A mérsékelt súlyvesztés hatása az anginás tünetekre, valamint a koaguláció és a fibrinolízis mutatóira túlsúlyos, angina pectorisban szenvedő betegeknél

Hovatartozás

  • 1 Humán Táplálkozási Tanszék, University of Glasgow, Glasgow, Egyesült Királyság. [email protected]

Szerzői

Hovatartozás

  • 1 Humán Táplálkozási Tanszék, University of Glasgow, Glasgow, Egyesült Királyság. [email protected]

Absztrakt

Célkitűzés: A mérsékelt súlyvesztés túlsúlyos, anginás betegeknél a plazma koagulációra, a fibrinolitikus indikációkra és a fájdalom gyakoriságára gyakorolt ​​hatásának értékelése.

hatása

Tervezés: Egyszálú 12 hetes diétás beavatkozás, egyénre szabott étkezési terv, a dietetikus kvantitatív tanácsokkal. Cél fogyás heti 0,5 kg.

Beállítás: Ambuláns kutatóklinika.

Tárgyak: 54 angina pectorisban szenvedő önkéntest toboroztak. Öt alany kivonult, így 27 férfi, 22 nő, átlagos testtömeg-index (BMI) 29,3 (s.d. 4.3) kg/m (2) és 60.3 (s.d. 6.5) életkor.

Mérések: A testtömeg és az anginális fájdalom gyakorisága. Plazma fibrinogén, vörösvértest aggregáció (RCA), viszkozitás, VII faktor aktivitás, plazminogén aktivátor inhibitor (PAI) aktivitás, szöveti plazminogén aktivátor antigén (t-PA), plazma koleszterin, triglicerid és inzulin.

Eredmények: A 12 hetes étrendi beavatkozási periódus után az átlagos testtömeg 3,5 (s.d. 2,6) kg-mal vagy 4,3% -kal (P = 0,0001), -11,7 és +1,7 kg között csökkent. Az átlagos angina gyakorisága 1,8-val (s.d. 3,6), 3,2-ről 1,4 epizódra/hét (P = 0,009), a plazma koleszterinszintje 0,4-gyel (sd-0,7), 6,3-ról 5,9 mmol/l-re (P = 0,0001) csökkent. A HDL-koleszterin és a triglicerid változatlan volt. Az alvadási és a fibrinolitikus faktorok közül a VII faktor aktivitás és az RCA szignifikánsan 5 (s.d. 20), IU/dl (P = 0.04) és 1.3 (s.d. 1.3) tetszőleges egységgel (P = 0.014) csökkent (p = 0.014).

Következtetések: A hagyományos diétás beavatkozás, amely 4% -os súlycsökkenést eredményez, lehetőséget kínál az érelmeszesedés és a trombózis kockázatának csökkentésére, valamint a fájdalom gyakoriságának csökkentésére az anginás betegeknél. Tekintettel ennek az eredménynek a közegészségügyben betöltött jelentőségére, ezek az eredmények azt jelzik, hogy ez eredményes terület lehet a jövőbeli táplálkozási kutatás számára.