot adnak hozzá, hogy enyhén árnyalatot és ízt kölcsönözzen a lényegében színtelen, ízetlen terméknek.

A konnyaku több mint 90 százaléka víz, ami továbbra is a glükomannán, egy oldható rost és emulgeálószer, és ez az összetevő vezetett oda, hogy támogatói a terméket legfőbb diétás ételként üdvözölték.

A Konnyaku gyakorlatilag nulla kalóriát tartalmaz, nincs cukor, zsír, fehérje, glutén vagy szénhidrát. Amiben van, az nagy mennyiségű rost, amelyet a szervezet nem tud könnyen megemészteni. Emiatt a japánok gyakran nevezik a konnyakut „seprűnek a gyomor számára” - úgymond végigsöpör a vékonybélben, alapos tisztítást végezve.

Ami a konnyakunak hiányzik az ízéből és anyagából, azt az állaga pótolja. Inkább gumiszerű és zselatinos, mint bármely, az ember által ismert ehető anyag, valójában több kalóriát éget el rágva, mint amennyit megemésztésével kap. Leggyakrabban a japán vágott anyagban, az oden, egy téli szójaízű dashi húslevesben található, különböző úszó részekkel, például főtt tojással, feldolgozott hal süteményekkel és daikon retekkel. Konnyaku néha kettős megjelenést mutat: egyszer blokk formában, és ismét shiratakiként, tésztaszerű megnyilvánulásként.

A fiatalok csábítása érdekében a konnyaku-ból gyümölcszselés snack készül, egylövésű műanyag poharakban. Ezeket egész Ázsiában értékesítik, és népszerűségük Észak-Amerikában és Európában is elterjedt. Amíg, vagyis 1995 óta 17 jelentett esetben fulladás és fulladás okozta a halál okát, ami az Egyesült Államok Élelmezésügyi és Gyógyszerügyi Hivatalának 2001-ben figyelmeztetéseket adott ki. A terméket később az Egyesült Államokban és Kanadában hívták vissza.

Az Európai Unió hevesebben reagált, és egyenesen betiltotta a zselés snack eladását. A legtöbb zselatin termékkel ellentétben a konnyaku nem oldódik fel a szájban, sem a levegő, sem a nyelv nyomásával. Inkább intenzív rágást igényel a biztonságos lenyelés érdekében. Kellő erővel szívva az ilyen zselés lövések könnyen a torkába kerülhetnek, és ezzel halálos fulladást okozhatnak. Ennek eredményeként a termék mérete most megnőtt, és most a csomagoláson egy figyelmeztetés is szerepel.

A konnyaku potenciális egészségügyi veszélyként, amely alig vagy egyáltalán nem tartalmaz étrendi értéket, akár élelmiszer is besorolható-e? Az 1846-ban Japánban megjelent receptkönyv, a „Konnyaku Hyakuchin” címe szerint száz kulináris felhasználási lehetőség áll rendelkezésre. Hagyom, hogy ennek bírája legyél.

A téves és túl sok információ idején a minőségi újságírás döntőbb, mint valaha.
A feliratkozással segíthet nekünk a történet helyes megalkotásában.