A táplálék-sokféleségi pontszámok minimális táplálékfogyasztási mennyiségének meghatározása a tápanyag-megfelelőség maximalizálása érdekében: elemzés az iskolások étrendjéről Kenya vidékén

Hovatartozások

1 1 Táplálkozás- és étkezéstudományi tanszék, Egészségügyi és Humán Szolgáltatási Főiskola, George Mason Egyetem, 4400 University Drive, MSN 1F8, Fairfax, VA 22030, USA.
2 2A Hawaii Egyetem Rákközpont, Honolulu, HI, USA.
3 3D-s biostatisztikai osztály, Közegészségügyi Iskola, Kaliforniai Egyetem, Los Angeles, Los Angeles, Kalifornia, USA.
4 4Közösség-egészségügyi tudományok és gyermekgyógyászatok tanszékei, Közegészségügyi és Orvostudományi Iskolák, Kaliforniai Egyetem, Los Angeles, Los Angeles, Kalifornia, USA.

Szerzői

Hovatartozások

1 1 Táplálkozás- és étkezéstudományi tanszék, Egészségügyi és Humán Szolgáltatási Főiskola, George Mason Egyetem, 4400 University Drive, MSN 1F8, Fairfax, VA 22030, USA.
2 2A Hawaii Egyetem Rákközpont, Honolulu, HI, USA.
3 3D-s biostatisztikai osztály, Közegészségügyi Iskola, Kaliforniai Egyetem, Los Angeles, Los Angeles, Kalifornia, USA.
4 4Közösség-egészségügyi tudományok és gyermekgyógyászatok tanszékei, Közegészségügyi és Orvostudományi Iskolák, Kaliforniai Egyetem, Los Angeles, Los Angeles, Kalifornia, USA.

Absztrakt

Célkitűzés: Az étrend-sokféleségi pontszámok (DDS) kiszámításának több módszerének feltárása a kenyai vidéki iskolások körében az előrejelzett étrendi mikroelem-adekvátossággal való összefüggések maximalizálása érdekében.

Tervezés: Legfeljebb három 24 órás visszahívási interjút tartottak minden gyermek számára, összesen 1544 d bevitel mellett minden iskolásból. A napi elfogyasztott élelmiszerek mennyiségét a nyolc ételcsoport egyikéhez rendeltük. Öt DDS-t fejlesztettek ki az egyes élelmiszercsoportok különböző minimális beviteli mennyiségei alapján: (i) 1 g; (ii) 15 g; (iii) az egyes csoportok céltápanyag-tartalma alapján változó minimum; iv. az egyes csoportok átlagos medián beviteli szintje; és (v) az egyes csoportok 90. percentilis beviteli szintje. Az étrendnek 1 pontot rendeltek a napi DDS felé, ha az élelmiszercsoport bevitele meghaladta a meghatározott minimális szintet. Öt pontszámot számoltunk ki minden gyermek után, és kétváltozós, longitudinális véletlenszerű hatás-modelleket használtunk az egyes DDS-ek és a tizennégy tápanyag átlagos megfelelőségének valószínűségének összefüggésének értékelésére.

Beállítás: Embu körzet, Kenya.

Tárgyak: Iskolások (n 529), átlagéletkor 7,00 (sd1,41) év.

Eredmények: Csak a 15 g-os minimumon alapuló DDS és a tápanyag-tartalomon alapuló DDS volt szignifikánsan összefüggésben az átlagos megfelelőségi valószínűséggel az energiafogyasztáshoz való igazítás után (0,21, illetve 0,41).

Következtetések: Az a táplálékcsoport alapján minimálisan bevitt tápanyagot használó DDS, amely egy élelmiszercsoport hozzájárult a legjobban megjósolta a tápanyag-megfelelőséget ebben a populációban. Ezek az elemzések hozzájárulnak az egyszerűbb és érvényesebb étrendi minőségi mutatók folyamatos kereséséhez az alacsony jövedelmű nemzetek körében.