A kukoricaliszt hasznossága fehérjeforrásként az Ayu étrendhez

Bioszféra Tudományok Doktori Iskola, Hirosima Egyetem

Oriental Yeast Co. Ltd.

Bioszféra Tudományok Doktori Iskola, Hirosima Egyetem

Alkalmazott Biológiai Tudományok Kar, Hirosima Egyetem

Oriental Yeast Co. Ltd.

2004. 52. évfolyam 1. szám, 45-50

Megjelenés: 2004. március 20. beérkezett: 2003. szeptember 8. Megjelenés: 2010. március 9. elfogadott: 2004. január 22. [Előzetes publikáció] Megjelent: - javítva: -

(kompatibilis az EndNote-tal, a Reference Manager, a ProCite, a RefWorks szolgáltatással)

(kompatibilis a BibDesk, LaTeX szolgáltatással)

A kukoricaliszt fehérjeforrásként való felhasználását az ayu Plecoglossus altivelis étrendjében a növekedési teljesítmény, biológiai és biokémiai paraméterek alapján értékeltük. Az étrendeket 67% -os halliszt és különféle arányú kukoricaliszt és búzaliszt készítette. Az omladozó extrudált étrendeket (0,9-1,5 dimenzió, 1,5-1,9 mm,> 52% összes fehérje) etettük az eredetileg 11,7 g tömegű halakba 43 napig, ismétlődő tartályokban. A 10% -os kukoricaliszt pótlása általában növelte a növekedési teljesítményt és a takarmány-hatékonyságot, de a 20% -os és 30% -os pótlás jelentősen csökkentette a paramétereket. A hatás mindkét növényi fehérje együttélésének köszönhető. Az étkezési kukoricadara nem befolyásolta a máj súlyát, az izomarányt, a belek hosszát és az izom biokémiai paramétereit. A táplálkozási kísérlet után 7 napig tartó éhezés nem különböztette meg a táplálkozási csoportok között az olyan paramétereket, mint a túlélés, a testsúlycsökkenés, a máj súlya és az izmok közeli összetétele, ami azt jelzi, hogy nincs különbség a lipidek energiába történő mobilizálásában. Azok az eredmények, amelyek szerint a kukoricaliszt 10% -os kiegészítése az összetett étrendhez alig befolyásolta a biológiai és biokémiai paramétereket a nevelési körülmények között, a kukoricaliszt, valamint a búzaliszt hasznosságát javasolta a gyakorlati étrendben.