A prolaktint szekretáló agyalapi mirigy adenómákkal járó megnövekedett testtömeg: súlycsökkenés a prolaktinszint normalizálásával

Tel-Aviv-Elias Sourasky Orvosi Központ Endokrinológiai Intézete és Tel-Avivi Egyetem, Sackler Orvostudományi Kar, Tel-Aviv, Izrael

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS

Az emberek hiperprolaktinémiája az elhízás magas előfordulásával járhat, de ennek a kapcsolatnak a jellege rosszul meghatározott. Ennek a vizsgálatnak a célja a hiperprolactinaemia és a testsúly közötti összefüggés megállapítása prolaktint szekretáló hipofízis daganatos betegeknél.

TERVEZÉS

Az izraeli Tel-Avivi Orvosi Központ Endokrin Intézetében kezelt prolaktinómás betegek retrospektív vizsgálatát végeztük 1989–1996 között. Kontrollcsoportként klinikailag nem működő hipofízis macroadenomában (NFA) szenvedő betegek szolgáltak. A demográfiai paraméterekről, a testtömegről a kezelés előtt és alatt, a klinikai megjelenésről, ideértve a súlyingadozásokat, a daganat méretét, amelyet komputertomográfiával vagy mágneses rezonancia képalkotással mértek, a kezelés módját és válaszát, valamint az agyalapi mirigy működését a kezelés előtt és alatt rögzítették az orvosi akták.

BETEGEK

Negyvenkét prolaktinómás (PR) és 36 klinikailag nem működő macroadenomában (NFA) szenvedő beteg alkotta a vizsgálati populációt.

EREDMÉNYEK

Az átlagos testsúly 93 ± 3,4 kg és 78 ± 2,7 kg volt a PR és NFA férfiakban (P = 0,0007). A közelmúltbeli súlygyarapodás (8–22 kg) 13 PR-beteg esetében mutatott tünetet, míg csak egy NFA-betegnél volt ez a klinikai megjelenés (P = 0,001). Tizenhét PR beteg fogyott (átlagos változás −8,3 ± 1,5 kg, tartomány −2–28 kg) a prolaktinszint-csökkentő terápia során, közülük 11-nél teljesen normalizálódott a prolaktinszint. A 18 beteg közül tizennégy, aki nem fogyott le, továbbra is emelkedett prolaktinszintet (P = 0,01). A PR-ben szenvedő betegek testsúlycsökkenése nem tulajdonítható az agyalapi mirigy megváltozott működésének, sem a harmadik kamra kompressziójának. A PR-vel ellentétben az NFA-betegeknél nem figyeltek meg szignifikáns súlycsökkenést.

KÖVETKEZTETÉS

A súlygyarapodás és a megnövekedett testtömeg gyakran társul a prolaktinómákkal, függetlenül a hipotalamuszra vagy az agyalapi mirigy működésére gyakorolt tömeges hatástól. Ebben a sorozatban súlycsökkenést regisztráltak a prolaktinómás betegek 70% -ánál és a férfi betegek 90% -ánál, akik normalizálták prolaktinszintjüket. Javasoljuk a hyperprolactinaemia bevonását az endokrin elhízás és a súlygyarapodás differenciáldiagnózisába.